Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-11 / 212. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. szeptember 11., csütörtök Az illemhely A minap (szégyen ide, szégyen oda) rám jött a szükség. A Ti- sza-hídtól a városközpontig sehol, egyetlen nyilvános il­lemhely. Mit tehet az ember ilyenkor? Betér valamelyik vendéglátóhelyre... aztán to­vábbáll. Jó példa akadna bő­ven, hogyan tegyük egysze­rűbbé a dolgokat (nem is kell túl messzire menni). Hogy mást ne említsek, Franciaor­szágban számos utcai pissoir van: hirdetó'táblaszerű, hen­ger formájú, a térdtói lefelé „belátni”. Hogy elavult? Lehet. De az a szegény halandó elvégezheti a dolgát gyorsan, ingyen, kul­turáltan. Éppen ideje, hogy Szolnoknak végre legyen nyil­vános WC-je. Jupá Hajóval Tiszakécskére A Szolnoki Nagycsaládosok Egyesülete hajókirándulást szervezett a tagoknak és család­tagjaiknak Tiszakécskére. Nagy érdeklődés kísérte az utat, ezért rendkívül sajnáltuk, hogy csak száznegyven utast vihetett el a hajó. Az út „fáradalmait” a kécskei strandon pihentük ki, ahol még vetélkedőre is volt al­kalmunk, s gyermekeink nagy örömére tombola is járt a játé­kos kedvűeknek. Köszönjük az egyesület vezetőinek és szerve­zőinek, hogy megajándékoztak bennünket egy kellemes, gond­talan nappal. Huri Ferencné, Szolnok Felborult a családok napirendje A televízió 1-es és 2-es csatornáján új műsorrendet vezettek be. Eleddig az esti mese - szombat és vasár­nap kivételével - tizenki­lenc órakor ment adásba; követhető volt, a kicsik percre pontosan tudták, mikor kell leülniük a kép­ernyő elé. A mese idő­pontja éppen megfelelt a családok napi időbeosztá­sának. Ez a rendszeresség meg­szűnt. A Maci naponként más-más időpontban tűnik fel. A kisgyermekes csalá­dok életrendje teljesen fel­borult. Gondoltak-e vajon a kisgyermekekre, a csalá­dokra az illetékesek, ami­kor döntöttek a változtatás­ról? K. S., Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Küldjön egy képet! A szolnoki Felső Kereskedelmi Iskola zenészei ■A felvétel a szolnoki Felső Kereskedelmi Iskola zenészeiről készült. 1924-ben alapította Breyer Géza matematikatanár, á 1930-ig működött a tanár úr vezetésével. A sokol­dalú zenekar a szolnoki Nemzeti moziban például a Faust című némafilmhez zenét szolgálta­tott, az önképző körben pedig rendszeresen játszott. A zenekarból kivált hattagú szalonzene- kar megrendelésre gyakran adott éjféli szerenádot a szép leányoknak. Szombatonként és va­sárnaponként polgári családok otthonában zenéltek. Az iskolát a Kereskedelmi Társulat tartotta fenn, a tanárok tandíjból kapták fizetésüket. Több száz fiatal járt ide. Most Shell-kút van a helyén. Busa József, Szolnok Berekfürdőn szólt a nóta Az idén is Berekfürdőn üdül­tünk, sok éve járunk vissza, mert szinte vonz bennünket a nyugalom, a csend, a fürdő tisz­tasága, fásított, füves parkja. Állíthatom, nemcsak külföldön, itthon lehet is üdülni és pihenni, Berekfürdő erre a legjobb példa. Úgy gondoltuk, csak a madarak éneke, a békák breke­gése, a nádas sejtelmes suso- gása lesz majd a reggel és az est varázsa, de nem így történt. Ennél jóval többet kaptunk. Gyönyörű, tisztán csengő, régi, magyar nótákat és népdalokat is hallgathattunk. Nekem na­gyon tetszett az asszonyok ba­ráti, jókedvű összetartása és énekszeretete. Bizony példát vehetnénk róluk. Úgy hallottuk, az énekesek Bánhalmáról jöttek, valameny- nyien mezőgazdasági nyugdíja­sok, a Közép-tiszai Mezőgaz­dasági Rt. nőklubjának énekka­rához tartoznak. Fáradhatatla­nul, gondjaikat félretéve éne­keltek, örömet, vidámságot lop­tak az emberek szívébe. Ezúton szeretnénk férjemmel együtt az asszonyoknak köszönetét mon­dani, s kívánjuk, hogy jó egész­ségben még nagyon sokáig énekeljenek. Lucz Istvánná, Budapest Kukáktól a dögkutakig A Szerkesztó'ség postája gyakran vet fel a napi élet elszomorító és fájdalmas gondjaival foglalkozó témákat. Az augusztus 28-ai számban olvastam a Kukázás című, megalázó életképet, ami nem csak a megyeszékhely reggeli (és esti) képét mutatja, hanem más te­lepülésekét is, annyi különbséggel, hogy ott a szeméttelepeket, a dögkutakat szállják meg ezek a szerencsétlen sorsú emberek, ott kere­sik a napi betevőjüket. Igaza van az írás szer­zőjének: még mindig tisztességesebb kukázni, mint lopni, betömi, esetleg gyilkolni. De az is igaz, hogy akinek sikerült megfogni az Isten lábát csalással, harácsolással, hazugsággal, az éli világát, és halvány fogalma sincs a nyomorultak életkörülményeiről. így hát mindig újabbnál újabb hazugságokkal etetik a külföldet ahhoz, hogy azok elhiggyék: meg­vannak az alapfeltételek mindenhez - például az EU- és NATO-tagsághoz. Ugyanebben a lapszámban olvastam egy másik írást is, A létminimum alatt éleikért címűt, amely egy olyan pártról szólt (igaz, nem parla­menti), amelyik a lehetőségeihez mérten segíti a szörnyű sorsú embereket. Csatlakozom a Kukázás c. írás szerzőjéhez, s az általa idézett versrészletet azzal folytatom: „...ha majd a jognak asztalánál mindenki egy­formán foglal helyet... ” 1998-ban ezekre - és még sok másra - meg kell a választ keresnünk. A tényeket - és nem a bedobott blöfföket - kell tudomásul vennünk. Úgy érzem, a tandíjat alaposan megfizettük. Tolnai Antal, Rákóczifalva Szükség van vendégmunkásokra? Az Új Néplap egyik számban azt olvastam, egy megyei cég nem talált megfelelően képzett szakmunkásokat, ezért egy közvetítőiroda közbenjárásá­val külföldtől kölcsönkapott szakemberekkel dolgoztat. Ebben a lapban találhatjuk az éppen akkor aktuális megyei állásajánlatokat is, amiből ki­derül, hogy a hiányszakmában egyetlen szakembert sem ke­resnek. Megyénkben a mun­kanélküliek száma 25.665, a ráta 15 százalékos (júliusi adat). Valószínűnek tartom, hogy az illető megyei cég már időben tisztában volt azzal, milyen szakemberre lesz szük­sége a közeljövőben. Felmerül bennem, miért nem gondosko­dott képzéssel vagy átképzés­sel a szakember-utánpótlásról - enyhítve ezzel is a nyo­masztó munkanélküliséget. A munkaerőképzésnek, át­képzésének igen nagy jelentő­sége van; jól érzékelhető ez az országban működő kisebb-na- gyobb külföldi cégek esetében. Találunk erre példát me­gyénkben is: a munkások az il­lető cég anyavállalatánál, kül­földön sajátították el az új technológiát. Kukri Sándor, Szolnok A tiszta közszereplést A kisembertől elvárjuk? Elgondolkodtató Az ügy el­döntetett című jegyzet. Ebben a cikkíró a kormányfő kijelen­téseit célozza meg, teljesen jogosan. A két nappal ko­rábbi, A közszereplés illem­tana című írás szerzőjével azonban nem értek egyet, mert úgy vélem, a politikai kultúra összefügg a politikai helyzettel. Ha a társadalom nagyobbik fele a létminimu­mon él, abban a reményben, hogy valaki végre segít rajta, elmondja baját - természete­sen vérmérséklete szerint. ...mert ez is politika, ha úgy tetszik, „ügydöntő”. Az egyik vélemény meg­bukott, ugyanis a miniszterel­nök ígérvényei ma már nem vigasztalják a polgárt, túl sokszor becsapták (amit az első jegyzet is bizonyít). Hogy mi okozta a hirtelen jött pálfordulást? Csupán az, ott fenn nem ismerik a nép véle­ményét és a „csóró” réteg fel­feltörő indulatait. így hát visszautalásként a „menő” po­litikusokra, azt kell monda­nom, bizony ők is csak „ugat­ják a politikát”. Ugatják, mert becsapják a népet, s még mindig azt hiszik, orruknál fogva vezethetik. De téved­nek! Az emberek elmennek szavazni, mert itt akarnak élni, nincs kedvük kitánto­rogni a Kánaánnak hazudott külföldre, új hazát keresni. T. A. A tiszafüredi Toldi István és neje, Czinege Ilona szeretett családja körében ünnepelte a hetvenedik házas­sági évfordulót. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Egy különleges vasárnapról „Túr az ezernégy százas évek­ben már évi három alkalomra bírt országos vásártartási jog­gal. A túri vásárok híre az or­szág határain túl is elterjedt. 1502-ben krakkói kereskedők látogatták meg. Túr az állat­vásárairól volt a legnevezete­sebb, de nagy választékban kínáltak bort, és itt vásárolták meg a nélkülözhetetlen sót is a környékbeliek” - olvashatjuk Mezőtúr történetében. A mos­tani vásár természetesen telje­sen másként zajlott. Egy kicsit felidézve a múltat, egy kicsit a jövőbe mutatva. Valójában nem is a vásár a cél, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Sok gyermek és felnőtt pró­bálta ki a régi játékokat és a népi mesterségeket. Szo­rongva néztük a lovasbemuta­tót, de a lovasjáték alatt mi is feloldódtunk. Felmehettünk a városháza kilátójára, és onnan csodálhattuk meg városunkat. Még az ideszokott gólyacsa­ládot is egészen másként lát­tuk fentről. Úgy érzem, sike­rült mássá tenni ezt a hétvé­gét, nem egyszerű vasárnap volt. Sok helyen a közös csa­ládi ebéd is emelte a nap érté­két. A téren csak elégedett ar­cokat lehetett látni, a gyerme­kek pedig mindennek tudtak örülni. Köszönet a szervezők­nek. G. Sz. E., Mezőtúr A felvétel szolnoki Verseghy Gimnázium előtt ké­szült a negyven éve végzett IV. A osztály érettségi találko­zóján. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Amiről nem beszélnek Hét éve halljuk, hogy bizton­ságunkat a NATO-hoz való csatlakozás szavatolja. A tör­ténelmi tapasztalatok meg azt bizonyítják, hogy közvetlen biztonságunkat a jószomszédi viszony garantálja, ami külön­ben feltétele is volna a NATO- hoz való tartozásnak. Azt, hogy első körben vehetünk részt az előkészítő tárgyaláso­kon, az Országgyűlés és a kormány történelmi jelentősé­gűnek tekinti. A meghívás ilyen történelmietlen felértéke­lése késztet arra, hogy a teljes­ség igénye nélkül szóba hoz­zak néhány tényt, amiről a NATO-ba lépés szorgalmazói hallgatnak. Számos példa van arra, hogy a tagság csak akkor jelent biz­tonságot a fenyegetett nemzeti kisebbség, nemzet, ország számára, ha ügyük egybeesik a NATO vezető hatalmainak ér­dekeivel. Közismert, hogy a NATO-országokban is megol­datlanok az ír, a baszk, a korzi­kai, a normán, vallon stb. nem­zetiségi sérelmek. Ciprus egy részének török megszállása a görögség elleni agresszió volt. (Máig rendezetlen a kérdés, pedig Görögország és Török­ország egyaránt tagja a NATO- nak.) A kurdok elleni török, katonai lépések is büntetlenek maradtak. Kuvait megszállását azonnal megtorolták, pedig az ország nem is tagja a NATO- nak (de gazdag olajban). Megszűnt a hidegháborús szembenállás, következéskép­pen nem erősíti kontinensün­kön az államok közötti bizal­mat az, ha megtámogatják a gazdasági integrációt, neveze­tesen a szerveződő Európai Uniót egy, a hidegháborúban létrejött katonai szövetséggel. Az unió Európának a legfejlet­tebb, de stratégiai nyersanya­gokban a szegényebb részén szerveződik. Ezért a kétsíkú - katonai, gazdasági - integráció veszélyét hordozza. (Egyéb­ként a NATO az Öböl-háború­ban - igaz, az ENSZ lobogója alatt - már tudtára adta a világ­nak, hogy Európán kívül is kész a katonai megoldásokra, ha a stratégiai nyersanyagok birtoklásáról van szó. Gyakran halljuk, hogy a NATO-nak nincs ellenség­képe, ezért átalakult, nyitottá vált, amelynek majd valamikor Oroszország is tagja lehet. E kijelentés ellenére valahol mégis ott van az ellenség. Ezt valószínűsíti egyrészt az a ter­jeszkedés, amely egyelőre Oroszországtól tisztes távolsá­got tart, de azon országok felé irányul, amelyekből kivonult a szovjet hadsereg, másrészt erő­síti a feltételezést az a most is alkalmazott geopolitika, amely a hidegháború évtizedeiben is érvényben volt. Ennek megfe­lelően Németországot kiemelik a NATO ütközőzónájából. Eh­hez kell Lengyelország és Csehország területe. Magyarország elsősorban az USA-nak fontos, mert a Varsói Szerződés hagyatékából a re­pülő- és gyakorlóterek jól jön­nek a Balkán ellenőrzéséhez. Romániával szemben elő­nyünk az, hogy nem vagyunk közeli szomszédai Oroszor­szágnak. Kimaradt az első körből Szlovénia is, pedig a belső stabilitása és szomszédaihoz való viszonya messze jobb, mint a meghívottaké. De nem alkalmas arra, hogy a délszláv térségben az USA érdekeinek megfelelő erőviszonyokat be­folyásoljon. Az Egyesült Ál­lamok akarata érvényesült Madridban. Ezért nem öt, ha­nem csak három országot hív­tak meg, és a franciák sem kapták meg a NATO déli szárnyának vezetését. Az USA-val ellentétes felfogású NATO-országok egyike sem kockáztatta meg a vétót. Való­jában elfogadták az amerikai szenátus állásfoglalását, mely szerint a szervezetet úgy kell bővíteni, hogy alkalmas le­gyen a világ konfliktusainak katonai kezelésére (Kína kor­dában tartására is). Tudomá­sul vették, hogy a NATO-t az USA vezényli. Nem kerülhetünk meg még egy fontos kérdést: szabad-e nekünk részt vennünk a világ­uralmi szerepét nagy kocká­zattal őrző nagyhatalom kato­nai szövetségében? Ne feled­jük, az uniótagságnak nem fel­tétele a NATO-tagság. Van­nak Európában kis országok, amelyek beléptek az unióba, de a katonai szövetségen kívül maradtak! Szurcsik István, Túrkeve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents