Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-07 / 183. szám

1997. augusztus 7., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Szorgos munka zajlik Túrkevén - Pedagógiai program, óraszámemelés Készülődnek az iskolák az új tanévre Munkával telik a nyár a három túrkevei általános iskola veze­tősége számára, mert zajlanak az 1997/98-as tanév előkészítő munkálatai anyagi és szellemi téren egyaránt: végzik a szüksé­ges karbantartási, felújítási munkálatokat, illetve folyik a pe­dagógiai programok, helyi tantervek készítése, a szeptemberi kötelezőóraszám-emelés kihatásainak felmérése. Amiről beszélünk Akkor most pihenünk? Ezekben a napokban a legnépszerűbb téma, hogy ki hol nyaral, lebamult-e kellőképpen, és egyáltalán: megengedheti-e magá­nak, hogy szabadsága idején elutazzon, kikapcsolódjék. Az üdülési árak egyre inkább az égig tornásszák magukat. Néhol csak maga a strandbelépő 7-800 forint egy napra egy csa­ládnak. Nem beszélve a többi kiadásról. Ha tehát rászántuk a pénzt, ilyen drágán mégis csak jól kellene érezni magunkat. Persze, ez nem mindig sikerül. Elég csak körbenézni egy kedvelt üdülési célponton, a stran­don. Negyvenes hölgy hasal a pléden gyerekével. A szeme csukva, aludni szeretne, vagy alszik már. Közvetlenül mellettük labdázni kezd egy társaság. A labda a nő hátára esik. Fölkapja a fejét, de nem szól semmit. Egy perc múlva a labda a fején ta­lálja el. „Bocsánat”- tartja föl a kezét védekezőén egy úr, aki ludas volt a labda rossz útjában. A nő fölkapja a plédet, és átte­lepszik a strand másik szegletébe. Ez sem kevésbé zavartalan, itt meg a büfé népe hangoskodik. Két úr ül a fehér műanyag székeken, előttük a sör. De nem­csak az ital habzik, a szájuk is. Ilyesmiket hallani: „Persze, majd Horn Gyula!” „Hallottad, amikor Torgyán azt mondta...” „Biztos, hogy az emeszpé győz újra!” „Ne védd őket, ki neked az emeszpé?” A bejárat felől feltűnik egy középkorú úr. Most öltözhetett át frissiben, egyik kezében nagy strandtáska, a másikban mobiltele­fon, és intézkedik: hogy hova mennyit, mennyiért szállítsanak, és közben megy rendületlenül a víz felé. Az embernek az a képzete támad, hogy mindjárt besétál így a vízbe, a telefonnal a kezében, és addig megy, amíg végül csak a mobilkészülék látszik ki belőle. Gondokkal terhelt ez a nyár is, mint évek óta sok-sok nyarunk. A valódi gondot azonban az jelenti, ha nyaralás közben nem tu­dunk kikapcsolódni, ugyanúgy „dolgozunk”, telefonálgatunk, po­litizálunk, mint az év többi részében. Úgy tűnik, sokan csak a tes­tüket „küldik el” nyaralni, a fejük, a lelkűk dolgozik tovább. Paulina Éva Jubileumi jutalmakat adtak át a szolnoki városházán Mentőöv a MÁV-strandnak Miniatűr világ A hét végén nyűt meg a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban a Városi Bélyeggyűjtő Kör és a Jász Ifjúsági Bélyeggyűjtő Kör közös részvételével a ma­gyar bélyegkiadás kereszt- metszetét témakörönként, a kezdetektől napjainkig be­mutató kiállítás. A bemutatóval a jászberényi bélyeggyűjtők egyben a Ma- béosz megalakulásának 75. évfordulóját is köszöntik. A tárlaton vendégként szerepel Szűcs Lajos szentesi pedagó­gus, aki nemzetközi ezüstdí­jas kiállítási anyagát hozta el. A város bélyeggyűjtői or­szágos találkozó megszerve­zését is felvállalták, melyet augusztus 9-én rendeznek. Az eredetileg iljúságinak szánt találkozót - mint azt Gedei Lászlótól, a Jász Ifjúsági Bé­lyeggyűjtő kör vezetőjétől megtudtuk - a felnőtt jelent­kezők nagy száma miatt ki kellett bővíteni, így nem csak ifjúsági, de felnőtt-találkozó színhelye is lesz a Lehel Ve­zér Gimnázium szombaton. Az ország számos pontjáról jelezték az érdeklődők részvé­teli szándékukat. bcs Hagyományőrző esküvő Fapapucsos vőfély, erdélyi rímekkel A holland Evert Brons csak pár esztendeje költözött Tiszaszentimrére, de manap­ság már nehezen képzelhető el a falusi közélet nélküle: amellett, hogy segíti a ha­gyományőrző kiállítások megszervezését és megrende­zését, angolt tanított a helyi iskolában, de szívesen támo­gatja az amatőr művészeti csoportok működését is. A glóbuszunk közel hatvan or­szágában tanuló és dolgozó amatőr művész „világfi” most is egy meglepő ötlettel rukkolt elő, miután idegenforgalmi vál­lalkozása Erdélybe is kijuttatta: egy házasulandó szentimrei fia­talember esküvőjének lesz a ce­remóniamestere úgy, hogy közben profi, magyar segítővel ellátja a nagyvőfélyi teendőket is. Teszi ezt azért, hogy a lag- ziba becsempéssze azokat az erdélyi csalafintaságokat, ame­lyek bő humorral ízesítik a pár- választás legszebb ünnepét. A kétméteres, langaléta hollan­dus, aki szülőföldje hagyomá­nyait megőrizendő, legtöbbször fapapucsban jár, előzetesen csak annyit árult el, hogy ő pi­káns erdélyi rímekkel fogja ki­kérni a tiszaderzsi szülői házból az arát, akire a szíve választott­jával együtt több meglepetés is vár a szombati, tiszaszentimrei esküvőn. Ezen a fapapucsos nagyvőfélytől kapott informá­cióink szerint a háromszáz főre tehető násznép mellett aktívan részt vesznek a Magyar Rádió munkatársai is. -p­A Petőfi Sándor Általános Isko­lában az épületekre kevés pénzt tudnak költeni, de azért lesz új kerítés, az alsós tantermek me­szelése már el is készült - tud­tuk meg Pozsonyi Katalin igaz­gatónőtől. Félig készen áll a - majdan - aszfaltos sportpálya. Készül a pedagógiai prog­ram, a munkaközösségekben már lezajlottak a viták, elemzé­seket, feladatmegjelöléseket végeztek. Az iskolavezetés ter­vei szerint ezek tanévkezdésre egységes vitaanyaggá állnak össze. Szereztek mintának helyi tanterveket, amelyeket majd ősszel dolgoznak át a helyi vi­szonyokra. A pedagógusok kö­telező óraszáma szeptembertől emelkedik heti 18-ról 20-ra, a város többi iskolájához hason­(Folytatás az L oldalról)- A minap is reggel szinte vala­mennyi táblán, mely aratásra várt, esett az eső. így a kombáj­nok csak késve, legfeljebb dél­ben indulhattak - fakadt ki a szövetkezet elnöke. Ha nem esett az eső, akkor a harmat mér­téke volt rendkívüli. A betakarí­tást hátráltatja még a mérhetet­len gyomosodás, mely nemcsak a búza minőségét rontja, de a gépeket is rongálja. A learatott búzának eddig fele elérte a hazai malmi 1 -es minő­séget, azonban most már napról napra rohamosan csökken a si- kér-, s nő a nedvességtartalom. lóan. Ez a lépés - úgy tűnik - senki állását nem veszélyezteti, mert a nyugdíjba vonulók he­lyére újakat nem vettek fel, és a túlórák is minimálisra csök­kennek. A Kossuth Lajos Általános Iskolában úgynevezett tiszta­sági meszelések folynak, a Szé­chenyi körzetiben falakat kell megerősíteni, a nyugati város­részben lévő épületben pedig szolgálati lakásból alakítanak ki tornaszobát. Az udvaron pi­henőpadokat, pingpongasztalt állítottak szülői segítséggel, és tovább tart a főépület szecesz- sziós díszeinek elővarázslása a vakolat alól. A pedagógiai program fo­lyamatosan készül. Sok peda­gógus vett részt megyei előké­Az értékesítés sem könnyű. Bár a miniszter kivárásra szólí­totta fel a termelőket, azonban „akinek most kell a pénz, annak muszáj eladni a terményt” - fej­tette ki Balogh Pál. A kínált ár pedig elmarad a termelő elvárá­saitól, ha egyáltalán van még ke­reslet.- Nem tervezzük, hogy jelen­tős többletet vásárolunk búzából a tervezett mennyiség felett - válaszolta kérdésünkre a Jász- Nagykun Gabona Kft. ügyveze­tője, Zelenyánszki András. Ebben az évben egyébként nyolcvanezer tonna búza felvá­sárlását irányozták elő, amit szítő tanfolyamon, elősegí­tendő ennek munkálatait. A Nemzeti Tankönyvkiadó meg­küldte a NAT vitaanyagát, most dolgoznak rajta a kollégák cso­portonként; céljuk az egysége­sítés. Az óraszámemelésnek személyi kihatása itt sem lesz - tájékoztatták lapunkat Csomné Bozóki Éva és Terenyiné Ha- nász Judit igazgatóhelyettesek. A Kaszap Nagy Istvánról el­nevezett református általános iskola helyzete némileg más, mivel itt nagyobb átalakításra, felújításra nincs szükség. Ta­valy novemberben adták át a tornatermet, és most van készü­lőiéiben a számítógépes és nyelvi szaktanterem. A Nemzeti alaptanterv köve­telményei 1998-ban lépnek életbe, megfelelő útmutatások a fenntartótól várhatók, kerettan- terv formájában. Az iskola pe­dagógiai programjának lesz ré­sze a helyi tanterv - értesültünk Kolarovicsné Pardi Ildikó igaz­gatónőtől. Baráth Tibor esetleg további tíz-tizenötezer tonnával „fejelnek” meg. A kenyérgabona minősége igen változatos képet mutat. Míg az első vágásoknál átlago­san a búza fele elérte a malmi minőségi szintet, addig mosta­nában már nem. Még vannak olyan tételek, melyek minősí­tése eléri az euro besorolást, ám nehéz egységes, közepes minő­séget produkálni nagyobb mennyiségeknél. Zelenyánszki András egyéb­ként úgy véli, hogy a még hát­ramaradt, jelenleg lábon álló búza jelentős többsége csak ta­karmánynak lesz jó. ein (Folytatás az L oldalról) hogy a 10 millió forintos beru­házás elkészüljön. Várhegyi At­tila kérte a megyei közgyűlés, s egyben az üzemeltető hozzájá­rulását a munkálatok megkez­déséhez, ám lváncsik Imre, a közgyűlés elnöke ez idáig nem reagált a megkeresésre. Az idő mindenesetre sürget, hiszen ha október 15-ig, a fűtési szezon kezdetéig nem készül el az új rendszer, úgy az épület a hideg miatt használhatatlan lesz. Jubileumi jutalmakat adtak át a napokban városházán. Harmincéves köztisztviselői jogviszonya alkalmából kö­(Folytatás az 1. oldalról) Szigorú szabályok íiják elő az ott szolgálatot teljesítők létszá­mát, nincs mese, ezt be kell tar­tani. A fogva tartottak őrzését el­látó „eredeti” személyzet alapo­san megcsappant, így más terü­letek - akár a közterületi jelenlét - rovására kellett a hiányt pó­tolni. Csoda, hogy a folytonos mozgáshoz, a meglehetősen ak­tív életmódhoz szokott rendőr­járőrök sorra dőltek ki egész­ségügyi okok miatt a „kényszer- szolgálatból”? A kapitány is úgy véli, nem mindenki tűri egyfor­mán ezt a munkakört. Tény, hogy a szolgálat idejére az őrök épp úgy be vannak zárva, mint az őrizetesek vagy a letartózta­tottak. A kapitányságokhoz vezé­szöntötték Szolnok elöljárói Kovács Libór alpolgármestert és László Árpádnét, a Konstan­tin Általános Iskola igazgatóját. Huszonöt éves munkaviszonya alkalmából jutalmat vehetett át Seifert Eszter, Berkes Anna, Méri Éva és Szabó Lászlóné. Pásztor Gyula tűzoltó soron kívüli előléptetését kérte a bel­ügyminiszternél Várhegyi At­tila. Az őrnagy a városi tűzoltó- parancsnokot helyettesítve ki­váló munkát végez, s nagysze­rűen helytállt a Kőolajkutató Rt. irodaházának oltásánál is. Pász­tor Gyula alezredessé való elő­léptetéséről Kuncze Gábor dönt. nyelt, nemrégiben esküt tett szakközépiskolás, próbaidejüket töltő őrmesterek, némi lélegzet- vételhez juttatták azokat, akik a szolgálatvezényléseket készítik. Mészáros Lajos nagyra értékeli a nyolc fiatal jelenlétét, tevé­kenységét. Remény van arra, hogy segítségükkel javítani lehet az utcák biztonságát. A félévet záró statisztikák egyelőre azonban még a múlt következményeiről árulkodnak. Önmagában még az ismertté vált bűncselekmények számá­nak 10 százalékos emelkedése nem igazán aggasztó, ám más a helyzet a bűnügyi felderítéssel. A jelek szerint ez az, ami a leg­inkább megszenvedte az utcá­kon szolgálatot teljesítők hiá­nyát. H. Gy. A Hunor Vadásztársaság szászbereki telepén 350 darab vadpulykát nevelnek, ame­lyeket kilenchetes korukban kitelepítenek. A nagyobbrészt fácánnevelő telepen tartott vad­pulykát igény szerint más vadásztársaságoknak is eladják. fotó: csabai istván Óvatosak a gabonavásárlók Kevesebb egyenruhás jutott Miklóson az utcákra A rendőrt is „fogja” a fogda Nemere István: Szabadok szerelme . Az utolsó szavak gú­nya szinte szétfröcs- csent, letaglózta a férfit, még in­kább. Csak állt, nem volt ereje mozdulni. Megfeledkezett most a kötelességéről is. Hiszen a lány mellett kellene lennie. Ezt vál­lalta. De még akkor sem moz­dult, amikor hallotta, hogy a ház elől elindul a kocsi. Tina hát elment. Amit a múlt vasárnap óta el sem tudott képzelni, most bekö­vetkezett. A lány nem volt itt, hanem nélküle, máshol. Szinte fizikai fájdalom csapott le rá, te- kergett a szenvedéstől, arca is el­torzult. Leült az ágy szélére, az­tán felpattant, elment az ajtóig, megtorpant. Nem, azért még nincs vége, nem is lehet! A tele­fonhoz futott, és határozottan tárcsázott. A közjegyző irodájának utcája csendes volt. Bordeaux-nak ezen a részén amúgy sem volt ilyenkor nagy forgalom. A keskeny utcán, a ré­gimódi, magas házak tövében a boltokat ellátó furgonok álltak. Néhány taxi állt a távolabbi sar­kon. Á „Général”, ahogyan a környékbeliek rövidítették, álta­lában kishivatalnokok bérlakása­iból állott. Ezek ilyenkor reggel kilenc felé már elmentek dol­gozni. A közeli presszó tenyér­nyi teraszán azért ültek néhá- nyan. Egy hirtelenszőke nő el- mélyülten nézte kicsiny tükrét, és javítgatta ajkán a rúzsos festé­ket. Egy fehér furgon platóján két munkás üldögélt, egyikük olykor maga mellé nyúlt, és szá­jába tett egy falatot a rögtönzött kis „asztalról”. A másik már túl volt az étkezésen, újságot olva­sott. Tina átvágott az úttesten, és már messziről látta a közjegyző tábláját a kapu mellett. Első eme­let, mondta halkan, csak úgy magának. Egyedül volt. Körül­nézett, mielőtt belépett. Az ár­nyék most kellemetlenül hűvös­nek tetszett. A házmesterlakás lépcsőházba nyíló ablakában egy férfi állt a párkányon, kék overall volt rajta. Nagy vödréből mere­getett ki egy kis vizet, gondosan belecsöppentett valami vegy­szert a műanyag pohárba, és kendővel kente fel az üvegre. Elmélyülten ügyködött, észre sem vette a befelé tartó lányt. Ezen Tina kicsit fel is háborodott -jó alakja volt, a szoknyája is kis híján mini, hát megszokta, hogy a férfiak utánafordulnak. De az ablaktisztító - talán görcsösen? - nem is fordult feléje. „Egyáltalán kutyába sem vett”, Tina ajkába harapott, finoman. Paul ajka, fogai jutottak eszébe. A férfi éjszaka már kissé borostás arca a combjai között, érdes surrogás, kéj. Behunyta a szemét, de ki is nyitotta rögtön. A lift foglaltat jelzett, fiatal létére hamar felszaladt a régimódi, szé­les lépcsőkön. Valahol a házban, talán messze, a falak mögött, zene szólt. Alighanem Beetho­ven Nyolcadik szimfóniája volt, hajói hallotta. A közjegyző irodája előtt sen­kit sem látott. Órájára nézett. Ki­lenc lesz három perc múlva. Remekül időzítettem, dicsérte önmagát, és lenyomta a nagy, dí­szes rézkilincset. Ebben a ház­ban minden ilyen nagy és ünne­pélyes, jutott még eszébe, aztán egy másik látvány tárult eléje. Nagy előszoba, amit inkább fogadótémek nevezhetett volna. Kissé keskeny, valaha talán fo­lyosószerű előszoba lehetett. Most az egyik sarokban, háttal az utcai ablaknak ült egy vörös hajú, már nem éppen fiatal nő. Mellette telefon, papírok - tipi­kus titkárnő. Kétoldalt kényel­mes fotelek, sőt egy szélesebb kanapé is. Ajtó nyílott két irányba is, és Tinának volt egy olyan érzése, hogy a bal oldali ajtó résnyire nyitva volt, amikor belépett. De miközben pár szót váltott a titkárnővel, az ajtó be­csukódott. Amikor ismét arra nézett, már nem látta azt a kis rést, amit az előbb látni vélt. Té­vedett volna? Az az ajtó talán a közjegyző úr magánlakásába ve­zet. Mert az irodája jobbra volt. Ezt a titkárnő finom fejmozdu­lattal is jelezte Tinának:-A közjegyző úr a türelmét kéri. Perceken belül végez az előző ügyféllel. Addig foglaljon helyet, Mademoiselle. Mivel már bemondta a nevét, hát a titkárnő reakcióján látta: tudnak róla. Várták. Itt tárgyalják hát hamarosan a Windom-va- gyon ügyét...? Mivel korábban érkezett a városba, nem volt ideje, hogy elolvasson néhány mai új­ságot. Igaz, nem az első oldalon, de szóba hozták a Windom-örök- ség kissé zavaros ügyét. Tina végre megtudta, miről van itt szó? Vagy azt hitte, tudja... Charles Windom félig francia, félig angol származású, rendkí­vül gazdag borkereskedő volt Bordeaux-ban. A hetvenes évek­től kezdve érdekeltségeit kiter­jesztette Európa más vidékeire, és nemcsak borban „utazott” már, hanem egyre újabb és újabb területeken fektetett be. A Win- dom-konszem érdekeltté lett a vasúti vagonok gyártásában, a műtrágyagyártásban, a mosósze­rekben, sőt egy utazási irodát is fenntartott. Mindezt a konszern igazgatótanácsa fogta össze. Amikor Windom a múlt hónap­ban meghalt, a közvélemény meglehetős csodálkozással vette tudomásul, hogy vagyonát rész­ben nem családjára - két fia volt - hagyta, hanem annak egyhar- madát egy ismeretlen fiatal lányra, bizonyos Tina Liefess nevére íratta. A végrendelet fel­bontása után - amire a múlt hét végén került sor - az üzleti ber­kekben lázas találgatás indult meg, vajon ki lehet az a Made­moiselle Liefess? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents