Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-25 / 197. szám

1997. augusztus 25., hétfő 3. oldal Megyei Körkép A cigány kultúrával ismerkednek Barna Gyöngyök „múltidézőben” Ökörsütés, népi mesterségek bemutatója a túri vásáron Egy nap, hagyományaink jegyében- Köszönöm mindenkinek, a rendezőknek, a résztvevőknek, városunk polgárainak, hogy a túri vásárt immáron hetedszer is létrejöhetett - mondotta Adámné dr. Bagdán Piroska pol­gármester a hivatalos megnyitó alkalmából. A vasárnapi rendezvény szinte minden korosztálynak és érdeklődési kör­nek kínált látnivalót, szórakozási lehetőséget. Volt miből válogatniuk az érdeklődőknek fotó: m. j A kakucsi menyecskekórus és fúvószenekar vezette felvonu­lás nyitotta a hetedik túri vá­sárt. A felvonulók között ta­lálhattuk a mezőtúri Búzavi­rág népdalkört, az apátfalvi népdalkört és citerazenekart, valamint az újvárosi hagyo­mányőrzők csoportját is. Az ünnepélyes megnyitó után a színpadon népzenészek és néptáncelőadók szórakoz­tatták a közönséget. A Kossuth téren a Magna Hungária expedíción járt ti- szaföldvári lovasok korhű öl­tözékben idézték fel honfog­laló eleink harci szokásait. Megismertették az ezeregy­száz évvel ezelőtti fegyvere­ket és azok használatát. A bátrabbak próbálkozhattak céllövéssel is. Szép számmal pakolták ki különböző áruikat a vállalko­zók. Akik vásárolni akartak, éppúgy vehettek rohamsisa­kot, mint míves Miska-kan- csót. Az éhezők, szomjazok bőséges kínálatból válogat­hattak: birkapörkölt, lacipe- csenye, ökörsült, hamburger - kinek-kinek ízlése szerint. A gyermekek hamar felfe­dezték és birtokukba vették a vidámparkot. Itt több játék között válogathattak, szóra­kozhattak egy nagyot a tanév előtt. A kunhegyesi Konok Ku­nok régi játékokat mutattak be. Az érdeklődők megismerhet­ték a francia pontieöi tekét, szárnyas nyilat és a békatáblát. A holland biliárd egyszerű­sége révén hamar népszerű lett a vásáron. A hordólovaglást többen megkísérelték - keve­seknek sikerült végig a hordón maradni. Több népi mesterséget is ki lehetett próbálni, így készítet­tek nemezlabdát gyapjúból, szappanos víz segítségével. A fiatalabbak a korongozást próbálták ki, az idősebbek a csipkeverő munkáját figyelték érdeklődve. A kéziszövő és a kosárfonó bemutatójára is többen kíváncsiak voltak. Este 8-tól a Jazz-Mine együttes húzta a talpalávalót az utcabálon, 9-kor pedig a tű­zijáték nyújtotta látványos­ságban is gyönyörködhettek a vendégek. scs Vak sorstársak tábora Berekfürdőn A Vakok és Gyengénlátók, Hallássérültek Kunsági Egyesülete hatodik alkalommal rendezi meg a héten Berekfürdőn a kutyás tábort, melyre az ország több pontjáról érkeztek sorstársak. A karcagi DMIK Barna Gyöngyök cigány folklórcso­portja a berekfürdői táborban tölt el egy hetet, ahol a nemzeti önazonosulásukkal ismerked­nek, s új dalokat is tanulnak. Az együttes tagjai - akik a Zá- dor Úti Általános Iskola diákjai - öt éve dolgoznak együtt Far­kas Zoltánná és Mihácsi Lajos irányításával. A bereki tábor­ban Schermann-né Kása Erzsé­bet a karcagi cigányság történe­tével - melyet Ruzicska Ferenc dolgozott fel - is megismerteti a Barna Gyöngyöket, valamint a cigány szokások, a hagyomá­(Folytatás az 1. oldalról) A polgármesteri köszöntő után Galsi János, a karcagi egyházközség plébánosa ál­dotta meg a jelképeket, melyek a címert tartó gólyával, a köz­ség első bélyegzőjén lévő birka jelképpel, az állattartás és a végtelen, délibábos puszta szimbólumával hűen jelképezik a nagyivániak munka-, szülő­föld- és környezetszeretetét. Az új falusi zászlót nemzeti lobogónkkal együtt ezek után húzták fel a községháza tetején lévő dísztartókra a jövő letéte­ményesei, a nagyiváni fiatalok. A délelőtti program része­ként dr. Vadász István muzeo­lógus, a földrajztudományok kandidátusa idézte vissza az elmúlt 72 évtized legfontosabb „pillanatait”. A nagyiváni szü­lőföld tiszteletével példásan fű­nyos kismesterségekkel (gyé­kényfonás, teknővájás - mely­ről Tyukodi László faszobrász beszél majd) való ismerekedés is helyet kap a programban. Emellett költségkímélő házi praktikák, a kötés, horgolás alapjai, az életmóddal kapcsola­tos előadások sem maradnak el. A Barna Gyöngyök tegnap a strandon lépett fel, ahol Mihá­csi Lajos kannázott, a gyerekek pedig énekeltek, gitároztak, táncoltak. A programokhoz a Magyar- országi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivataltól nyertek támogatást. de szerezett, tudományosan pon­tos előadásának talán legmeg­szívlelendőbb megállapítása az volt, hogy az egykoron 2400 polgárt is regisztráló falu lakói rendelkeznek azzal a kitartás­sal, amellyel a múlt két jelentős virágkora után elhozhatják a harmadikat. Dr. Kasuba János és Varga Mihály országgyűlési képvise­lők, valamint dr. Bozsó Péter megyei főjegyző jókívánságai után igazi jelképavató gála kezdődött Nagyivánon: kortör­téneti kamarakiállítással, a ró­mai katolikus templomban megtartott ünnepi szentmisével - Agfay Antal esperes-plébános celebrálásával -, a miskolci Anonymus Quartett hangverse­nyével, főtéri nótaesttel, zenés szórakoztató műsorral és sza­badtéri diszkóval. P. M. A tábor szervezője, Harsányt Istvánná, az egyesület elnöke igyekszik mindent megtenni azért, hogy sorstársai jól érez­zék magukat Berekfürdőn, hi­szen legtöbben csak ilyenkor tudnak kimozdulni a négy fal közül. A táborban most sok a fiatal. A budapesti Batthyányi Lajos Római Katolikus Vakok Kollégiumának tanulói mellett mezőtúri, szolnoki, karcagi, kunmadarasi, táti, esztergomi sérültek is eljöttek a táborba, A résztvevők vonaton és gya­logosan három állomást - Abonyt, Ceglédet és Albertir- sát - keresték fel, hogy meg­ismerkedjenek e települések történelmi és kulturális neve­zetességeivel. Mint Fügedi Andrásné, a Vasutas Művelő­dési Központ igazgatója el­mondta, a 150 éves évforduló ahol a legfiatalabb résztvevő 15 hónapos, a legidősebb 66 éves. A 45 táborozó között vannak látássérültek és vakok is, akiket elkísért 15 kutya, köztük vak­vezető leonbergi és hobbiként tartott palotapincsi is. Szombaton a Vakok Orszá­gos Szövetségének nosztalgia­zenekara adott irodalmi műsort, vasárnap a bátrabbak lovagol­hattak vagy hintón tehettek egy kört a községben Olajos Mihály és Zborai János lovaival. apropóján kifejezetten olyan helyekre voltak kíváncsiak, amelyek nem közismert ki­rándulóközpontok, noha szá­mos érdekességet és értéket rejtenek. A vasútvonal születését ünnepelve szeptember első napján egy másik vonatos tú­rát is tervez a Magyar Állam­Hétfőn az üveggyárba, ked­den Ópusztaszerre látogatnak el a táborozok, csütörtökön a Debreceni Szövetség kultúr- csoportja ad zenés irodalmi műsort, pénteken pedig házi vakvezetőkutya-verseny lesz. A bereki horgászegyesület in­gyenstéget biztosít a pecázni szerető vakok számára. A tábort a Nemzeti Ifjúsági Szabadidő'- és Sport Alapít­vány, Elek József, Horváth György, Magyar Sándor, Papp Zoltán, a Gyermekek Háza, az Essen, a Milk and Meat, a Bé­ré g Crystal Kft.-k és a Wido Ál­lateledel cég segítette. D. E. vasutak, amikor a Budapest Nyugati pályaudvarról egy 424-es típusú gőzmozdony vontatta nosztalgiavonat pö­fög végig a száz kilométeres vonalon Szolnokig. A szerel­vény megáll minden jelentő­sebb állomáson, ahol ünnepi műsorral, emléktábla-avatás­sal, faültetéssel tisztelegnek a nevezetes esemény előtt. A vonatút végállomása az ószolnoki pályaudvar, ott az egykori indóházat avatják fel vasúti emlékhelyként. Hol nyaraltunk? Lassan itt a nyár vége, kez­dődik az ősz. Arról kérdeztük a szolnokiakat, hogy merre üdültek az idén? Lengyel Erika, diák:- A barátommal voltam a Balatonnál egy hétig. A szállá­sunk az ő nyaralójukban volt, úgyhogy csak az utazásra és az étkezésre kellett költeni. Most nyári munkaként dinnyét áru­lok, hétvégenként néha kime­gyek a strandra, de legtöbbször a tízéves húgomra vigyázok. Thrömböczki Károly, nyug­díjas:- Tavasszal voltam Gyulán, és most ősszel nyolc napot is­mét ott szeretnék fürdőzéssel tölteni. Nyaranként itthon va­gyok, de Szolnokon is gyakran járok a fürdőbe. Sz.ölősi János, nyomdász:- Ezen a nyáron dolgoztam, nem üdültünk sehol. Nem volt rá anyagi keret, és időnk se iga­zán. Nyaralás gyanánt hétvége­ken kimentünk a családdal a strandra. Bodnár Beáta és Juhász Jó­zsef, diákok:- Tíz napot töltöttünk együtt Balatonalmádiban, egy ismerő­sünk házában. Nyári diákmun­kát vállaltunk Pesten, gyűjtöt­tünk az utazásra és a következő tanévre. Dalmadiné, tanár:- Mivel tanár vagyok, a nyári szünetben nincs annyi mun­kám, mint év közben, de csak egy hétre sikerült elutaznunk a Balatonhoz. Keszthelyen, a só- gomőmék lakásában töltöttük ezt az egy hetet. Mészáros Pálné, nyugdíjas:- Tíz éve voltunk utoljára igazi nyaraláson, idén se utaz­tunk sehova. A gyerekeim, unokáim szoktak meglátogatni, nekik főzőcskézek, sütögetek. Ez az én nyaralásom. K. T. Jótékonysági hangver­senyt adott Szolnokon, a temetői templomban a jászladányi születésű Tá­las Ernő, a stockholmi Ki­rályi Opera magánéne­kese. A bevételt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szolnoki csoportja a rászo­rulók megsegítésére for­dítja. FOTÓ: MÉSZÁROS Az új zászló és a címer a jövő generációja kezében FOTÓ: J. M. A fellegekbe vittek Jól jön, ha egy civil szervezet vezetője a repülőgépvezetés­hez is ért. Különösen az ap­róbb családtagok nagy-nagy örömére a szolnoki Gyerme­keinkért Egyesület repülőna­pot szervezett a hét végén a szandaszőlősi sportreptéren. Tóth Ferenc mérnök-repü- lőgépvezető, egyesületi elnök Kecskemétről navigálta át a szolnoki légtérbe azt a Cessna-172-es, négyüléses amerikai repülőgépet, amely­lyel otthonosan térült-fordult a megyeszékhely fölött kö­rözve. A családoknak csupán azt kellett eldönteniük, ki ül­jön a másodpilóta székébe: a feleség, a férj, netán egy na­gyobb gyerek. Amíg odafent zajlott a sétarepülés, idelent, a sportreptér füvén bográcsban rotyogott a lábszárpörkölt, amit az egyesületi repülőnap záróakkordjaként mintegy félszázan ültek körbe, hogy jóízűen elfogyasszák. scsj Jelképeket avatott Nagyiván A 150 éves pest-szolnoki vonal mentén Vasutas túra az évforduló előtt Szeptember elsején ünnepli 150. születésnapját a pest-szolnoki vasútvonal, és a közelgő jeles jubileum alkalmából szombaton egész napos túrát szervezett a vasút menti településekre a szol­noki Vasutas Művelődési Központ. Dr. Novák László: Varázsló az őserdőben (1.) A z 1950-es évek vége, a ’60-as évek eleje számos afrikai országban jelentős vál­tozást hozott a korábban „anyaországnak” nevezett eu­rópai gyarmatosító államok­kal tartott kapcsolatukban. Ekkor vált függetlenné a nyu­gat-afrikai Nigéria is, az úgy­nevezett Fekete-Afrika leg­nagyobb és legnépesebb or­szága. Tengerpartján a leg­jobb minőségű olajat találták, ennek eladásából ömlött a va­luta az országba, utakat, hida­kat, hatalmas városokat épí­tettek, a nyugati civilizáció minden áldása elérhetővé vált, ingyenes lett az oktatás és az egészségügy. És ebből lett a nagy baj. A bőven áramló olajdollár előbb kényelmessé, majd lus­tává változtatta az elit réte­geit. Régi ágazatok - mint a földimogyoró-termelés - vál­tak semmivé, mindent impor­táltak, a külföldi, főleg euró­pai, amerikai szakembereket jól megfizették, a régi koloni- ális időkre emlékeztető kö­rülmények közötti életmódot biztosítottak számukra. Úgy látszott, hogy az „oil boom”, az olajrobbanás az idők vé­geztéig kiváltságos helyzetet biztosít majd Nigéria szá­mára. Történetünk is ekkor kez­dődött. A régi, híres nyugat-afrikai kultúrák egyikén, a volt be- nini királyság területén, a ni­gériai Benin City közelében elhelyezkedő Okada faluban élt egy fiatal rendőr őrmester, aki - ki tudja, hogyan - jó ba­rátságban élt, majd szere­lembe esett egy nála tíz évvel idősebb apgol hölggyel, akit törzsi szokások szerint fele­ségül is vett. Néhány gyere­kük született, de pár év múlva az angol hölgynek elege lett Nigériából, és visszatért Ang­liába. Búcsúzóul hatalmas vagyont, mintegy száz fontot (mai pénzben körülbelül 200 ezer forint érték) hagyott hites urának, hogy kezdjen valami üzletbe, és közös gyerekeik angliai taníttatását is segítette. A kitűnő üzleti érzékkel megáldott, de nem túlságosan iskolázott rendőr őrmester pár éven belül Nigéria, egyúttal nyugodtan mondhatjuk, a vi­lág egyik leggazdagabb üzlet­embere lett. Igen sok címzetes magas tisztséget, külföldi díszdiplomákat, díszdoktori címeket vásárolt magának, ő lett The Esama of Benin, és ezzel az ősrégi törzsi tradici­onális címmel a helyi és az országos politikában is nagy befolyásra tett szert, mintegy királycsinálónak számított. Elhatározta, hogy a kis Okada faluból világvárost csinál, és ezzel a neve örökre fennma­rad. Villanya, folyóvize, pos­tája, szállodája lett a kis falu­nak, gyönyörű sporttelepet is épített, de csúcsteljesítmény­nek Fekete-Afrika legmoder­nebb, legszebb, a korszerű tu­domány legújabb technikájá­val felszerelt - egy ötcsillagos szálloda minden kényelmével ellátott - kórháza számított. A The Lancet című brit or­vosi lapban (a magyar megfe­lelője legjobban az Orvosi Hetilap lehet) 1992-ben egész oldalas hirdetés jelent meg kórházzal kapcsolatban, és számos orvosi szakma üres ál­lásaira vártak jelentkezőket a világ minden részéről. Mivel 1982 és 1986 között már dolgoztam sebészként Ni­gériában, és honvágyam a tró­pusi Afrika iránt az idők múlá­sával egyre jobban nőtt, össze­állítottam pályázatomat, és el­küldtem a megadott londoni és nigériai címre. (Folytatjuk) Látványos felvonulással ért véget a III. nemzetközi fúvószenekari és mazsorettfesztivál. Szombaton délután a szolnoki Szigligeti Színház elé vonultak a részt vevő együt­tesek, majd minden zenekar rövid műsort adott, és a végén közös produkcióval búcsúztak a közönségtől. Felvételünk a zagyvarékasi mazsoretteket örökítette meg. fotö: m. j.

Next

/
Thumbnails
Contents