Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-09 / 185. szám

1997. augusztus 9., szombat Körkép 5. oldal A „Jászberényi nyár” rendezvénysorozat keretében csütörtökön este operagálát rendeztek, melyen fellépett Gregor József operaénekes, nagy sikert aratva. fotó: s. j. Nézőpont Melyik a legjobb hónap? Biztosan több évtized, de inkább nemzedék tapasztalata alapján állítják az emberek, hogy az esztendő legrosszabb, legszegényebb hó­napja általában a január. Azért, mert nagyon hosszú, nagyon hideg, beszorul az ember a lakásba, éppen ezért temérdeket kell fűteni, világítani. Ugyanúgy megvan a maga keresztje a februárnak, márciusnak, májusnak, de nem kivétel az október, november, sőt a december sem. Az egyik azért, mert sok a névnap, az ünnep, ezért a költeni való is az, a má­sik a melegsége, szárazsága miatt, esetleg a kitartó őszi esők követ­keztében nem nagyon kedvelt. Hogy az ellenpéldáról is essék szó, az ismerőseim szerint is ed­dig ez a hónap, az augusztus számított a legelviselhetőbbnek. Mi­ért, miért? Mert magtárban a búza, sőt már kisült az új kenyér, zsendül a kukorica, érik a körte, alma, cukrosodik a szőlő, lehet lé­kelni a görögdinnyét, és tele a konyhakert vagy a hobbi olyan ja­vakkal, amelyek segítik a háziasszonyok ebédeltetési, vacsorázta- tási gondjait. Még melegek a nappalok, de már rövidebbek, csípő­sek a hajnalok, hűvösek a késő esték. Fűteni azért nem kell, és a vil­lanyt sem szükséges délután fél négykor felkapcsolni, elvégre drága itt minden. így miért lenne kivétel a gáz vagy az áram? Nem igaz? Hiszen a családok döntő többsége nemhogy gazdag, de még tehetős sem. Szóval eddig még úgy-ahogy ez a hónap számított a legjobbnak, a legelviselhetőbbnek. Sajnos, mára már ez is a múlté, hiszen au­gusztus vége a gyerekes, kis- és nagydiákos családok, többgyere­kes anyukák, apukák feje fölé olyan felhőket vezérel, amelyeket nehéz kikerülni. Elvégre a szeptember elsejei becsengetés nagyon sok család otthoni kasszáját, konyhakredencén hagyott pénztárcáját alapjaiban üríti ki. Nem csak ott, ahol főiskolás, egyetemista a nagylegény vagy a nagylány, hiszen köztudomású, hogy az éves jegyzet 20-30 ezer közötti. Nem olcsóbb a középiskola vagy az ál­talános sem, főleg ha az ebadta már megint kinőtte a cipőt, a nadrá­got, a köpenyt, az inget - szóval mindent. És ha több az iskolába iparkodó, sokszorozódnak a kiadások. No, nem szeptemberben, hanem már augusztus utolsó harmadában. Pedig állítólag állami támogatások is akadnak, ezek mértéke attól függ, kit kérdez az em­ber. ,fent” jókora összegekről beszélnek, de mire odaér ahhoz, aki rászorul, ilyen-olyan elvonások után jut is, marad is belőle. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de hát eszeveszetten dráguló világunkban már az augusztus sem a régi, nyugodt hónap. Leg­alább is a vége, így jó, ha ezzel is számol az olvasó. Tejó ég! Ezek után van itt egyáltalán az átlagembernek, az átlagcsaládoknak nor­mális, elviselhető, könnyű hónap? Főleg ha már az augusztusról is kiderült, hogy a fenti minősítések sem jellemzőek rá ... &oJk) IíaÍlJUjí A mezőtúri hármas ikrek (egyelőre) hazamehetnek Szapárfaluból Kevés kisded kerül vissza a családjába A fegyvernek-szapárfalui csecsemőotthonból ötvenöt kisded került ki tavaly. Harminchármat örökbe fogadtak, tízről neve­lőszülők gondoskodnak, ötöt másik intézménybe vittek, hét ap­róság pedig visszakerült saját családjába - mondja Bognár Mihályné intézetvezető gondozónő.- Az lenne jó, ha az utóbbi szám lenne a legnagyobb - te­szi hozzá sietve. Bognámé kétszeresen kötő­dik a megye által működtetett intézethez. Öt éve vezető gon­dozónő, előtte tizenöt évig böl­csődevezető volt, még előtte ugyancsak a csecsemőotthon­ban töltött hét évet gondozónő­ként. Aggódik a szakma jövője miatt.- Megszűnt a gondozónő­képzés a megyében. Az ápoló­nőknek korábban indított tíz hónapos ráképző tanfolyam is abbamaradt. A bölcsődéknek is gond lesz ez, hiszen visszake­rülnek az alapellátáshoz. A februárban született és vé­dőnői javaslatra - a nem megfe­lelő lakáskörülmények miatt - június elején Szapárfaluban gondozásba vett mezőtúri hár­mas ikrekre terelem a szót. Amint erről írtunk, a Raffael családba a 11, 6, és 2 éves gye­rek mellé érkezett az újabb há­rom apróság. A koraszülöttként 1000-1000 és 750 grammal vi­lágra jött piciket háromhavi kórházi ellátás után sem vihet­ték haza a rossz állagú, kéthe- lyiséges lakásukba a szülők.-Mennyire jellemző a Raf­fael szülőkhöz hasonló ragasz­kodás az idekerült apróságok iránt? - kérdezem Bognámét.-Egyáltalán nem! A kicsi­nyek többségéről írásban le­mondtak a szüleik. A mezőtúri hármas ikrek hamarosan haza­mehetnek. A megyei gyermek­védő intézet hozzájárulását megkaptuk. Ideiglenesen az apai nagyapa fogadja be őket, egy szobát át­engedve nekik. Kilátásban van a lakásvásárlásuk, ehhez talán a mezőtúri önkormányzattól kapnak segítséget. ■ * Adámné dr. Bagdán Piroska, Mezőtúr polgármestere ponto­sítja a Szapárfaluban hallottak.: - A család a három nagyobb gyerek után 5 ezer 500 forint rendszeres nevelési támogatást kap. Mihelyst hazajönnek az ik­rek, ezt megemeljük. A lakás­igénylésük be van adva, de je­lenleg nincs olyan lakásunk, amit ki tudnánk utalni részükre. Ha Raffaelék kérvényezik, tel­ket tudunk adni az építéshez, il­letve 300 ezer forintot első la­káshoz jutás támogatásként. A szociálpolitikai támogatás igénybevételében is segíthe­tünk, bár ez szigorú feltételek­hez kötött. * Raffael Gábor édesapja három hónapra befogadja a nyolcta­gúra nőtt nagycsaládot. A jelen­legi, tizennégy négyzetméteres szobában már öten sem nagyon férnek el. Mennek Szapárfaluba a kicsikért, költöznek a nagy­apához, de Raffael apuka előre fél, mi lesz decemberben.- A hivatalban azt mondták, ha nem lesz lakásunk, mind a hat gyerekünket elveszi az ál­lam. Hát én nem adom őket! * Varga Gyula, a mezőtúri ki­sebbségi önkormányzat veze­tője állítja:- A Raffael család normális életvitelt folytat. Nem italoz­nak, az apa dolgozik, ám a 42 ezer forintos összjövedelem ennyi embernek alig valamire elég. Az önerős lakásvásárlás, a bankkölcsön szóba sem jöhet, amikor az évszaknak megfelelő ruházat, az étkezés biztosítása sem kis gond a családnak. * Dr. Seregélyes Lőrinc igazgató­főorvoshoz fordulok:-Miként értelmezi az egyik lapban megjelent mondatot, miszerint a családok támogatá­sával igyekeznek elérni, hogy az állami gondozásból a gyer­mek mihamarabb visszakerül­hessen eredeti családjához?- Hát ez az . .. A prevenci­óra lenne inkább szükség - mondja a szapárfalui csecse­Bognár Mihályné intézetve­zető gondozónő fotó: scsj mőotthon igazgató-főorvosa. - Hiszen ha már egyszer ide be­kerül, nagyon nem változnak meg az otthoni körülmények, ha kikerül. Elgondolkoztató: akkor miért kerül be ide? Húsz év alatt, amióta itt vagyok, a családjukba visszakerült gyere­kek voltak a legkevesebben.- Szomorú statisztika. Most mennyi apróságuk van?- Az engedélyezett férőhely nyolcvan, jelenleg ötvenhat csecsemőről és kisgyerekről gondoskodunk.- Mibe kerül itt egy gyerek?-Nem kevésbe. Több mint 600 ezer forintba éves szinten. Ennek fele állami támogatás, másik felét a megyei önkor­mányzat biztosítja.- Mit tud elmondani a mező­túri hármas ikrekről?-Félévesek lesznek, szépen fejlődnek. Utolérték magukat. Az egyik kicsi négy-, a másik kettő közel ötkilós súlyú. Egészségesek. Megnéztük őket. Virgoncak, jó kedélyűek. Csak Mátyás rán­colta sírósra egy picit a homlo­kát. Lehet, hogy a három na­gyobb testvér és a szülők hiá­nya miatti honvágy váltotta ki? Simon Cs. József A hármas ikrek Szapárfalun: Richárd, Erzsébet, Mátyás Gyümölcslevet csak mértékkel Azok az óvodáskorú gyere­kek, akik naponta és rend­szeresen sok gyümölcslevet isznak, alacsonyabbak és kövérebbek társaiknál. A „nagy gyümölcsléfo­gyasztó” kétévesek csoport­jában átlagosan 2-3 centimé­teres magassági elmaradást regisztráltak, míg az ötéve­seknél ez a különbség már 4 centiméterre nőtt. Ráadásul testtömegük nagyobb volt azokhoz a gyerekekhez vi­szonyítva, akik nem vedelik naponta a gyümölcslét. A ku­tatók siettek leszögezni, hogy az eltérésekért nem önmagá­ban a gyümölcslé a felelős. A baj az, hogy a gyümölcslével „jóllakott” apróságok nem táplálkoznak rendesen, s emi­att szervezetük nem jut ele­gendő zsírhoz, fehérjéhez és ásványi anyaghoz. FEB A vechtai polgármester kerékpáron ismerkedett Jászberénnyel Hangsúly a személyes kapcsolatokon Jászberény testvérvárosának, Vechtának a küldöttsége csütör­tökön vett búcsút a Jászság fővárosától. Bemard Kühling, a né­metországi város polgármesterének vezetésével a Jászberényi nyár ’97 programjain vett részt a héttagú delegáció. Az önkor­mányzati küldöttség célja volt az is, hogy közvetlenül megis­merkedjen Jászberény polgárainak mindennapos életével. Az egyhetes látogatás tapaszta­latait összegezve megállapít­ható, Jászberény testvérvárosá­ban a kialakult és jól működő hivatalos együttműködéseken túl fontosnak tartják a polgárok közötti minél szorosabb kap­csolattartást. Ennek egyik leg­fontosabb eszköze a nyelvis­meret. Hogy ez ne csak célki­tűzés maradjon, már jó ideje lé­tezik a Testvérvárosi Kapcsolat Közalapítvány, melynek létre­jöttéhez Vechta is jelentős mér­tékben hozzájárult. Most is egy nagyobb összeggel segítették az alapítvány működését. A látogatás nem hivatalos jellegét jelzi, hogy Bemard Kühling polgármester kerékpá­ron járta be a várost, ismerke­dett az utcákkal, az emberek­kel. Elismerően szólt a városi piacon látott rekonstrukciós munkálatokról, az ott ámít gyümölcsök zamatáról. A szakmaiságot mégsem száműzték teljesen. A polgár- mester és felesége ellátogatott a jászberényi időskorúak ellátá­sáról gondoskodó bentlakásos intézményekbe. Tájékoztatást kaptak ezek működéséről, pénzügyi lehetőségeikről, ta­pasztalatokat szerezhettek az időskorúak ellátásának minő­ségéről. Csodálkozva állapítot­ták meg, hogy a rendelkezésre álló minimális pénzekkel, az ápolók alacsony fizetése mel­lett is, a lehetőségekhez mért legmagasabb színvonalon tud­ják ellátni a rászorulókat. A szociális ügyekért felelős vechtai képviselő ellátogatott a Maci Alapítványi Óvoda és Fejlesztő Napköziotthonába, ahol egyebek mellett a mozgás- és halmozottan sérült gyereke­ket fejlesztő módszerekről szerzett tapasztalatokat. A delegáció egyes tagjai jár­tak a városi rendőrkapitánysá­gon, látogatást tettek az Aprí­tógépgyár Rt.-nél is. Ezen túl­menően Jászberény önkor­mányzatának bizottsági elnöke­ivel és tanácsnokaival megbe­széléseket folytattak a külön­féle szakterületeken szerzett tapasztalataikról. B. Cs. Képviselői mérleg a ciklus utolsó évében A legszegényebb községek a kerületemben vannak Dr. Kasuba János az MSZP képviselője az Országgyűlésben. Arra kértem, vonja meg parlamenti munkájának hároméves mérlegét.- Harminchat éve élek a megyében, harminc év óta Karcagon. Sok embert ismerek, akik elmondják a véleményüket. El kell ismer­nem, hogy ebben a parlamenti ciklusban sem minden az én értékrendem szerint alakult. Nem gondoltam, hogy ennyi csatát kell megvívni a pártban, a frakcióban.- Melyik területen érzi ezt a legnehezebb­nek?- Talán szociális téren kellett volna job­ban meggondolni egyes döntések követ­kezményeit, így sok nehézséget el lehetett volna kerülni.- Milyen bizottságban dolgozik?- A mezőgazdasági bizottságban szeret­tem volna dolgozni, de szlovák nyelvtudá­som miatt a külügyibe kerültem, és a szlo­vák-magyar parlamentközi bizottság elnöke vagyok. Benne voltam a szlovák-magyar alapszerződést előkészítő bizottságban. A szerződés megkötését siker­ként értékelem. A mezőgaz­daság kérdéseivel is foglal­kozom azért, az idegenforga­lommal szintén. A Tisza-tó környéke a kerületemhez tar­tozik, de itt vannak a legsze­gényebb falvak is. A Népjó­léti Minisztérium statiszti­kája szerint kiszámítható, hogy milyen egyes közsé­gekben az egy főre jutó nem­zeti jövedelem. Sajnos a leg­szegényebb tizenkettőből ki­lenc az én választókerüle­temben van. Ennek a helyzetnek a változta­tását alapvető feladatomnak érzem.- Mit tud tenni ennek érdekében?- 29 millió forintot sikerült szerezni Herbály Imrével együtt a kunmadarasi re­pülőtérről készülő tanulmányhoz, amelytől igen sok függhet a továbbiakban. A tisza- burai gázhálózathoz 23 milliót kaptunk. De nemcsak ezeket érzem sikernek. Szerepem volt abban, hogy a Tisza-tavi erőműveket nem privatizálták, hogy meg­maradt a karcag-tiszafüredi vasút, hogy a karcagi kórház ágyszáma nem csökkent na­gyobb mértékben.- Volt-e megvalósulatlan el­képzelése?- Volt. Jó lett volna például megindítani a karcagi kórház re­konstrukcióját, de ez valószínű­leg nem fog sikerülni. Ám van­nak olyan tennivalók, amelyek­ben a hátralévő időben szeretnék sikert elérni. Ilyen a közbizton­ság javítása a területen a rend­őrök számának növelésével, vagy az útjaví­tás folytatása. És természetesen a munka­helyteremtés segítése mindig a legfontosabb céljaim között van.- Úgy látom, képviselői munkájában a he­lyi kérdések állnak előtérben.- Területi képviselőnek tartom magam el­sősorban, nem felejtve el, hogy szocialista vagyok. A hátrányos helyzetű vidék fejlődé­sének segítése alapvető célom. B. A. Dr. Kasuba János Művészemberek Rákóczifalván Színész a festők között Az utóbbi időben Rákóczifalván sűrűn fordultak meg mű­vészemberek: fafaragók, festők és egy zenekar hozott válto­zatosságot a település mindennapjaiba. A fafaragók a falu­ház kapuját készítették, a vásznakra pedig Rákóczifalva egy-két szép részlete került fel. Turza Irén a szolnoki szín­házrajongóknak bizonyára nem ismeretlen. Ahogyan ő fogalmazott, már az ősidők­ben is a Szigligeti Színház­ban játszott. Emellett a mű­vészet több ágában is igazán otthonosan mozog. A művésznővel a rákóczi- falvi művészeti táborban be­szélgettünk. A nyár szünet a színházban is, így több idő jut a másik nagy szerelemre, a festészetre is.- Tavaly is itt voltam Rá­kóczifalván. Miután kinéz­tem magamnak egy témát, nekilátok az alkotómunká­nak. „Könnyű” a dolga a szí­nésznőnek, hiszen a művé­szet tölti ki az életét.-Tökéletesen megfér egymás mellett a szabad­időmben „űzött” művészet és a kenyérkereső színészet. Eredeti foglalkozásom ke­rámiakészítő és festő, tehát nem gyökerek nélküli éle­temben a festészet - amit csakúgy, mint a színészetet, csak szívvel lehet csinálni - fogalmazott Turza Irén amo­lyan ars poeticaként. A művésznő képei a többi festő munkáival együtt meg­tekinthetők az ez alkalom­mal nyílt kiállításon. PE

Next

/
Thumbnails
Contents