Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-30 / 228. szám
A Király-díjas király Ha tudná, hogy ezt a címet adom a róla szóló írásnak, bizonyára tiltakozna, hiszen szerény, közvetlen ember. Lehet, hogy meg is győzne: nem ő a népművészek királya, de az alkirályi címből már nem engednék. Több országos első helyezése, bronz- és ezüstplakettjei alapján megilleti ez a titulus Hegedűs Józsefet. Nem utolsósorban azért is, mert ő a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület titkára. Köröstetétleni cséplés a front előtti években. A képen látható apósom és férjem is gépészek voltak. (A fotót beküldte: özv. Szabó Lászlóné, Köröstetétlen) Apja bognárműhelyében „szívta magába a fa illatát”. Az őt körülvevő paraszti élet tárgyait mintázva, már gyermekkorában saját maga készítette játékait. A fafaragással a hetvenes években kezdett behatóbban foglalkozni. Hetvenkilencben a mezőtúri kiállításra már munkái felét beválogatták. Attól kezdve rendszeresen részt vett a kiállításokon - mindenhol jelentős sikerrel. Erre csupán példaként említve: Budapesten, a Néprajzi Múzeumban, a használati tárgy kategóriában négyezer-egynéhány pályamunka közül az ülőrészen csuhéval fonott székét arany fokozattal díjazták. Munkái szemet gyönyörköd- tetőek. Tárgyainak kidolgozásakor engedi, hogy a gyümölcsfa erezetének természetes szépsége díszítő jelleggel érvényesüljön. Ezért oly egyediek és utánozhatatlanok. Bár Tószegen lakik Hegedűs József, ő a tiszavárkonyi Nép- művészeti Alkotóház vezetője. Országszerte ismert alkotótáborokat rendeznek ott. A népművészet ifjú mesterei már hetedik Fából készült használati tárgyak alkalommal találkoztak Tisza- várkonyban. Az idén ott volt a Magyar Népművészeti Intézet kétéves tanfolyamának zárását jelentő, több mint száz résztvevővel szervezett tábor is. A megyei népművészek minden nyáron tanyát vernek az alkotóházban. Mellettük családi jellegű és iskolai táborok is vannak. Hegedűs József és társai, valamint segítőik hasznos munkát könyvelhetnek el az alkotóház megépítésével. Hegedűs József 1988-ban nyerte el a Népi Iparművész címet. Az idén - augusztus 20-án - Király Zsiga-díjjal tüntették ki. Azzal a díjjal, melyet évente csak öt népművész nyerhet el. Hetvenévesen is dolgozik Önköltségi alapon Kőtelken is mérlegelték, hogy miként lehetne az idős emberek számára egy bentlakásos otthont létesíteni. Ahhoz azonban, hogy az intézmény rentábilis legyen, nem jött össze a kellő létszám. Az idősek húszszemélyes klubja jól működik. Azoknak, akik nem járnak oda, s igénylik, házhoz viszik az ebédet. A hu- nyadfalviak számára is ők hordják az ebédet. Az, hogy olcsóbb ez a szolgáltatás, s talán jobb is, mint sok más településen, betudható annak, hogy a helyi ön- kormányzatnak saját vágóhídja van, s így önköltségi áron kalkulálhatnak. A kőtelki nyugdíjasok hasznát látják annak is, hogy a helyi önkormányzatnak saját autóbusza van. S amikor kirándulásokra ingyen nem vehetik igénybe azt, akkor is csak a gázolaj árát kell megfizetniük. Élnek is a lehetőséggel. Megtekintették például a Feszty-körképet, s újabb kirándulást is terveznek. Tagadhatatlan, hogy nem valami lélekemelő az, ha az ember magatehetetlenné válik, s addig megszokott környezetét hátrahagyva valamelyik szociális intézet lakója lesz. Ebben az esetben felbecsülhetetlenül sokat jelent az, ha új otthona derűs hangulatot áraszt, nem kelti agyonzsúfolt tömegszállás benyomását. Ez az első gondolatom, amikor belépek a nagykörűi idősek otthonába. A hosszú folyosón, s a rendezett udvaron is virágozom A szobák két-három személyesek. Nem csoda, ha a helyből kikerült többség mellett más települések lakói is pályáznak ide. Az 1992 decembere óta meglévő otthon lakói nyugdíjuk nyolcvan százalékát fizetik ki a teljes ellátásért - amihez Itt, az Isten háta mögött, a tiszavárkonyi szőlőkben nyaktörő úton lehet eljutni özvegy Palya Jánosné házához. A tiszta udvaron, a szőlőlugas előtt rózsák díszlenek. Minden a háziasszony kiegyensúlyozott életére vall. A látszat azonban itt is csal. A férjét s a fiát elvesztő asz- szony mindössze 10 700 forintos özvegyi nyugdíjból él. Ebből az összegből fizeti a villanyt, a gázt, a vizet s még a szemétpénzt is. Eszembe jut az egyik illetővel a közelmúltban folytatott vitám. Azon felvetése ellen hadakoztam. hogy „a nyugdíjemeléssel már megint az öregek járnak jól”. Tessék kiszámítani, hogy akár 21 százalékos nyugdíjemeléssel is, mennyiben változik Palyáné helyzete? Érthető ezért a kifakadása:- Nincs más választásom, hetvenéves koromban is el kell járnom alkalmi munkára. Borszervesen hozzátartozik az orvos heti, illetve szükség szerint bármikor igényelhető segítsége. Az ebédet az iskola konyhája biztosítja számukra. Mosókonyha, étkezde és betegszoba is van az otthonban. Kielégíthető a gondozottak minden igénye. Szükség is van erre, hiszen az itt lakók átlag- életkora a nyolcvan év körül alakul. Bede Béláné meg már a kilencvenötödik évét tapossa. A nagykörűi idősek otthonában tizennyolc nyugdíjas talált menedéket. Jönnének közéjük többen is - ha volna hely. Egy helybeli házaspár is kérte felvételét. Nem volna tehát hiábavaló az otthon bővítése, de az önkormányzat - anyagi, pénzügyi lehetőségeihez mérten - már eddig is tiszteletre méltó erőfeszítéseket tett az otthon fenntartása érdekében. sót szedni, kukoricát törni. Megragadni, amit lehet. Most is fél ötkor keltem, mert mennem kellett kukoricaszárat vágni. Nagyon észen kell lenni, és dolgozni azért, hogy megéljen az ember. Persze ehhez az egészség is kell. Tiszasülyön segítenek, de... A tiszasülyi idősek klubja kong az ürességtől. Csupán egyetlen bácsi múlatja benne az időt. Azt mondják a faluban, hogy korábban tucatnyian töltötték ott napjaikat, de kiköltöztek a temetőbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy a faluban nincs olyan idős ember, aki ne tartana igényt szociális segítségre. Negyvenötven körül alakul azoknak a száma, akik kérik, hogy hordják ki nekik az ebédet, mossanak rájuk, s a szükséges cikkeket .vásárolják, meg npkikA számukra nyújtott szolgáltatással nincs is különösebb gond. Sokkal inkább mindennek az árával. Az ebéd a kihordással együtt 4300-4400 forintba kerül. Ehhez járul még a mosás, a bevásárlás költsége. Ezekért 82 forint órabért számítanak fel. Summa sunimárum, ötezer forintból kapnak is visz- sza meg nem is a szolgáltatásokat igénylő nyugdíjasok. Márpedig az elesettek, a magatehetetlenek, akik két bottal is nehezen járnak, nem nélkülözhetik ezt a segítséget. Sokallják az érte járó pénzt, de mit tehetnek? Reményt vesztetten, kuporgatva osztják be maroknyi nyugdíjukat. Csak elvétve akad közöttük olyan, akinek havonta 16-18 ezer forintot hoz a postás. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: M. J. - S. B. Szerény iványiak Bár a jásziványi nyugdíjasklub harmincöt taggal rendelkezik, kulturális rendezvényeken mégis csak egy asszony, Jász Gáborné képviseli annak színeit. Szépen csengő énekével elbűvöli hallgatóságát. Nem érdemtelenül kapott néhány éve nívódíjat Törökszentmiklóson. Azt mondja, már akkor énekelt, amikor még szaladni sem tudott. Szüleitől, nagyszüleitől ragadt rá a dal szeretete. S a rádióból is sokat tanul. Arra a kérdésre, hogy társai miért nem szerepelnek kulturális rendezvényeken, így válaszol: azért, mert melegük lenne, ha közönség előtt fel kellene lépniük. Szép dolog a szerénység, de ez esetben nem hiú magamutogatásról van szó. Előbb-utóbb biztosan felismerik ezt a jásziványiak, és énekszámokkal, versekkel vagy jelenetekkel színre lépve, örömet szereznek falubelijeiknek, s más települések lakóinak is. A nagykörűi idősek otthonában Megyénk nyugdíjasai Koltón Szeptember első vasárnapja. A szolnoki nyugdíjasok csoportjával járom a koltói Telekikastély Petőfi-múzeummá alakított szobáit. Itt is, a parkban is ember ember hátán. Mindig ezen a napon tartják a Petőfi-ünnepséget Lenyűgöző, hogy messzi földről milyen tömeg gyűlt itt össze. Fenséges a környék. Hajdani gazdája így írta le: „Kertemből a kilátás olyan, hogy kontinentális vidéken ritkítja párját. Házam egy lejtős magaslaton áll: az előtéren észak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig, s egy magaslatról egész futása látható. ” Mint ő mondá a kanyargó Szamosról: „mint egy odafagyott villám”. „A másodtéren, a Láposon túl lankás dombok szilvafákkal beültetve, felettük egy fennsík, óriási tölgyerdőkkel, tiszta időben tizennyolc falunak a fehér tornya látszik, s minden falu kertjei fákkal úgy beültetve, mintha erdők közepén állanának; harangjaik hangja elhallatszik hozzánk a völgybe, s szép időben a nagybányai harang is idáig zúg. A háttérben amfiteátrális kanyarulatban a Kárpátok hegyláncolata, Ugocsa megye két nagy mameronjától föl keletre, az ősz Ciblesig, közepén az öreg Rozsály, szikladombo- rodásokkal, s tetején mérföldre terjedő egyenes fennsíkkal, megrakva sötétzöld áfonya- bokrokkal; jobbra tőle a Gutin, a hegynek óriás púposa, hegyes, egyenesen kiálló gránitcsúcsaival ...” Leballagok a kert alján lévő kőasztalhoz, amelyen Petőfi a „Szeptember végén” című versét írta. A mellette álló hatalmas somfának már csak a kidőlt törzse roskad. Helyében fiatal utóda tör az ég felé. Egy idős parasztember megjegyzi:- Olyan ez, mint a magyar ember. Hiába akarják a föld alá nyomni, csak felemelkedik. Derűs délutánon kezdődik az ünnepség. A megyénk nyugdíjasai által kezdeményezett Petőfi-Szendrey Júlia szobornak még csak a betontalapzata áll, így az ünneplő sokaság a múzeumból kihozott Pe- tőfi-portrét vonja körül. Dr. Hegedűs Lóránd püspök ünnepi beszéde után többen emelkednek szólásra, s gyűlnek a koszorúk a portré körül. Koszorúznak a Magyarok világszövetsége, az Erdélyi Szövetség, a Művelődési és Köz- oktatásügyi Minisztérium, a bukaresti Petőfi Kör, a szatmárnémeti művelődési kör, s ki győzné felsorolni, hogy kinek a nevében. Részt vett a koszorúzáson szűkebb hazánkból a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi szervezete nevében Ferencz Tibomé, Vörös Lászlóné és Szőlősi Kálmán, valamint a tiszaföldvári általános iskola hetedik osztálya. A Bányavidéki Új Szó című újság tudósítása szerint közadakozásból 6,1 millió lej gyűlt össze a Petőfi szobor talapzatának elkészítésére. Pénzt küldött Arad megyéből a borosjenői magyar közösség, a kolozsvári Apáczai Csere János Baráti Társaság, az Erdélyi Kárpát Egyesület, a székelyudvarhelyi, a Csíkszeredái, a maroshévízi, a székely- tompái és megannyi település, egyesület Petőfit tisztelő polgársága. Ferencz Tiborné, megyénk nyugdíjas-egyesületének elnöke a koltói ünnepségen arról beszélt, hogy Petőfi tettekben megnyilvánuló szeretete elsősorban a kisemberek körében él. A Kohóra tervezett szobor érdekében az ő pénztárcájuk nyílt ki elsősorban Erdély-szerte, s a Jászkunságban is. A Petőfi-ünnepség résztvevőinek egy csoportja
