Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-21 / 194. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. augusztus 21., csütörtök Szurkolói önkritika Manapság úrrá lett sajnos a pesz- szimizmus a labdarúgással kapcsolatban. Csak sóvárgunk, sóhajtozunk, szitkozódunk. Mert Magyarországon aztán mindenki ért a focihoz, úgy ám! Nemrég olvastam az egyik napilapban, hogy ha a magyar válogatott ki is jutna a világbajnokságra, ne reménykedjünk abban, hogy továbbjut. Milyen szájízzel fusson ki ezek hallatán a játékos a gyepre? A támogatás hiánya erősen rányomja a bélyegét a játékra, hiszen az a futballista, aki nem érzi a biztatást, nem tud jól szerepelni. Mit teszünk mi a siker érdekében? Sörrel a kezünkben kényelmesen hátradőlünk otthon a tévé előtt, és elváljuk, hogy nyerjenek a fiúk. Ha nem nyernek, akkor átkozódunk. Mennyivel egyszerűbb is ez, mint autóba ülni, megvenni a belépőt a Népstadionba vagy a helyi mécsesekre, és ott ha kell, hóban, vízben, a többiekkel együtt végigszurkolni a mérkőzést. Aki vállal ennyi áldozatot a játékosokért, az már megtette a tőle telhetőt. Menjünk ki a meccsre szurkolni, és biztatásunkkal segítsünk a pályán lévőknek! Én megyek! Remélem, Ön is. Pesti Péter, Jászberény Kóbor kutyák Azt mondják, amelyik kutya az utcán jár, nem mind kóbor állat. Néhány kutyatulajdonos szabadon engedi sétálni kedvencét azzal a meggyőződéssel, hogy az szelíd. Nem tartom helyesnek ezt a fajta kutyasétáltatást, mert ha némely állatot ingerelnek, azok esetleg támadhatnak. Minden évben történik veszé- ■ lyes kutyaharapás. Jó lenne a kutyatartással kapcsolatos szabályokkal szigorúbban foglalkozni, s főként annak betartatásával. A problémás eseteknél ugyanis sohasem a kutya, hanem a kutya gazdája a felelős. A kutyán a szájkosár használata biztonságot nyújt az utcán közlekedőknek. Ezt sokan nem veszik figyelembe, amikor elengedik kedvencüket az utcán. Jó lenne, ha minden kutya nyakörvén olvasható lenne az állat neve és lakcíme, s akkor az értékes kutyák nem vesznének olyan könnyen el. Ám a kidobott, elhagyott, hajléktalan, igazi kóbor kutyáktól hogyan szabaduljon meg a lakosság? Valójában nem is tudjuk megállapítani, hogy a velünk szembe jövő egy megszökött értékes, békés kutya, vagy egy gazdátlan, kóbor eb. Minden településen élnek állatszerető emberek, s vannak felnőttek, gyerekek, akik félnek a sétáló kutyáktól. V-né, I. Mezőtúr A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. A XXI. században jártunk” Karcagon a Gyermekek Háza tábort szervezett Berekfürdőbe. Július 7-e és 13-a között egy izgalmas fantáziajátékban - Szövetségi Köztársaság a XXI. században -, tábori életben volt részünk. Volt angol, rajz, számítástechnikai városállam, s volt köztársasági elnök is, aki különböző programokat szervezett „állama lakóinak”. Az egyik legemlékezetesebb program a Parlament látogatása volt. A táborozok nevében köszönjük ezt a lehetőséget a Gyermekek Házának, iskolánknak és a pedagógusoknak. Kugler Tímea Pálma 4. o. tanuló, Karcag Nagykun Református Iskola A parlamenti látogatás volt a legemlékezetesebb Közös akarattal lehet Az 1991-ben megkezdett reform (a gazdaság és társadalom átállítása kapitalista termelési módra, a nagyipar és nagyüzemi mezőgazdaság nagy részének magánosítását, egyben ezek lebontását, karcsúsítását eredményezte) elérte az egészségügyet is. 1991-et követően a legtöbb kórházban politikailag elkötelezett igazgatókinevezés történt. Folyamatban van a családorvosi hálózat teljes körű magánosítása, döntően megtörtént a fogorvosoké, üzemorvosoké. A mentőszolgálat szállítási feladatait is megkísérlik leválasztani. A kórházak egy részében a takarítás, az étkeztetés, az őrző-védő feladatok eladásra kerültek. 1994-ben az egészségfejlesztés politikai alapelveiről szóló program jelent meg (a Népjóléti Közlöny, 1994. Különszá- mában), amit a kormány 1997. január 22-i ülésén elfogadott, széles körű szakmai vitára bocsátott, és ezzel behatárolta a véleményalkotás tárgyát és annak a határait is. A pártpolitika által meghatározott egészségügyi feladatokat szűk egészségügyi csoport irányítása alatt igyekeznek megvalósítani. A „felül” született elképzeléseknek csak egy része került a szakmai és az érdekvédelmi szervezetekhez véleményezésre. Az egyeztetések a kijelölt irányvonalon minimális változtatást engedményeztek. Az elmúlt nyolc évben az országban másfél millió munkahely szűnt meg. Tízezer gyógyító ágyat felszámoltak, de nem sikerült ezzel arányosan hatezer egészségügyi dolgozót elbocsátani. Szeretnék ezt ebben az évben megvalósítani. Mivel a szakorvosi rendelőintézetek, kórházi infrastruktúra, vezető menedzsment, végül a gyógyító egységek magánosítása szerepel a közeljövő megoldandó feladatai között, így újabb munkahelyek megszűnése és további elbocsátások várhatóak. Válaszút előtt áll az egészségügy. Állásféltésből táplálkozó némaság, kíváncsiság, kevesek önös érdekei miatt a politikai program megvalósul - az egészségügyi dolgozók nagy többsége és a lakosság kárára; vagy a még szét nem vert struktúrát egyben tartjuk, és közösen modem, szakmai feltételeknek megfelelően kijavítjuk mindazon elemeit, amelyek a változásra megérettek. Az Orvosi Kamara mellé egyenrangú szervezetekként ki kell építeni a Nővéri, Asszisztensi, Egészségügyi Szakdolgozói Kamarákat. Be kell vonni a civil szervezetek, a lakosság, az egészségügyi szak- szervezetek, a települési ön- kormányzatok képviselőit is. A szakmai és a lakossági érdekeket csak az ilyen, széles alapon kimunkált programmal, közös akarattal lehet érvényesíteni. dr. Jánosi Gábor orvos Jászberény Küldjön egy képet! A kengyeli bölcsőde kis gondozottai A felvétel 1961-ben készült Kengyelen, első munkahelyemen, a kis bölcsődés csoportról és munkatársaimról, Nemesné Hadas Juditról és Kálmán Éváról. Azóta nyugdíjba mentem. Az elmúlt évtizedek emlékeiben kutakodva került kezembe e kedves felvétel. Nádudvariné Tóth Franciska, Szolnok A nyelvtudás hatalom E szavakkal szeretném felhívni a figyelmet a nyelvtudás és tanulás szükségességére. Igaz az a mondás: „Ahány nyelv, annyi ember”. Gyakran felvetődik, melyik? Szerintem mindegy. Aki hasznosat akar, tanuljon angolul, németül. E kettővel a világon bárhol elboldogul. Aki szépet akar, franciául tanuljon. Ha arra gondol az ember, az angol, német, francia paraszt 300-800 szóval beszél, az igazán nem sok. Ötven-hatvan ezer szó már anyanyelvi szint. Nem igaz a per- fektség. Az alapokat már itthon el kell sajátítani, de az igazi tudást a helyi környezet biztosítja. Nem elég egy intenzív tanfolyam. Nem elég két hét kinntar- tózkodás, és ott nem szabad magyar közelében lenni. A gyermekkor - véleményem szerint - a legalkalmasabb a nyelvtanulásra. Ismerek embereket, akik a különleges nyelvekre specializálták magukat (holland, török, arab stb.). Nem hiszek a rátermettségben, nem igaz, hogy valaki „ hatfülű”. Szerintem csak szorgalom és szorgalom, és ismét csak szorgalom kell. Ismertem valakit, aki reggelenként a WC-n tanult meg olaszul. Rengeteget lehetne a témáról írni, de csak egyet tudok: a nyelv hatalom. Különösen mai világunkban a fiataloknak biztos jövő, a középkorúnknak életszükséglet, az idősebbeknek öröm, szórakozás egy vagy több nyelv ismerete.-jupá Tizenhét kellemes nap A nyári táborozásunkat anyagilag támogatta Ferencz Gábor, a Neusiedler-Szolnok Papírgyár Rt.-tői. Ezen cikkel szeretnénk megköszönni azt a lehetőséget, hogy jóvoltából Bátonyterenyén hét napot, Kiskörén tíz kellemes napot tölthettünk el. A fenti fénykép Kiskörén készült, amikor egy kerékpáros körversenyen indultak fiaink, és megszerezték a 2. és 3. helyezést. A Dembinszky úti lakásotthon gyermekei, nevelői (Szolnok) Mezőtúrról nem hallottak? Felmerült bennem a kérdés: miért nem találkozom itt, Mezőtúron egyetlen turistával sem? Nem szállnak ki idegen rendszámú kocsikból megérdeklődni, hol található a szálloda, a kemping, a strand. Igaz, hogy nincsenek hegyeink, de látnivaló itt is akad. Vannak régi templomaink, középületeink, szép szobraink. Van fazekasmúzeumunk, strandunk, bányatavunk, és itt a Berettyó. Mégis csak a piacon találkozom külföldiekkel. Ők pedig nem fényképezni, nézelődni, pihenni jönnek, csak pénzt keresni és szemetelni. Sokszor elhangzik a tévében, hogy legyünk kedvesek a vendégekhez, csak éppen nincs kihez. Mindenre van magyarázat, biztosan erre is. Talán nincs megfelelő szálláshely? Megfelelő ellátás? Talán azt sem tudják, hogy létezik Mezőtúr? Miért? Hisz a környező városokban már ki tudják próbálni az angol, német nyelvtudásukat az emberek. A strand, a kemping az, ami inkább Gyomára, Túrkevére csábítja a turistákat? Vagy az a baj, hogy nekünk szállodánk sincs? Az önkormányzat támogatja a lovasiskolát. Éehet, hogy ott is mezőtúriak a „tanulók”? Biztosan el lehetne érni, hogy máshol is megismerjék városunk nevét. Lehet, hogy vannak, akik ezen munkálkodnak. Az önkormányzat tesz ezért valamit? A gyermekeink mindenesetre tanulják a nyelveket. Szabó Etelka, Mezőtúr A lakosság elégedett a békésebb napokkal Hétvégén pihennek a nehézgépjárművek Hármas céllal született meg 1995 őszén a vonatkozó kormányrendelet: ne veszélyeztesse a mind több hétvégi autós biztonságát a nehéz tehergépkocsik forgalma; csökkenjen a hétvégeken a pihenést zavaró, környezetszennyező közlekedés; ne váljunk Kelet- és Dél-Európa országainak hétvégi parkolójává. A több mint fél éves fölkészü- lési idő után, kísérleti jelleggel tavaly június elsejétől hatályos közlekedési tilalom kezdetben emlékezetes viharokat kavart, a tapasztalatok értékelése azonban bebizonyította, hogy a legnagyobb számú, a parkolóhelyekre vonatkozó panasz többsége is csak a korlátozások miatti tiltakozást takarja. Tényszámok igazolják, hogy a vállalkozók által fönntartott, igényesebb szolgáltatásokat is kínáló parkolókat csak 30-40 százalékban vették igénybe, megtöltötték viszont az olcsóbb várakozóhelyeket, azután hábo- rogtak az alacsony színvonal miatt. Most már nem a járművezetők élnek a kifogásokkal, hanem az üzemeltetők panaszolják a fönntartás gazdaság- talanságát. Természetes következménye mindez egyrészt a szállítás gondosabb, jobb megszervezésének, másrészt a rendelkezések megállapodáson alapuló finomításának. A változó fuvarozási szokások jelzik, hogy a járművezetők alkalmazkodtak az új rendszerhez. Kezdetben azon is folyt az alkudozás, hogy legalább a szombat éjszakai szállításra kapjanak engedélyt. Mivel hazánkban egyelőre még kevés a településeket elkerülő autópálya - a szállítási útvonalak 26-27 százaléka úgynevezett átkelési szakasz -, ezt a kérést nem lehetett teljesíteni; a pihenőidő nyugalmát a járművezetők is érzékelhetik, ha a hét végén nincsenek úton. Kaptak azonban ésszerű engedményeket a fuvarozók: a nemzetközi forgalomban közlekedő és a vámterületre szombaton reggel nyolcig beérkező rakott jármű a tilalmi időben is hazamehet a magyarországi telephelyére; településen belül mentesülnek a tilalom alól a költöztetést, a kevert beton szállítását végző teherkocsik. Jelentősen megnőtt viszont a hatóság alkalmazottainak terhelése, létszámnövelés nélkül kell eleget tenniük a folyamatos közúti ellenőrzési kötelezettségüknek. Némi könnyebbség, hogy igen jó az együttműködés a rendőrhatósággal, s szerencsére már a vita is jóval kevesebb. Persze találkoznak még az ügyeskedőkkel: kísérleteznek például tiltott rakományra kötözött, néhány élő állatot tartalmazó ketreccel, hiszen az állatokat, romló árut szállító járműveknek a tilalmi időben is szabad az útjuk; hivatkoznak arra is, hogy létfontosságú a szállítmányuk azonnali célba juttatása. Ha igaznak tűnik az indok, továbbengedik a járművet, az utólagos ellenőrzéskor úgyis kiderül a turpisság, és akkor bizony fizetni kell. A külföldiekkel kevesebb a gond, gyakorlottabbak az útvonaltervezésben. Ha majd mindenki megérti, belátja, hogy ezzel a rendelkezéssel nem a közlekedést akarták akadályozni, hanem célszerűségi szempontok kerültek az előtérbe, a még meglévő problémák is a minimálisra csökkennek. Csak ellenőrzéssel ugyanis megoldhatatlan a valóban az élet igényeire szabott, új fuvarozási rendszer zavartalan működtetése: a rendelkezések betartása a résztvevők jó szándékú együttműködése nélkül elképzelhetetlen. Annak megállapításával még várnunk kell, hogy a közlekedésbiztonság milyen mértékben javul a forgalomkorlátozással: időre van szükség az összehasonlítható statisztikai adatok összegyűjtéséhez. Ami már bizonyosság: a lakosság elégedett a békésebb hétvégékkel. Közlekedési Főfelügyelet
