Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
8. oldal Szatirikus Melléklet 1997. szeptember 6., szombat Akinek nem ura, ne vegye magára! Becsöngettek Zoli bá\ a sokat megélt pedellus végigcsoszog a folyosókon, „kezdődik a tanítás”, noszogatja a nebulókat, és közben rázza a csengettyűjét, egyre rázza. És jönnek a gyerekek nap- barnítottan, csillogó szemekkel, kíváncsian méregetik egymást. Nahát, hogy ez a Gyula mennyit nőtt a nyáron! A Gabi kissé megpocakoso- dott, a Józsi egyetlen légvétellel végigmondja telefonkönyvet, a Sanyi megtanult egyszerre két irányba nézni, haha, Viktor véletlenül félregombolta azt a nagy mellényét. Nini, az Imrusnak pedig kinőtt a haja! Istenem, a lányok . . . Csi- nosabbak és kacérabbak, mint valaha. A vakáció alatt Marika megtanult főzni, Ági szokásához híven babázott, Etelka újabb légvárakat épített. Lassan megtelnek a padsorok, szűnik zsibongás, még egy utolsó igazítás a blúzgalléron, a nyakkendőcsomón - kezdődik a tanítás. Mi pedig fizetjük a tanulópénzt. (alt)- A szakszervezetis!? Akkor megvette Schmidt úr a gyárat... Julis és Maris Történik: falun. Julis: Az én Istenem áldjon meg, Maris! Maris: Hasonló jókat néked is, Julis! Julis: Hallom, elsőbe ment a kisunokád, Maris! Maris: Bizony! Úgy örülök. Olyan szép, ügyes, okos az a gyerek, Julis. Julis: Hála a jó Istennek, nem ütött a nagyanyjára! Maris: Téged üthetne meg a ménkű, te Julis! Ám, nem ártana téged sem iskolába íratni. Julis: Miféle iskolába. Maris? Maris: Hát tánciskolába, Julis! Mindig is kétballábas voltál. Még csacsacsázni sem tudtál annak idején normálisan. Halálra röhögték rajtad magukat a legények a szüreti bálban, Julis! Julis: Neked is jót tenne, ha vénségedre faiskolába járnál, Maris. Maris: Mért kéne nekem faiskolába járni, Julis? Julis: Mert a bikkfa fejedet normálisabbra képeznék kicsit, Maris. Maris: Képezzen le téged egy szexmagazin fényképésze, Julis! Hogy lássanak viszont meztelenül a „Pléhboyban”, te Julis! Julis: Aztán megvetted-e már az iskolai cuccokat az unokádnak, Maris? Maris: Van annak tehetős anyja, apja, Julis! Julis: Mindig sejtettem, hogy skót vagy, Maris, de hogy ennyire . . . Maris: Nono, azért vettem valamit. Julis: Mit, Maris? Maris: Egy Suzukit, te Julis! Julis: A gyereknek egy Suzukit?! Te meghibbantál, Maris! Maris: Nem a gyereknek, te szédült, hanem az apjának, hogy kocsival hordhassa a kiSzüreti csujogatók Becsiccsantott Sári ángyom, eladják vásári áron! Huj, juj, juj! * * * Dugig aszúval a hordó, Durbincs sógor orra bordó! Huj, juj, juj! íjí :jC 5*C Csordul karcos must s lőre, durran pár sóspuska tőle! Huj, juj, juj! * * * Szemét hunyja a hegy ökre, a mustgáztól mindörökre! Huj, juj, juj! * * * Bort vedel a borra sógor, nem gazdagszik boradóból! Huj, juj, juj! * * * Megérett a szlanka, dinka, pancs-aszút aszal Katinka! Huj, juj, juj!-donkó Sulifirkák Piri buta, Piri hülye, ki-kilátszik a küblije! Beleesett Zsóba Pista, pedig még nem szobatiszta. Kisökör, koravén marha, a nevedet ne vésd falra! Ha e WC-n ül a stréber, dicsőségben fürdik - s lében .. Ez a szöveg legitim itt: „Itt smároltam le a Timit!”-dlWalter Béla: Szeptember elején Múlik a nyári ring.- akár sistergő mámor, Hőre lágyuló örvény íját leteszi vének vidám gyerekhad Ámor langy napokon kavarog Nyugdíjba ülnek a az ám, küldik. padokon az oktatási És a templom törvény dinnyék levében mögött, is fölfeslik fürdik és matatnak valahol! Lőrinc, emlékeik kezében lékelőközött: Emitt délceg kés. oh, az kutyások Próbál a széllel ifjúság édes gumiznak, szemben. madara, egy babakocsis a szeme sem Solferino és a nő beint rebben, Szahara. nekik, ám túl szűk a Cúgos cipellők, a sánta parkőr rés ... parfümök illata.. . pedig Vajh, ma éjszaka azon mereng A költő ajkán jönnek-e szellők? mi lesz a télen - mint napfény (A keserűvíz és jövőjét egy sajkán szavatol!) olvassa egy bús őszi Ám amott a rozsdás ének sétaúton falevélen. jvm tpm4no&h\ Me&omi/ty Az \ ipmwowM, ; , ó / J jI röi.pröRvmvy ^ Á 4-.N-ar‘ • -A W >' -£>»o 3? Q csit az iskolába . . . Hogy el ne fáradjon a lelkem a hosszú úton. Julis: Mért, mennyire van az iskola hozzájuk, Maris? Maris: Százötven méterre, Julis ... No, most mondjad, hogy ki itt a skót! De képzeld, Julis, a tanévnyitón még verset is szavalt a kis- unokám! Julis: Osztán ki írta a verset, Maris? Maris: Népköltés, Julis. Én vagyok az ismeretlen szerzője. Julis: Az atyaúristen mentsél} meg minden gyereket attól a verstől! Aztán hogy kezdődik a versed, Maris? Maris: Még a kacska állad is leesik, ha meghallod, Julis: Szagos lón a pacsuli mán, elsős lett a kisunokám . . . No, mit szólsz? Julis: Ahogy ma mondják: szuper! Biztos tiszti keresztet kapsz érte a Göncz Árpi bácsitól... Donkó László A vicc poénját, amelyet a fősorokban rejtettünk el, szeptember 11-ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, 5001 Szolnok, Pf. 105. A nagy horgász című, augusztus 30-án megjelent rejtvéZsákmány nyünk helyes megfejtése: „Jót tesz neked a tengeri levegő, évek óta nem voltál ilyen férfias. ” A helyes megfejtést beküldők közül az alábbi olvasóknak kedvezett a szerencse: Matasik Józsefné (Örményes, Dózsa Gy. u. 9/É.), Vízi Józsefné (Jászalsószentgyörgy, Béke u. 32.), Gulyás Gábomé (Jászki- sér, Széchenyi u. 33.). Nyereményüket postán küldjük el részükre. Helyreigazítás! A Kakas következő számának utolsó oldalán, a bal alsó sarokba Walter Béla írása helyett tévedésből Donkó László humoreszkjét tesszük. A figyelmetlenségért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük.
