Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-29 / 252. szám
sjj HSPLAP - Mí ÚJSÁG, A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Mi ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? » ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP « Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? » ÚJ NÉP Felnőtteket és gyerekeket egyaránt tanít a számítógép Információk a kultúra házából Tiszaderzsen 1995. március 1-jén alakult meg a számítás- technikai klub, azért, hogy az informatika iránt érdeklődő községlakók - kiemelten kezelve a gyerekeket - megismerkedhessenek századunk nagy találmányával, a számítógéppel. Ez a klub a helyi művelődési házban működik, olyan prózai okból, hogy 1995-ben csak ennek az intézménynek voltak a faluban számítógépei, mindazok mellett, hogy a viszonylag modem technika biztonságos elhelyezése csak itt volt megnyugtató módon megoldható. A viszonylag modern kifejezés esetünkben azért igaz, mert úgynevezett „fapados” gépekkel - pályázatok, önkormányzati támogatás és jelentős saját erő is segítették beszerzésüket - kezdődött az informatika oktatása a kultúrházban. Ez abból a szempontból is szerencsés volt, hogy az általános iskolában is tantervbe lehetett iktatni a számítástechnikát. Ez ha már egy új, modem gép - IBM 486- os - beszerzésével, a régiek szakszerű átalakításával azt is lehetővé teszi, hogy minden A gyerekek szerdánként, a tanrendben előírtak szerint kerülnek közelebb a számítógéphez derzsi felső tagozatos megszerezhesse az alapfokú ismereteket. A lelkes derzsi klubszervezők pályázati pénzen biztosították ehhez a háttérhez a Windows egységcsomagot is. Ez már alapot adott ahhoz is - természetesen a gyerekek emelt szintű oktatásán túl -, hogy a felnőtteknek alapfokú tanfolyamokat szervezzenek: saját technikai háttérrel és hazai oktatóval. Ennek eredményeként hu- szonketten rendelkeznek ilyen képesítéssel Tiszaderzsen és környékén. Jelenleg is folyik egy 40 órás kurzus, melyre Abádszalókról, Tiszaszőlősről és Tiszaszentimréről is verbuváltak hallgatókat. A legújabb információ pedig az a derzsi kultúra házából, hogy 1998-tól már szakképesítést adó, szoftverüzemeltetői tanfolyamot is indítanak a TIT segítségével. Jól őriztek és védtek a polgárőrök Abádszalókon „Megfogyva bár, de törve nem.. Bállá Ferenc alezredes, Tiszafüred és vonzáskörzete rendőrkapitánya nemrég értékelte lapunk hasábjain a Tisza-tó közbiztonságát. Ekkor a kapitány hangsúlyozta, hogy az abádszalóki bűnügyi statisztikák javulásához nagyban hozzájárultak a helyi polgárőrök. Pedig mint az Mérten János polgárőrparancsnok szavaiból kiderült, nem egészen biztatóan indult számukra ez az esztendő, hiszen létszámuk az egyharmadára csökkent. Sokan nem tudták ugyanis vállalni a folyamatos szolgálatot. Az okokat nem kell magyarázni: munkanélküliség, a „grátiszban” járőröző kocsik üzemköltségének növekedése, vállalkozói támogatások beszűkülése, mezőgazdasági munkacsúcsok időigényessége és a többi. így nem csoda, hogy hatvan főről 18-20-ra zsugorodott a létszám. Ők azonban nem panaszkodhattak tétlenségre. Tavasszal havi nyolc-tíz alkalommal adtak szolgálatot, melyek gyakorisága csak nőtt az „Abádszalóki nyár ’97” rendezvényei idején; a helyi rendőrőrs egyenruhásaival minden programot a polgárőrök biztosítottak. A együttműködés azt is eredményezte, hogy idén nem kellett nagyobb rendbontásról hírelnünk, munkát a sikeres akciók - tyúklopásoktól a nagyobb értékű üdülőfeltörések, betörések felderítéséig - adtak. A siker részesei voltak a civil őrző-védők, akik többsége alig idősebb húszévesnél, és társadalmi munkában végezték a dolgukat. Szívesen fogadnak minden támogatást. Legutóbb a tiszafüredi kapitányság hathatós közbenjárásával és a helyi ön- kormányzat anyagi segítségével sikerült hozzájutniuk három URH-készülékhez. Céljuk most az, hogy cégbíróságon bejegyzett egyesületté alakuljanak. Már készül az alapszabály, amely stílusosan fogalmazva kezdődhetne így is: „Megfogyva bár, de törve nem”, él és jól dolgozik a polgárőrség Abádszalókon. Mérten János megkért, tolmácsoljam köszönetét a füredi kapitányság, az abádszalóki őrs dolgozóinak, az abádszalóki önkormányzat vezetőinek és a nagyközség polgárainak. Az abádszalóki polgárőrök egy nyugodt nyári napon. Nem kell magyarázni, hogy az átlagéletkoruk nem éri el a 25-öt. A szigorú, de igazságos szeretet megbecsülése Etelka néni díszpolgársága Özv. Szabó Lászlóné egyszerű tanárnőként nem számított arra, hogy idén augusztus 20-án Tiszabura díszpolgára lesz. így aztán nem csoda, hogy megkönnyezte a meglepetést, amit a szakmája megbecsülésének is tekint. A megtisztelő címet adományozó képviselő-testület tagjai közül többen a tanítványai voltak, akik őt Etelka néninek szólítják abban a faluban, ahol 1954 óta több ezer gyerek került ki a keze alól. Negyvenhárom évvel ezelőtt végezte el a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola magyar szakát. Ekkor Kunhegyesen volt a szülői háza, de nem oda ment tanítani. „Féltem, hogy nem lesz elég nagy a tekintélyem, ha oda megyek vissza, ahol sokan ismernek” - említette. Ezért úgy gondolta, hogy kezdetben jót tesz az önbizalmának, ha az ajánlatok közül Tisza- burát választja. Ez a döntése aztán röghözkötötté tette, hiszen nyugdíjazásáig legjobb tehetsége szerint igyekezett átplántálni azt a szülői örökséget tanítványaiba, ami mindig éltető többletet is adott a főiskolán megszerzett alapokhoz. Nehezen buktatott, de nehezen adott jelest is, mert tudta, hogy csak a kiérdemelt, Etelka néni itt még fiatalon. Nem gondolta, hogy munkáját 43 év múlva díszpolgári címmel honorálja a település. tisztességes tudással tudják megalapozni jövőjüket tanítványai, akik között megszámolhatatlan sikeres ember - orvos, mérnök, pedagógus, mezőgazdász és a többi - található. Számára mégis az jelentette a legnagyobb sikert, ha nebulói kétkezi munkásként is igaz polgárokká váltak. „Tudja, az is nagyon nagy felelősség, ha állatokkal és növényekkel bánik az ember. A tanítóké, tanároké pedig a legnagyobb, mert ők a legkedvesebbet, a legértékesebbet, az embert nevelik” - fogalmazta meg ezzel kapcsolatos ars poeticáját Etelka néni. Isten 1996 szeptemberében igen nagy terhet rakott Etelka néni vállára, hiszen édesanyja mellett élete párját is elvesztette. Magányán segít a falu, hiszen az utcára kilépve mindenkivel tud beszélgetni. Többségüket ő nevelte olyan igaz emberré, hogy tiszteletükkel enyhítsék fájdalmát. Sokan közülük eljárnak hozzá segíteni is, ha kell. Etelka nénihez, aki Tiszabura, ezzel együtt a nemzet napszámosa is. Jól halad a gázprogram Burán Versenyfutás a téllel - túlórákkal A babakocsi Eizenstein világhírű filmje, a Patyomkin páncélos óta tudjuk, hogy szimbolikus jelentő- séggel bír egy babakocsi. Az odesszai lépcsőkön legördülő babakocsi, benne a síró kisbabával, az életet és halált hozza szívfacsaró közelségbe, amikor eldördültek az anyát is megölő fegyverek. Ez a kép villant fel agyamban, amikor Tiszafüredről Tiszaburára utazva, három babakocsit is láttam rövid időn belül. Cigányasszonyok tolták mindet, de abban bizony gyerek helyett egész más volt: díszéiről összeszedett üvegektől kezdve azonosíthatatlan limlomon át a tűzifáig minden. Nem akarok gonoszkodni, de kimondom - nem csak cigányasszonyok tolnak ilyen járművet -, hogy sokszor állítják: az élet szimbóluma, a babakocsi, jó álca a lopott portékáknak is. Ám vissza ahhoz, amit én láttam: ők ebből a kacatból pénzt akartak csinálni, ők azzal a fával otthon fűteni akartak, tehát nekik az a zörgő limlom jelentette az életet, a holnapot. Számukra, sokuknak ez a másnap kényszere lett, lesz az élet-halál ura, ami miatt eltűnnek a szabályok, megszűnik a félelem, a féltés és a szégyen. A reménytelenség sok mindennel megtöltheti még a babakocsikat, amelyek valaha eredeti funkciójukat is ellátták: gyakran öt-tíz kisbabát kiszolgálva jutották limlom nélkül le kilométereiket. Az oldalt írta: Percze Miklós Tiszaburán október 7-én kezdődött el hivatalosan a gázprogram gyakorlati megvalósítása. Akkor Tiszabura polgár- mestere, Gál Zsigmond személyesen kérte a főkivitelező szolnoki Bauvertikal Kft.-t és alvállalkozóit, hogy ha kell, túlóráztatással is tegyék lehetővé Burán, úgymond szilveszteri ajándékként, hogy égjen a gázláng. Úgy látszik, a polgármesteri kérés értő fülekre talált, mert október 22-ére már kiásták a munkaárkok felét, s több mint ötven házhoz kiépítették a csatlakozócsonkot. Tény, hogy ennek a tempónak propagandaértéke is van, mert a kezdet óta közel ötven új jelentkezőt regisztráltak a Abádszalókon évekkel ezelőtt az áfész étterme gondoskodott a gyermekétkeztetésről. Később, amikor az áfész bérbe adta létesítményét, problémát okozott folyamatos nyitva tartása, ugyanis az olajtüzelésűre tervezett étterem fűtése túl költségessé vált. Az önkormányzat kereste a megoldást a gyermekétkeztetés biztosítására, és szerződést kötöttek a Kemping büfé vezetőjével, Darvas Gyulával, aki szeptember elseje óta mindenki megelégedésére a téliesített étkezdéjében körülbelül hivatalnokok, amely két verziót kínál a még újabb érdeklődőknek: az egyik szerint nyolcvanezer forint közmű- fejlesztési hozzájárulás után remélhetőleg még az idén bekötheti a gázt a lakásába a jelentkező. A másik szerint a szerényebb anyagi lehetőséggel rendelkezők befizethetik a gázcsonkbekötés húszezer forintos költségét. Igaz, eZ csak a későbbiekben teszi lehetővé a rákötést, ha a jelentkező kifizeti az akkor esedékes közműfejlesztés összegét. Abból a szempontból viszont előnyös, hogy a már gázcsonkkal rendelkező buraiak megspórolhatják a későbbi egyedi út- bontások, földmunkák bizony eléggé tetemes költségeit. száznyolcvan gyerek lakhat jól naponta, míg közel kétszáz iskolás és óvodás az intézményekben. Most tervezik a jövőt, hogy a gyerekek egy helyen, nem csoportosan, hanem egyszerre, kulturált körülmények között étkezzenek. Ez legjobban az iskolával szemben levő áfész- étteremben oldható meg. Ezért az sem véletlen, hogy az abádszalóki önkormányzat a közműfejlesztési hozzájárulás elengedésével támogatja a kun- hegyesi áfész gázfűtés-korszerűsítési terveit. Megoldódnak a gyermekétkeztetés gondjai Mindenki elégedett a vállalkozóval Ahol már várják a szemétgyűjtőt Gyerekek a tiszta Tiszaburáért A gyerekeknek nem kellett sokáig kutatniuk a szemét után, hogy megteljen a pótkocsi Tiszabura azon megyei települések közé tartozik, ahol nem megoldott a rendszeres szemétszállítás. Nem okoz sokaknak meglepetést, ha leírjuk: ennek oka az önkormányzat szűkös költségvetése. Ez utóbbi azért nem jelenti azt, hogy a burai testület ölbe tett kézzel vár arra, hogy a szemét elborítsa a falut. Mint megtudtuk, működik, méghozzá jól a település környezetvédelmi bizottsága. Már-már megszokott, hogy tavasszal és ősszel rendszeresen szemétgyűjtést szerveznek. Ilyenkor Kiss István, Kacskó Sándor és Gyarmati Sándor járművei jeleskednek a szállításban, a közhasznú munkásoknak pedig segítenek a jó szándékú, jóérzésű buraiak: hat-hét platós pótkocsis szemetétől „könnyebbül” meg így a falu. Szükség is van erre a segítségre, hiszen hiába ván kitéve a „Tájvédelmi körzet” tábla a valóban gyönyörű Ti- sza-parton, sokan kényelmesség címszó alatt szó szerint bemocskolják a környezetet a stikában itt elhagyott szemetükkel. Majnár Mihályné, a környezetvédelmi bizottság vezetője, aki egyébként az ÁMK alkalmazottjaként könyvel az irodában, elmondta, hogy a falu tisztaságáért nagyon sokat tesznek a gyerekek. Ez abból a szempontból egyáltalán nem meglepő, hogy mostanában mind az iskolában, mind az óvodában nagy gondot fordítanak a környezetvédelmi nevelésre. Április 22-én, a Föld napján 359 tanuló serénykedett a Ti- sza-parton. Nem csoda - csupán figyelmeztető és nagyon is elgondolkodtató -, hogy hamar megtelt a helyi szövetkezettől kapott kétszáz nejlonzsák. Legutóbb, október 19-én a faluban serénykedtek a gyerekek, hogy tiszta, tisztább legyen Tiszabura. Példájuk követendő, még azok után is, hogyha az önkormányzat megoldja egyszer a rendszeres szemétszállítást. Addig is a lelkes pedagógusok pályáznak, terveznek, oktatnak és nevelnek a tisztaság, a rend szeretetére, a környezet védelmére. így biztos, hogy jó helyre került a környezetvédő Tisza Klub egyik fődíja. A szemétgyűjtő gyerekek mindenesetre nagyon örültek a jutalomkönyveknek. Tudom, hogy aki járt már a tiszaburai cigánysoron, az most túlzott naivitással vádolhatja e sorok íróját. Éppen ezért hozzáteszem: mivel az iskola tanulóinak több mint a fele onnan jár az iskolába, remélem, hogy a szemét- gyűjtő akciókon ott is kirakják majd egyszer az elszállítandó zsákokat, mert az is igaz, hogy legutóbb csak egy roma család várta a járművet.
