Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-16 / 216. szám

1997. szeptember 16., kedd 7. oldal Az Új Néplap Kisújszálláson Egyre kevesebb a poros út Hovatovább a belterületi utcák fele már műút, illetve valami­lyen szilárd burkolattal ellátott. Ebben az évben megint több helyen szűnőben a sár meg a por, hiszen mintegy kilométer hosszúságban befejeződik a Sá- sas tó és a Béke utcák útépítése. Itt tavaly kezdődött a szervezés, és az ott lakók egymilliót adtak össze a jobb útért, míg a költsé­gek többi részét az önkormány­zat állta. Ezenkívül a városháza to­vábbi kilenc utca, illetve útsza­kasz építését kezdi meg, és az időjárástól függően fejezi be az idén. Ezek aszfaltburkolatok lesznek, hiszen a település a te­rületfejlesztési alapból pályáza­ton 18,2 milliót nyert. A költ­ségekhez az itt élők portánként 35 ezerrel járulnak hozzá, ez az összeg is eléri a 3,2 milliót. Hogy melyek ezek az utcák? íme: Katona József, Váci Mi­hály, Rézműves, Koszorú, Varga, Mészáros, Jókai, Vásár­szél, Dobi és a Megyeri utca egy szakasza. Mindene a rajzolás Kikötő Szociális lakások épülnek A romanegyed mellett akad egy egysoros utca, ahová az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban szoci­ális lakások épülnek. Ide, erre a részre hat, egy pedig máshová. Ezeket olyan itteni családok kapják, akik három­vagy többgyerekesek, és ily módon bizonyos szociális kedvezményeket is igénybe vehetnek. A telkeket az önkormány­zat kedvezményesen, részlet- fizetésre adta el a családok­nak. Az ide kerülők helyi ős­lakos romák, illetve nem csak romák: személyüket a kisebbségi önkormányzat vá­lasztotta ki. Több otthon alapja már kész, következhet a falhúzás. Az elképzelések, tervek szerint ezeket a laká­Van, ahol már kész az alap, jöhet a falazás, máshol még a fundamentumnál tartottak. Képeskönyv a városról Nagyon nagy sikert aratott tavaly az a képeslap-kiállítás, amelyik a várost, annak jeles épületeit, eseményeit, hajdani végzős osz­tályait, a korabeli tűzoltó-egyesü­letet, máskor cséplést, esetleg kubikusokat, egykori családokat ábrázolt, a múlt század végétől kezdve napjainkig. A ritka érté­keket őrző, különböző korokat bemutató lapokat lefényképez­ték, és döntés született arról, hogy képeskönyv készül Kisújszállás­ról. Részben azért is, mert 280 éve történt az újratelepülés, amelynek a hajdani esztendeje 1717. Az elképzelések szerint a képek mintegy százéves múltat ölelnének át, hiszen akkortól vagy nem sokkal korábbról ma­radtak ránk felvételek, hajdani megsárgult fotók. A képeskönyv ezer példányban látna napvilágot, és a városházán társakat keresnek a kiadványhoz, hiszen az ár a példányszám nagyságától is függ. Egyúttal ha valakinek a vá­rossal, az itteni lakóházakkal, az itt lakók életével kapcsolatban korabeli fényképritkaság van a tulajdonában, szívesen kölcsön­kérik, hogy lefotózhassák, esetleg megjelentessék a könyvben. Fába álmodott világ Sotús Szilvia jelenleg a nyír­egyházi főiskola harmadéves rajz-földrajz, szakos hallga­tója. Ez így írva roppant egy­szerűen hangzik, noha a való­ságban nem ment minden ennyire simán. A Kossuth általános isko­lában, azután a helyi gimná­ziumban végzett. Tüstént fel­vételizett a rajz szakra, de mit ad az ég, két pont hiányzott a boldogsághoz, azaz a bekerü­léshez. Mindez 1994-ben történt. Nem volt mit tennie, elvégzett egy egyéves tanfolyamot Ti­A városnak, az őslakosoknak csak Tamás bácsi, noha teljes nevén ő Kiss Tamás, a költő, a település szülötte, aki szep­tember 5-án betöltötte 85. életévét. Valahogyan úgy ala­kult az élete, hogy öt testvére közül csak ő érte meg a fel­nőttkort. Lelkész majd tanári diplomát szerzett. A háború után két évre visszatért szülő­városába, majd Debrecenben telepedett le. Kötetek egymás­utánja jelzi alkotó tevékenysé­gét, pedig tulajdonképpen 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig nem főhivatású költő. A Kos­suth Lajos Tudományegyetem gyakorlógimnáziumának ve­zető tanára, leendő pedagógu­sok sokaságát vezette az iroda­lom rejtelmeibe. Csokonai-dí- jas, Füst Milán-díjas, József Attila-díjas költő és műfordító. szafüreden, majd ezt köve­tően sikerült az álma, bejutott a főiskolára. Azért a nyarat végigdolgozta a strand büfé­jében, majd egy hetet üdülhe­tett Korfun a barátjával. Csíki Endrével, aki nemcsak vállal­kozó, de a helyi focicsapat tagja is. Azóta ismét elkezdődtek a dolgos főiskolai mindenna­pok. Azért, hogy efféle mű­vészpályára készül, igyekszik két lábbal a földön járni. Ezt tükrözi Kikötő című munkája is, amelyet ezúton mutatunk be. Versei szerint szíve egy darab­ját valahol itt hagyta, abban a városban, ahol megszületett: azokban a házakban, amelyek alól már útra keltek a lábak, a nyitott árkádok, verandák szo­bákká alakultak, nagy üvegfa­lak fénylenek rajtuk, és a csa­vargó őszi szelek esténként bekiabálnak. Kiss Tamás a város Pro Űrbe díjasa, aki szeptember 20-án, szombaton egy másik elismerést, a város hajdani ne­ves polgármesteréről, Gaál Kálmánról elnevezett díjat ve­het át. Nem máshol, mint a re­formátus templomban. Ezúton kívánunk a település egyik je­les szülöttének további jó egészséget elkövetkezendő munkáséveihez, sok szép köl­teményt szűkebb hazájáról, szeretett Kisújszállásáról. Tóth Kálmán immáron a het- venhatodikat tapossa, és az idén, május elsején múlt negy­ven éve, hogy a dübörgő sze­relvényektől, vonatoktól né­hány méterre, a régi 4-es mel­letti útnál egy bakterházban la­kik a feleségével. A MÁV-nál töltötte a munkáséveit, onnan is került nyugdíjba, jó néhány ki­állítással, azokon kapott díjak­kal, elismeréssel a háta mögött. Szavaival élve, az, hogy ő fa­faragó, részben születési hiba, részben bizonyosan szerepet játszanak benne örökletes vo­nások, tulajdonságok is. Hiszen az édesanyja szépen varrt, az édesapja pedig afféle ezermes­terként a ház körül mindent megcsinált: ha kellett, épített, seprűt kötött vagy lábbelit tal­palt. Kisiskolás, amikor a rajzait már mutogatják, kiállítják a ta­nítók. Ezekért is kapott díjakat, majd faragni kezdett. Szerinte legjobb a körtefa, mert sima, de a cseresznye, a meggy, a dió is megfelelő. Fába álmodja-örö- kíti az élet különböző pillana­tait^ személyeit: a szerelmes párt, .apát a gyermekével, a zászlóvivőt, a kubikost, a vo­nalbejárót kalapáccsal, a lovat, a küzdő bikákat, a lapátos em­bert vagy éppen Púpos Julcsát, az egykori neves tojásoskofát. Keszthely, Szolnok, Miskolc, Szeged, Budapest, Cegléd, Kis­újszállás és még ki tudja, hány település tárlatainak helyszíne. A kompozíció címe: A vén kecske. A jelző aligha mondható arra, akinek a gömbölyűjén a majdnem vak ember tenyere pihen. Utolsó kiállítása a 75. születés­napján volt, azóta megszűnt a fa­faragó szakkör, kicsit árva lett ő is. Mert most is dolgozik: farag, esztergál, rajzol. Az unokái kö­zül talán a legkisebb ütött az egykori vasutas papára, aki bal­kézzel igen-igen jól rajzol. Ki­felé jövet megállunk egy trak­tornál, amelyre akár rá is lehet ülni és lehet vezetni. Igaz, fából készült, és ez is az ő szorgalmát, kézügyességét dicséri. Nemré­gen egy egész óvoda kipróbálta. Az egyik apróság azt állította: jó típus, mert gázolaj nélkül is gu­rul. Természetesen főleg domb­ról, lejtőről, árokpartról lefelé. Szobrok és az alkotójuk, Tóth Kálmán Tamás bácsi kitüntetése „Kopik” az ifjúsági ház Az egykori ifjúsági ház mint­egy négyszáz négyzetméter alapterületű. Eladó az ártatlan, hiszen pénzszegény világunk­ban egy kultúrház fenntartása nem olcsó egy településnek. Nyolcvan négyzetméter már korábban elkelt belőle, a Sze­rencsejáték Rt. vásárolta meg, és a hírek szerint ott lesz a vá­rosi totózó-lottózó. A többi ré­szért, a mintegy háromszázhúsz négyzetméterért pedig folynak a tárgyalások az önkormányzat, illetve a megyei rendőrkapi­tányság illetékesei között. Szó van arról, ha meg tudnak egyezni, a helyi zsaruk veszik birtokba ezt a néhány száz négyzetméternyi területet. Megint kalendárium! Hiába, kedvelik az emberek, nagy a keletje, mert a nemsze­retem időkben, amikor szél rázza a fák kopasz gallyait, jó társ a meleg szobában. Nem másért, mert ő a Kisújszállási Nagykun Kalendárium, ame­lyik évek óta a legutolsó „em­ber” hónapban kerül az olvasók asztalára. Szóval megint készül az 1998. évi, amelyik kivétele­sen jórészt egy fontos évfordu­lót ölel át, az 1848-as szabad­ságharcot, amelyik kezdete pontosan százötven esztendeje történt. Ezért több, ezt az ese­ményt méltató cikk, írás, ta­nulmány, helyi vonatkozású esemény színesíti a jövő esz­tendei kiadványt. Természete­sen nem csak ez a kínálat, hi­szen bőven tartalmaz más té­májú írásokat is, amelyeket esetleg a gyermekek lapoznak szívesen, másokat a háziasszo­nyok, illetve a fiatalok vagy mondjuk a kultúrát, a sportot szeretők. Szó lesz benne né­hány elismert vállalkozóról, sőt spórolási tanácsokat is találhat benne az ember. (Bár szerintem ez a kormány már bőven meg­ismertetett bennünket efféle ta­nácsokkal.) Egy szó mint száz, a szerkesztőbizottság szívesen várja még a témajavaslatokat, ajánlatokat a városházán, il­letve a 321-701-es telefonon. Önök kérték... Jó néhány levél, érdeklődés érke­zett hozzánk: mi van Száz Fe­renccel, a kisúji, kőbányai sört palackozó és értékesítő kft. volt ügyvezetőjével. Egyesek szerint Kőtelken, a szülőfalujában él, mások állítják, Ausztráliában dolgozik a söriparban. Egyik sem igaz: úgy tudjuk. Szegeden lakik, és a következő városi oldalban beszélgetést készítünk vele nem minden tanulság nélküli kisúji, il­letve „sörös” éveiről. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Kisújszálláson talált otthonra Klubvezető, bár még nem nyugdíjas Mészárovics Imre tulajdon­képpen fővárosi születésű, de azután úgy alakult az élete, hogy 1954-55 között Kisújszállás városában la­kott. Még egy kis ideig visz- szaköltözött Budapestre, de a hatvanas évek elején vég­érvényesen Kisújon talált otthont. 1963. március 1-jétől szö­vetkezeti tag, és mivel ra­gaszkodó típus, a Nagykun Tsz, majd szövetkezet jelen­tette neki a mindennapokat. 1964-ben nősült, a fiuk ter­mészetesen szintén nagyku­nos. Hogy a két unoka is az lesz-e, az még a jövő zenéje. Imre volt növényter­mesztő, rakodó, ha kellett, kalapált, traktort vezetett, gépszerelő, majd egészség- ügyi, szociálpolitikai előadó. És ami nem mellékes, 1987 óta a nyugdíjasklub ve­zetője, de inkább mindenese. Szívéhez nőttek ezek az oly­Mészárovics Imre kor zárkózott, olykor mord­nak látszó, de valahol min­dig melegszívű kun öregek, legyen szó segélyről, rend­kívüli nyugdíjemelésről, szociális ebédről, szociális otthoni elhelyezésről, szóval ez mind-mind érintette őt is. Lehetnek vagy kétszáznegy­venen, és minden hónap utolsó csütörtökén délután kettőkor találkoznak a műve­lődési házban. Egészség- ügyi, helytörténeti, politikai előadások színesítik ezt a napot. Hovatovább itt lesz az az idő, hogy ő is nyugdíjasként köszönti a többieket. Mert nyugdíj ide, elrohant évek oda, azért az idősek gondjai maradnak neki. Nem másért, mert eddig is megértette őket, és aligha lesz ez más­képpen ezután is. Heti három hízó A szociális gondozási központ - noha eredetileg százhúsz személyes - lakták már százhu­szonötén is. Az itt élők döntő többsége nő, hiszen az erőseb­bik nem száma általában negy­ven körüli-alatti. A legfiatalabb bentlakó huszonöt esztendős, a korelnök pedig már jóval köze­lebb a százhoz, mint a kilenc- venhez. Az intézmény népsze­rűségére és keresettségére jel­lemző, hogy várakozási lista van, ahol természetesen előnyt élveznek a kisújszállásiak. Ami a kosztot illeti, erre sincs pa­nasz, elvégre maguk etetik, gondozzák a kolbásznak valót, mivel hetente általában három hízót is levágnak. Elvégre így ízletesebb, bőségesebb és ami nem mellékes, jóval olcsóbb a reggeli, az ebéd meg a vacsora. Még csak annyit, hogy a kapuk természetesen itt is nyitva áll­nak, bárki kimehet, aki úgy gondolja, hogy bírja még a lába a gyaloglást. Tesartvezetési akció. A Ford Sándor Service-nél is - mint a többi Ford cégnél - ki lehet próbálni az összes Ford típusú kocsit, és utána lehetőség van egy tesztláp kitölté­sére. A próbálkozók kapnak egy kis ajándékot, a tesztet ki­töltők között pedig kisorsolnak egy Mondeót. Lehet próbál­kozni, hátha kisújszállási lesz a szerencsés nyertes! sokat egy vállalkozó építteti, és még ebben az évben át szeretnék adni a leendő tu­lajdonosoknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents