Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-15 / 267. szám

1997. november 15., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Kár érte! „Több tucat ház rongálódott meg tegnap délután, amikor forgószéllel kísért vihar söpört végig a megye déli részén. A tűz­oltóságtól kapott információ szerint Kunszentmárton térségében 70, Mezőtú­ron pedig tíz lakás tetőszerkezetét té­pázta meg a vihar.” Az idézett mondatok - a tények szá­raz közlése - a szerdai lapszámunkban jelentek meg. Másnap aztán már részletesebb információt adtunk az eseményről. Kiderült, hogy a károk nagyobbak, mint azt az első pillanatokban látni lehetett. Az anyagi károk is, de a lélektani is. Életek munkája vált egy pillanat alatt az elemek martalékává. Az iszonyatos erő, amely mindössze egy-másfél percig tartott, örökre beültette a félelmet a kunszentmártoni és mezőtúri embe­rekbe. Szertefoszlott az az álom, amely azzal áltat, hogy „velünk ez nem történhet meg”. Bebizonyosodott: igenis megtörténhet ve­lünk is minden! Az elemek szeszélyeit nem lehet kiszámítani. Majdnem védte­lenek vagyunk vele szemben. A legfontosabb teendőnk, ha már megtörtént a baj, hogy fogjunk össze, segítsünk a szerencsétlen károsultakon. Tehát érdemes elgondolkodni azon, jelen esetben megtet- tünk-e mindent, hogy könnyítsünk azok anyagi és lelki vesztesé­gein, akik szenvedő alanyai az elemi csapásnak? A szemtanúk azt mondják, hogy azok, akiknek az első segítsé­get kellett nyújtaniuk, hivatásuk magaslatán álltak. Pillanatok alatt helyszínre érkeztek a tűzoltók, a rendőrség, az önkormány­zat emberei és mások - nehéz lenne felsorolni valamennyiüket - és tették a dolgukat megfeszített erővel. Segítettek ahogy tudtak, hogy minél előbb helyreálljon a rend, meginduljon a normális élet. Intézkedett a Belügyminisztérium, „szélsebesen” segítséget nyújtott a kormány is. A térség országgyűlési képviselője pedig gyűjtési akciót szervezett. A második lépés már nem ment olyan flottul. Az anyagi káro­kat mindenki másként értékelte. A károsultak - érthető módon, mert érzelmek fűzték azokhoz, amiket elveszítettek - maga­sabbra értékelték veszteségeiket, mint a hivatalos emberek. De még ott is jelentős eltérések voltak. Az egyik esetben azt mondta az önkormányzat, hogy a kár másfél millióra tehető, ezzel szem­ben a biztosító 740 ezer forintos veszteséget állapított meg. A kárügyekben minden valószínűség szerint lehetetlen igazsá­got tenni. Mindenki a saját szempontjai szerint értékel, és megál­lapításaira cáfolhatatlan érveket tud felsorakoztatni. Én sem pró­bálkozom igazságtevéssel. Csak sajnálom, hogy ez a vita árnyé­kot vetett a példamutató összefogásra. Kár érte... Egyeztetik a pedagógiai programokat Berényben Tízmilliókat igényel a Nat.? Jászberény egyes iskoláiban október végére elkészült az okta­tási törvény alapján ’98. szeptember 1-én bevezetendő pedagó­giai program. A minap megkezdődött ezek városi szintű egyez­tetése, ami a szakértői szintű véleményezés, és a programok városi finanszírozhatósága miatt jelentős. Az előkészítési fo­lyamat helyzetéről a város önkormányzati oktatási bizottságá­nak elnökét, Nagy Andrást kérdeztük. Mint elmondta, a városi szintű egyeztetés nem jelenti, nem je­lentheti az egyes iskolák céljai­nak, feladatainak egységesítését. Minden intézményben - a négy általános-, és három középisko­lában - tükröződhetnek hagyo­mányok, de az újdonságok is nagy számban szerepelnek. A szakbizottság és az iskolák elsőrendű feladata most, hogy egy olyan tervet tegyenek a kép­viselők asztalára, melyből látha­tók az új rendszerből az önkor­mányzatra háruló anyagi terhek. Az oktatási bizottság elnöke sze­rint - bár pontos számot még nem tudott mondani - jövőre az első év, amikor is csak az első, il­letve a hetedik osztályban veze­tik be a Nat.-ot, még nem jelent számottevő többletet az önkor­mányzat költségvetésében. A programok teljes egészében ’98 első hónapjaiban készülhet­nek el. A tervezés során az intéz­ményvezetőknek fel kellett tér­képeznie, hogy hosszú távon mi­lyen óraszám-változásokat, be­ruházási, eszközfejlesztési téte­leket eredményez az új program bevezetése. Kérésként fogalmaz­ták meg az intézményvezetők­nek, hogy a tervezéskor próbál­janak a valóság talaján maradni. Nagy András megjegyezte, ezt a kérést az intézményvezetők különböző módon értelmezték. Már most biztosra vehető, hogy lesz olyan elképzelés, amelyet az önkormányzat nem tud támo­gatni. Ha változatlan formában fogadnák el a tervezeteket, az több tíz milliós kiadási többletet jelentene Jászberénynek. B. Cs. Megcsappant önkormányzati bevételek, kifizetetlen szociális juttatások Jászladányban Egy fillért sem láttak a támogatásból Egy község eladósodása behatárolja a település fejlesztési lehe­tőségeit, a forráshiány gyakran veszélyezteti az intézmények működőképességét is, egyik hónapról a másikra hitelek felvéte­lével kell átvészelni a nehéz időszakot. Új bevételek előteremté­sére szinte semmi lehetőség nincsen. Jászladányon idén 25 mil­liós forráshiányt kellett terveznie költségvetésében az önkor­mányzatnak. Igaz, az intézmények működését semmi sem ve­szélyeztette, sőt különböző pályázatokon nyert összegekből még beruházásokra is futotta, mégis gondot jelent akár a legki­sebb előre tervezett bevétel elmaradása is. Korábban is írtunk arról, hogy több mint 800 helyi rászoruló idei, elvileg július óta járó la­kásfenntartási támogatását - valamivel több mint nyolcmil­lió forintot - nem tudta folyósí­tani az önkormányzat. A szoci­álpolitikai bizottság a költség- vetésben előre elkülönített ke­retösszegnek megfelelően dön­tött a 6,9 és 12 ezer forintos tá­mogatások 6 havi bontásban történő kifizetéséről. A bizottsági döntésről az érintetteket június helyett csak október hónapban értesítették. E hónap elején megjelent cik­künkben az igazgatási osztály vezetője elmondta, hogy ebben Ördög Ferencné: Miért használták másra az egy­szer már szétosztott pénzt? a hónapban megkezdik a pénz átutalását, ami valószínűleg át­húzódik a következő évre is. Eddig azonban ez még nem tör­tént meg! Ördög Ferencné rokkant- nyugdíjas is a támogatottak kö­zött szerepel. Azaz, a tények alapján csak szerepelne, hisz - sok száz helyivel együtt - egy fillért sem látott a támogatás­ból. Csak úgy sorjáztak kérdé­sei: „Hogyan költhetett el az önkormányzat olyan pénzt, amit a lakásfenntartási támoga­tásra különítettek el? Az idei támogatásokat hogyan akarják a következő évben kifizetni? Ha jövőre kapjuk meg az ösz- szeget, akkor abban az évben már elveszítjük jogosultságun­kat a támogatásra, ezért is kér­jük, hogy még idén fizessék ki a megítélt összegeket. Szerin­tem az önkormányzat eljárása törvénysértő.- A támogatások elmaradá­sának, csúszásának az oka, hogy saját bevételeink nem olyan ütemben érkeztek, mint ahogy azt előre terveztük - mondta Sziráki Benedek pol­gármester.- Talán ott hibáztunk, hogy az egész támogatási rendszert korán indítottuk. Ahogy ezt az országban másfelé is csinálják, csak most kellene felmérni az igényeket, odaítélni a támoga­tásokat, akkor az egész kelle­metlenséget elkerülhettük vólná. Hárommillió forinttól es­Sziráki Benedek: A terve­zett, de elmaradt saját be­vételek okozták a késést. tünk el csak azzal, hogy a köz­munkatanácstól még mindig nem kaptuk meg a pályázaton a közmunkások foglalkoztatására nyert összeget. Másik hatmilli­ótól pedig akkor, mikor a régi malom épületét szerettük volna eladni, de a vevő, már a megál­lapodást követően vissza­mondta vételi szándékát. A két tétellel már meg is volna a most hiányzó összeg. A polgármester hozzátette azt is, hogy remélhetőleg ez a csúszás nem befolyásolja a kö­vetkező évi költségvetést.- Ennek ellenére most már mondhatom - folytatta a köz­ség vezetője -, akinek a bizott­sági döntés alapján készpénz­ben ítélték meg a támogatást, az december 31-ig felveheti azt, ugyanígy átutaljuk az energiaszolgáltatóknak is a megfelelő nagyságú támoga­tási összegeket, így a számla- jóváírások is megtörténhetnek a téli hónapokban. (Utóbbi esetben áthúzódhat a követ­kező évre á jóváírás, de a kifi­zetés ekkor is év végéig meg­történik a szolgáltatóknak.) A polgármester aláhúzta: kéri a lakosság megértését a dolog­ban. Kiemelte, a bizottság hozhat egy kifizetésről dön­tést, de ha nincs a kasszában annyi, nem tudunk mit csi­nálni. A közigazgatási hivatal fő­tanácsosa, Hajdú László el­mondta, eljárási hibát vét az, aki egy meghozott bizottsági döntésről - legyen az elutasító, vagy támogató -, nem értesíti az érintetteket. Ezt alátámasztja a község la­kásfenntartásról hozott 11/97- es önkormányzati rendelete, va­lamint a szociális bizottság 1-es és 2-es állásfoglalása is. Ezek alapján eljárási szempontból az is problémás, hogy a megítélt támogatási összegeket nem fi­zették ki a határozatok szerint havi rendszerességgel. Lakos­sági bejelentés nyomán, mely­nek eredményéről a napokban értesítik az érintetteket és az önkormányzatot, azt is megál­lapították, hogy az idei költség- vetés terhére mindenképpen ki kell fizetni a támogatási össze­geket, jövőre nem vihetik át a teljesítéseket. * * * A jászladányi esetben együtt van jelen az önkormányzat gaz­dálkodási nehézségeiből adódó kényszerpálya, és az egyes em­bereknek a megélhetésért, gyak­ran a túlélésért folytatott min­dennapos csatározása. S hogy a helyiek közül miért keresték meg lapunkat problémájukkal? Saj­nos már elfogyott - jogos vagy vélt sérelmeik okán - a település önkormányzatába vetett bizal­muk. Ez talán jóval nagyobb probléma, mint a lakásfenntar­tási támogatás - úgy tűnik - most már megoldódó kálvári­ája. '[>L Banka Csaba íviinil >íl> f llá i I ír", A ív j. , Higgadtságával, élettapasztalatával volt részese az igazságszolgáltatásnak Három évtized „civil” bíróként A nemrégiben megváltozott szabályok szerint sem hivatá­sos bíró, sem az ítélkezésben vele egyenrangú félként tevé­kenykedő ülnökök nem vehet­nek részt az igazságszolgálta­tásban, ha betöltötték 70. életé­vüket. Szőkébb hazánkban az első körben több mint 40 „ci­vil” bírát érintett ez a rendel­kezés, akik több-kevesebb szol­gálat után már csak külső szemlélői lehetnek ennek a fele­lősségteljes munkának. A pulpitustól elköszönök egyike volt a szolnoki, 75 esztendős Tar Imre, akitől több mint 34 évi közreműködés után búcsúztak el a megyei bíróság vezetői. Imre bácsi, mert hogy őt leginkább ez­zel a megszólítással illették a bí­róságon, számtalan emberi sorsot és szörnyűséges esetet megismert a hivatásos bírák mellett eltöltött évtizedek során. 1951-ben kapta az első kine­vezését, és kisebb megszakítá­sokkal ez év tavaszáig vett rész büntető és a polgári bírói taná­csok munkájában. Még ennyi év után is nehéz megfogalmaznia, miért is csinálta szívesen?- Nem csak megismerhettünk emberi sorsokat, hanem részt is vettünk azok alakításában azzal, hogy a megismert tények alapján, higgadt gondolkodással véle­ményt nyilváníthattunk az adott ügyben. A hivatásos bírák tá­maszkodtak a mi álláspontunkra, még akkor is, ha az nem egyezett az övékével. A bíróság aktív ta­nácstagjaként kezeltek bennünket - hangzik a válasz. Több emlékezetes eset tárgya­lása fűződik munkásságához, ám valamiért egy 1952-ben Karca­gon történt szerelmi gyilkosság és a hírhedt Magda-ügy jut közü­lük elsőként eszébe. Óhatatlanul felmerül a kérdés: most, hogy el­törölték a halálbüntetést, nem „viszketett-e” efféle bűnügyek elbírálásakor a már sokat tapasz­talt ülnök tenyere?- A halálos ítéletek meghoza­tala nem okozott gondot, hisz megcáfolhatatlanul meggyőződ­tünk arról, hogy a kegyetlen gyil­kosságot valóban elkövette a vád­lott, és tettét olyan elvetemülten Tar Imre fotó: m. j. hajtotta végre, hogy más bünte­tést nem is szabhattunk ki. Meg­mondom őszintén, én híve va­gyok a halálbüntetés visszaállítá­sának, már csak azért is, mert el­szaporodtak azok az esetek, ahol válogatás nélkül, fillérekért vé­geznek ki embereket. Imre bácsi pályafutása azt is igazolta, hogy a békésebbnek hitt polgári ügyek is lehetnek igazán zűrösek. Válóperes bírósági ügyek ülnökeként jó néhányszor volt alkalma általa soha el nem képzelt családi körülményekbe bepillantani. Láthatta és hallhatta, hogy az egymást elhagyni szán­dékozó félj és feleség milyen odaadással kiabál kígyót-békát egymásra. Az ő házassága persze messze nem ennek jegyében zajlik. En­nek ékes bizonyítéka, hogy fele­ségével jövő tavasszal ünnepük 50. házassági évfordulóju­kat. Horváth Győző Képviselői mérleg a ciklus utolsó évében Az első hónapokban sok időt elvesztegettünk Búzás Sándor a Magyar Szo­cialista Párt képviselője az Országgyűlésben. Arra kér­tük, vonja meg eddigi parla­menti tevékenységének mér­legét.- A frakción belül a gazdasági munkacsoportban tevékenyked­tem, és a parlament állandó gaz­dasági munkabizottságának is tagja lettem. Több törvénymó­dosítás előkészítésében vettem részt, ilyen volt a személyi jöve­delemadóról szóló törvény év­közi módosítása, de aktívan részt vettem a fogyasztóvédelmi törvény előkészítésében is. A lakossággal és a vállalatok­kal a kapcsolat kialakítása rész­ben fórumok szervezésével, részben fogadóórák tartásával valósult meg. E téren vannak pozitív és negatív élményeim. Tudomásul kellett venni, hogy a lakosság részéről főleg pana­szokkal, többnyire hivatalos ügyekben hozott döntésekkel kapcsolatban kerestek meg. Ahol tudtam - és lehetett -, ott segítettem. Egy kicsit sokalltam a ciklus elején azt az időt, ami a törvény- alkotó és kormányzati munka beindításával telt el. Az ország gazdasági helyzete akkor elég kritikus volt, s ha nem vész el annyi idő, talán kisebb áldoza­tok árán és hamarabb túleshet­tünk volna bizonyos elkerülhe­tetlen megszorításokon. Bár le­het, hogy az információk, a terü­letek átadása nem ment egészen zökkenőmentesen az előző kor­mányzat részéről. Az is tény, hogy konstruktívabbnak képzel­tem az ellenzék parlamenti tevé­kenységét. Pedig a kormánypár­tok igyekeztek nem visszaélni a fölényükkel, ez megmutatkozott például a bizottsági helyek el­osztásában és másban is. A koa­líció mindenáron konszenzust akart az alkotmányozás kérdé­sében is. A választók részéről viszont elhangzott, hogy ha egy politikai erő 72 százalék birto­kában nem tudja érvényesíteni az akaratát, akkor önbírálatot kell gyakorolnia.- Részt vett-e olyan kezdemé­nyezések megvalósításában, ame­lyek a megye vagy a szőkébb vá­lasztókerület szempontjából je­lentősek voltak?- A hetes választókerület kép­viselője vagyok. Örököltem egy térségi gázfejlesztési koncepciót, s mindent elkövettem, hogy megvalósuljon. Remény van rá, hogy rövidesen az utolsó telepü­lésen, Tiszaroffon is sor kerülhet a gázgyújtásra. Hasonló a 4-es út rekonstrukciója, amely már nem csak az én kerületemet érinti. Tel­jes sikerről nem be­szélhetünk, bár van előrelépés. Értünk el eredmé­nyeket a munka­helyterem­tésben is, elsősorban Törökszentmiklós és Kunhegyes térségében. A Tisza mentén, pél­dául Tiszabőn azonban a helyzet még mindig nehéz, sőt kritikus ebből a szempontból.- Részt kíván-e venni képvise­lőként a politikában a következő években?- Amennyiben a körzetem szocialista alapszervezetei úgy ítélik meg az eddig végzett mun­kámat, hogy jelölnek, vállalom a jelölést. B. A. A polgárok is kezdeményezhetik az építést Megszépülnek a túri utcák Talán vannak, akik nem tudják, hogy lakossági kezdeménye­zésre is elkezdi a mezőtúri önkormányzat az útépítést. Ehhez megközelítőleg a bekerülési költség egyharmadát kell vállal­niuk. A többit egy helyi rendelet szerint a város állja. Idén mintegy 26 millió forintot költ Mezőtúr utak építésére, melyből a Damjanich utca asz­faltozása 17 millióba került. Ennek 70 százalékát pályázati pénzből biztosították. Oltyán Gábor, a polgármesteri hivatal főtanácsosa elmondta, ebben az évben több helyen is végeztek önerős útalap-, és szilárd útbur­kolatú építést. A Korányi Fri­gyes utcában útalapot létesítet­tek, míg például a Nagy Lajos király - Homoki Nagy István - Asztalos János utakon a teljes útpályát megépítették. A főtanácsostól megtudtuk, kevesen ismerik a városban azt az önkormányzati rendeletet, mely szerint a polgárok is kez­deményezhetnek útépítést. A mai napig érvényes szabályo­zás szerint a költségek mintegy kétharmadát a város, a fennma­radó összeget az utcában lakók fizetik. Ebben az évben a saját rész összege útalap építésénél 30 ezer forint ingatlanonként, 50 ezer szilárd burkolatú útépí­tésnél. Amennyiben az utcában lakók kétharmada beleegyezik az építésbe, és vállalja az anyagi hozzájárulást is, meg­kezdhető a munka szervezése. Oltyán Gábor szerint előfor­dul, hogy az utcában lakók ugyan szeretnék az útépítést, de nincs olyan vállalkozó szel­lemű lakos, aki összefogná az közösséget. scs

Next

/
Thumbnails
Contents