Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-13 / 265. szám
1997. november 13., csütörtök Szolnoki Mozaik 9. oldal A Szántó körút folytatásaként hamarosan átadják Szolnokon a Mátyás király út vasútállomásig kiszélesített szakaszát. fotó: csabai istván A szolnoki közgyűlés előtt Feszített, de teljesíthető költségvetés Ma ülést tart a szolnoki közgyűlés, amely egyéb témák mellett megtárgyalja az 1997. évi költségvetés előirányzatainak I-HI. negyedévi végrehajtásáról készített beszámolót is. Ebből adunk közre az alábbiakban néhány részletet A közgyűlés szeptember 18-án megtárgyalta és tudomásul vette az éves költségvetés előirányzatainak első félévi végrehajtásáról szóló előteijesztést. Most háromnegyed év tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdálkodás körülményei változatlanul feszültek. A bevételek között továbbra is kedvezőtlen az illetékbevételek alakulása, a helyi adók ütemesen, az intézményi bevételek dinamikusan teljesültek. Ez év elején 2150 bérlakás volt az önkormányzat tulajdonában, ezekből a III. negyedév végéig 68-at értékesítettek, ez kevesebb a tervezettnél, így az ebből származó bevétel is kisebb. A központi forrásból származó bevételek idő- és teljesítményarányosan állnak az önkormányzat rendelkezésére. A hitelfelvétel technikai összege elérte a 684 miihó forintot. Az úgynevezett átvett pénzeszközök közül legjelentősebb az intézmények pályázatokból származó bevétele. A telekértékesítésben a bevételi terv alig több, mint 20 százaléka teljesült, bár az év végéig még várható újabb telkek kialakítása. A beszámolási időszakban az önkormányzat és intézményei kiadásokra az időarányos részt meghaladóan 6 milliárd 836,5 millió forintot fordítottak, ez az előirányzat 81 százaléka. Az ön- kormányzat kiadásainak 55,2 százalékát az intézmények használták fel, ez az éves előirányzat 80,4 százaléka. Az adósságszolgálat teljesítése az ütemezés szerint történik. A városüzemeltetésre 250 millió forintot fordítottak, az előirányzat 80,4 százalékát. Ide tartozik többek között az út-hídfenn- tartás, a parkfenntartás, a köztisztasági feladatok elvégzése. Időarányosan teljesült a szociális program is. A rendszeres szociális segély ebben az évben magában foglalja az ellátatlan aktív korúak segélyezését is. Rendszeres nevelési segélyben 1463 gyermek részesült. A munkanélküliek jövedelempótló támogatását 1280-an kapják. A város beruházási, fejlesztési feladatokra 1 milliárd 341,9 millió forintot fordított, az előirányzat 79,2 százalékát. Ezek között olyan jelentős beruházások vannak, mint a szennyvíztisztító telep, a felszíni vízmű, a Szántó körúti útépítés, az Alcsi-Kertvá- ros-Szandaszőlős térségében, valamint a belterületen folyó csatornaépítés. A szilárdhulladék-le- rakótelep építése ez évben elmarad, az eredetileg kijelölt helyen a tároló nem építhető fel. Az intézményfelújítások nagy része teljesült, a 179 milliós évi keretösszegből a IV. negyedévre 31,5 millió maradt. A beszámoló végezetül megállapítja, hogy a még hátralévő időszakban változatlanul a legfontosabb feladat a költségvetésben kitűzött célok megvalósítása, a folyamatos finanszírozás biztosítása. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a költségvetésben betervezett bevételek is teljesülnek. Egyesülés vagy megszűnés? Nehéz döntés a vasutas művelődési házakról A Járműjavító Művelődési Háza nemzedékek óta szolgálja Szolnokon a kultúra ügyét. Itt működik a 122 éves férfikar, de maga a ház, illetve elődje ennél is régebbi. Most az összevonás és talán a megszűnés fenyegeti. A rendszerváltás a nagy múltú művelődési ház fölött sem múlt el nyomtalanul. Korábban a szakszervezet működtette, majd megalakult a Vasutas Országos Közművelődési és Szabadidő Egyesület, amelyet 22 vasutas művelődési ház, a MÁV Rt. és a Vasutas Szakszervezet alapított. Fölmerült a gondolat, hogy anyagi okokból csökkenteni kell az önálló intézmények számát. És mivel Budapest kivételével csak Debrecenben és Szolnokon van két vasutas művelődési ház, szinte magától adódott az összevonás ötlete. A döntést várhatóan november 18-án hozza meg az egyesület közgyűlése. Ismereteink szerint az előterjesztésben javasolni fogják a Járműjavító és a Csomóponti Művelődési Ház összevonását, amit valószínűleg megszavaz a közgyűlés, ami a gyakorlatban az előbbinek az utóbbiba olvadását jelentheti. Máris van jele annak, hogy egyes csoportok átkerülhetnek a Járműjavítóból a Csomóponti Művelődési Házba. Ez távlatban azt is jelentheti, hogy bezárják és eladják a Járműjavító Művelődési Házat, annál is inkább, mivel információink szerint a járműjavító üzemek művelődési házai vannak a legnehezebb anyagi helyzetben. Ha ez bekövetkezne, a fenntartó évente mintegy 1,5-2 millió forintot takarítana meg, jelenleg ugyanis ennyit költ a MÁV a házra. Változik a képzés Az országból összesen tizenhárom iskola igazgatói, vezetői vettek részt azon a tanácskozáson, amelyet tegnap tartottak Szolnokon, a Szakképző Iskola és Gyermekotthonban. Az iskolák egyben megegyeztek: mindahányon nyertesei voltak a szakminisztérium és a PHARE- program pályázatának, amely a hátrányos helyzetű fiatalok szakképzésével, a hasonló intézmények, iskolák fenntartóival kialakított kapcsolatok fontosságával foglalkozott. Sajnos, egyre több az olyan fiatal, aki ugyan befejezi az általános iskolát, de a további, magasabb szintű iskolatípusba valami miatt képtelen beilleszkedni. Mert esetleg magatartási, tanulási, viselkedési zavarokkal küzd, hátrányos helyzetű, rossz szociális körülmények között élő családból származik. A hasonló típusú szolnoki iskolába 237 gyerek jár, a többség lány. Eddig hatféle szakmát tanultak két vagy három évig. Most oly módon változik a képzés, hogy a 8. után két olyan újabb tanév következik, amelyik felzárkóztató jellegű. Ezt újabb szakmatanulás követi, ami további 1-3 évet igényel. Mindennek az a célja, hogy a gyerekeket a környezetük, a társadalom, a többi iskola a fenntartó önkormányzat is egyre inkább elfogadja. Mert bármilyen hihetetlen, a pedagógiai munka eredményeképpen nem kevés az innen kikerülő olyan fiú és lány, aki ezután gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanul tovább, és kap újabb bizonyítványt. Szobrok örök veszélyben? Megdöbbentő fotót közöltünk a napokban, a szolnoki „lefejezett” Damjanich-szobor képét. A vandálok a város egyik büszkeségét, a szinte jelképének számító, carrarai fehér márványból készült szobrot sem kímélték. Nem a szabadsághős és vértanú tábornok szobra az első, amelyet az utóbbi években megrongáltak. Lefejezték jó néhány éve a Fehér Ház mögötti medencénél az Ivó nő szobrát, többször is feldöntötték Damjanich Tisza-parti mellszobrát, lelökték talapzatáról a Technika Háza melletti Ülő fiút, le- moshatatlan festékkel összemázolták a Tiszaparti Gimnázium előtt álló szobrot, feldöntötték a Táncsics Mihály utca elején álló kis medence melletti ülő nőalakot, többek között szétverték a legnagyobb magyar prózaírók egyikének, Nagy Lajosnak az emléktábláját, összemázolták a Felszabadulási emlékművet, a sokat szenvedett Kossuth-szobor többszöri megrongálásáról már nem is beszélve. Ennyi atrocitás jut hirtelen eszembe, de lehet, hogy van, aki a sort még folytatni tudná. Mi az oka ennek a szoborrongáló dühnek? Kik és miért lelik kedvüket Szolnok egyébként sem túl nagyszámú szobrainak pusztításában? Az esetek nagy száma, és évek óta tartó makacs ismétlődése arra int, hogy nem egyszerűen a barbárság soha meg nem szokható, de lassanként már hagyományossá váló megnyilvánulásairól van szó. Az okok ennél jóval összetettebbek. Részletezésükre ezen a helyen nincs mód, ezért csupán egy olyan összetevőt említek, amelyről eddig kevesebb szó esett. Éveken keresztül vita folyt a szobrokról, emlékművekről. Sokat eltávolítottak, egyeseket szakszerűen, másokat a szo- borrongálókénál alig nagyobb hozzáértéssel, ismét másokat a szocialista realizmus kigúnyolására szánt szoborparkba száműztek, végül voltak olyanok, amelyeket egyszerűen szétvertek, nem is mindig lehet tudni, hogy milyen kezdeményezésre. S lényeges szempont, hogy igen ritkán történt meg, ha egyáltalán megtörtént, hogy megbüntették volna a rongálókat. Mindezekből primitív emberek azt a következtetést vonhatták le, Szolnokon is, hogy a szobrokkal általában valami gond van, a szobrok nem élvezik igazán a társadalom védelmét, azaz velük kapcsolatban ki-ki veszélytelenül kiélheti romboló indulatait. S a rombolás szellemét sokkal könnyebb kiereszteni a palackból, mint oda visszaűzni. Egyelőre Szolnokon még nem is sikerült. Ezt bizonyítja a Damjanich-szobor lefejezése is. Bistey András A szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola vendégei voltak Holland diákok életünkről Vendégszerető nép vagyunk, és nem az ötvenes évek körűimé- lyen erősen Budapest-centri- nyei között élünk, mint ahogy ezt sokan hiszik ma még nyuga- kus. A szokásaink közül legton, de feltűnő a gazdagok és szegények közötti különbség. inkább azon csodálkoztak, hogy hapontá kétszer ‘ésfűnk A Szolnokon vendégeskedő fiatalok fotó: csabai dagok közötti óriási különbRöviden így összegezhető az a tapasztalat, amelyet a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola vendégeként itt tartózkodó holland diákok szereztek. A Mobilitás Ifjúsági Szolgálat Fiatalok Európáért Alapítványa támogatásával érkezett a nyolc holland diák - Rieneke Hesselink, Kim Molenkamp, Leontine Schilder- man, Karin Venekamp, Gerard Boekel, Ineke Roordink, Bram Kramer és Yvonne Schnyt - Szolnokra, hogy kultúránkkal, életünkkel, szokásainkkal ismerkedjenek. Az Amszterdamtól mintegy 120 kilométerre fekvő Deventer városából érkezett fiatalok így számoltak be tapasztalataikról - Szűcs Attila főiskolai hallgató tolmácsolása segítségével:- A magyarok nagyon vendégszeretők. Azt hittük, hogy itt az ötvenes évek körülményei között élnek az emberek, de ez nem így van. Meglepő viszont a szegények és a gazség. Hollandiában sokkal többen tartoznak a középosztályba. Amikor megkérdeztem a diákokat, miből látják a szegénységet, így válaszoltak:- A leromlott épületekből, a régi személygépkocsikból, és az emberek ruházatából. A holland diákokat meglepte, hogy Magyarország mimeleg ételt. Elmondták, hogy náluk otthon ebédre hideget fogyasztanak. Mint ahogy azt is furcsállták, hogy Magyar- országon milyen kevés zöldség kerül az asztalra. Kérésemre tapasztalataikat így foglalták össze egy mondatban: - Gazdaságilag fejlődő ország, barátságos, nyílt emberekkel. Paulina Éva Az immunrendszerünket edzeni kell Sok a gyulladás és a légúti betegség Sok gyulladásos és légúti betegséggel küszködnek a szolnoki lakosok. Ezt több egészségügyi szakember is egybehangzóan megerősíti. Az ember betegségeinek mintegy harminc százalékát a gerinc rendellenessége okozza. Szolnokon sok termálvíz van, amely segít a gerinc- és az idegrendszeri problémákon. Sokszor azonban becsípődés okozza a bajt. Ilyenkor, ha a gerinc nem áll vissza eredeti helyzetébe, a gyógyvíz egyedül nem segít. Ezekben az esetekben szakember segítségével a gerincet rendbe kell hozatni, és csupán emellett élni a gyógyvíz által kínált lehetőséggel. Sok gyulladásos betegség is előfordul az itt lakóknál. A város közelében nincs hegy, a levegő hajlamosít a bronchitisre, a felső légúti, asztmás, gyulladásos megbetegedésre. A hideg-melegfrontok gyakori változása ugyan nem kizárólag szolnoki jelenség, de ez is megviseli az immunrendszert. Edzeni kellene, szabadban történő hidegvizes zuhannyal. Sokan azt mondják, hogy a fürdőszobai váltott zuhanyozás is megfelelő, de van olyan tapasztalat, hogy az előbbi hatásosabb. P. É. A bölcsőde volt az életem Beszélgetés az Akócsi Agnes-díjas Zámbó Lajosnéval Szombathelyen nemrég kongresszust tartottak a bölcsődék képviselői. Ebből az alkalomból átadták - most első alkalommal - az Akócsi Ágnes nevét viselő díjat. Az öt díjazott között ott volt a szolnoki Zámbó Lajosné is. 1958-ban szerezte meg a csecsemő- és gyermekgondozói képesítést, majd három évig bölcsődében és a kórház gyermekosztályán dolgozott Nagykőrösön. 1962-ben jött Szolnokra, amikor megnyílt az Egészségügyi Szakiskola. Ott dolgozott ’69-ig a csecsemő- és gyermekgondozó-képzésben, nevelő és osztályfőnök volt. Ekkor átkerült a városi tanács egészségügyi osztályára bölcsődei felügyelőnek, később az egész megye bölcsődéinek szakmai felügyelője lett. 1980- ban, sokféle tanfolyam után, elvégezte az Egészségügyi Főiskola szakoktatói szakát. A Bölcsődei Igazgatóság megalakulása után szakmai igazgatóhelyettes lett ott. Közreműködésével és Akócsi Ágnes aktív részvételével szervezték meg 1971- ben az I. bölcsődei ankétot. Arra a kérdésemre, hogy milyen érzés egy régi kedves ismerősről elnevezett díjat kapni, ma is ellágyuló hangon válaszolt.- Nagyon megható dolog ez. Akócsi Ágnes a minisztériumban dolgozott, nagyon sokat tett a bölcsődékért. Például építési terveket dolgoztatott ki különböző létszámú bölcsődékre. így a régebben sokszor magánlakásokban kialakított intézmények helyett korszerűeket építettek. Zámbó Lajosné 1992-ben ment nyugdíjba. Megkérdeztem, milyennek látja most a bölcsődék helyzetét. Szomorúan válaszolta, hogy az elmúlt 6-7 évben példátlan méretű visszafejlődés következett be, mivel a bölcsődék éveken át nem kaptak normatív támogatást. Bár az igények kisebbek a születések számának csökkenése, és a női munkanélküliség növekedése miatt, a bölcsődei helyek mintegy ötven százalékának megszűnését ez nem indokolja. A megmaradtak egy része pedig annyira tönkrement, hogy már nem is alkalmas feladatai ellátására. Végezetül azt kérte, föltétlenül szerepeljen a cikkben, hogy munkájában igen sok segítséget kapott munkatársaitól, fölöttesei- től, elsősorban dr. Koncz Józseftől, aki először városi főorvosként, majd a Bölcsődei Igazgatóság igazgató főorvosaként sokat tett a bölcsődék fejlesztéséért.- Igyekeztem ebben jó partnere, támogatója lenni - mondta. - Nagyon jólesett, hogy a nyugdíjazásom után öt évvel is emlékeztek rám, és nekem is odaítélték ezt a kitüntetést. B. A.
