Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-01 / 178. szám

1997. augusztus 1., péntek Megyei Körkép 3. oldal Kevés eszköz van az intézkedő rendőr kezében . . . A motorverseny folytatódik? Bár a jászberényi rendőröknek saját traffipax készüléke van, az évek során még nem nagyon volt rá példa, hogy gyorshajtáson értek volna egy-egy, a közutat versenypályának tekintő motor- kerékpárost - mondta Fazekas Gyula, a Jászberényi Rendőrka­pitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője. Az, hogy gond van a motorke­rékpárosokkal, nem új jelenség - tette hozzá a százados, az ál­talában fiatalok által használt gépjárműveken a közlekedés szabályait nem mindig tartják be, a segédmotorok kipufogó­jából kiszerelt hangtompító pedig már klasszikus esetnek is mondható. • Az elmúlt néhány héten, csak Jászberényben, négy ko­moly közúti baleset történt, melyben szerepet játszott, hogy a fiatal motorkerékpáros jelentősen túllépte a megenge­dett sebességhatárt. Ezek az esetek ismét előtérbe hozták a városban ezt a problémát. Fazekas Gyula rámutatott, hogy néhány éve megjelentek a nyugatról érkezett, nem egy esetben több mint ezer köbcen­tis motorral felszerelt jármű­vek. A balesetek elsődleges oka az elsőbbség meg nem adása volt. Csakhogy legtöbbször azt sem látja a „szabálytalan­kodó”, hogy kinek kellene megadnia az elsőbbséget, ugyanis a szakértői vizsgála­tok megállapítják, hogy nem ritka lakott területen belül a 80-100 kilométer/órás szágul­dás. A legutóbbi baleseteknél sem volt ez másként. A kapitányságon évek óta meglévő traffipaxos készülék alkalomszerű telepítésének híre futótűzként terjed el a mo­torosok körében, és alig van rá eset, hogy ilyen módon tetten érték volna a gyorshaj tót, és intézkedni tudtak volna a rendőrök. Másik probléma, hogy a gyorshajtók fiatal kora miatt a rendőrség nem léphet fel ható­ságként, így legtöbbször a pol­gármesteri hivatal gyámügyi osztályán figyelmeztetéssel megússza legtöbbjük. A fenti négy esetben is mindössze az egyik gyorshajtó ellen indít­hattak szabálysértési eljárást. Fazekas Gyula szerint sok­kal hatékonyabban tudnának fellépni az intézkedő rend­őrök, ha szélesebb jogkörük volna, például kirívó szabály­talanságoknál a vezetői enge­délyek helyszínen történő be­vonására. Banka Csaba Mestervizsgára készül a fiatal jákóhalmi ötvös Fácántollból is lehet ékszer Nem éppen divatszakmát választott magának a jászjákó- halmi Fodor Melinda. A gimnáziumi évek alatt nyaranta a révfülöpi készségfejlesztő táborban ismerkedett meg az ötvösszakmával. Később, az érettségit követő pályaválasztás­kor a tábor vezetőjét, egyben példaképét, Reményi Katalin ötvöst választotta tanítómesteréül. Melinda - el­mondása szerint - már kisgyer­mekkora óta ék­szereket készí­tett, hol mag­vakból, hol főz­hető gyurmából, de volt rá eset, hogy fácántoll­ból is. Ezért örült mindenki, amikor olyan szakmát, hiva­tást sikerült vá­lasztania, ami egyben a hobbi­ját is jelentette. Az ötvösz- szakma fogásai­nak elméleti ré­szét Budapes­ten, a gyakorla­tot pedig Révfü­löpön sajátít­hatta el. Szerinte is annak van igazán értelme, hogy a nyers­anyagból nem a tömegcikkeket termelő gépek, hanem az ember saját kétkezi munkája nyomán válik ékszer. Mióta egy éve megszerezte szakmunkás-bizonyítványát, azért dolgozik, készít éksze­Fodor Melinda munka közben reket kiállításokra, bemuta­tókra, hogy mire elég felké­szültnek érzi magát a mester- vizsgára, az ötvösszakmán be­lül már megismerjék a ne­vét. bcs A szokásosnál jóval kevesebb dinnye terem az idén a megyében. Ennek a hűvös tavaszi időjárás az oka, ami a fóliás és a szabadföldi termésre is egyaránt kedvezőtlen hatás­sal volt. A gazdák panaszkodnak, hiszen a befektetett pénzük csak alig-alig térül meg. A ci- baki Petróczki Lászlóné (képünkön) nyugdíj kiegészítés gyanánt foglalkozik dinnyetermesz­téssel. Mint elmondta, idén az időjárás tönkretette a kultúrát, a tavalyinak csak a harmada termett meg. fotó: csabai A közlekedési felügyelet engedélyére várnak Tiszafüreden Kész a kút, tankolni mégsem lehet Nemrégiben foglalkoztunk a Tiszafüreden létesítendő új Mól 2000 töltőállomással. A kivitelező Pannon-Terrabau Kft. ha­táridőre elkészült az építéssel. A Mól, úgymond ajándékként több díszkőszigetet épített, és fákat is telepített új benzinkútja környezetében. Mi tagadás: a látvány valóban szép! Az volt már a halas napok idején is, amikor szakhatóságok hada is a helyszínen tartózkodott. Mindenki azt gondolta, hogy még a városi ünnep idején kinyit a kút, ám nem ez történt. Ma is le van zárva szalagkorlát­tal a bejárat. Elindult újra Füre­den a suttogás, ami nem csoda, hiszen még a tervezés idején aláírásokat gyűjtöttek a belterü­leti töltőállomás megépítése el­len a városban: mondván ab­szurdum, hogy egy ilyen léte­sítmény közvetlenül a nagyobb lakótelepek szomszédságában van. így az sem volt meglepe­tés, hogy sokan most is bot­rányt szimatoltak a zárva tartás hátterében. A Tiszafüredi Polgármesteri Hivatal műszaki irodáján meg­tudtuk, hogy semmiféle botrány nincs a háttérben. A Mól 2000- es töltőállomás megfelel a leg­szigorúbb környezet- és bal­esetvédelmi előírásoknak, be­leértve a tűzrendészeti szabvá­nyokat is. Csupán az történt, hogy a hatóságok közül a me­gyei közlekedési felügyelet kért apróbb korrekciókat, többek között a Váczi Mihály út burko­latának a megerősítését. Ezt az önkormányzat jóváhagyásával már el is végezte a debreceni Deb Mut Rt. így, ha azt a ki- sebb-nagyobb kijavított hibák­kal együtt megfelelőnek találja a hatóság, akkor az önkor­mányzat azonnal kiadja a hasz­nálatbavételi engedélyt. A fentieket lényegében a Mól helyszínen tartózkodó megbízottja is megerősítette, hozzátéve: a Molt választó au­tósok addig sem szenvednek hiányt, hiszen a Poroszlói úton levő régi, kisebb töltőállomás mindaddig üzemelni fog, amíg az újat át nem adják. -p­A garázdák hangadói többszörösen büntetett előéletű személyek voltak Törtek-zúztak a focirajongók” Úgy tűnik, a múlt vasárnap - korábbi híradásainkból már is­mert módon - Tiszakécskén lezajlott futballmeccsen részt vevő diósgyőri szurkolóknak sok minden máshoz több közük volt, mint a felkeresett jeles sporteseményhez. A hajnalba nyúló nyomozás ugyanis arról győzte meg a szolnoki zsarukat, hogy a kihallgatott kemény fiúk többet tudnak a bűnről, mint arról, mi is történ aznap este a kécskei pálya gyepén. Mint ismeretes, a kérdéses meccset követően az autóbusz- szal hazafelé tartó diósgyőri szurkolók „betértek” a tószegi Csücsök csárdába. A mintegy hetven ember valósággal meg­rohamozta a helyet; egy súlyos, négy könnyű sérülés, több ezer forint lopási és rongálási kár maradt utánuk. Eltörték a tulaj­donosnő apósának könyökét, de több más, a csárda védelmére kelő embert is bántalmaztak. A süteményeket, italokat pedig egyszerűen elvették anélkül, hogy egy fityinget is fizettek volna. A Szolnoki Rendőrkapitány­ság, amint a csárda segélykérése alapján értesült az események­ről, intézkedett valamennyi szolgálatos rendőrjárőr beveté­séről. Akkor már ismét úton volt a szurkolócsapat, s a feltartózta­tott autóbuszt visszairányították a nem sokkal azelőtt lezajlott tó­szegi „csata” helyszínére. Ott a sérültek és más tanúk teketória nélkül felismerték azokat, akik aktív részesei voltak az erősza­kos tetteknek. A diósgyőriek közül végül hat személyt állítot­tak elő. A kihallgatások hajnali né­gyig tartottak - tudtuk meg az intézkedésben részt vevő Dudás Zoltán századostól, a kapitány­ság helyszínelő és akció cso­portjának vezetőjétől. Csopor­tos garázdasággal, súlyos testi sértéssel, valamint lopással gyanúsítják a „legerősebbeket”. De kik is ezek a „sportrajon­gók”? A hat gyanúsított közül négy már több alkalommal is megkóstolhatta a börtönkosz- tot. Közülük az egyik 33 éves fiatalember már 14 - hiábavaló - esztendőt töltött a rácsos épü­letekben. Nem is akármikért ítélték el őket. Priuszukon épp­úgy megtalálható a rablás, a sú­lyos testi sértés és a csoportos garázdaság, mint a nemi erő­szak vagy a hivatalos szemé­lyeket ért támadás. Csoda, hogy ezek a szurko­lók nem segítették győzelemre csapatukat? H. GY. Az idén eltűnik a füredi „fertő” Tavasszal nagy port vert fel az új és a régi 33-as fő közlekedési út közötti területen lévő, úgyneve­zett „tiszafüredi fertő” tájrehabili­tációjának az ügye. Történt ugyanis, hogy a Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium által is 30 millió forinttal támoga­tott környezet- és természetfej­lesztési beruházás azért nem kez­dődhetett el, mert a múzeumok megyei igazgatósága nem járult hozzá ahhoz, hogy a kivitelező a területen lévő dombok (ásotthal­mok) lebontásával nyeljen földet a talaj-helyreállításhoz. Azért, mert itt szinte minden halom, s azok környéke is felbecsülhetet­len értékű bronzkori sírokat rejt. Az önkormányzatnak ezek után új megoldást kellett keresni. Vé­gül megszületett az új terv: hozott földdel töltik fel a területet. Július 30-án volt ez ügyben az utolsó egyeztető tárgyalás a vá­rosházán, ahol kiderült: a szüksé­ges, mintegy 36 ezer köbméter földet egy helyi vállalkozó bá­nyájából biztosítja az önkor­mányzat. A város már megren­delte azt a tízezer darab facseme­tét is, amit a tervek szerint telepí­tenie kell. A budapesti Crónusz Kft. au­gusztus közepén kezdi el a mun­kát, s ígérete szerint még az idén környezetbarát zöldövezetté ala­kítja át a hosszú évekig Tiszafü­red szennyvizét és szemetét be­fogadó „fertő” közel tízhektáros területét. -p­A kombájn mellől adják el a búzát Kenderesen 1900 hektáron ve­tettek búzát a gazdálkodók, melynek kétharmadát már le­aratták. Mint Bogdán Péter gaz­dajegyzőtől megtudtuk, az őszi árpa és repce betakarítása már befejeződött. Az őszi árpa 5 ton­nát termett hektáronként, a repce pedig 2 tonnát. A búzatáblák átlagban 4-4,5 tonnát adnak hektáronként. A kezdeti 30 százalék fölötti sikér­tartalom mostanra csak 25 szá­zalékos, így ezt takarmányként veszik át a felvásárlók, mely je­lentős veszteséget okoz a gaz­dáknak. A mázsánkénti szárítási költség 15-20 forint vízszázalé­konként, melyet szintén nem so­kan tudnak megfizetni, ezért az a jellemző, hogy a termelők a kombájn mellől adják el a gabo­nát a felvásárlóknak, akik 1700-2000 forintot fizetnek mázsánként. A gazdák elégedet­lenek ezzel az árral, mivel azon­ban kell nekik a pénz az őszi munkákhoz, s nem lehet tudni, hogy megéri e drága pénzért be­tárolni, így kénytelenek ennyiért odaadni a termést. A kapásnövényekre jókor jött a csapadék, így a 400-400 hek­tárnyi kukorica és napraforgó, valamint a szövetkezet 200 hek­tár cukorrépája jó termést ígér. A burgonyaföldeken már nem ilyen pozitív a kép, a termés jó­val alatta marad a várakozások­nak. D. E. Nemere István: Szabadok szerelme • Most Tina először kí­gyónak képzelte ma­gát. Körülvette az éjszaka, izzót a levegő és a képzelete. A férfi bőrén siklott előre, állával si­mítva annak bőrét, érezte a jel­legzetes férfiszagot, a test, az ágymeleg és a folyékony szap­pan illatának különös keveré­két. Kígyó volt hát, közeledett ahhoz, amit a sötétben nem lá­tott, mégis arrafelé vezette az ösztöne. Amikor rátalált, elő­ször erdőben haladt az álla, ke­mény szőrszálak bántották ér­zékeny arcbőrét, de erre sem ügyelt. Nyelvét kinyújtotta. Uj­jaival is segített, játékos érintés­nyulacskák szaladtak-ugráltak szerte, a comb belső oldalán gyomorba markoló jeges kéj ébredt. A lányt elragadta a hév. Mindjárt a férfi öle fölé hajolt, érzékelte a hőséget is, ami talán éppen belőle, az ő testéből áradt. Mindkét keze a férfi ágyékán szaladt végig, Paul fel­nyögött. Igen, ez az ...! Előjá­ték a javából, ahogyan egy ba­rátja mondogatta annak idején az egyetemen. Mindig ezt a ki­fejezést használta. Minden idegszálával érezte a lány ujjait. Ugyanakkor a ket­tősségtől már nem szabadulha­tott. A tudata most nem rende­lődött alá a lány jelenlétének és annak, ami történt velük az ágyban. Különös helyzet volt ez, Paul még sohasem élt át ilyent. Néha nagyon szívesen átadta volna magát mindannak, teljesen, amit Tina csinált vele. Az öröm testében lüktetett, és jó is volt így - de közben már nem parancsolhatott az agyának, az pedig különös, csöndes riadó­készültségben tartotta az ideg- rendszerét. Fülelt és érzékelt. Várakozott, mintha pihenne, ha­táridő nélkül - valahol a lelke mélyén mégis feszülten. És nem hiába. Az ablak felől a szemközti falra vetődött az árny. Paul ab­ban a másodpercben mozdulat­lanná vált. A kéj kiszökött tes­téből, nem érezte ágyékán a lány hajának csiklandozását, azt a nyelvet, amely körülölelte teste érzékeny darabját. Az uj- jakat, amelyek tüzet vittek bő­rére, soha ki nem alvó lángokat gyújtottak. De most az árny mindennek véget vetett. A férfi egyik kezé­vel elkapta a lány homlokát, kissé hátrafeszítette, a másik te­nyerét Tina ajkára szorította. Közelebb hajolt:- Hallgass! Itt vannak! - sut­togta a fülébe. Sejtette, a hírre Tinában is leapadnak a vágyak, talán azonnal. Az átmenet nála is gyors volt, majdnem fájdal­mas. Paul már nem kívánta a lányt, nem kívánt semmit. Most inkább a harc izgalma költözött belé. Lecsúszott az ágyról. Le­húzta a lányt is, betuszkolta az ágy alá. Ott talán biztonságo­sabb lesz. Ha ugyan egyáltalán. A párna alól kivette a kis készü­léket, lenyomott rajta egy gom­bot, visszatette az ágyra. Tina rémülten lapított, míg a férfi az ablak alá kúszott, óvatosan fel- emelkedett, és egyik sarkánál kinézett. Két árnyat látott a kis tera­szon - az ablakból oda lehetett látni, ezt már nappal ellenőrizte. De volt egy sejtése, hogy ezek többen is lehetne. Bár nem lá­tott mást. Mégis, azok ketten ott túl magabiztosan mozogtak. Valaki vigyáz a hátukra? És ha kocsival jöttek, egy ember talán a járművet is őrzi. Tehát leg­alább négyen lehetnek. Csöndes matatást hallott a bejárat körül. Kitapogatta a széken heverő nadrágját, lassan felhúzta - legalább ez legyen rajta. Némi nesz az ágy alól arra utalt, Tina is magára húzott va­lamilyen ruhadarabot... Paul kivette zakója zsebéből azt a nehéz tárgyat, erősen marokra szorította. Sejtette, amazok aligha kapcsolják fel a lámpát, kedvelik a sötétséget. Sötét ala­kok sötét szobában, tette hozzá kínjában, most már nem tudott másra gondolni. Az ellenfelek ott vannak, tíz centire az ajtótól. Mindjárt bejönnek ... Az utcán két részeg férfi jött, összekapaszkodva halkan dú­doltak. Az egyik olykor jól hall­hatóan csuklott, ilyenkor meg is állt, mintha e művelethez jelen­tős koncentrálásra lenne szük­ség. Egy autó állt nem sokkal odébb, mellette egy férfi vára­kozott. A kocsinak támaszkodva cigarettázott, és nézte a közele­dőket. Azok dadogva beszéltek, csuklottak, úgy közeledtek hozzá. A várakozóban gyanú ébredt, de csak halványan. Volt valami amazokban, ami nem tetszett neki - de nem tudta, mi az. Olyan filmszerűen voltak ré­szegek, mint azok az ottani szí­nészek, akik csak tettetik az ittasságot... De akkor már ott voltak mellette, imbolyogva, nyálasán motyogva... Aztán csak egy pillanat, és vége. A kocsinál várakozó pasas még látta, hogy az egyik „ré­szeg” feléje mozdul, majd ak­kora ütést kapott a fejére, hogy azonnal elájult. A két férfi egy pillanatig nézte a járdára zuhanó testet, aztán megváltozott a mozgásuk, a beszédük. Hisz va­lójában nem voltak részegek:-Az egyiknek vége. Gyere, rögzítsük a fickót a saját kocsi­jához, nehogy idő előtt eltávoz­zon.-Ráadásul engedély nélkül. A főnök nem örülne neki - tette hozzá a másik, és a zsebébe nyúlt. Közben valahol a közelben mások is lopakodtak, nesztele­nül. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents