Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-11 / 186. szám

4. oldal Riport 1997. augusztus 11., hétfő D él-Lengyelországban egy legenda járja: ami­kor Isten megterem­tette a világot, szépsége annyira magával ragadta, hogy örömé­ben elmosolyodott, és moso­lyából született a Beszkidek- hegység. A legenda szép, és ta­lán önzőnek tűnhetnek a kör­nyék lakói, pedig a Kárpátok vonulataihoz tartozó hegység valóban festői vidék. A táj a Visztula forrásvidéke, körös­körül fenyvesek és kanyargó hegyi utak, ahol néha csak lé­pésben lehet közlekedni. Itt fekszik Bielsko-Biala vaj­daság és központja, Bielsko- Biala város. A település törté­nete a 13. századig nyúlik visz- sza, de a várost egészen a 20, század közepéig kettéosztotta a Biala folyó. A jobb és bal part­ján fekvő Bielsko és Biala Augusztus első hetében hat napot töltött a szolnoki Xisza Táncegyüttes a lengyelországi Bielsko-Bielában, Szolnok testvérvárosában, ahol fellé­pett a nagy múltra visszatekintő Beszkidek-fesztiválon. A tizenkét pá­rost és a négytagú Galga zenekart a közönség mindenhol lelkesen üdvö­zölte, fellépéseik nagy sikert arattak. A lengyelek nagyon vendégszerető emberek, a néhány nap alatt bebizonyosodott, hogy a lengyel-magyar barátság nem csak papíron létezik. Tiszások a Visztula mellett Szecessziós stílusú épületek Bielsko-Biala központjában Utolsó simítások a fellépés előtt hét első felében csak a lengyelek álltak a zsűri elé, míg a hét má­sodik felében már a külföldiek is. Magyarországot a versenyen kívül fellépő tiszások mellett egy debreceni és egy gyöngyösi együttes képviselte. A zsűri, amely zenészekből, koreográfusokból és néprajzku­tatókból áll, a valósághűséget 1951-ben egyesült, azóta a 200 ezer lakosú város ipari, keres­kedelmi és persze kulturális központ. Az év során egymást érik a különböző rendezvé­nyek; ezek sorába tartozik a Beszkidek-fesztivál. Az idén 34. alkalommal megrendezett esemény Európa egyik legrégibb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező folk­lórfesztiválja. Az augusztus 2-10. között zajlott kultúrhétnek elő­ször volt ven­dége a szolnoki Tisza Táncegyüt­tes. A számtalan lengyel együttes mellett tizenegy országból több mint húsz cso­port érkezett a hagyományőrző rendezvényre. Az első évben, 1964-ben még csak a lengyelek részvételével zajlót tak az események, majd az évek során a mezőny fokozato­san külföldiekkel is kiegészült. Mára Európán kívül a tengerentúlról is ér­keztek fellépők. A Beszkidek-fesz­tivál nem csak a szó­rakoztatásra szüle­tett, célja, hogy ha­misítatlanul őrizze és elevenítse fel a tradí­ciókat. Ma már ver­senyeztetik a fellépő együtteseket, de a A paraguayi lányok köcsögöt tesznek a kereste a produkciókban. A színpadon nem jelenhet meg semmi művi, a zenének, a ru­hának és a táncnak egyaránt az eredetiséget kell tükröznie. Év­ről évre háromezer előadó lép a színpadra, és tízezrek látják a műsorokat. A fellépések több városban zajlanak, de a zsűrizés csak a fesztivál fő helyszínén, Zywiecben folyik. A fesztivál költségeinek a zömét egyébként az állam állja, a kiadásoknak csupán egyhar- madát fedezik a szponzorok. A programsorozat szervezője az a nemzetközi intézet, mely a kul­turális kapcsolatokat felügyeli, valamint a művelődési minisz­térium. Lengyelországban töb­bet áldoznak a kultúrára, mint itthon, a folklórra pedig külö­nösen sok pénzt fordítanak. Te­szik ezt annak ellenére, hogy a kultúra itt is csak egy szűk réteg szórakozása, a kultúrházakat elsősorban a fiatalok látogatják. A fesztivál iránti érdeklődés most is óriási volt: a legfiata- labbaktól a legidősebbekig minden korosztály ott ült a né­zőtéren, még az alkalmankénti rossz idő ellenére is. Az időjá­rás ugyanis - eleinte úgy tűnt - nem akarta kegyeibe fogadni a fesztivált: két napon át borús, esős volt az idő, és csak a har­madik napon sütött ki a ngp. Ez azonban nem szegte kedvét azoknak, akik az esős időben is végignézték az előadásokat. A fellépések helyszínein vásárok, a nagyobb tereken zenekarok fogadták a látogatókat. A lengyelek hagyománytisz­telő emberek, ragaszkodnak kultúrájukhoz, különösen a gu- rál (hegyi pásztor) hagyomá­nyokhoz, de katolikus vallá­sukhoz is: vasárnap délben minden együttes népviseletbe öltözve misén vett részt Zywiec templomában, ahol mindegyik elénekelte hazája egy dalát. A közelmúltban levonult pusztító árvíz okozta sebeket nem lehetett felfedezni a feszti­válon, sem az emberek hangu­latán, sem a tájon, mintha semmi sem történt volna. Ezt a környéket persze az áradások messze elkerülték, csak a Biala folyó duzzadt fel egyszer, igaz, akkor egészen a felette átívelő hidakig ért a vízszint, de sehol sem öntött ki. A fesztivált any- nyiban érintette a tragédia, hogy néhány lengyel együttes lemondta a fellépést, de a töb­biek eljöttek, a rendezvény be­vételeinek egy részét pedig az árvízkárosultak támogatására fordították. A híresztelésekkel Küküllő menti tánc irattal fogadták a csoportot. Nem volt olyan másik együttes, akik annyi tapsot kaptak volna, mint a tiszások. Egy fellépés után lengyel gyerekek szalad­tak a táncosokhoz, hogy a szü­leik lefényképezhessék őket, de a sajtó érdeklődése is nagy volt: többször kértek interjút a né­hány nap alatt, és önálló felvé­teleket készítettek egy próbáról. A legnagyobb ámulatot általá­ban a lányok üveges tánca vál­Nem mindig jutott hely az öltözőben ellentétben az ősszel esedékes parlamenti választásokat is megtartják, de ez most senkit sem foglalkoztatott. Az elmúlt hetek tragédiája óta ugyan már lecsillapodtak a kedélyek, de úgy tűnt, a lengyeleket most sem érdekli a politika. A Tisza Táncegyüttes fogad­tatása mindenhol szívélyes, az oly sokat emlegetett len­gyel-magyar barátság pedig közvetlenül érezhető volt. Egy fellépés után a műsorvezető magyarul köszönt el: Éljen a lengyel-magyar barátság - mondta, a bielsko-bialai kultúr- házban pedig Szervusztok! fel­totta ki, egy lengyel újságírót csak az érdekelte az egyik fel­lépés után, miért nem esik le az üveg a lányok fejéről, és egyál­talán: miért teszik rá? A legnagyobb lelkesedés Wislában fogadta a Tiszát. Itt szintén rendeztek már 1964- ben fesztivált, az itteniek pe­dig azóta is úgy tartják, a len­gyeleknek nem kell elutaz­niuk, a Beszkidek-fesztivál al­kalmával helyükbe jön a világ. A nézők szinte végig tapssal kísérték az előadást, a végén ráadást is kellett táncolni, a vá­ros polgármestere pedig a hi­vatalában külön köszöntötte az együttes vezetőit és két tagját. Hangsúlyozta, milyen nép­szerű Lengyelországban a ma­gyar folklór, hiszen megkapó a tánc lendülete, a zene pedig még sokáig cseng a fülekben. „Élet van mindkettőben, a ru­hák pedig csodálatosak. Ha előre várt együttes érkezik, a közönség szinte meghal örö­mében. A fellépés után pedig már a magyarok is ilyen kö- zönségcsalogatónak számíta­nak” - mondta a városvezető. Wisla története és kultúrája több ponton kapcsolódik a ma­gyarhoz. A tizenegyezer lelket számláló város, amely területé­nek háromnegyed része erdő, eredetileg gurál pásztortelepü­lés volt. Sok, magyar gyöke­rekkel rendelkező pásztor tele­pedett ide Erdélyből, később pedig summásként vagy bá­nyászként szintén sokan jártak Magyarországra dolgozni. A jövevények kultúrája beépült a helyibe, a wislai folklóregyüt­tes műsorán például három ma­gyar eredetű tánc is szerepelt. A városnak különlegessége, hogy evangélikusok lakják, szemben a tisztán katolikus országgal. A hegyi pásztorok egykori ke­mény életére utal a mondás: itt van a Visztula kezdete és a ke­nyér vége. Szczyrk, ahol elszállásolták a magyar táncosokat, üdülőtele­pülés Bielsko-Biala mellett. Nyáron a nyaralók, télen a síe­lők özönlik el a települést. A lakosság száma jóval kisebb, mint az üdülőké. Itt lakott az együttesek nagy része. A ma­gyarokat a románokkal helyez­ték egy szállodába. Hiába a sok ellentét a két ország között, a két csoport hajnalba nyúló kö­zös mulatozást rendezett a szálló ebédlőjében . . . B. K. fejükre Moldáviai népviselet

Next

/
Thumbnails
Contents