Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-16 / 242. szám
J 1997. október 16., csütörtök Az Új Néplap Kunhegyesen És Környékén V 7. oldal Elviselhető a temetés költsége Kunhegyesen Betörtek a ravatalozóba A kunhegyesi ravatalozó is betörés színhelye lett Megint kalendárium Hat, eddig már megjelent után készül a hetedik kunhegyesi kalendárium. Talán már mondanom sem kellene, akik ismerik az előzőek históriáját, hogy ismét dr. Szabó Lajos gimnáziumi igazgató szerkesztésében, összeállításában. Mint minden korábbi, ez is naptár-, jobban mondva évkönyvszerű lesz, benne a névnapokkal, helyi jeles eseményekkel, de találhat olvasnivalót, receptet a konyháját szerető háziasszony, vagy érdekes elbeszélést, mezőgazdasági tanácsokat a ház ura. Sajátos színt ad majd a kiadványnak a testvérvárossal, Feketiccsel foglalkozó néhány írás. Nem maradnak ki belőle az iskolák, létesítmények, de helyet kap a sport meg a kultúra, sőt gondolnak a legkisebbekre is. Meg arra, hogy jövőre november 26-án lesz százötven esztendeje annak, hogy 1848 dicső őszén a frissen felépült református templomban megtartották a legelső istentiszteletet. Egyúttal kérik a szerkesztők, hogy a mostani Kunhegyesről, a kilencezer- néhánvszáz lélek mindennapjairól íninéi több írást küldjenek be az írni szeretők. Akár Szekrényes Istvánnak a kul- túrházba, akár dr. Szabó Lajosnak Törökszentmiklósra, a Bercsényi Miklós Gimnáziumba. Belevágott a ménkű! így mondják a hegyesi kunok, rámutatva a nagytemplom tornyára. Magyarra fordítva valami olyasmit jelenthet, hogy villámcsapás érte a kéttornyú óriást. Tévedések elkerülése végett jól szolgált a villámhárító, levezette az iszonyatos feszültséget, de hát azért maradt utána kár. Megsemmisültek bizonyos vezetékek, sőt a harangokhoz vezető drót is elégett néhány tíz méteren, úgyhogy közülük most csak egy szolgál. Ami az órákat illeti, bonyolult rendszerek, csuklók irányítják, vezérlik a működésüket, amelyek annyira egyediek, hogy kereskedelemben egyáltalán nem kaphatók. Le kell gyártani őket, ami nem olcsó. Mint a többi, villámcsapás okozta kár helyreállítása sem; ha már ez a nyár úgy telt el, hogy meglátogatta a gyönyörű létesítményt egy magas rangú vendég, a református zsinat elnöke, utána meg egy még magasabbról cikázó: egy kósza villám. Mi tagadás, az utóbbi maradhatott volna, hiszen hasznot egy dekát sem hozott, sőt inkább kárt, nem várt kiadásokat jelentett pillanatnyi ottléte. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Csabai István Bizony, nem olcsó dolog manapság az utolsó út Kunhegyes környékén sem, bár az árakat silabizálva és nagyobb városokhoz viszonyítva itt még elviselhetőbbek a költségek. Hogy számokról is essék szó: egyre több (sajnos) az állami temetés. Szóval az olyan, amikor az elhunytnak vagy nincs senkije, vagy pénze, hogy eltemesse a rokonság. Ezt errefelé közköltségesnek hívják, ami 20 ezer körüli. És vajon azoknak, akik meg akarják adni a végső és méltó végtisztességet? Manapság egy átlagos temetés ötvenezer körüli. A legolcsóbb koporsó tízezer, de van olyan, hófehér fodrokkal bélelt is, amelyik önmaga hetvenezer! Két kulcs is jár hozzá, rossz nyelvek szerint ha az egyik elveszik ... Hogy a méltó ruházaton kívül mi minden kerül a koporsóba errefelé? Általában fényképek a családról, testvérekről, gyereEmlékszem rá, egyszer már előfordult, hogy a kunhegyesi képviselő-testület, de más sem, egyetlen személyt sem javasolt a városért kitüntető címre. Úgy tűnik, ismétlés a tudás anyja, de lehet, hogy az apja, mert augusztus 20-ára újólag nem került senki erre a listára. Elgondolkodtam azon, hogy például Kisújszálláson miért találnak egyszerre fél tucatot is, vagy hogy mást ne említsek, Tiszaburát, mert ott is akadt néhány erre érdemes. Úgy látszik, Hegyesen ismét megakadt a tudomány, ezért szívesen segítek. Nem kötekekről, unokákról. Azután imakönyv, szemüveg és legújabban pénzt is szoktak adni az elhunytnak, hogy ne legyen e nélkül. És mostanság, amire még Kunhegyesen soha nem volt példa, kétszer is betörtek éjszaka a ravatalozóba! Bármilező szót fogadni, de talán tanulságos elolvasni. Mondjuk kaphatna Pro Űrbe Díjat Túri Mária, aki nemzedékeket tanított, nem is akárhogyan. Ezért a településért élt. Azután Görögh Sándor, aki megírta a nagyközség históriáját, bélyeggyűjtő, történelem szakkört vezetett évtizedekig. ő is tanár volt. Nem értem, vajon mivel nem érdemelte ki ezt az elismerést Bari Elemér és Bari Ferenc, két híres prímás, ha már megye- szerte, sőt országosan ismerik őket. Azután dr. Bozsó Péter főjegyző, akinek minden tettében Hegyesért dobog a szíve. Vagy dr. Vadon Lehel tanszékvezető főiskolai tanár, aki lyen hihetetlen, igaz az eset. Áki ott járt, nem volt szíve ott hagyni a magnót meg az erősítőt. így az ablakokra azóta rácsok kerültek, mert újólag, és ki tudja hányadszor bebizonyosodott, hogy félni még egy ravatalozóban sem az elhunytaktól kell. . . ki tudja, hány kunhegyesinek segített. Hogy hol? Ott és úgy, ahol tudott. Végül, de nem utolsósorban dr. Szabó Lajos gimnáziumi igazgató, aki doktori értekezését szülőhelyéről, Kunhegyesről írta. Tucatnyi elismerés övezi munkáját, Pro Űrbe Díjat kapott például Kisújszállástól. Kíváncsi lennék az indokokra: ő miért nem jó? Még lehetne sorolni néhány nevet, akik a mezőgazdaság vagy éppen a sport területén fáradoztak sokat ezért a településért, az emberekért. Mert egy magára valamit adó nagyobb településhez az efféle tevékenység is hozzátartozik. Máshol legalábbis így van, István király napjaiban. Iskola száztíz nebulóval Az elsősök tizennégyen vannak, és az ö osztályukban is új a padló. Arra a kérdésre, hogy ki szeret tanulni, a felvétel igazolja, hogy minden kéz a magasba emelkedett A tomajmonostori iskola gyermeklétszáma jelenleg száztíz kis- és nagydiák, akiket tizenhárom nevelő palléroz. A szakos ellátottságuk jó, hiszen képesítés nélküli nevelőjük tulajdonképpen egy van, bár ő is a főiskolai tanulmányait végzi. A nebulók angolt és fakultációban németet is tanulhatnak, a tornászaikról pedig csak annyit, hogy messze földön híresek. Nem másért, mert tucatnyinál is jóval többször jutottak már az országos bajnokság döntőjébe. Az elmúlt időszakban tovább szépült a létesítmény, hiszen két osztályban is kicserélték a padlót, székeket vásároltak, az új bútorokból jutott a nevelői szobába is. Nincsen jelölt a Pro Űrbe Díjra Kik jöttek, kik mentek? Kunhegyes diákváros, és bizonyára nem kevés személyt érint, hogy az ottani négy iskolába kik, milyen tanárok érkeztek, és honnan kik távoztak. A Dózsa iskola félezer diákját harminchét nevelő tanítja. A nyáron nyugdíjba senki sem ment, viszont érkezett Nagy Tibor ének-történelem szakos tanár. A Kossuth iskola meg a hozzá tartozó speciális szakiskola padjait 644-en koptatják, és van 42 nevelőjük, illetve 15 szakoktatójuk. Nyugdíjba senki sem ment, sem nem távozott, ellenben érkezett Jákó Szilvia történelem, művelődésszervező szakos, illetve Nagy Andrea, aki a református osztályok délutáni szabadidős programját vezeti. A gimnáziumból, ahol 32 pedagógus tanítja a 340 nappali tagozatos és a 200 levelező hallgatót, nyugdíjba került Szalai János magyar-történelem szakos tanár. Eltávozott Tóth Imre testnevelő tanár. Érkezett Bemáth Zoltán testnevelő szakos, Kiss Edit német szakos, Szentpéteri Éva matematika szakos és Tompa Sándor műszaki tanár. A szakmunkásképzőben a 352 diákot 25 nevelő tanítja. Elment Bakos István, Dobi István és Szentpéteri István. Nyugdíjas lett Fehér Imre. A nyugdíjasoknak jó egészséget, hosszú életet, az újonnan érkezőknek pedig eredményes munkát, sok sikert kívánunk! A közelmúltban a Csokonai, a Kölcsey és a Lejtő utcákban felújították a korábbi hepehupás útszakaszokat. A jó minőségű aszfalt mintegy hétmillióba került, amelyből 4,2 milliót a megyei területfejlesztési tanácstól kaptak. A kunhegyesi jegyző Tomajmonostorán Fogadónap hetente egyszer Felvételünk Baranya Pál kunhegyesi jegyző (sötét öltönyben, az asztal mellett) tomaji fogadónapján készült Tomajmonostora kis falu ahhoz, hogy jegyzőt is tartson, ezért ezt a nem lényegtelen kérdést úgy oldották meg, hogy hetente egyszer Kunhegyes város jegyzője, Baranya Pál elutazik a tomaji községházára, a fogadónapjára. Ez általában keddenként esedékes, és nemegyszer akkora az ügyfélforgalom, hogy a munka késő estébe torkollik. A faluban megbízott jegyzőként ismerik, és természetesen neki kell ügyelnie a községházi munka jogszerűségére, arra, hogy az ügyintézés a törvények szerint történjék. Ezenkívül minden tomaji képviselő-testületi ülésen - ami évente tíz, tizenkettő - jelen van. Mindezeken kívül a helyi szabálysértési ügyeket is éppúgy ő intézi, mint az esetleges birtokviták lehetőségeit. Sőt, legújabban egyre többen kérnek tőle tanácsot valamilyen államigazgatási, jogi ügyben is. Hazavitt jó néhány különdíjat A dolog úgy kezdődött, hogy Gorzás Szilviának - aki a városházán hagyatéki, örökösödési ügyekkel foglalkozik — esze ágában sem volt elindulni a legutóbbi abád- szalóki Tisza- tavi szépség- versenyen. A 172 centi magas, 60 kilós barna hajú ifjú hölgyet végül is a többiek, az ismerősei beszélték rá. Úgy tűnik, megérezhettek valamit, mert Szilvia végül is elnyerte a közönségszavazatok többségét. Azonkívül három különdíjat is: az egyik szerint egy hetet tölthet a Malom fogadóban, másodmagával. Ezt jövőre szeretné teljesíteni, és ezúton adja tudtul, hogy köszöni szépen, de már megvan a jelentkező, ki lesz a második. Azután kapott még további három különdíjat: kettőt betétkönyv formájában, illetve az Avon kozmetikai cégtől egy kollekciót. Egyébként Szilvia a Rák jegyében született július 10-én, szerinte ezek az emberek ra- gaszkodóak, ámbár olykor szeszélyesek is. Ami terveit illeti, marad Kunhegyesen, hiszen ide köti minden: a munkája, a családja, egész eddigi élete. Amelyikből annyi telt el, hogy mindössze a húszas évei elejénél tart. Rá sem ismerne a régi házára Varga Imre bácsinak a kunhegyesi Kölcsey utcában ez volt a háza. Két feleséggel élte le az életét; az egyik Eszter néni: pirospozsgás, örök- vidám asszony, aki 1959-ben olyan hirtelen meghalt, ahogyan nappalra jő az éjszaka. Búslakodott egy ideig, mert fehércseléd nélkül hideg a berakott tűzhely meg a sarokban kucorgó kemence. Gondolt egy merészet, és megkérte Eszter néni testvérének, Juliannának a kezét, aki igent mondott. Telt, múlt az idő, Imre bácsi is kiköltözött a temetőbe, majd Juli néni is. Gyerekük nem lévén - örökösökre, rokonokra maradt a ház. Lakták is, üresen is árválkodott. Zilált volt az üstöké, repedezett a kéménye, korhadt a kerítése, ingatag a folyosója. Azután történt valami: mesterek jöttek, és pár hét alatt csodaszép, mutatós parasztházat varázsoltak belőle. Boltíves, oszlopos tornácokkal, érdekes kerítéssel, és az üstökét is rendbe szedték legfelül. Ahogyan hallottam, ifjú Gráczer Sándoré lesz ez a ház, de hát addig még eltelik egy kis idő, mivel az ifjú ember még tanul. Varga Imre bácsi olykor délután kikönyökölt az ajtó mellett a kerítésre. Nézni az elmenőket, az akkor még poros utca forgalmát, és köszönni minden ismerősnek. Ha feltámadna, nagyot nézne, milyen mutatós, tájba illő ház lett az ő száz-egynéhány esztendős, egykori hajlékából. Talán el sem hinné, hogy ilyen is megeshet, pedig sokat látott, szép kort megélt. Ez az épület bizonyára az utca dísze lesz t Gorzás Szilvia ebben a ruhában vette át Abádszalókon a közönségdíjat
