Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-09 / 236. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. október 9., csütörtök A megyei közgyűlés döntésének margójára A helyzet hasonlít az egyszeri kisfiú esetéhez A szolnoki Zöld iskola idén ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. Ennek jegyében - méltó indítás­ként - szeptember 13-án megrendezték az „Egy nap az is­koláért” elnevezésű programot. A pedagógusok, a szülők és a gyerekek együtt fáradoztak az iskola szépítésén. A takarí­táson kívül a kerítés festése volt a fő program. A közel száz­ötven dolgos kéz délre végzett a nagy feladattal, ami után jólesett a finom ebéd. Köszönet minden résztvevőnek. Az iskola vezetősége és szülői munkaközössége Érdekképviselet Az esélyegyenlőségért Modern koldus... Meghatott az ismeretlen, ne­mes lelkű asszony elhatáro­zása, hogy éhező gyermekek napközis ebédjére gyűjt. A megrendítő írás „Segí­teni nem is olyan egyszerű” címmel jelent meg szeptember 20-án a lapban. Hogy miért érintett meg a történet ennyire ebben a lelkiismeretlen, ki­zsákmányoló világban? A vá­lasz nagyon egyszerű. Vissza­emlékeztem saját gyermekko­romra. Igaz, hogy ez abban az időben volt, amikor a szegény ember ki volt szolgáltatva a dölyfös gazdag kénye-kedvé- nek, s azt csináltak a szegé­nyekkel, amit akartak, miköz­ben a nagyságos, tekintetes vagy gazduramék élték vilá­gukat. Lehet, hogy most is egy ilyen világ felé közeledünk? Csak nem azért akarnak vá­lasztott képviselőink és tisztelt uraink újabb elnyomókat a nyakunkra ültetni, hogy a szegények jajpanaszát legyen kikkel elnyomni? Csak talán nem azért kell segélyakciókkal külföldre mennünk, hogy hazudjuk a vi­lágnak a gazdagságunkat és leplezzük szegénységünket (amivel azonnal találkozunk, ahogy kilépünk az utcára)? Tisztelt kormányunk mon- dókája pedig csak a három „igen”-es szavazási eredmé­nye érdekében hangzik el, mi­közben az árak nyíltan és burkoltan emelkednek, a nép létminimum alatti rétegének egyre hangosabb a sóhaja, amit illenék a nemzet érdeké­ben, legalább a gyermekeknél mérsékelni. Vagy ezzel együtt megfelelünk a NATO-nak és az EU-nak? Lehet. Valószínűleg a leplezett szegénységre és a sok-sok ha­zugságra mondta Szolnokon tartott sajtótájékoztatóján az SZDSZ egyik prom inens kép­viselője, hogy az Észak-at­lanti Szerződés Szervezete nemcsak biztonságpolitikai garanciát jelent, hanem elő­készíti EU-integrációnkat is. Nem lenne jobb, ha a saját sorsunk felett mi döntenénk? Valóban igaza van a tiszte­letre méltó hölgynek, hogy hosszabb távon ez az ideigle­nes megoldás nem járható út. A szegények gondját és prob­lémáját a képviselőknek kell a parlamentben megoldaniuk. Ezt a kicsinyke, keserű ke­nyeret nem majszolgathatjuk a végtelenségig. Ne felejtsük el, hogy a jövő nemzedékéről, a gyermekek­ről van szó, akik még nem laknak jól Isten igéjével, e mellé kenyér is kell, de ha van hozzá szalonna, az sem baj. Tisztelettel megköszönöm az újságírónak ezt az élet- szagú írást, és szerény nyug­díjamból én is hajlandó va­gyok segíteni (bár nékem is vannak unokáim) időszakon­ként az arra rászoruló gyer­mekeken. Tolnai Antal Rákóczifalva Sok újságcikk, találgatás és esélylatolgatás előzte meg a megyei közgyűlés október 3-ai ülését. Már az összehívás is „szokatlan” volt, hiszen rend­kívüli közgyűlés a jelenlegi ciklusban eleddig nem volt. Kényszer szülte ezt a döntést, s nem azért, mert a közgyűlés egyik képviselőcsoportja pá­nikba esett volna, hanem azért, mert rá kellett jönnie, hogy az adott témában igen kevés in­formációval rendelkezik (bi­zonyos dokumentumokról a sajtóból értesült). A informá­cióhiány komoly veszélyeket engedett sejtetni. A megyei kórház működése veszélyben van. Az egészség­ügy jelenlegi helyzetét te­kintve a jelenség tipikus. Kér­dés: a fenntartó hiányos isme­rete a vizsgálati anyagokról mennyire tekinthető tipikus­nak? A közel hárommillió fo­rinttal gazdálkodó intézmény adósságállománya túlnőtte éves költségvetésének egyha- todát. Ez ugyan gond, de akár szokványosnak is nevezhető. Ami számunkra nem szokvá­nyos, sőt elfogadhatatlan, az a megoldás módszere. Az ese­mény - puszta tényként rög­zítve - a következő: eladnak 40 millió forint értékű eszközt a kórház állományából, amit azonnal visszalízingelnek - je­lentősen többért. Ezzel több törvényt és önkormányzati rendeletet megsértenek, hiszen az intézmény vezetője nem tu­lajdonosa, csak kezelője az önkormányzat vagyonának. Egy ilyen burkolt hitelfelvétel kapcsán felmerül a kérdés: nem kezelték-e hűtlenül a va­gyont? Az FKGP, a KDNP, az MDF, a Fidesz-MPP képvise­lőcsoportjai együttesen java­solták a kórház vezetője meg­bízásának visszavonását - azonnali hatállyal. Más intéz­mény (oktatási vagy szociális) helyzete sem jobb. Vajon mi­lyen motivációkkal vonhatunk bárkit (bármelyik intézmé­nyünk vezetőjét) felelősségre vagy menthetünk fel ezután, ha ilyen eszközhöz folya­modna? Vagy arról lenne szó, hogy a szocialista és a szabad- demokrata frakciók engedet­lenségi mozgalmat indítottak? Hiszen azzal, hogy ellene sza­vaztak javaslatunknak, kvázi felhatalmazást adtak minden­kinek arra, hogy a törvényeket, a rendeleteket ne tartsa be. Egy bizonyított esetnek ugyanis nincs egyértelmű és azonnali konzekvenciája. Ez nem a de­mokrácia, hanem az anarchia irányába mutat. Elgondolkodtató egyébként az ülés lefolyása is. Mi vitára készültünk. Elmondtuk kérdé­seinket, érveinket, erre mi tör­tént? Obstrukcióval vádoltak minket. A szocialista párt ál­láspontjából annyit tudunk, amennyit az elnök szükséges­nek tartott közölni bevezetőjé­ben. (Ez a módszer nem segí­tette tisztánlátásunkat, legfel­jebb abban, hogy végighall­gatnak bennünket, de válasz nélkül is hagyhatnak, s majd válaszolnak a szavazásban.) És az SZDSZ - minden eddigi el­lenzékiségét feladva - támo­gatta a szocialista frakciót. Helyzetünk most hasonlít az egyszeri kisfiú esetéhez: ami­kor ki akarta húzni a nagyma­mát a kútból, az apja jól nya­kon vágta, mondván, hagyd te csak békén az én anyósomat! Tornyi Győző frakcióvezető FKGP, KDNP, MDF A Kereskedelmi Alkalmazot­tak Szakszervezetének májusi kongresszusa úgy határozott, hogy az ágazathoz tartozó munkavállalók érdekei képvi­seletére szakmai bizottságokat hoz létre. A multinacionális cégek és középvállalkozások alkalmazottainak, a takarék- szövetkezetnél dolgozóknak más-más gondjaik vannak. A szövetkezeti mozgalom adott­ságaiból következik, hogy az áfészeknél foglalkoztatottak érdekei is sajátosak. Ez utóbbiak körét képviselő bizottság a napokban tartotta alakuló ülését, ahol megfo­galmazódtak azok a kérdések, amelyeknek megoldása segít­heti a szövetkezeti dolgozók helyzetét. Kiemelt hangsúlyt kapott az ágazati és munkahe­lyi kollektív szerződések meg­kötése, amely nélkülözhetetlen a munkavállalók törvényben nem szabályozott jogainak ér­vényesítéséhez. A megyék képviseletébe delegált bizott­sági tagok a szövetkezeti ke­reskedelemben dolgozók alul­fizetettségét tarthatatlannak minősítették. Úgy értékelték, hogy harcolni kell a piacgaz­daság szereplőinek esély- egyenlőségéért. Állásfoglalá­suk továbbításával bízták meg a szakszervezet elnökét, ér­demi tárgyalást szorgalmazva az országos szintű szervek, ha­tóságok fórumain. Sajátos gondjaik megoldásában az Áfeosz decemberi kongresszu­sától is eredményt várnak, hogy a szövetkezeti dolgozók a jövőben is odaadóan szol­gálhassák a tagságot. Szabó Józsefné titkár Karcag és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága A szolnoki Árnyas óvodában az idén is megrendezték az immár hagyományosnak mondható szüreti mulatságot. Az óvoda dolgozói és a szülők mindent megtettek, hogy a gye­rekek jól érezzék magukat. (beküldött fotó) Kettőt fizet - egyet kap A szeptember 18-ai számban olvastam a tévé­előfizetésről. Felháborodtam, amikor rájöttem, hogy az úgynevezett „modernizálás” miatt csak az 1-es műsort fogom majd nézni, pedig alig négyéves, szép és jó készülékem van. Csak - sajnos - nem vagyok tehetős, ráadásul főiskolás gyermeket taníttatok, félévenként 74 ezer forint tandíjért (plusz lakbér, utazás, élelmezés, ru­házkodás), így aztán nem tudok áldozni arra, amiért én 27 éven keresztül tisztességgel fizet­tem, és nem a mostani fenyegetés hatására je­lentettem be tévémet. A cikk írja, retorzió lesz azzal szemben, aki nem jelenti be a készülékét. Ezzel egyetértek, már rég kellett volna. Kérdésem: és azzal szemben lesz-e retorzió, aki engem több tízezer forint kiadására kényszerít, ha ugyanannyit akarok kapni a pénzemért, mint eddig? A fér­jem rokkantnyugdíjából és az én fizetésemből nem tudok pluszpénzt adni még arra is, hogy a megváltott tájékozódási jogomat gyakorolhas­sam. Idézek a cikkből: „Bizony ’bevasalják’ azokon a tízezer forintos büntetést, akik fizetés nélkül tartják üzemben készüléküket.” És én kin vasaljam be az elmaradt 2-es mű­sort? Ez valakinek jó üzlet, de nem nekem meg a hozzám hasonló sok tízezer, „csóró” magyar­nak. Vagy velünk - nem tőkeerős állampolgá­rokkal - mindent meg lehet csinálni? Milyen jogon veszik el tőlem azt, amiért 27 éven ke­resztül, megszakítás nélkül, becsülettel fizet­tem? Vagy ez most olyan akció, hogy kettőt fi­zet, egyet kap? Persze megint a kisember kerül hátrányos helyzetbe. Aki eddig is rendesen fizetett, az most alig kap valamit a pénzéért, ugyanannyi­ért, amennyiért a tehetősebb válogathat. Bár az is igaz, így a családban nincs vita, ki mit akar nézni. Eluralkodik a béke! N. L., Tiszaszentimre A napokban ünnepelte Jászapáti» ötvenedik házassági évfordulóját Kovács Dávid és felesége, Deli Piroska. Az alkalomból három fia, menyei, öt unokája és a nászok köszöntötték a házaspárt. (beküldött fotó) Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Vélemények - mérlegen Az elmúlt héten olvastam Jász- jákóhalma polgármesterének véleményét Szekeres Imre or­szággyűlési képviselő nyilatko­zatához. Nem az a szándékom, hogy védelmembe vegyem a képviselőt; a tisztességes olva­sói tájékoztatást viszont igen, éppen ezért én is tennék néhány pontosítást. A Jászság telefon- és gázfejlesztésének megvaló­sulásához nem sok köze volt az Antall- és Boross-kormánynak, legfeljebb annyi, hogy a négy­éves kormányzati ciklus alatt nem valósult meg. Ha ezen jászsági fejlesztésekért köszö­net jár, äz mindenekelőtt dr. Kis Zoltánt, dr. Magyar Leven­tét, Győriné dr. Czeglédi Már­tát, Matók Istvánt illeti; a gáz­hálózatért pedig néhai Molnár Ferenc és Nyúl György polgár- mester kollégákat. A Jászság te­lefonfejlesztése lakossági, ön- kormányzati és befektetői pén­zekből, koncessziós pályázat elnyerésével - állami támoga­tás nélkül valósult meg. A gáz­vezeték-hálózat előkészítését 1989-ben kezdtük, és a megva­lósításhoz 1994 végén, illetve 1995-ben kaptunk állami támo­gatást, melyhez az imént emlí­tett kollégák készítették el a pá­lyázatokat. A beruházások üzembe helyezése 1995-96- bän történt meg, amikor Szeke­res Imre képviselője volt a be­ruházásban részt vevő települé­sek egynémelyikének. Sajná­lom, hogy Fodor István pol­gármester úr hiányzott azokról a megbeszélésekről, szövetségi ülésekről, tulajdonosi értekezle­tekről, ahol a fejlesztéssel kap­csolatos döntéseket meghoztuk. Emiatt nincs kellő ismerete a fej­lesztés „történelmé”-ről és an­nak „vezérei”-ről. Nagy Sándor polgármester Jászszentandrás Utazni csak érvényes menetjeggyel lehet A szolnoki helyi járatú buszon olvasónkat megbüntette az el­lenőr. Igazságtalannak és méltánytalannak érzi a büntetést, hiszen tanúk igazolták, váltott jegyet a buszvezetőnél. Csak hát nem került elő az érvényes jegy az ellenőrzés alkalmával. Aznap reggel a vásárcsar­nokba igyekeztem a 24-es busszal - írja levelében -, a já­raton ellenőrök dolgoztak. Még fel sem tették a karszala­got, már átadtam jegyemet el­lenőrzése. A piacon bevásárol­tam, s nehéz csomagommal si­ettem a buszmegállóba, hogy minél előbb hazaérjek. Előre elkészítettem a 100 forintot, s amikor felszálltam a 24/A-s já­ratra, jegyet váltottam és ke­zeltettem. A vasúti felüljárónál ismét felszállt a két ellenőr, s kérték a jegyet. Magabiztosan elővettem a zsebemből a je­gyet, de sajnos, kiderült, az a jegy nem az, ami erre a járatra szólt. A fellelhető összes zse­bemet átkutattam, és minden nálam lévő buszjegyet átadtam az ellenőrnek. Közölte velem, egyik sem érvényes. Kétség­beesve fordultam a buszveze­tőhöz, hogy igazolja, vettem jegyet és ki is lyukasztottam. A buszon két utas szintén ta­núsította állításomat. Az el­lenőr ellenvetést nem tűrően közölte, adjam át a személyi igazolványomat, különben rendőrt hív. Hiába voltak ta­núim, bűnösnek találtattam, s kérésem ellenére sem kaptam vissza azt az öt buszjegyet, amit átadtam neki. Kaptam vi­szont egy 1965 forintról szóló befizetési lapot - büntetésként. * Az ügyben megkerestük a Kontrolőr Közlekedési Szol­gáltató és Ellenőrző Bt. ügy­vezető igazgatóját, Rékási Lászlót, aki készséggel adott magyarázatot a történtekre:- A levélíró panasza szá­momra érthetetlen - mondta -, mert csupán annyi történt, hogy az ellenőrzés során nem tudott érvényes menetjegyet felmutatni. Ezért az ellenőr - az érvényes jogszabályok alap­ján - a vitel- és pótdíj megfize­tésére kötelezte. A piacra uta­zás alkalmával érvényes me­netjeggyel rendelkezett, s ak­kor semmi gondja nem volt az ellenőrökkel, ellenben a visz- szautazás során felmutatott menetjegyek egyike sem volt érvényes, azokat más járato­kon már felhasználta. Gondo­lom, ha otthon előkerült volna az említett járaton vásárolt és érvényesített menetjegy, mel­lékelte volna az újsághoz kül­dött leveléhez vagy megkeresi vele a Kontrolőr Bt.-t. Az uta­zás jogszerűségét nem tanúk­kal, hanem érvényes menet­jeggyel kell bizonyítani. Akad ugyanis mindig olyan jó- vagy rosszhiszemű tanú, aki állítja, hogy az utas kezelte a menet­jegyét - csakhogy azt nem látja, hogy a jegyen már több lyuk van a kelleténél, vagy a „kezelés” alkalmával az utas a jegyet úgy teszi a készülékbe, hogy „eltéríti”, vagy menet­térti utazásra elegendőnek tartja, ha a jegy mindkét végét kezeli. Ez csak néhány trükk a gépkocsivezető és az utasok megtévesztésére. A levélíró nem használt ilyen trükköt. Ő egyszerűen nem tudott felmu­tatni érvényes menetjegyet. Ezért pótdíjat köteles fizetni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents