Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

1997. november 22., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A törvény szava A törvény szava annyit ér, amennyit be­tartanak belőle, amennyit végrehajta­nak, amennyit magukénak éreznek az emberek. Itt van például a gyermekvédelmi törvény, amelyet néhány hete próbá­lunk valóra váltani, mivelhogy novem­bertől lépett hatályba. A törvény egyik célja - és hangsú­lyozzák is a szakértők -, hogy elkerüljék a gyerekek állami gondozásba vételét, megelőzzék az intézeti elhelyezést. Miköz­ben fennhangon hirdetik ezt, a másik oldalon még mindig arról hallani, hogy a tiszasülyi anyaotthon zsarolja az államot, mert létrehozták, és most ugye állami segítséget kér. Végiggondolva már nincs a dolog, hogy ezeket az anyákat nem erőszakkal to­borozták össze, csak hogy meglegyen egy otthonnyi anya és gyerek, ezek az anyák gyakorlatilag az utcáról kerültek ide. Mi lett volna, ha továbbra is ott maradnak? A gyerekük állami gondozásba kerül. Hogy ez az anyaotthon a létével nagyon so­kat tesz azért, hogy sok gyerek ne kerüljön intézetbe, vagyis ez az anyaotthon egy új, modemnek kikiáltott törvény szellemé­ben cselekszik - erről aztán a legkevésbé sem esik szó. Mintha rájuk nem vonatkozna. Egyik oldalról van egy törvény, amely­nek oldalán felsorakoznak a zászlólobogtatók, és lelkesen so­rolják az ideákat, a másik oldalon, a gyakorlat oldalán viszont hiányok tátonganak. Hiány van például az önkormányzatok pénztárcájában is. Az államtól kaptak ugyan segítséget, sőt még kiegészítő támoga­tást is, hogy kifizethessék a rendszeres gyermekvédelmi támo­gatást a rászoruló családoknak, de sokuknak nem elég ez a ke­ret. Egy olyan községben, ahol szinte minden gyerek rászorul, mit lehet tenni? Vagy ahogy a polgármester fogalmazta: „Ná­lunk minden család eléri a szegénységi rátát, és akkor mi van?” Tényleg, mi történik akkor, ha az önkormányzatok nem tudják mindenkinek kifizetni a támogatást? A töryény annyit ér, amennyit beváltunk belőle. Ahhoz, hogy a gyermekvédelmi törvény szellemében működjenek intézmé­nyek, hivatalok, még sok minden hiányzik. Csak remélni lehet, hogy a jövőben egyre inkább közeledik egymáshoz a gyakorlat és a törvény szava. Min dolgozik Kertész Róbert régész? Eltűnik egy fehér folt Mottó: időnként megkérde­zünk a megyében élő tudó­sokat, művészeket, hogy mi foglalkoztatja őket, min dolgoznak.- Tavasszal már írtunk róla, hogy Kertész Róbert régész, a Damjanich múzeum munkatársa érdekes leletekre bukkant Jászte­lek határában. Idézzük föl emlé­keztetőül ezt a történetet!- Mi találtunk először lelete­ket a középső kőkorszakból, a 7-10 ezer évvel ezelőtti idők­ből. Ez nálunk bizonyos érte­lemben fehér folt volt, hiányoz­tak a leletek. Egyébként nem ezt a kort kutattam, szinte vélet­lenül botlottam bele a jászberé­nyi Kerékgyártó Gyula régiség­búvár, amatőr régész közremű­ködésével. A Jászságban kü­lönben még sok érdekességet hozhat a mikrorégió-kutatás. Kutatjuk a 10-15 ezer évvél ez­előtti időszakot, az őskőkort is. Ez a jégkorszak vége, amely­ben jelentős változások követ­keztek be, s kutatása hozzásegít a már említett középső kőkor­szak jobb megértéséhez.-Az ásatások eredményei bi­zonyára hosszú időre meghatá­rozzák a munkáját.- Igen, föl kell dolgozni a megismert anyagot. Már tartot­tam róla előadást a szegedi egye­temen és Debrecenben is a fiatal őskoros kutatók első összejöve­telén, amelynek az előadásaiból könyv is születik. De a jászsági ásatások eredményeinek komo­lyabb feldolgozása is lesz, készül egy nemzetközi kötet, amelybe felkérésre tanulmányt írok erről a témáról. Másik munkám, amit Makkay Jánossal együtt vég­zek, egy kötet szerkesztése, amelyben A mezolitikumtól a neolitikumba címmel Szolno­kon tartott nemzetközi konfe­rencia anyaga jelenik meg.- A jásztelki leletek felfede­zése, mint mondta, fehér folt el­tüntetését segíti a régészetben. Mit jelent ez az ön számára ?- Egy életre szóló tudományos programot. Elmondhatom, hogy gyakorlatilag egyedül foglalko­zom Magyarországon a középső kőkorszakkal. Ennek bizonyos értelemben vannak előnyei, de több a hátránya. Ezért is igyek­szem fiatal kutatókat megismer­tetni a korral és az eredmények­kel, hogy nevelődjék ki egy fiatal kutatógeneráció, amely ezzel a korral foglalkozik. Ezért diákok­nak is többfelé tartottam róla elő­adásokat, például az ELTE-n és a miskolci egyetemen. Örülök, hogy magam is még fiatalon kezdhettem ehhez a munkához, és még remélhetőleg sokáig fog­lalkozhatom vele. B. A. Az egyik magával vitte a másikat A két testvér ugyanazon a napon fejezte be az életét Szépek voltak a Haraszti lányok Szolnokon, nagyon szépek. Az egyik 1921-ben született, a másik két esztendővel később. Együtt cseperedtek fel, jártak iskolába. Az édesapjukat behív­ták katonának, és tulajdonképpen ma sem tudják pontosan, hogy a nagy orosz, ukrán sztyepp melyik szegletében piheni örök álmát. Ráadásul az édesanyjukat is korán elveszítették, nem volt még 52 éves. Csoda-e, hogy a két nővért temérdek lát­hatatlan szál kötötte össze, amit magyarázni ugyan lehet, de megérteni? Nem másért, mert pár óra különbséggel mindket­ten ugyanazon a napon fejezték be földi létüket. Nem, nem bal­esetben, és öngyilkosságot sem követtek el. Haraszti Piroskát a család, a népes rokonság csak kereszt­anyaként ismerte. Amikor eljött az ideje, annak rendje és módja szerint férjhez ment. A párjával boldog házasságban éltek több mint fél évszázadot, és a kap­csolatukat csupán egyetlen do­log árnyékolta be: nem született gyerekük. A sors Hódmezővá­sárhelyre vetette őket, ott dol­goztak nyugdíjas korukig. Amikortól azonban már a pos­tás hordta nekik a járandóságot, visszahúzta a szívük őket szü­lővárosukba, Szolnokra. Mert itt éltek mindkettőjüknek a ro­konai, itt laktak az ismerősök, barátok, a keresztgyerekek. Pi­roska párja 1991-ben meghalt, az özvegy kisebb lakásba köl­tözött, nem messze húgától, ki tudja, hány keresztgyerekétől. Piri keresztanyu kezéből csodá­latosnál csodálatosabb kötött kabátok, pulóverek, szoknyák, holmik kerültek ki, mert remek kézügyessége révén alkotott a rokonságnak karácsonytól ka­rácsonyig. A keresztgyerekek­nek, hiszen ma is folyik a vita arról, tulajdonképpen hány is volt neki, nekik. Viktória, a húga két eszten­dővel fiatalabb. Ő is férjhez ment, szép családja lett: két fia, egy lánya. Sajnos, az idősebbik fia, aki híres futballista volt, 51 évesen meghalt. Ez két éve tör­tént, és a veszteséget az édes­anya tulajdonképpen soha nem tudta feldolgozni. Pedig idő­közben hét unoka, négy déd­unoka is érkezett a famíliába. Viki néni jó tizenhat évig min­den szombaton meg vasárnap főzött a családnak: a gyerekei­nek, az unokáinak, a menyei­nek. Mert nekik élt, csak nekik. Palacsinta mindig volt, 102-105 készült egy-egy alkalommal, de hát a kor meg a betegség ebbe is közbeszólt. Több súlyos mű­tét, szívinfarktus után egyre fo­gyott az egészsége, az ereje. Az utóbbi két évben, főleg legidősebb fia elvesztése után sokat betegeskedett. Valamikor október derekán bekerült a kór­házba. A tüdőgyulladása ma­kacsnak bizonyult, nehezen gyógyult. Kezelték, a nővére, a gyerekek, az unokák jószerével naponta látogatták, de az ereje egyre csökkent.- Úgy érzem, valami hiány­zik a szívemből - mondotta ok­tóber legutolsó napján a lányá­nak, amikor sokat beszélgettek. Talán fél hat is lehetett, amikor azzal búcsúztak, hogy másnap bejön hozzá Piroska nővére is az unokákkal. Másnap, vasárnap rendkívüli időben, hajnalban csörgött a te­lefon Viki mama lányának a la­kásán. Kiderült, rosszul lett Piri kereszt. Még annyi ereje volt, hogy telefonáljon a szomszéd­nak. Jöttek is, ment volna eléjük kinyitni az ajtót, de nem jutott a zárig, összeesett a folyosón. Úgy törték fel a bejáratot, de már ha­lott volt. Pedig előző nap beszélt Viki keresztlányával, hogy együtt látogatják meg a húgát. Fél kilenckor ismét csörrent a telefon, a kórház jelentkezett a szomorú hírrel: meghalt Vik­tória mama is. A lánya - aki szintén ezt a nevet viseli - elő­ször nem akarta elhinni az egészet. Ez nem lehet igaz, zokogott. Először rossz tréfá­nak vélte az egészet, majd ki­derült, sajnos nem az, ez maga a döbbenetes valóság. Mindkét testvér bal oldali szívelégtelenség miatt hunyt el, Piri keresztnek 76 esztendő jutott, Viki húgának meg 74. Volt a családban, aki váltig ál­lította: Viki, a húga nem akart egyedül nekivágni annak a is­meretlen, hosszú útnak, ezért magával vitte, hívta Piroskát, a nővérét. Együtt temették el őket, egyszerre, egy helyre. Ham- vasztás után Piri kereszt a párja, korábban elhunyt ura mellé került, Viki mama álmát legidősebb fia őrzi nem mesz- sze tőle. Együtt voltak az élet­ben, úgy maradtak haló pora­ikban is. A kolumbáriumot egyébként úgy alakították ki, hogy abban még van hely, bár valaki megjegyezte: „Soha nem az hal meg, aki koros, ha­nem aki soros.” Arra már nem kapunk fele­letet, hogy valóban elhívta-e magával a nővérét Viktória, de az tény, hogy néhány óra telté­vel követte egymást a két nő­vér. Piri kereszt szorgalmát temérdek pulóver, Viki mama emlékét a fényképei, pénztár­cája őrzi. Azután a palacsinták ízei, mert hasonlókat azóta sem süt senki a családban. Meg még ez a szerény írás ma­radt róluk, hiszen élt egyszer két testvér, akik életükben úgy szerették egymást, még a halá­luk is ugyanazon napra esett. Hogy ez a véletlen vagy va­lami más műve, ennek a meg­válaszolását, kérem, ne tőlem váiják ... D. Szabó Miklós Széchenyi-napokat rendeztek csütörtökön és pénteken a szolnoki Széchenyi István Gimnáziumban. A sportprogramok mellett a drogról, illetve a látásról hallhattak előadást a diá­kok. Volt kőzetkiállítás és -vásár, dalnokverseny, multimédia-bemutató, intelligenciaszint-mé- rés is, sőt fekve nyomásban is megmérkőzhettek a jelentkezők (képünkön). fotó: m. j. ,Álruhás vásárlók” megyénkben is Az elkövetkező néhány hét­ben növekszik a kotnyeles háziasszonyok, minden után érdeklődő családapák száma megyénkben is. Mo­sógépet, hűtőszekrényt, porszívót keresnek, de vá­lasztani sehogy sem tudnak a termékek közül, minden­esetre minél jobbat szeret­nének vásárolni. Mint azt a lapunkhoz eljutta­tott sajtóközleményből meg­tudtuk, nem igazi vásárlók ők, jól járhat az az eladó, aki ked­vesen bánik ezekkel a höl­gyekkel és urakkal. A Jász­ságban is igen komoly érde­keltséggel rendelkező Elect­rolux, az AEG és a Zanussi gyártói versenyt hirdettek ke­reskedelmi partnereik köré­ben. A verseny lényege, hogy az az eladó, aki az országban a legjobban ismeri, a legfel­készültebben kínálja a keres­kedelmi egységben kapható Electrolux termékeket, 100 ezer forintos jutalmat vehet át a világcégtől. Az eredmény- hirdetés december közepére várható. Az „álruhás vásár­lók” nemcsak a műszaki fel- készültséget, de az ápolt kül­sőt, a kellemes modort, a kap­csolatteremtő képességet is figyelik, összességében kí­váncsiak rá, hogy milyen ke­reskedővel állnak szemben. Parlamenti „toplista” Ki hányszor szólalt fel? Az országgyűlési képviselők teljesítményének bizonyos te­kintetben fokmérője lehet, hogy ki hányszor szólalt fel a Tisztelt Házban. A szám arra adhat választ, ki mennyire szó­lal fel - kissé hangzatosán - a nép nevében. Az alábbiakban megtudhatjuk, hogy 1994, a szociálliberális koalíció kor­mányzása óta megyénk képvi­selői közül ki vezeti a listát. Az élen 305 hozzászólalással Varga Mihály (Fidesz-MPP) áll. Őt követi dr. Kis Zoltán (SZDSZ) 270 hozzászólalással, majd dr. Szekeres Imre (MSZP) ,jön” 238-al. Dögéi Imre (FKGP) a negyedik a sorban a maga 92 hozzászólásával. Ötö­dik Farkas Imre (MSZP), aki 32-szer, hatodik Szabó Ru- dolfné dr. (SZDSZ), aki 29- szer, míg hetedik dr. Füle Ist­ván (MSZP), aki 26-szor szólalt fel. Nyolcadik a sorban Jauer- nik István (MSZP) 23, kilence­dik Tokár István (MSZP) és Czuczi Mihály (SZDSZ) 22-22, tizedik Horváth József (MDF) 14 hozzászólással. Tizenegye­dikként követi őket Kasuba Já­nos (MSZP) 12, majd tizenket­tedikként Herbály Imre (MSZP) 10, tizenharmadikként Búzás Sándor (MSZP) 6, végül - a megyei közgyűlés elnöki tisztét is betöltő - Iváncsik Imre (MSZP) kettő hozzászólással. Akiben nincs egy kis stressz fellépés előtt, az nem jó színész Betegen is Mikó a Mikó A zene, az ének meghatározó szerepet játszik Mikó István életében, bár ebből hir­telen rátört influenzaszerű betegsége miatt igen keveset tudott megmutatni a jászberényi Déryné Művelődési Központ pódiumsorozatának fellépőjeként a mi­nap Jászberényben a színművész.- Betegen is eljött Jászberénybe. A fdme- zés, a színházi szere­pek, előadások mellett miért fontos egy pódi­umest?- Más a színház és más a pódium műfaj. Régebben, amikor sokkal több időm volt, akkor is vállaltam ilyen fellépéseket, és most is, mikor már több dolgom akad. A fellépések előtt érzett stressz - amely min­denkinél megvan, ha jó színész, és érdekli is az, amit csinál - a pódiumestek alkalmá­val egy kissé erősebben jelentkezik. Szinte testközelből érez- hetem a közönséget. A színházban nem nagyon látjuk a közönséget, akkor egy figura bőrébe kell be­lebújni és minél hitele­sebben ábrázolni a szemé­lyiségét. Egy előadói es­ten azonban magamat kell adnom, én vagyok, aki ki­áll a közönség elé, olyan dolgokat mondhatok el, adhatok elő, amelyek va­lamilyen okból kedvesek nekem.- Ezek közé tartozik a jászberényi előadáson nagy szerepet kapott Svejkfigurája is?- Életem egy részét jelenti ez a szerep Mikó István is, ami közel áll hozzám, egy teljes elő­adói estet állítottam már össze a cseh ka­tona történeteiből. Svejknek fantasztikus optimizmusa ván, és ezzel együtt megje­lenő „hülyesége” sokkal értékesebb, mint más okossága.- Jelenleg min dolgozik, milyen da­rabban szerepel?- A soproni Petőfi Színházban Gél de Rode belga szerző Magyarországon ez idáig még nem játszott darabjában, a Vö- rö§ mágiában kaptam meg a főszerepet. Itt egy fösvényt kell alakítanom. A tőlem szokatlan borosta sem elhanyagoltság, hanem a szerepben megformált karakter­hez tartozik.- Régebben hobbija volt a tenisz, jut még ideje erre?- Egyre kevesebb. Nemrégiben egy újabb elfoglaltságot találtam magamnak, a biliárdot, annak is a hagyományos, há­romgolyós változatát. Óriási előnye, hogy éjszaka, a fellépések után is űzhető szórakozási, kikapcsolódási forma. Banka Csaba Turisták golyóálló mellényben? A hét elején több mint hetven turista esett áldozatul Egyiptomban néhány őrült muzulmán golyózáporának. Egyszerűén hihetetlen, hogy ez megtör­ténhet, sőt még büszkék is tettükre a merénylet irányítói. (A végrehajtók fanatizmusára egyébként mi sem jellemzőbb, mint hogy vállalták, hogy a merényletet követően szitává lőjék őket a rendőrök.) Egyiptom egyik fő be­vételiforrása az idegenforgalom, a pénzt pontosan azok a látogatók viszik be az országba, akiket a szélsőségesek kényükre-kedvükre lemészárolhat­nak a nyílt utcán. Ki kívánkozik ezek után a piramisok hazájába? Az or­szágban „ rekedt ” külföldiek most ostromot intéztek a helyi repülőterek el­len, mindenki igyekszik mihamarabb elhagyni a borzalmak helyszínét. An­nak ellenére történik ez, hogy az egyiptomi hatóságok képviselői állítják, hazájuk semmivel sem veszélyesebb, mint más ország, mondván, bárhol megtörténhet a világon egy ehhez hasonló eset. Enyhén szólva ez sovány vigasz, és ráadásul szerencsére ez az állítás nem biztos, hogy fedi a való­ságot. A „megnyugtató” nyilatkozatok helyett talán többet jelentene, ha a helyi hatóságoknak időben sikerülne leleplezni a készülő merényleteket. A mi Külügyminisztériumunk pedig más egyebet nem tehet: óvatos­ságra inti az egyiptomi kalandokra vágyó magyar polgárokat. Kérdés per­sze, hogyan lehet kivédeni a luxorihoz hasonló aljas támadásokat. Szinte biztos, hogy a biztonságot nyújtó páncélautóban, esetleg golyóálló mel­lényben nem érezné jól magát az ókori emlékekre kíváncsi turista, de bizo­nyára az „önvédelmi” vállról indítható rakéta cipelése sem lehet célrave­zető. Felejtsük el ezt az országot, az utazási irodák húzzák ki szolgáltatá­saik köréből ezt az utat? Talán ez lenne a legegyszerűbb. Bonyolultabb, mégis európaibb megoldás lenne, ha nem az egész országot, hanem csak a terroristákat kellene „nélkülöznie" az utazóknak. Ja, hogy az arab or­szágnak köze sincs Európához? Horváth Győző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents