Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-25 / 224. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. szeptember 25., csütörtök Könyvtár-zenetár Szolnok ismét gazdagabb lett, valami elkészült, ami dicsősé­gére válhatna sok nagy magyar városnak is. Most már nem csak csodálatos múzeumunk van, hanem gazdag, színvona­las könyvtár-zenetárunk is. Megérte a hosszú szünet. Csak reménykedni lehet, hogy az ön- kormányzat segítségével to­vább gazdagodik az állomány, s egyre többen térnek be ide. Köszönet az intézmény munkatársainak, akik a mai vi­selkedési szokásoktól eltérően, rendkívüli udvariassággal áll­nak a könyvtárlátogatók ren­delkezésére! Jupá Egy ír szetter kutyus üzenete régi gazdájához Képzeld, kedves gazdám, élek, és nagyon jól érzem magam! Remélem, még em­lékszel rám, hiszen nem is oly rég történt, hogy beteg let­tem. Te kivittél a Tisza-parti kutyasétáltatóra, s otthagytál sorsomra. Nem tudom, mikor születtem, de azt igen, mikor születtem újra: 1997. július 18-án, egy péntek délelőtti napon. Ez az a nap, amit egy életre megjegyeztem. Azon a déleló'ttön épp arra sétált egy kedves hölgy a kutyájával, s meglátott engem. Odajött hozzám, s azt mondta: - Óh, te szerencsétlen, mit vétettél, hogy ilyen betegen magadra hagyott a gazdád? Johnny, gyere el velem haza, én meg­gyógyítalak! En úgy éreztem, tiszta szívvel szól hozzám, felálltam remegő' lábaimra, s mentem vele.- Ha élni akarsz, meg kell enned a gyógyszert! - mondta új otthonomban. S én élni akartam. Többször elsé­táltunk a gumijavító környé­kére, ahol megtalált engem, de rájöttünk, értem már senki nem jön vissza.- Ezúton tudatom veled, remekül érzem magam, sokat eszem és jókat játszom. Új gazdám ismerősei csodál­koznak, milyen gyönyörű va­gyok. Már nem haragszom rád a történtekért. De kérlek, ne akarj többé kutyát ma­gadnak! En jóban-rosszban szerettelek téged, de te... Üdvözöl: Johnny (aki a korábbi nevét elfelejtette - korábbi életével együtt) Üzenjük- Hogyan lehet védekezni a vöröshagyma betegsége ellen? A „kukacosodás” kezelésére lehet-e csávázni a dughagy- mát? - kérdezi szolnoki olva­sónk.- Csávázni csak magot le­het. A hagymában észlelt „ku­kacosodás ” nem más, mint hagymalégylárva, ami ellen a vegetációs időszakban kell vé­dekezni. A szakboltok eladóitól kérjen tanácsot, hogy melyik vegyszer a legalkalmasabb e betegség kezelésére! Küldjön egy képet! Hóban, sárban kilométerekről jártunk 1937-ben készült a felvétel a tiszasülyi Vallyon-telep leányági tanyai iskolájában. Cserna József tanító urat nagyon szerettük, hiszen tudtunk összehasonlítást tenni: az előző ütlegekkel nevelt bennünket, ő pedig szép szóval. Szolnokról kérte magát az eldugott tanyai világba. Messziről jártak ide a gyerekek: sárban, vízben, térdig érő hóban törtünk utat. Gyak­ran eljött apánk értünk szánkóval, befogta a lovakat, és olyankor aki csak felfért, azt hazafuva­rozta. Móczóné B. Margit, Szolnok Cikkünk nyomán Indokolt néhány kiegészítés A lap szeptember 20-ai számában jelent meg A visszavont le­mondás című cikk, amelyhez - tekintve, hogy személyesen érint és ténybeli tévedést is tartalmaz - indokoltnak tartok né­hány kiegészítést: A polgármester nem a saját, hanem a jegyző tevékenységét akarta megvizsgálni. (Joga van hozzá - miért nem ezt nyilat­kozza?) Amikor az ominózus ülésen a polgármester megszavaztatta a napirendet, előzetesen semmit nem tudtam, mi a szándéka (noha kérdeztem tőle); kértem, ne zárt, hanem nyilvános ülésen kerüljön a téma (tevékenysé­gem, személyem) megvitatásra, a képviselő-testület saját sza­bályzata szerint előkészítve és közhírelve. Nekem közhivatal­nokként nincs takargatnivalóm. Nem hazudtam, szándékosan nem vezettem félre senkit, nem éltem vissza hivatali hatal­mammal. Az egész helyzetre jól illik a közelmúltban rendezett orszá­gos jegyzőkonferencia kapcsán leírt Tóth Ákos-i gondolat: „Az érdekelte volna őket például (mármint a jegyzőket), hogy a jegyzők és a polgármesteri hi­vatalok milyen módon tudják ellensúlyozni a politikai alapon létrejött képviselő-testületek túlkapásait. Milyen módon tud­ják védeni az ezekkel szemben fellépő jegyzőket, a törvényes­ség őreit. ” (Népszabadság) Végül, őszintén sajnálom, hogy a nyilvánosságon keresz­tül kell üzengetni egymásnak. De vannak olyan pillanatok - még egy közhivatalnok életé­ben is amikor csak a teljes körű nyilvánosság segíthet! Tóthné Fábián Ágnes jegyző Rákóczifalva Az Állami Földet Bérlők Országos Szövetségének állásfoglalása Európa virágoskertje lehetne az ország Az ÁFOSZ a szántóterület közel öt százalékán gazdálkodó, az agrártermelés nyolc százalékát adó magánvállalkozói csopor­tot képviseli. Közel harmincezer család megélhetését biztosítja. Elfogadhatatlannak tartjuk - áll állásfoglalásukban - az egyes agráttulajdonos-csopor- tok között szított feszültséget. Szót emelünk az egyenlő esé­lyekért - még ha ahhoz felis­merhető érdekek fűződnek is. Meggyőződésünk, hogy a ma­gántulajdonon alapuló mező- gazdasági társasvállalkozások ma is döntő szereplői az élel­miszer-ellátásnak és a jövőben jelentőségük tovább növek­szik. Egyetértünk a kormány földtörvény-módosítási terve­zetével s azzal is, hogy a hazai jogi személyek földtulajdon­szerzését a magánszemélyek­hez hasonló feltételekhez köti. E szabályok kellő garanciák­kal korlátozzák a külföldieket a földtulajdon-szerzésben. A haszonbérleti idő negyven évre szóló maximálása fontos, de nem elég, hiszen nem egy OECD-országban lehetőség van 99 éves földhaszonbér­letre is. Szükséges az agrár- termelés tartós érdekeit szol­gáló jogintézmény, a haszon- bérleti jog kötelező bejegy­zése az ingatlan-nyilvántar­tásba. A nemzeti agrárérdekek érvényesülését támogatja az elő-haszonbérleti jog, nem tartjuk viszont elegendőnek a földtörvénynek az okszerű földhasználatot szabályozó rendelkezéseit, azok gyakor­lati alkalmazásával pedig tel­jes mértékben elégedetlenek vagyunk. A jelenlegi állapotot nem fogadjuk el, mert a földet szakszerűen művelő többség fizeti meg annak az árát, hogy sok földtulajdonos gyomten­gert nevel földjén s fertőzi a szomszédos földeket. Szigorú szabályozást és kemény ható­sági fellépést sürgetünk. Kez­deményezzük, hogy az egyes tulajdonosi közösségek és azok érdekképviseletei, az ön- szabályozás demokratikus le­hetőségeivel élve, segítsék a kulturált táj kialakítását és megőrzését. Az áldatlan álla­potok felszámolása érdekében kerüljön be a földtörvénybe a két évnél hosszabb időn át műveletlenül hagyott földterü­letek kényszerárverezésének lehetősége a szomszédok elő­vásárlási jogával! Európa vi­rágoskertjévé akarjuk tenni Magyarországot. A gondozat­lan földterületek a külhoniak­nak sem vonzók. A birtokel­aprózódás megakadályozására a tíz hektár alatti szántóföld tulajdonjoga legyen egyben örökölhető. Meggyőződésünk, hogy ál­láspontunk hozzásegíthet egy nemzeti érdeket szolgáló tör­vény megalkotásához. Dr. Gergely Sándor az ÁFOSZ elnöke A csodák végtelen sokasága Ma is szívesen emlékszem a tiszaszentimrei országos vadászati napokra, ahol a kunhegyesi Dózsa és Kossuth, a tiszaörsi, a to- majmonostori, az abádszalóki és a házigazda szentimrei általá­nos iskola felső tagozatos tanulói izgalmas és komoly vetélke­dőn adtak számot a vadgazdálkodás, vadvédelem és vadászat, a természet- és környezetvédelem, a vadon élő állatok természet­rajza és sok, e témához kapcsolódó ismeretről. S hogy miben rejlett a játék nagyszerűsége? Elsősorban abban, hogy amit a gyermekek mondtak, abban hisznek is, s hogy a természet nem más, mint az általunk alig ismert csodák végtelen sokasága. Köszönet a felkészítő tanároknak, a szülőknek és gyerme­keknek - s nem utolsósorban a kedves szentimreieknek, hogy ott lehettünk. M. F., Tiszafüred Kirándultak, ünnepeltek a herényi mozgássérültek Nincs üresjárat a herényi mozgássérülteknél. Legutóbb Szekszárdra szerveztek kirándulást, sorra vették a város nevezetességeit: Babits szülőházát, a belvárosi katolikus templomot, a vármegyeházát, az I. Béla király által építtetett monostor tornyait, s jártak az ottani levél­tárban és múzeumban is. Természetesen útba ejtették a Paksi Atomerőművet, s visszafelé Kecskeméten meghallgatták a harangjátékokat. S hogy kinek köszön­hető a szép út? Fehér Jánosnak, a jászberényi Pálma Turist Bt. ügy­vezető igazgatójának - akinek sok sikert kívánnak a csoport tagjai a további munkához. Szeptember közepén az immár hagyományosnak számító rok­kantak napját rendezték meg a Lehel étteremben. A Jászsági Népi Együttes fiatal táncosai, a jászdózsai Honismereti Szakkör színjátszó csoportja és Bacsa Ferenc előadóművész szórakoztatta az est vendé­geit. A tombolajátékhoz a helyi Vöröskereszttől és a város egy jó szándékú, segítő polgárától kaptak támogatást. Ezúton is köszönik va­lamennyi támogatónak s nem utolsósorban az étterem dolgozóinak a szép estét. Gerőcs József kultúrfelelős Végjáték „Egy szabad országot semmi sem különböztet meg világosabban egy önkényuralmi kormányzásnak alávetett országtól, mint az, hogy az előbbiben betartják a törvényeket... ” (F. A. Hayek - 1944) Magyarországon 1985 óta a kormányok a globalizációs világ- program ránk szabott részfeladatait hajtják végre. 1997-re az el­szegényített kisemberek országa lettünk, s a jelenlegi kormány kártételei már végzetes katasztrófába sodorták az országot. Úgy tűnik, a nemzetben nincs meg az a kellő helyzetfelismerés, bá­torság és elszántság, hogy fordíthatnánk sorsunkon. Az úgyne­vezett nemzeti oldal megosztását a Mérleg utcai forgatókönyv szerint - csaknem tökéletesen - rövidesen befejezik. A végjáték következik, és kik még nemzetben gondolkodó politikusnak vallják magukat, és még ily hosszú idő után sem értik az összefüggéseket, hogy mi történik az országgal - szá­mukra egyetlen szó marad: a szánalom. Lipták Sándor, a Magyar Út Kör városi elnöke A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Még egyszer a túrkevei terményszárítóról Ötven napig kavarta a port a szárító címmel írtunk szeptember 15-én a túrkevei terményszárító okozta bonyodalmakról. Dr. Ágotái Tibor, a város polgármesteri hivatalának jegyzője e cikkhez mondja el véleményét.- A terményszántó és -tisztító beren­dezés építési engedélyezési eljárását a jogszabályi előírásoknak megfelelően folytattuk le. Az a tény, hogy Sebes­tyén Sándor fellebbezését a közigazga­tási hivatal elutasította, számomra azt jelenti, hogy látványos mulasztás, alapvető jogszabálytévesztés az első fokú eljárásban nem történt. A bírósági eljárásban a panaszos az engedélyezési eljárásban figyelmen kívül hagyott környezeti ártalmakra tekintettel kérte az államigazgatási határozatok felül­vizsgálatát. A bíróság az ítéletet - amelyben új eljárás lefolytatását ren­delte el - a nem megfelelő szakható­sági engedélyre alapozta. Az új eljá­rásban vizsgálnunk kell a létesítmény szolgáltató jellegét, a tisztítás és a szá­ntás során szóba jöhető szemes termé­nyek körét, s meg kell határozni a be­rendezés és a felperes lakóháza közötti távolságot. Ennyit a tényekről röviden. S ha csupán ennyiről lenne szó, nem is ragadtam volna tollat. Felmerül a kér­dés: vajon volt-e a cikkíró a helyszí­nen? Mert én voltam, s nagyfokú por- és zajártalomnak nyomát sem találtam, pedig előzetes bejelentés nélkül érkez­tem. Azt is megtudtam, a cikk nem pontosan idézi a műszaki osztályve­zető által elmondottakat, ő ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy személyes összeférhetetlenség miatt nem az egyébként illetékes szakhatóság járt el az ügyben. Megtévesztő a polgármes­ter és a képviselők személyes érdekelt­ségére történő utalás is. Az igaz, hogy tagjai a szövetkezetnek többen is, de ez nem gazdasági érdekeltséget takar, ha­nem jelképes, követendő példát jelent. Néhány ezer forinttal „beszállni” egy többmilliós beruházásba nem nevez­hető érdekeltségnek. A céljuk nem is ez volt. Arra törekedtek, hogy példáju­kat kövessék a lakosok, s a beruházás elkészülhessen. A „tényfeltáró oknyo­mozás” során jó lett volna erről meg­kérdezni az érintetteket - nem pedig sejtelmes utalást tenni nem létező kö­vetkeztetések levonására. Nem szeren­csés az ügyvédtől vett idézet elhelye­zése sem, ráadásul kiegészítésre szo­rul: az ügy iratait a kereset benyújtása­kor a bírósághoz továbbítottam, mely időponttól kezdve az ügy ura a bíróság volt. Ennek döntése pedig - mint tud­juk - mindenkire kötelező. Furcsának találom jogász kollégám ama kijelen­tését, amely szerint az elfogultságot már az eljárás elején be kellett volna je­lentenem. Jogászberkekben köztudott az elfogultság két esete. Itt legfeljebb a mérlegelésen alapuló jöhetett szóba, ami azt jelenti, hogy valamelyik fél szerint a másik nem tudja objektiven megítélni az ügyet. Meggyőződésem: a szövetkezet ügyében közönséges engedélyezési el­járásban nem kellett erre hivatkozással elfogultságot bejelentenem pusztán azért, mert annak egyik vezetőjével szemben felmerülhet az említett ok. Gyökeresen más lett a helyzet akkor, amikor a tervtől eltérő építkezés miatt a szerv vezetőjének személyes felelős­sége vetődött fel. Úgy gondolom, nem az ellenérdekű fél jogi képviselőjének kell meghatároznia azt a pontot, amelynek elérésekor az elfogultságot be kell jelenteni. Ez persze nem azt je­lenti, hogy nem lehet véleménye. Visszautasítom, hogy a felelősség egyfajta áthárítása miatt jelentettem be most az elfogultságot. Hangsúlyozom: az üzem nem enge­dély nélkül készült el, hanem tervtől el­térően. A kettő - bár hasonló kategória- nem ugyanazt jelenti. S még egy fon­tos dolog. A 19 tiltakozó aláíró közül az üzemhez tulajdonképpen csak a pa­naszosnak és családjának van köze. A többiek gyakorlatilag jóval messzebb laknak, némelyek olyan távolságra, ahonnan nem is látni az üzemig. Felve­tődik a kérdés: tisztában voltak-e azzal, mi ellen tiltakoznak? Az ügy tanulsá­gait, úgy gondolom, mindenkinek le kell vonnia: nekünk, nekem, a tervtől eltérően építkezőnek, az említett lako­soknak, de az egyéni sérelmét közsére­lemként feltüntetni igyekvő panaszos­nak és a cikk szerzőjének is. Talán cél­szerű lett volna a bíróság előtt közvet­lenül megtámadott határozat kiadóját is megkeresnie - persze csak az objekti­vitás miatt. Eljáró hatóságként egyébként a köz- igazgatási hivatal Kisújszállás jegyző­jét jelölte ki, míg a szövetkezet szakha­tósági eljárásra megyén kívüli szerve­ket kért fel.- Mi hogy imádjuk egymást! (beküldött fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents