Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19 / 193. szám

1997. augusztus 19., kedd Szent István Ünnepén 7. oldal A grafikusművész feltárja az István-portré készítésének műhelytitkait Honnan a keresztes pántkorona a tízezres bankjegyen? Vagyóczky Károly grafikusművész pályafutásának kiemel­kedő állomása az új papírpénz, a 10 000 forintos megterve­zése. Némi üröm az örömben, hogy a Szent István fején lévő korona miatt az elmúlt hetekben élénk szakmai vita kereke­dett. Többen is szemére vetették: ábrázolata hiteltelen, első ki­rályunk ugyanis nem a Szent Koronát, nem is annak latin vagy bizánci részét viseli. Uralkodói jelképe egy sima aranypánt, négy pontján stilizált kereszttel. Miért ez? - tettük föl a kérdést a művésznek. - A grafikus egy-egy pénz megtervezésekor minden esetben meghatározott feladatot hajt végre, meglehetősen nagy művészi szabadsággal - feleli Vagyóczky Károly.- A Magyar Nemzeti Bank kü­lönböző szakvélemények, intéz­mények - például a Magyar Tu­dományos Akadémia - vélemé­nye alapján néhány éve csak azt döntötte el, hogy az új pénzjegy­sorozat különböző címletei nagy uralkodóinkat - ezen belül a 10 (XX) forintos - Szent István kép­mását - örökítse meg. A megbízó a koncepció megvalósítását, a pénz tényleges megtervezését, a részletek kidolgozását már a szakemberekre bízta. Szent István arcképének meg­tervezésénél sokat tűnődtem az arc karakterén, az arckifejezésen. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szem például messzire vagy kö­zeire néz, netán éppen rám tekint, az arckifejezés szomorú, vagy ha­tározott, hősies, kemény. Én „emberi” Istvánt képzeltem el magamnak, a történeti hűséghez azonban messzemenően ragasz­kodni akartam. Hamar kiderült, hogy ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy eleget tehessek a magam szabta követelménynek, alapos kutató-, már-már tudomá­nyos munkára volt szükségem. Első királyunkról ugyanis alig maradt fenn hiteles, korabeli áb­rázolás, a köztereinkről ismert szoborfigurákat pedig nem akar­tam utánozni, hiszen azok való­jában saját koruk István-képét, Szent István-eszményét tükrözik. A magam Szent István-portré- jához végül is a koronázási palás­ton látható, igaz, nagyon elmosó­dottan látható ábrázolást vettem alapul. A bankón lévő kompozíciónak természetesen szerves része a ko­rona. Nagyon komoly gondot, már-már lelkiismereti kérdést okozott számomra e fontos jel­képnek az ábrázolása. Pontosan tudom ugyanis, hogy Szent Ist­ván és a Szent Korona egymás­hoz tartozó, egymástól el nem vá­lasztható két fogalom. Évszáza­dok óta. S azt is tudom, hogy a Szent Koronának könyvtárnyi irodalma van. Tudósok vitatkoznak az „egy korona - két korona” el­méletről, sokak számára kér­déses a latin és a bizánci ko­rona keletkezésének időpontja, születésük körülménye is. Tör­ténészek jelentős köre vallja például, hogy a ma ismeretes koronával, ebben a for­májában, nem koronáz­hatták meg Istvánt... Mindenesetre ismét belevetettem magam a szakirodalomba. Tanul­mányoztam a többi kö­zött az Árpád-házi kirá­lyokról szóló irodalmat, ásatási leleteket elemez­tem, a kor avatott kutató­ival konzultáltam. így alakult ki végül a bankón látható megoldás. Mindezek ellenére azt is mondhatnám: a grafi- 1# kus - meglehetősen hosszú előzmények után - készített egy arcképet, koro­nával, és azt mondta, hogy ez Szent István. Kétségtelen te­hát, hogy a művészi szabadság teljes mértékben érvényesült, bár - tegyem hozzá - a Ma­gyar Nemzeti Bank illetékes bizottsága jóváhagyta a terve­ket. Azt hiszem, a stilizált ko­rona hangulatában, stílusában illeszkedik a portréhoz, s nem idegen első királyunktól és ko­rától. Egy későbbi ábrázolaton III. Béla királyunk visel ilyet, és hasonló látható egy ásatás­ból előkerült szoborfejen is. Árpád-házi királyaink köznapi uralkodói jelképe lehetett tehát e keresztes pántkorona, amely nemes egyszerűségében is fen­séges - mondja a művész. Deregán Gábor A mi mindennapi kenyerünk... Kétszáznegyvenféléből választhatunk - Naponta 21 dekát fogyasztunk Mindennapi kenyerünknek az elmúlt években megnőtt a re­noméja. Míg korábban mázsaszám került elszáradt vekni a szemétbe, manapság alig akadnak kukába kidobott kenyérda­rabok. Némi túlzással elmondható: háztartásunkban a péksü­temények és kenyerek minden morzsáját hasznosítjuk. Mindez persze összefügg a sütőipari termékek drágulásával, de azzal is, hogy gyökeresen megváltozott, bővült a kínálat, s ezen belül a méret-, illetve súlybeli választék is. Kenyérevő nemzet voltunk és vagyunk ma is - mondják a táp­lálkozástudományi szakembe­rek. Ezt bizonyítja, hogy a sütő­ipari termékek piacán végbe­ment sokféle változás ellenére a fogyasztás szintje évek óta vál­tozatlan. Naponta átlagosan 21,6 deka kenyeret, évente 195- 197 darab péksüteményt fo­gyasztunk el. Pedig az étkezési szokások változóban vannak; tavaly pél­dául 15,2 százalékkal több fe­hér, illetve rozsos és tartós ke­nyeret fogyasztottunk és ugyanennyivel kevesebb fél­barna, házi- és egyéb kenyérfé­lét. Szívesebben vásároljuk a kisebb, a fél-, háromnegyed ki­lós vekniket, mint az egy-két kilósakat. Ami a választékot illeti, nem lehet ok a panaszra: a sü­tőipar 239 fajtájú és súlyú ke­nyeret kínál. Félfehér, fehér és félbarnából 18, házi jellegűből 12, egyéb kenyérfajtából 129, rozsosból 41, tartósból 39-féle közül válogathatunk. Hazánkban egyébként 1969- ig kizárólagos állami monopó­lium volt a kenyérgyártás, a magániparnak nem volt jogo­sítványa. Fehér kenyeret csupán 1961 óta gyártunk, ilyet először csak a nagyvárosokban sütöt­tek, majd fokozatosan terjedt el az egész országban. 1967-ig csak egy- és kétkilós vekniket készítettek a pékek, a rá kö­vetkező évtől terjedtek el az egy-öt kilósak. A választék a hetvenes évek óta bővül, az utóbbi években szinte robbanásszerűen törtek be a hazai piacra a rozslisztek, a gabonamag-keverékek, az olajos magvak, amelyek meg­annyi új ízű és tápértékű ke­nyerek meghonosítását tették lehetővé. A teljes arzenál fel­vonultatásának a boltok táro­lókapacitása szab határt. Sok sütőüzem tervezi azonban, hogy saját bolthálózatának ki­alakításával megteremti a lehe­tőséget arra, hogy minden vevő mindennap kedvére vá­logathasson a több mint két­százféle kenyér között. Újvári Gizella Éjjel dolgozik, napközben alszik végezte, majd leérettségizett. Sőt, egy felső­fokú techni­kumi okleve­let is szerzett, mondván: nem baj, ha több lábon áll az ember, több mindenhez ért. Szerette az állatokat is, akkoriban volt lovuk, tehe­nük, mostan­ság már csak egy cica, il­letve két ha­talmas fekete kutya, s mind­kettő eleje ha­rap. Néhány kitérő után úgy ala­kult az életük, hogy feleségestül. A Szajolban élő Gazsó Károly azok közé tartozik, akik évti­zedek óta átdolgozzák a csilla­gos vagy csillagtalan éjszaká­kat. Tévedések elkerülése vé­gett nem szenved tartós álmat­lanságban, inkább a szakmá­jához kötődik ez a fordított élet. Tapasztalatai szerint haj­nali kettő után a legnehezebb az éjszakázás, illetve abban az órában, amikor a felkelő nap sugarai kiebrudalják a mara­dék sötétséget. Neki elhihetik, mert nem ma kezdte a kenyér­sütést ez a pékmester. Valahogyan, mint az egykori suszter, ő is maradt a kaptafánál. Csanádpalotán született, az édesapja is pékként szolgálta az ott élőket. Akkoriban fával, a háborút követő szűk esztendők­ben csutkaszárral, szalmával etették a kemencéket. Nyolcadi­kos, amikor az apukája vissza­kapta az ipart, kis műhelyét a kemencével. Mindent kitakarí­tottak a helyiségből, nem maradt ott egy sütőlapát, de még egy szakajtó sem. Az apja leszerződ­tette Károly fiát, és a keze alatt kitanulta a pékséget. Már akkor rájött: bizony, nehéz kenyér a kenyérdagasztás, ezért a jó fejű fiú Hódmezővásárhelyen a me­zőgazdasági technikumot is el­családostul 1972-ben költöztek Szajolba. Betéti társaságot alapí­tott, és négy pék süti nála a napi tíz-tizenöt mázsa kenyeret meg a péksüteményt. Ami korántsem mellékes, hogy a sokak által nagyon ked­velt, Gazsó-féle kenyér házi jel­legű. Mert régi, hagyományosan falazott kemencében pirul, sül, miközben a mesterek figyelme egyetlen percre sem lankadhat. A pék naponta vizsgázik, ezért naponta átéli a stressz összes ál­dását, kárát, izgalmát. Ráadásul menet közben tilos szundítani, mert ennek a kenyér látja a kárát. Reggel hat körül, után kerül ágyba, és általában kettőig pihen. Hobbija a kirándulás: régeb­ben akár három hétre is lehúzták a rolót, és elmentek valahová. Manapság ez lehetetlen, jó, ha egy hét összejön, hiszen ha tar­tósan zárva az üzlet, máshová szokik a vásárló. Hogy milyen a jó kenyér? Il­lata van, gusztusos a kinézete, legszívesebben törne belőle az ember. Mindennél többet mond az a tény, amikor hajnaltájban dugig tele minden polc veknivel, és néhány óra teltével egy fia sem árválkodik rajta. Magdolna, a felesége a jobb keze, lassan harminc éve jóban, rosszban együtt vannak. Két lá­nyuk közül az idősebb keres­kedő, a húga harmadikos szak­középiskolás. Egyébként ha nagy ritkán el­utaznak egy hétre, egy-két vek­nit visznek magukkal. Nem má­sért, mert azt ők sütötték, és nem csak a szívüket, lelkűket tették bele, hanem mindent, ami az il­latos, finom kenyérhez szüksé­ges. D. Szabó Miklós A hagyományos, falazott kemence előtt Gazsó Károly pék­mester- i- ' Munkában a forgókaros dagasztógép FOTÓ: I. CS. A krónikás ismeretlen, de a gondolatok bizonyosan a királytól valók Intelmek - nem csak Imréhez Történeti tény, hogy Szent István akkor vetette meg ál­lamiságunk alapjait, amikor a tét az volt: vagy biztosítható a magyarság fennmaradása, vagy az eltűnés, a felmorzso­lódás, a pusztulás lesz sorsa. Aligha kétséges, hogy első Ár­pád-házi uralkodónk ennek pontosan tudatában volt. En­nek fényében külön is figye­lemre méltó, hogy az ország ügyei mellett - a kor szokásai­tól meglehetősen eltérően - fia, Imre herceg neveltetésére is nagy gondot fordított. Hiteles és felbecsülhetetlen ér­tékű dokumentuma ennek az Intelmek. Zsoldos Attila törté­nésszel, a Történettudományi Intézet munkatársával e relik­via históriájáról és értelmezé­séről beszélgettünk.- Mikor keletkezett ez a sa­játos pedagógiai útmutatás?- Pontos dátumot eddig nem sikerült megállapítani. A kuta­tók egy része úgy véli, hogy 1018-1031 között, mások sze­rint - s jómagam is erre a vé­leményre hajlok - az 1010-es évek elején íratta a király.- Milyen főbb gondolatok emelhetők ki az Intelmekből?- A Karoling-korban elfo­gadott szokás volt, hogy a trón birtokosa úgynevezett király­tükröt íratott, amely az ideális uralkodó képét mutatta be. Az istváni Intelmek voltaképp e hagyomány folytatása - azzal a lényegi különbséggel, hogy nemcsak a regnálásról, hanem a gyermeknevelésről szóló gondolatokat is felöleli. Ér­demi különbség az is, hogy míg a középkor nyugati ural­kodói csupán megbízóként és mintegy névadóként működtek közre a királytükör elkészíté­sében, addig szinte bizonyos, hogy az egykori krónikás az István által meghatározott tar­talommal és témakörökben örökítette meg az Intelmeket. Mindezen túl: talán a legér­dekesebb tartalmi sajátossága, hogy - rokon műfajú doku­mentumokkal ellentétben - az Intelmek nem erkölcsi tanokra alapozva fogalmazza meg a jó uralkodó ismérveit. Éppen for­dítva: azt írja le, hogy egy or­szág sorsáért felelős királynak mindig a helyzet, a körülmé­nyek mérlegelésével kell cse­lekednie, s ha e követelmény­nek megfelel, tettei erkölcsileg is helytállóak lesznek.- Ki lehetett a névtelen kró­nikás?-Az teljességgel kizárható, hogy személy szerint maga István. A korszak jeles egyházi személyiségei közül többek neve is szóba jöhet, de mind­eddig egyikről sem sikerült bebizonyítani, hogy köze lett volna az Intelmek megszületé­séhez. Meg kell tehát eléged­nünk azzal, hogy a följegyző ismeretlen. De ismétlem: egé­szen bizonyos, hogy a király közvetlen gondolati instruk­ciói, útmutatásai alapján dol­gozott.-A szöveg alapján lehet-e államalapítónk személyiségére következtetni?- Ebből is, de más feljegy­zésekből is kiviláglik, hogy nagyon gyakorlatias, prakti­kus gondolkodású férfiú lehe­tett. Ugyanakkor, mivel nem tudni pontosan, hogy az In­telmek mely részeit sugallta közvetlenül István, melyeket nem, túl merész vállalkozás lenne a részletes jellemábrá­zolás.- Hol, milyen formában ma­radt fenn ez az írásos emlék?- 1083-ból származik az első utalás a szövegre. Ekkor­tájt avatták Istvánt szentté, s a róla szóló legendában több olyan részlet szerepel, melyből kiderül: a történetíró ismerte az Intelmeket. Ezután a legközelebbi emlék a XIV. századból származó Thúróczy-kódexben maradt fenn. Ebben található meg az élőbeszédből és a tíz fejezetből álló latin szöveg. A kódexet egyébként az Országos Szé­chényi Könyvtárban őrzik.- Biztos, hogy ez az eredeti szöveg másolata, s nem az egy­korú írástudók műve?- Igen, mégpedig nyelveze­téből. A latin ugyanis sokat változott az évszázadok fo­lyamán. Azok a szófordulatok, kifejezések, amelyek az Imré­hez címzett intelmekben sze­repelnek, olyan, korábbi stílus­jegyeket hordoznak, amelyek a 15. században már elavultak.-Napjainkban is érvényes­nek fogadhatók el az ezer évvel ezeló'tti istváni gondolatok?- Sok tekintetben feltétle­nül. Önmagában az is elgon­dolkoztató példa, hogy milyen figyelemmel és törődéssel fog­lalkozott a király fia nevelteté­sével. De ennél is fontosabb, hogy több helyütt inti az ifjú herceget arra: az alattvalókra mindig tekintettel kell lenni, s velük együttműködve kell gyakorolni a hatalmat. Talán éppen azért lett, lehetett István történelmileg is meghatározó személyiség, mert - gondoljuk meg, tíz évszázaddal ezelőtt - felismerte ezt. Csak így volt lehetséges, hogy elfogadtatta a magyarsággal: e térségben csak a kereszténység felvételé­vel maradhat fenn ez a nép. Szalóky Eszter Az emberi kéz nem mindenhol helyettesíthető

Next

/
Thumbnails
Contents