Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-01 / 229. szám
1997. október 1., szerda Tükör 7. oldal Égből pottyant szállítmány Anyagi okokból évente csak egyetlen alkalom adódik arra, hogy a Szolnoki Vegyes Szállító Repülőezred élesben gyakorolja a teherdeszantolás cseppet sem egyszerű műveletét. A kiképzési tervben előírt feladatokat tegnap hajtották végre az alakulat repterén. A szállító jármű egy AN-26-os repülőgép volt, amelyből különböző magasságokból dobták ki a terheket. A súlyos tárgyak célpontra történő zuhanását ejtőernyők fékezték. A teherdeszantolás a gyakorlatban abban az esetben hasznos dolog, ha háború esetén valamilyen okból elszigetelt csapatokhoz akarnak hadianyagot, élelmet eljuttatni. Sajnos békeidőben is szükség lehet erre a tevékenységre, például akkor, ha árvíz sújtotta területek ellátásáról akarnak a lehető legrövidebb időn belül gondoskodni. -hRöpcédulaként étkezik a szemét Saját toliakkal ékeskedünk Évi 60-70 millió dollárt „tépünk le” Hazánk a szó szoros értelmében nagyhatalomnak számít a nemzetközi tolipiacon: évi 4000 tonnás lúdtollkivitelünkkel e termékből a világ második legnagyobb exportőrének számítunk. Valószínűleg ez a tény is közrejátszott abban, hogy néhány hónapja külföldi állatvédők megvádolták a magyar tenyésztőket: olyan módon jutnak hozzá a keresett termékhez, amely szenvedést, fájdalmat okoz a derék háziszárnyasoknak. A libatoll évente 60-70 millió dollárt hoz gazdaságunknak. A tépésellenes kampány azonban érzékelhetően visszavetette a magyar toll iránti keresletet. Ezért a magyar lúdtenyész- tők tekintélyes szakmai fórumhoz, a TÜV-Hannover-KTI Kft.-hez fordultak, amely kidolgozta a lúdtollnyerés állatvédők által is elfogadott technológiai és minősítési rendszerét. Azok az állattartók, akik megfeleltek a szigorú követelményeknek, megkaphatják az úgynevezett TUV-Hannover- bizonyítványt. Eddig 84 lúdtenyésztő telep - a hazai tenyésztők 30-40 százaléka - szerezte meg ezt az okmányt. Mint Ádám Ildikótól, a Toll Terméktanács igazgatójától megtudtuk: a termelőknek az idén még nem kell fizetniük te- nyésztelepük minősítéséért, mivel azt az európai tollszövet- ség támogatja. Aki viszont halogatja a bizonyítvány beszera ludakról zését, annak később saját zsebből kell a költségeket fedeznie. Jelenleg a tenyésztők csaknem tízmillió libát tartanak. A baromfiexport felét a libatermékek, s ennek több mint 10 százalékát a toll adja. A kivitel 70 százaléka Nyugat-Európába kerül, legnagyobb vásárlóink Németország, Franciaország és Olaszország. A fennmaradó 30 százalékot az USA-ban és Japánban értékesítik. A lúdtartóknak tavaly gondot okozott a takarmány drágulása, az idén hasonló probléma vélhetően nem lesz. Javíthat a helyzeten az Agrármarketing Centrum 8 millió forintos támogatása is, amely a tenyésztők versenyképességének erősítését szolgálja. (újvári) Belerokkannak a cégek a rehabilitációs járulékba? A húsz főnél több dolgozót foglalkoztató cégek, ha létszámuk öt százalékánál kevesebb megváltozott munkaképességűt foglalkoztatnak, emelt rehabilitációs hozzájárulást fizetnek jövőre, amely a minimálbér 75 százaléka lesz, amennyiben a kormány javaslatát elfogadja a parlament. Mezőtúri és túrkevei cégeknél érdeklődtünk, hogyan érintené őket a változtatás. (Folytatás az 1■ oldalról) Akkor sincsenek jobb helyzetben, ha a szél sem fúj és a telep sem ég. A már említett „gödör” vize ugyanis bűzös, iszapos, ami szintén telíti a levegőt az „illatával”. Arról nem is beszélve, hogy nem győzik cserélni a légyfogó papírt meg a kirojtosodott szélű légycsapót, annyi errefelé ez a kétszámyú rovar. Mások pedig a patkányoktól félnek. Egy szó mint száz, a lakók úgy gondolták, épp ideje valamiféle megoldást találni problémájukra. Mint mondták, a polgármesteri hivatalban hiába jártak, csak azt a választ kapták: sajnálják, de nincs pénz, nincs mit tenni a szemétteleppel. A lakók bevallották, nem tudják, mi jelentene megoldást, ám abban biztosak, hogy valamiképpen az érintetteknek lépniük kellene az ügyükben. Ezért elhatározták, aláírást gyűjtenek, s a 69 kézjeggyel ellátott levelet szeptember 8- án elküldték a környezetvédelmi hatósághoz. Mivel ügyükben nem ez a szerv illetékes, így a levelet a felügyelőség át- küldte - értesítve erről a lakókat - az Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat megyei intézetéhez. Onnan pedig a panaszos levél átkerült az ANTSZ jászberényi intézetéhez, mely első fokon illetékes eljárni. Dr. Sárközi Mária tiszti főorvos hangsúlyozta: az intézet minden évben ellenőrzi a szeméttelepeket a Jászságban, ám fontos tudni, hogy a hulladékkezeléssel kapcsolatos szabályokat mindenféle külön felszólító rendelet nélkül is kötelességük betartaniuk az önkormányzatoknak, az üzemeltetőknek. Egyébként a ladányi példa nem lenne egyedülálló eset, mivel a Jászság majd mindegyik szeméttelepére született már valamilyen rendelkező határozat. Az intézet munkatársa természetesen ki fog menni a helyszínre szemlét tartani, s valószínűleg valamiféle rendelkező határozat is születni fog a szeméttelepről. Mint mondta, annak idején Jász- apátin azért lehetett bezárni a hulladéklerakót, mivel biztosan tudták, hogy Jászszentandrás kész fogadni Apáti szemetét. Ám azt a főorvos asszony nem tartja járható úrnak, hogy bezátják a szeméttelepeket. Megoldást azonban majd csak a 2001-ben felépülő jászsági regionális hulladéklerakó hozhat - addig sajnos el kell viselni a jelenlegi helyzetet, amin persze lehet „finomítani”. Az egyik legfontosabb teendő e téren a megfelelő földtakarás. Jászladány polgármesteri hivatalában sem tudnak túl sok jóval szolgálni e témában. Az önkormányzatnak vállalkozóval van szerződése a telep üzemeltetésére, aki földdel takaija a területet. Emellett folyamatosan fertőtlenít ott az önkormányzat. Czeczéné dr. Szirmai Gabriella jegyző azonban nem titkolta el azt sem, hogy valóban gondot jelent a szeméttelep jelenlegi állapota számukra is. Ä guberálók rendszeresen felgyújtják a szemetet, s akkor tényleg füstben úszik a település. Mint mondta, próbálkoztak már több mindennel: fákat ültettek, ám azokat hamarosan valakik felszedték (hiába vigyáztak rájuk közmunkások), akárcsak a kerítést, nem is beszélve az őrbódéról, amit szintén széthordták. Mint hangsúlyozta, több millió forintot sajnos nem tud előteremteni az önkormányzat arra, hogy újabb szemétlerakót alakítsanak ki. A bezárás sem jelenthet megoldást, mivel utána is odaviszik a szemetet, és akkor ez már ráadásul illegális szemétlerakásnak minősül. A megoldást szerinte is a majdani regionális hulladéklerakó jelentheti. A jegyző asszony - aki maga is szenvedője a szeméttelep „áldásainak”, mivel nem túl messze lakik hozzá - hozzátette: annak idején maga is csodálkozott azon, hogy kiadtak működési engedélyt a szeméttelepre az ANTSZ részéről, mivel a „vizes gödör” valóban sok minden hordozója lehet. Mit is tehetnénk hozzá mindehhez? Talán csak annyit, hogy a fenti cikk ugyan a jászladányi szeméttelep igencsak „szagos” helyzetéről szólt, ám ha valaki nyitott szemmel (és „nyitott” orral) jár megyénkben - vagy épp az országban -, tanúja lehet annak, hogy a legtöbb településen szintén nincs megoldva a szemételhelyezés problémája megnyugtatóan. Magyarán: Jászladány neve helyettesíthető sok más településével. B. Gy. Barna László, a Rafi-BBT ügyvezetője elmondta, cégüknek a foglalkoztatási törvény változtatása esetén nem növekednének a terhei. Már évek óta az említett aránynál nagyobb mértékben dolgoznak náluk csökkent munkaképességű dolgozók, akik egy részét rehabilitációs támogatás igénybevételével foglalkoztatják. Jelenleg a 130 dolgozóból kilencen tartoznak az említett körbe, ami csaknem hétszázalékos aránynak felel meg. Közvetett módon is segítik a rehabilitációs tevékenységet. A városban működő Piremon kisvállalatnak - amely kizárólag csökkent munkaképességűeket foglalkoztat - állandó munkát biztosítanak.- A Túrkevei ÁFÉSZ jelenleg nem alkalmaz megváltozott munkaképességű dolgozókat - tudtuk meg Faragó Lajos elnöktől, aki nem tudja elképzelni, a kereskedelem területén hol tudna ilyen munkavállalókat alkalmazni. A szövetkezetnek az új intézkedés éves szinten mintegy 700 ezer forint többletterhet jelentene. Furcsának találja, hogy a munkáltatókra kirótt terhek állandóan nőnek, a különböző alapok mégis hiánnyal küzdenek. A 420 főt foglalkoztató mezőtúri Altek dolgozóinak csupán egy százaléka megváltozott munkaképességű - tájékoztatta lapunkat Tóth Andrásáé gazdasági igazgató. Tavaly és idén 126 ezer forint rehabilitációs járulékot fizettek be. Ha jövőre a jogszabályi változás miatt emelkedik is ez az összeg, több megváltozott munkaképességűt nem tudnak alkalmazni. Ennek az is oka, hogy a klasszikusan rehabilitált munkahelyek - portás, telefonkezelő - már vállalkozásban vannak. A mezőtúri Vezérléstechnika 290 dolgozót foglalkoztat, ebből egy fő megváltozott munkaképességű. Az eddigi 91 ezer forintos járulék mintegy kétmillióra növekszik januártól, ha elfogadják a törvényjavaslatot. Lévainé Szabó Katalin munkaügyi csoportvezető egyetért a rehabilitáltak megsegítésével, de nem ilyen formában. gg-scsj Szeméthalom és bűzös víz, a közelben pedig házak fotó: m j
