Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-04 / 206. szám

1997. szeptember 4., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal ősszel tervezik a szennyvízhálózat átadását Segélyt kaptak a befizetésre Tízezer forint segélyt kaptak az önkormányzattól azok a tiszasü- lyi családok, akik alacsony jövedelmük miatt nem tudták kifi­zetni a lakossági hozzájárulást a szennyvízcsatornázáshoz. Amiről beszélünk Elsős vagyok (sajnos) Énszerintem a szomszéd nénivel van a legtöbb baj, mert nem képes belátni, hogy már semmi sem úgy van, mint az ő idejében. Képte­len volt például megérteni, hogy miért kell már májusban osztani, szorozni a szüleimnek azért, mert szeptembertől elsős leszek. Anyukámnak már májusban odaadták a listát, hogy mit kell besze­reznie a sulikezdésre. Meg is vett mindent, de aztán kiderült, hogy amit a lista szerint megvettünk, az nem is jó. Mert a tanító nénik mégis mást kémek. A kisalakú füzet helyett nagyalakút, a nagy­alakú helyett meg kisalakút. így volt olyan napom, mikor az anyukám 11 ezer forintot fizetett ki a beiskolázásomra. Persze a szomszéd néni ezt egyszerűen nem hiszi el. Azt hajtogatja, hogy az ő idejében a nagyobb gyerek rá­hagyta a könyvet a kisebbre. Nahát mi is megpróbálkoztunk volna vele, mert a testvérem egyébként meg harmadikba jár, ugyanarra a programra, mint én. De az ő könyveit én már nem örökölhetem, mert egyáltalán nem használhatók. Tehát nekem is új könyveket kellett venni. Meg aztán a szomszéd néni azon is csodálkozik, hogy nekem mennyi cipőm van. Bezzeg az ő idejében egy gyermeknek csak egyetlen cipője volt! Hiába magyaráztuk neki, nem érti meg, hogy ma már egy gyereknek legalább három cipő kell a suliba, mert van egy utcai cipője meg egy váltócipője, sőt tornacipője is. Egyébként tanultam ám rögtön az első nap egy új szót, úgyhogy csak érdemes volt beiratkozni a suliba. Azt tanultam meg, hogy: elit. Erről eddig nemigen hallottam, de most rájöttünk, hogy „elit” osztályba kerültem, ahol a szülők többségének nem probléma a be­iskolázás ezreinek, tízezreinek előkerítése. Hát mi azért nem ebbe a körbe tartozunk, de szerencsére nem vagyunk egyedül, beszélték otthon, hogy a szülői értekezleten több anyuka meg apuka is „szívta a fogát” a sok fizetnivaló miatt. Amúgy én jól érzem magam a suliban, csak szegény apát meg anyát sajnálom, hogy számolgatniuk kell, mondták is otthon, nem tudják, hová írattak be, esetleg egyetemre? Tudom ám én, hogy viccnek szánták, mert ez csak egy általános suli. De remélem, attól, hogy nem egyetem, néhány hónap múlva azért csak megtanulok írni, olvasni. Akkor legalább elmondhatom, a szüleim nem fizettek hiába. Tóth Pistike első osztályos tanuló élményeit megírta: Paulina Éva Rokkantnyugdíjas erőember Romanapot szerveztek a minap az egyik településen. Jó volt a hangulat, az idő, pergő a műsor, kifogástalan a rendezés, hiszen akadt ott minden, ami szemnek, szájnak ingere. Megválasztot­ták a szépségkirálynőt, az udvarhölgyeket, és lehetett jelent­kezni, ki lesz a község erős embere. Próbálkozóból nem volt hi­ány, de a traktorhúzás, a malomkőhajítás, a petrencés rúd tar­tása a legtöbbjükön kifogott. Egy ember kivételével, aki minden versenyszámban túlszár­nyalta a többieket. Meg is kapta az első helyezettnek járó elis­meréseket, sőt fénykép is jelent meg róla az újságban. Téma is lett belőle, mert így kiderült, az illető évek óta rok­kantnyugdíjas. Hát akkor mibe rokkanhatott, bele, há most még traktort is húz?! Miért kellett leszázalékolni? - sisteregtek a te­lefonok, kérdések a polgármesteri hivatalhoz. Itt nem tudtak felelni a felvetésre, hiszen a leszázalékolás, a rokkantsági fok megállapítása nem az ő feladatuk. Biztos volt rá oka az illetékesek bizottságnak, hogy így döntött sok-sok év­vel ezelőtt a ma sem idős, öreg ember esetében. Igaz, a faluban állították: nem kevés, jóval betegebb ember dolgozik, akik nem csak idősebbek, de még ma is napról napra húzzák az igát. Azért egy traktornak nem vetekednének neki, azt nem bírnák. Ezért meghagyták azt egy nyugdíjasnak. Elnézést: leszázalé­kolt, beteg rokkantnyugdíjasnak ... D. Sz. M. Fűtés nélkül kezdik az őszt? Együtt kell élni a várossal A Jászberényi Tanító­képző Főiskola, azon belül is a művelődésszervező szak érdeke is, hogy az otthont adó várossal, lako­saival jó kapcsolat alakul­jon ki. Ilyen szempontból is fontos volt tehát a Főis­kolai tavasz ’97 program­sora - mondta dr. T. Kiss Tamás főiskolai tanár teg­nap, amikor megnyitotta a tavasszal lezajlott rendez­vénysoron készült fotók­ból összeállított kiállítást. A munkatársunk, Sárközi János által készített, és a fő­iskola gyakorló általános is­kolájának galériájában lát­ható képek dokumentumjel­leggel mesélnek a program­sor keretében megtartott elő­adásokról, tréfás ügyességi vetélkedőkről, nyársalásról, táncmulatságról. T. Kiss Tamás megnyitó­jában kiemelte, a másodéves művelődésszervező-könyv­tár szakos hallgatóknak fel­adataként szereplő program­szervezés lehetőséget adott arra, hogy szakítva a hagyo­mányos szemináriumi fog­lalkozások rendjével, „élet- szagúvá” tegyék a főiskolai tanulmányokat. A csopor­tokban zajló szervezőmun­kának lesz folytatása ebben az évben is, egyrészt emelve a feladat nehézségét, más­részt lehetőség szerint kikü­szöbölve a felmerült problé­mákat. A hallgatók idén egy kétnapos országos konferen­cia szervezésébe fognak. A téma a kultúra és a pénz kap­csolata lesz. Nincs vészhelyzet (Folytatás az 1. oldalról) A nagyüzemnek vonatkozásá­ban szeptember 30. a tuberku- linvizsgálat elvégzésének határ­ideje - hangsúlyozta Kriston Károly de gyakorlatilag már a tavaszi kihajtás előtt megcsi­nálják a helyileg illetékes ma­gánállatorvosok, hatósági fel­ügyelet mellett. Jelen pillanat­ban megyénk üzemeinek 90 százaléka elvégezte a vizsgála­tot. Ezenkívül a nagyüzemi szarvasmarhatelepek dolgozói­nak az egészségügyi könyvét is ellenőrzik. Jó hír, hogy idén fertőzött ál­latot sem a magánállattartóknál, sem a nagyüzemekben nem ta­láltak. Megyénkben utoljára egyébként 1985-ben fordult elő tbc-vel fertőzött marha. Az igazgatóhelyettes el­mondta még, hogy a tbc mint betegség gazdaspecifikus. A humán-tbc ugyan nem betegíti meg a szarvasmarhát klinikai- lag, de a szervezetét úgymond áthangolja. A szarvas- marha-tbc-vel fertőzött állatról viszont ha átjut a baktérium (váladékkal, nyállal, vizelettel, nyerstejjel) az emberre, azt megbetegíti, és klinikai tünete­ket is okoz. B. Gy. Mint arról korábban lapunkban is beszámoltunk, a községben évek óta téma a csatornázás. Végül olyan döntés született, hogy a lakosoknak 10 év alatt 120 ezer forintot kell befizetni hozzájárulásként, havonta ezer forintonként. Februárig 270-en fizettek, Dr. Pankotai István, az orszá­gos nyugdíjas-szövetség elnök­helyettese azt emelte ki ezt kö­vetően, hogy az idős emberek nem „eltartottak”. Egy felmérés szerint ugyanis egy harminc évig dolgozó embernek kilenc­Kunhegyesen és környékén óriási a munkanélküliség. Er­ről szólnak az adatok. A munkaügyi központ kunhe- gyesi kirendeltségéhez a városon kívül Tiszagyenda, Tiszaroff, Ti- szabura, Abádszalók, Tomajmo- nostora, Kenderes és Bánhalma tartozik. Jellemző, hogy a rend­szerváltás, illetve a korábbi szo­cialista típusú üzemek, gyárak, munkahelyek megszűnése óta a nyilvántartott munkanélküliek aránya 25 százalék, ami pontosan 2 ezer 479 állástalant jelent. Mi­ma már 500-an törlesztik a részleteket. Ugyanis lehetősé­get adtak arra július 31-ig, hogy 10 ezer forint befizetése mellett azok is csatlakozhassanak a csatornázási programhoz, akik eddig kimaradtak belőle. (Aki befizette a csatornázást, a gázt is ingyen kapta.) Azoknak a ven évig kellene élnie ahhoz, hogy a béréből levont összeget nyugdíjjárulékként visszakapja. Farkasházi István, a szolnoki VMK szolgáltatásait ajánlotta a klubvezetők figyelmébe. Dr. Sebeik György, a megyei egye­vel a csúcs már 2 ezer 700 is volt, ez a szám egyféle mérsékelt csökkenést tükröz. Ami a településeket illeti, leg­magasabb az állástalanok aránya Tomajmonostorán, ami eléri a 37 százalékot. Tiszaroffon 36,1, Ti- szaburán 31,5, Kunhegyesen 24, Kenderesen 20,5, vagy például Abádszalókon 19,5 százalék ez a szám. Megyei szinten a munkanélkü­liség legutóbb 14,6 százalék volt, és a legkedvezőbb helyzetben Jászberény van a maga 10,2 szá­zalékával, míg ugyanennek a családoknak, ahol az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj alatt van, az önkor­mányzat a 10 ezer forint befize­tésére segélyt adott. Az önkormányzat további részt vállalt a teherből, a havi ezerforintos törlesztőrészletből hatszázat átvállalt, így a lako­soknak csak négyszázat kell fi­zetni. A szennyvízhálózat át­adását októberben-november- ben tervezik. P. É. sülét alelnöke a megyeháza nyugdíjasklubjának példája nyomán az érdekvédelem elő­térbe helyezését ajánlotta. A munkaértekezlet befejező részében elhangzott, hogy a képzőművészeti lektorátus au­gusztusban zsűrizte Pogány Gábor Benő Kohón felállítandó Petőfi-Szendrey páros szobrát, amely a megyei nyugdíjas­egyesület kezdeményezésére készül. A kivitelezéshez a zöld út mellett egymillió forintot biztosított. -sb­rangsomak a végét a kunhegyesi térség zárja 25 százalékkal. Hol­ott bizonyos kedvező eredmé­nyek is jellemzik ezt a térséget, hiszen például augusztusban a Kunhegyesre kiközvetített 149 munkanélküliből 76-ot sikerült elhelyezniük, még éves szinten eddig az 1 ezer 457 embernek 1067-nek találtak állást, ami 73 százalékos eredmény. Ami az is­kolázottságot illeti, az állástala­nok fele nyolc általánost vagy annyit sem végzett. Akad 28 dip­lomás is, jórészt a mérnökök, pe­dagógusok köréből. D. Sz. M. (Folytatók az 1. oldalról) Döntöttek a városi sportegyesü­letek második félévi támogatásá­ról. A Mól kézilabdásai 1,6, az Olaj kosarasai 4, a MÁV labda­rúgói 3, az MTE vízilabdásai 1,6 millió, a MÁV női kosarasai 750, atlétái 850, a Titász röplab- dásai 750 ezer forintot kapnak. Ismét szóba került a városi művelődési központ fűtésének korszerűsítése, amelyet a megyei önkormányzat mint tulajdonos vállalt. Aggodalmát fejezte ki azonban, hogy ehhez még nem kezdtek hozzá, így félő, hogy a fűtési idény kezdetére nem tud­ják befejezni. Ez lehetetlenné tenné a ház működését. Ha ez bekövetkezik, a város minden fe­lelősséget elhárít magáról. Végül szólt arról, hogy az ön- kormányzat által többször is tá­mogatott MÁV-uszoda a feltéte­leknek eleget tett, így nincs aka­dálya, hogy az együttműködés jövőre is folytatódjon. B. A. Veiiiléses módszerrel készítik a torontáli szőnyegeket az Art-Kelim Békésszent- andrási Szőnyegszövő és Kereskedelmi Kft. tiszasasi üzemében. A kész szőnyegeket Német­országba Szállítják. FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Egymilliót adtak a Petőfi-szoborra Munkaértekezletüket tartották tegnap a megyeháza díszter­mében a megyei nyugdíjasklubok vezetői. Ferencz Tiborné, a megyei nyugdíjas-egyesület elnökének megnyitója után Iván- csik Imre, a megyei közgyűlés elnöke a megjelenteket kö­szöntve hangsúlyozta, minden jóérzésű ember számára termé­szetes követelmény az idősek tisztelete, majd röviden vázolta a megye gazdasági eredményeit, lehetőségeit és feladatait. Jócskán kijut a munkanélküliség kenyeréből Iskolázatlanok, mérnökök egy „hajóban” Fórum lesz a földről 10-én Egységben az ellenzék- Pókerjátékosokat meghazudtoló módon fordult a kormány véleménye, mikor a földtulajdon kérdésében kiírandó népsza­vazás megtartása mellett döntött - hangzott el tegnap Jászbe­rényben a Fidesz-MPP, az FKGP, a KDNP és az MDF helyi el­nökeinek részvételével megtartott sajtótájékoztatón. Bejelentették, szeptember 10- én az ellenzéki egység jegyé­ben fórumot rendeznek a ter­mőföldkérdésről, este fél héttől a jászberényi Déryné Művelő­dési Központ nagytermében. Az előadók dr. Medgyasszay László (MDF) és Glattfelder Béla (Fidesz-MPP) országgyű­lési képviselők lesznek. Az ellenzéki pártok egysége Jászberényben az augusztus 20-i politikai vihar kapcsán született. Akkor a pártok közö­sen emlékeztek meg az ünnep­ről, a kereszténydemokraták és a kisgazdák állítottak szónokot. A jövő heti fórum előadói ezért kerültek ki a másik két párt ve­zető politikusai közül. Az előadók rámutattak, a földtulajdon kérdésében nép­szavazást követelő aláírásgyűj­tés kapcsán kovácsolódott ösz- sze a más esetekben gyakran el­lentétes álláspontot megfogal­mazó négy párt. Kijelentették, aki a termőföldet védi, az az or­szágot védi, és nem engedhetik, hogy az uniós csatlakozás egyenlőséget jelentsen a földtu­lajdon elajándékozásával. Az aláírásgyűjtést folytatják. Az eddigi házról házra járás mellett más technikát is alkal­maznak. Jövő hét péntekig munkanapokon az MDF helyi irodájában tartanak ügyeletet, várják a lakosság népszavazást kérő aláírásait. bcs Dr. Novák László: Varázsló az őserdőben (10.) A kísérő férfi kissé félreállt a gyerek mellől, így ő tel­jesen a látóterembe került. Ko­szos kicsi ingének bal ujja üre­sen fityegett, a kisgyerek bal felkaija vállízület alatt néhány centimétertől hiányzott, előző nap egy „grinding machine”, darálógép letépte, mikor óvat­lanul bal kézzel belenyúlt. Egynapos taxizás, viszontagsá­gos utazás után értek be gombéi kórházba, és kaptak orvosi se­gítséget. Sajnos már csak az amputációs csonkot lehetett el­látni, majd két nap múlva utaz­tak vissza a falujukba. Ilyenkor sok mindent megért az európai fehér ember az afrikai tűrőké­pességről. Alkalmam volt Dél-Afriká- ban is megfigyelni az afrikai fekete ember gyógyulási kész­ségét, a már megtörténtekbe be- lenyugvó, a kész helyzetet tu­domásul vevő, a megváltozott körülményekhez való azonnali alkalmazkodást. A zuluk, Buthulezi vezetésé­vel irtották Mandela embereit, a xhoxhákat, készültek az apart­heidmentes, új Dél-afrikai Köz­társaságra, én pedig Natal tar­tományban, a zuluk ősi földjén egy Newcastle nevű városban sebészként dolgozva operáltam a napi 10-15 szúrt, vágott és lőtt sérültet, daganatos betegeket, sérveseket, nyomorékokat. A Newsweek akkori cikke szerint Dél-Afrika volt a föld­kerekség legveszélyesebb or­szága, és ezen belül is Natal tartomány. Éjszaka, ha a fülem mellett megszólalt egy lőfegy­ver, már öltöztem és mentem az ambulanciára, ahová éppen behozták a lövés sérültjét vagy sérültjeit. Kár, hogy a veszé­lyes politikai helyzet, az ál­landó lövöldözés, gyilkolás miatt a feleségem már nem vállalta a további dél-afrikai tartózkodást, igaz, terhes volt a második gyerekünkkel, így hazajöttünk. De az afrikai történetekre örökre emlékezni fogok. Az Afrikában töltött, közel öt évem alatt az európai ember számára igen sok szokatlan, furcsa történetet hallottam, ha esténként összejöttünk a Dél Csillaga alatt, hiszen trópuso­kon a Göncölszekér nem látszik az égbolton. A kellemes esté­ken éjszakába hajló sörözgeté- sek, szabadtéri hússütögetés, saláta- és gyümölcsevések kö­zepette, szinte minden jelenlé­vőnek volt valami hátborzon­gató afrikai története. Egy nap mentővel süvöltöt­tünk egy távolabbi munka­helyre, ahol baleset történt. Egy ír ember feküdt egy falócán, egy-két méterről már látszott, hogy halott. Kiderült, hogy hát­rafelé menet közben a földből kiálló, feszültség alatt lévő vas­oszlopnak ütközött, és mivel a kezében egy másik kábel volt, az áramot a testén keresztül rö­vidre zárta. Az áram agyon­csapta, azonnal meghalt. Ké­sőbb mesélték, hogy építkezés közben az előző nap adott utasí­tást egy útban lévő szikla elbon­tására, de mivel a helyi feketék szerint ez a szikla ju-ju szikla volt, varázserővel bírt, ezért senki sem vállalta a munkát. Egy délről jött, más törzsből való ember végül géppel neki­állt lebontani, de közben besö­tétedett, így a munka a másnapi folytatásig abbamaradt. Ezt a buldózeres embert reggel hol­tan találták a szállásán, külsé- relmi nyom nem volt rajta, a ha­lál oka ismeretlen, nem is na­gyon feszegette senki. A roko­nok gyorsan vitték a holttestet és délre szállították, a falujában eltemetni. Másnap a szikla el­bontására utasítást adó fehér ír művezetőt érte a halálos bal­eset. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents