Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
1997. augusztus 4., hétfő Megyei Körkép 3. oldal / Életét az óvodai munka tölti ki A karcagi képviselő-testület Karcag Város Kultúrájáért Díjat adományozott Czicze Józsefnének, a Madarász Imre Egyesített Óvoda pedagógusának, aki három évtizede neveli a kicsiket. Czicze Józsefhé fotó: b. l. Czicze Józsefné 1965-ben szerzett óvónői diplomát, s jelenleg a Táncsics krt. 19. alatti óvodában dolgozik. Mint elmondta, gimnáziumban szeretett tanárai javasolták neki ezt a pályát, melyet három évtized után sem bánt meg, mára beértek a dolgai. Munkája során kolléganőjével, Szalókiné Kovács Erzsébettel arra törekszik, hogy a rájuk bízott gyermekek minél felkészültebben menjenek iskolába. Úgy tartja: a mai rohanó világban nagy szükség van az óvodai nevelésre. Olyan ez, mint az építkezésnél a cement, melyet ha az alapból kihagynak, összedől a ház. Csoportja arculatát az anyanyelvi nevelés határozza meg. Ennek megfelelően a foglalkozásokon beszédtechnikailag és tartalmilag igyekszik pluszt adni a gyerekeknek, akik között sok a beszédhibás. Emellett a mozgá- sos foglalkozásokat is szeretik az ovisok, akik sok örömet szereznek neki azzal, amikor a mesét sajátos szókincsükkel befejezik, vagy jól elmondják a speciális nyelvjátékot. Czicze Józsefné a szülőkkel és a csoportjába járó ovisokkal sok egyéni beszélgetést folytat a három év alatt, s igyekszik mindig jó hangulatot teremteni csoportjában. Gyermekszeretetét örökölték lányai is, akiket ezzel „betyá- rosan megfertőzött”, hiszen mindketten pedagógusok lettek. Ági lánya már féijhez ment, s most váija első gyermekét. Az új, nagymamaszerepet már alig várja édesanyja, aki eltervezte, hogy ha a három évet betölti az unokája, elhozza Kecskemétről Karcagra, s sokat fog vele játszani, sok mesére megtanítja majd. D. E. A vizek hátán Európában (Folytatás az L oldalról) Bevontuk a békési települések mellett a környező helységeket is Csongrád és Jász-Nagykun- Szolnok megyéből. Cserke - szőlő utólag jelentkezett, amit örömmel vettünk.-Az EU pártfogolja, megkívánja a kis- és nagytérségi integrációt. Mezó'túr, Szarvas között vannak-e már „hidak”?- Épp most nyertünk - A pusztákon át címmel - egy közös idegenforgalmi pályázaton, amelyet a mezőtúri főiskola gondozott. A két város között hagyományosan jó kapcsolatok vannak. A településeket csak a Körös választja el, ami egyben összekötő kapocs is. Közösen szerettünk volna a világkiállításon szerepelni. A tervek, amelyek nem valósulhattak meg, nincsenek elvetve. Az idegenforgalmat szeretné fejleszteni mindkét város, ami lokálisan nem lehetséges, csak regionálisan, hiszen többek között utaztatni kell a vendégeket. ’95-ig saját gondjaikkal voltak elfoglalva az önkormányzatok. Most kezdünk odajutni, hogy egy város nem csak működik, hanem fejlődésre is képes.-Hidakat említettem képletesen. Am a Körös-híd hiánya nemrég újra szóba került az egyik mezőtúri képviselő-testületi ülésen.- Itt húzódott egykoron a szolnok-aradi hadiút, amely mentén volt a híd. A kapcsolataink egy újabb kori híddal mélyülhetnének. Közelebb kerülnénk .egymáshoz közúton. Nagy ellenzői a tervnek a környezetvédők, akik a Körös-völgye természeti világát féltik. Ügy gondolom, az út az emberért van, és a kétféle érdek kibékíthető egymással.-A Körös-völgyi EU-nap szlogenje: „A vizek hátán Európában- A víz köt össze bennünket, mind a 13 települést. A folyók, a termálvíz, Kondoroson most a belvíz. A víz az a közös nevező, amivel minden önkormányzat Demeter László, Szarvas polgármestere dicsekedni, vagy amiről éppen panaszkodni tud. Öt témát gondoznak a városok. Mezőtúr az idegenforgalomra, Gyomaend- rőd a kultúrára, oktatásra, Szarvas a természet- és környezetvédelemre, Szentes a mezőgazdaságra, élelmiszer-feldolgozásra, Kunszentmárton az önkormányzatiságra koncentrál. Kép és szöveg: Simon Cs. József Népi játékok olimpiája Jákóhalmán Második alkalommal rendezték meg Jászjákóhalmán szombaton a népi és gyermekjátékok olimpiáját a település sportpályáján. A hazai csapatok mellett Lengyelország árvíz sújtotta területéről, Tarnów megyéből is érkeztek versenyzők. Két korosztályban indult az összesen tíz, egyenként ötfős csoport. A versengésben részt vettek a mesterszállási, a jász- dózsai, az újszászi, a lengyel és a jákóhalmi diákok. Fodor István polgármester megnyitója után a helyi színjátszó kör, valamint a ciezkowicei fiatalok mutatták be műsorukat. A jó hangulatú versengésben - ahol bárki megmutathatta tudását a pilinszkálás- ban, a zsákban futásban, gólyalábon járásban, köcsögtörésben - a lengyelek bizonyultak a legjobbnak. Bár külön csapatot nem alkottak, a vajdasági Törökbecséről is érkeztek hagyományőrzők, de szlovákiai és német régészek is ellátogattak Jászjákóhalmára. Marie-Helen Le Baron, a Bre- tagne-i Hagyományőrző Szövetség képviseletében volt jelen a rendezvényen. A jászki- séri hagyományőrzők a népi játékkészítés fortélyait mutatták be. bcs Nagyszülő és unoka egyszerre az oltár előtt Ötven év után újraesküdtek Éppen augusztus 2-án volt ötven éve, hogy Barabás Ambrus és Balázs Ilona örök hűséget fogadott egymásnak Szolnokon. Azóta egy fiút és egy lányt fölneveltek, s hogy tartották Az európai kisebbségek folklórfesztiváljává szélesedett eseménysor méltó volt kitűzött céljaihoz. A kontinensünk legkülönbözőbb területéről összegyűlt hagyományőrző csoportok, népi együttesek, zenészek és táncosok adtak ízelítőt nemzeti kulturális értékeikből. Miután a péntek délutáni hagyományőrző csoportok felvonulását elmosta az eső, a szervezők példás gyorsasággal költöztették át a Szabadtéri Színpadról a Bercsényi úti sportcsarnokba az esti ünnepi műsor kellékeit. Dr. Magyar Levente polgármester a Jászberényi nyár ’97 és egyben a VII. csángó fesztivál nyitányaként köszöntötte a sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő közönséget. A rendezvényt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára, dr. Szabó Zoltán nyitotta meg. Hangsúlyozta: a rendezők a kezdetektől fogva nem feladatként, hanem küldetésként értékelték, hogy a fesztivál megszervezésével is hozzájáruljanak a magyar kultúra értékeinek felkutatásához. Szombaton délelőtt a hagyományoknak megfelelően, Hodo- rog Luca moldvai csángó énekes emlékére énekversenyt rendeztek. A moldvai népdalokat idén a Svájcban élő magyar énekes, szavukat, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szombaton Jászalsószentgyörgyön megerősítették esküjüket. Miért éppen ott? Mert az unoka, Pélyi Róbert menyasszonya, Tóth Horváth Lívia adta elő a legszebben. A zsűri elnöke Petrás Mária iparművész volt, aki maga is Moldvából települt át Magyarországra még 1990-ben, s akinek vallásos ihletésű, a csángó hagyományokból táplálkozó képzőművészeti kiállítása adott hátteret a Déryné Művelődési Központban megrendezett énekversenynek.- Nagyon jó, felemelő érzés moldvai csángóként részt venni a jászberényi fesztiválon - válaszolta a művésznő kérdésünkre bár zsűrielnök még soha nem voltam. Egy kicsit izgultam ebben a szerepkörben, kissé elfogult vagyok a moldvaiak iránt.- Hogyan élnek a csángók napjainkban?- Gyönyörű hagyományok maradtak fenn még a középkorból, de a moldvai csángó is ráébredt arra, hogy a világ változik. Az újdonságok folyamatosan jönnek nyugatról, de kevesen tudják eldönteni, hogy ezek közül mi a jó és mi a rossz. Kevésbé a hazai magyarságnál, sokuknak minden jó, ami nyugatról jön. Pedig Moldvába gyakran csak az érkezik, amit mások „eldobtak”. Szombaton este végre megrendezhették a pénteken elhalasztott, hagyományőrző csoportok Mónika ide való. A fiatalok már kitűzték az esküvő időpontját, amikor kiderült: az bizony kerek évforduló a családban. Nagyapa és unoka együtt állt hát az oltár elé a katolikus templomban, a szertartást pedig nagy lakodalom, ünnepi vacsora követte. A jó házasság titka a sok munka, mondta Ambrus bácsi, no meg a szeretet és a türelem, egészítette ki a nagymama. Ők hajdanán egy évig jártak jegyben, a fiatalok viszont nem siettek: nyolc év meg két diploma után vált teljessé a diákszerelem. S bár pótnászút nem lesz, erő és egészség még elég maradt a fiatalokat segíteni. Egy kis útravalóval, ajándékkal és egy biztos hellyel - ha a dédunoka is megjön... Szabó Miklós Tibor látványos, zenés, táncos felvonulását. A felvonuló együttesek kitettek magukért, a főtéren össze- sereglett tömeg maradandó élménnyel gazdagodhatott.- Minden nemzetnek, minden kisebbségnek helye van a kontinensen. A jászberényi fesztivál megfogalmazható üzenete, hogy az ellenségkép nélküli kisebbségek és nemzetek Európáját kell megteremtenünk - mondta dr. Törzsök Erika, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke az esti gálaműsor felvezetőjében. Vasárnap délelőtt az Aprók táncát, délután pedig külföldi népi együttesek műsorát élvezhette a nagyszámú érdeklődő. Ä háromnapos eseménysoron részt vevő hazai és külföldi csoportok több száz táncosa, zenésze, énekese közül mindahány osztatlan sikert aratott. A csángó hagyományőrzők éppúgy, mint a Szardíniából érkezett népművészeti együttes, a Kecskeméti „hosszúlábú” Maskarások látványos előadása és a házigazda Jászság Népi Együttes fergeteges bemutatói. Érkeztek vendégek Erdélyből, Szlovákiából, Lengyelországból, Olaszországból, Spanyolországból, Svájcból. Bemutatkozott a montreáli Bokréta Kamara Néptáncegyüttes is.- banka Horgászverseny Jászberényben Még az ötletgazda Déryné Művelődési Központ dolgozói és a társszervező jászberényi Vasas Horgász Egyesület sem számított arra, hogy a szombaton délelőtt első alkalommal, a Zagyva városi szakaszán megrendezett horgászversenyre ekkora lesz majd az érdeklődés. Várakozáson fölüli, 130 nevezés érkezett a Jászberényi nyár ’97 keretén belül megrendezett horgászdél- előttre. Tóth László, a horgászegyesület vezetője elmondta, hogy a kijelölt folyószakaszon nem is tudtak volna több versenyzőt elhelyezni. Á verseny előtt egy mázsa élő halat telepítettek a kijelölt folyószakaszon. Két korcsoportban (18 év alatt és felett) 6- 6 helyezettet jutalmaztak ösz- szesen 16 ezer forint értékű tárgyjutalommal, a legjobbak pedig a Magyar Horgász Szövetség érmeit vehették át. Az egyesület vezetője elmondta: a szonjbati verseny egyben próba is volt. A jelentős érdeklődést látva eldöntötték, ezentúl évente megrendezik ezt a versenyt. A következő évtől a legjobbak a verseny tiszteletére alapított vándorserleget vehetik majd át. - bcs Ázó-fázó közönség a Tisza-tónál (Folytatás az 1. oldalról) s korábbi növendékeinek, az Emergency Hause és a Tik- Tak együttesek tagjainak produkciója lélekmelegítőbben hatott, mint az ilyenkor pótolhatatlan, kincsnek számító forró tea. Szombaton az eső - ha lehet - még vigasztalhatatlanabbul kezdett zuhogni. A felhők makacsságát látva, a szervezők jó előre a művelődési házba „parancsolták” át a Bojtorján együttes kedvelőit. „Kis helyen sok jó ember még jobb hangulatban tud együtt lenni.” Nyugodtan lehet ez az est mottója, hiszen a Bojtorján a ’70-es, ’80-as évek sikerdalait felelevenítve „örökzölden” nosztalgiázott. Mind önállóan, mind pedig Görbe Nóra kísé- rőjeként. Egyébként a művésznő, aki Lindaként ismét elkezdte tömi-zúzni a képernyőn a bűnözőket, bizonyította, hogy nemcsak a karatéhoz, hanem a gyermekekhez is kiválóan ért. Tiszafüreden azonban a szervezők pót-Anna-bálját is elmosta az eső, így a város hálózó kedvű vendégeinek augusztus 20-ig kell várniuk arra, hogy a szabadtéren táncolhassanak. Mindezekkel együtt dicséret illeti a Tisza-tavi programok szervezőit, hiszen ők mindent megtettek azért, hogy az ázó-fázó publikum, amely több mint tiszteletre méltó kitartással várta kedvenceit, ne csalatkozzon.- percze Nemere István: Szabadok szerelme . A lány leült mellé az ágyra. A férfi már meztelen volt ismét, és most bőrén érezte: a lányból barátságtalanság árad. A bizalom hiánya? Ennyire érezhető, még a könnyű ruhán át is? Odanyúlt, megfogta Tina vállát. De a lány szelíden, mégis határozottan levette a kezét. Akkor hát komoly a helyzet, tudta Paul. Szóval eljött az idő...? De nem, még nem akarta. Csak ha a helyzet kényszeríti erre. Vagy Tina. Ami most éppenséggel egyre megy. Remélhetőleg ez volt az utolsó támadás.-Nem vagyok egyedül. Emlékszel arra a barna Opelre, ami többször is feltűnt körülöttünk? Amikor kijöttünk a strandról, én már előre sejtettem, kik az ellenfelek, azért is helyezkedtem el a közelükben. Egy pillanatra levettem a sapkámat, aztán megint feltettem. Éz volt a jel nekik, hogy szükség van rájuk. Már jöttek is. Mire én csak úgy hamarjában kirántottalak a karjaikból, ők is ott voltak, és elvégezték a többit. Úgy hallottam, jó kis verekedés volt ott, miután mi elszaladtunk.- És a többi eset? - Tina megnedvesítette ajkát. Ki kell inni ezt a keserű poharat, minél előbb, annál jobb.- Ugyanígy. Volt, hogy egyedül védtelek meg, volt, hogy a barátaim is segítettek. Már amikor a közelben voltak. A legtöbbször egy kis rádiójelzővel hívtam őket. Akikkel ők megütköztek, azok már többé nem kerültek vissza az ellenfelek táborába. Emlékszel, amikor az erdei tisztáson történtek után továbbhajtottunk, fel a szerpentinen, át a félszigeten ...? Jött utánunk egy idegen kocsi, aztán előzött egy másik. Ez is ők voltak, az Opelben. Még mondtam is valami olyasmit, hogy csak menjenek, ha annyira sietős az útjuk ... Közénk és az üldözők közé manipuláltuk az Opelt, aztán mi gázt adtunk, és többé nem láttunk üldözőket. Az opeles fiúk elintézték őket.- És amikor rám lőttek a hotelben? Akkor is ott voltak?-A hotelben volt még egy támadás, amiről nem tudsz ... Még éjszaka. Ott is rosszul járt egy idegen. Aztán, miután rád lőttek, a mieink követték őket. Már tulajdonképpen sejtjük, ki áll a dolog mögött.- Azt is tudod, ki szokott nekem telefonálni?- Hát éppen ez az ... Ezt még nem tudtuk meg, de talán ezek a maiak majd elmondják. Elvégre valakinek csak tudnia kell, ki adta ki nekik az utasításokat...? Ha meg nem, holnap délelőtt kiderül a közjegyzőnél. Ahol alá kell írnod azt a lemondást.-De Paul, te is tudod, nem mondhatok le jogilag olyasmiről, ami nem az enyém!- Ezt a gondot bízd rám.- Miért? A kérdés megválaszolatlan maradt. A férfi érezte, hogy az ellenállás és bizalmatlanság, ami az utolsó negyedórában uralta a lányt, fogyóban van. A hangulat javul, gondoltaidé még nem az igazi. Igazi akkor lesz, ha ... Kinyújtotta a kezét, ismét magához ölelte Tinát, de nem siette el a dolgokat. Ilyesmivel most elronthatna mindent. Hát kivárt egy percig, és csak utána felelte:- Mert nagyon nagy szükségem van rád. A nők többsége ezt a kifejezést egyenértékűnek hiszi azzal, hogy „szeretlek” - bár kielégítetlenek maradnak. Azt a szót akarják hallani, csak azt. Paul talán tudta ezt, talán nem. Most mindenesetre tovább beszélt:- Tulajdonképpen véletlenül kerültünk össze, aztán minden megváltozott. Már ott a vonaton, amikor még csak utaztunk a tengerpart felé. Nagyon jól éreztem magamat a közeledben, és ilyesmit még soha nem tapasztaltam. A többi lány olyan üres volt, olyan... olyan egyszerű. Jó volt, ha velük lehettem, de ha nem voltak ott mellettem, hát eszembe sem jutott, hogy hiányoljam őket. Nem is gondoltam rájuk, érted ...?- Azt hiszem - bólintott a lány. ő is ezt érezte az utóbbi napokban. De nem akart erről beszélni. Még nem. Paul már akkor is hiányzott neki, ha csak odébb ment pár méterrel, ha eltűnt a szeme elől.-Amikor először megláttalak, már sejtettem, „baj” lesz.- Ott a vonaton?- Előbb - vallotta meg Paul, de nagyon nehezen jöttek belőle a szavak. A lány várakozva hallgatott, de ellenállása részben eltűnt már, és a férfi ezt is érezte. Egy kéz tapogatott előre a lány térdén, ujjakra lelt. Azok az ujjak megszorították őt, és Paul megkönnyebbült:- Egy fényképet mutattak rólad. Hogy te vagy az, aki... szóval kapcsolatba kerültél a Windom-örökséggel. A cég mögött álló befolyásos erők biztosan kivetik rád a hálót. Nem volt sok időm dönteni. Csak egy fotót tartottak az orrom alá, „ez az a lány, vállalod?”, ennyi volt. Én meg bólogattam, pedig a fotó nem volt túl jó. De hát akkor még azt hittem, ez is csak olyan feladat lesz, mint a többi. Tina hallgatott. Sokat nem értett még, de várt. Ha ma nem mondja el Paul, majd holnap, vagy később. Csak legyen olyan később is. Talán több támadás nem éri őket? De egyelőre nem volt később, sem előbb. Lefeküdtek, hallgattak. Most úgy volt jó, hogy már nem beszéltek. Meztelenül bújtak a takaró alá, a tó felől hűvös levegő szivárgott be az ajtó résén, egyszerre voltak nagyon józanok és félig részegek. Egymástól, egymásért. (Folytatjuk) Templomban a két pár Az ellenségkép nélküli Európa felé
