Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19 / 193. szám
1997. augusztus 19., kedd Szent István Ünnepén 7. oldal A grafikusművész feltárja az István-portré készítésének műhelytitkait Honnan a keresztes pántkorona a tízezres bankjegyen? Vagyóczky Károly grafikusművész pályafutásának kiemelkedő állomása az új papírpénz, a 10 000 forintos megtervezése. Némi üröm az örömben, hogy a Szent István fején lévő korona miatt az elmúlt hetekben élénk szakmai vita kerekedett. Többen is szemére vetették: ábrázolata hiteltelen, első királyunk ugyanis nem a Szent Koronát, nem is annak latin vagy bizánci részét viseli. Uralkodói jelképe egy sima aranypánt, négy pontján stilizált kereszttel. Miért ez? - tettük föl a kérdést a művésznek. - A grafikus egy-egy pénz megtervezésekor minden esetben meghatározott feladatot hajt végre, meglehetősen nagy művészi szabadsággal - feleli Vagyóczky Károly.- A Magyar Nemzeti Bank különböző szakvélemények, intézmények - például a Magyar Tudományos Akadémia - véleménye alapján néhány éve csak azt döntötte el, hogy az új pénzjegysorozat különböző címletei nagy uralkodóinkat - ezen belül a 10 (XX) forintos - Szent István képmását - örökítse meg. A megbízó a koncepció megvalósítását, a pénz tényleges megtervezését, a részletek kidolgozását már a szakemberekre bízta. Szent István arcképének megtervezésénél sokat tűnődtem az arc karakterén, az arckifejezésen. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szem például messzire vagy közeire néz, netán éppen rám tekint, az arckifejezés szomorú, vagy határozott, hősies, kemény. Én „emberi” Istvánt képzeltem el magamnak, a történeti hűséghez azonban messzemenően ragaszkodni akartam. Hamar kiderült, hogy ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy eleget tehessek a magam szabta követelménynek, alapos kutató-, már-már tudományos munkára volt szükségem. Első királyunkról ugyanis alig maradt fenn hiteles, korabeli ábrázolás, a köztereinkről ismert szoborfigurákat pedig nem akartam utánozni, hiszen azok valójában saját koruk István-képét, Szent István-eszményét tükrözik. A magam Szent István-portré- jához végül is a koronázási paláston látható, igaz, nagyon elmosódottan látható ábrázolást vettem alapul. A bankón lévő kompozíciónak természetesen szerves része a korona. Nagyon komoly gondot, már-már lelkiismereti kérdést okozott számomra e fontos jelképnek az ábrázolása. Pontosan tudom ugyanis, hogy Szent István és a Szent Korona egymáshoz tartozó, egymástól el nem választható két fogalom. Évszázadok óta. S azt is tudom, hogy a Szent Koronának könyvtárnyi irodalma van. Tudósok vitatkoznak az „egy korona - két korona” elméletről, sokak számára kérdéses a latin és a bizánci korona keletkezésének időpontja, születésük körülménye is. Történészek jelentős köre vallja például, hogy a ma ismeretes koronával, ebben a formájában, nem koronázhatták meg Istvánt... Mindenesetre ismét belevetettem magam a szakirodalomba. Tanulmányoztam a többi között az Árpád-házi királyokról szóló irodalmat, ásatási leleteket elemeztem, a kor avatott kutatóival konzultáltam. így alakult ki végül a bankón látható megoldás. Mindezek ellenére azt is mondhatnám: a grafi- 1# kus - meglehetősen hosszú előzmények után - készített egy arcképet, koronával, és azt mondta, hogy ez Szent István. Kétségtelen tehát, hogy a művészi szabadság teljes mértékben érvényesült, bár - tegyem hozzá - a Magyar Nemzeti Bank illetékes bizottsága jóváhagyta a terveket. Azt hiszem, a stilizált korona hangulatában, stílusában illeszkedik a portréhoz, s nem idegen első királyunktól és korától. Egy későbbi ábrázolaton III. Béla királyunk visel ilyet, és hasonló látható egy ásatásból előkerült szoborfejen is. Árpád-házi királyaink köznapi uralkodói jelképe lehetett tehát e keresztes pántkorona, amely nemes egyszerűségében is fenséges - mondja a művész. Deregán Gábor A mi mindennapi kenyerünk... Kétszáznegyvenféléből választhatunk - Naponta 21 dekát fogyasztunk Mindennapi kenyerünknek az elmúlt években megnőtt a renoméja. Míg korábban mázsaszám került elszáradt vekni a szemétbe, manapság alig akadnak kukába kidobott kenyérdarabok. Némi túlzással elmondható: háztartásunkban a péksütemények és kenyerek minden morzsáját hasznosítjuk. Mindez persze összefügg a sütőipari termékek drágulásával, de azzal is, hogy gyökeresen megváltozott, bővült a kínálat, s ezen belül a méret-, illetve súlybeli választék is. Kenyérevő nemzet voltunk és vagyunk ma is - mondják a táplálkozástudományi szakemberek. Ezt bizonyítja, hogy a sütőipari termékek piacán végbement sokféle változás ellenére a fogyasztás szintje évek óta változatlan. Naponta átlagosan 21,6 deka kenyeret, évente 195- 197 darab péksüteményt fogyasztunk el. Pedig az étkezési szokások változóban vannak; tavaly például 15,2 százalékkal több fehér, illetve rozsos és tartós kenyeret fogyasztottunk és ugyanennyivel kevesebb félbarna, házi- és egyéb kenyérfélét. Szívesebben vásároljuk a kisebb, a fél-, háromnegyed kilós vekniket, mint az egy-két kilósakat. Ami a választékot illeti, nem lehet ok a panaszra: a sütőipar 239 fajtájú és súlyú kenyeret kínál. Félfehér, fehér és félbarnából 18, házi jellegűből 12, egyéb kenyérfajtából 129, rozsosból 41, tartósból 39-féle közül válogathatunk. Hazánkban egyébként 1969- ig kizárólagos állami monopólium volt a kenyérgyártás, a magániparnak nem volt jogosítványa. Fehér kenyeret csupán 1961 óta gyártunk, ilyet először csak a nagyvárosokban sütöttek, majd fokozatosan terjedt el az egész országban. 1967-ig csak egy- és kétkilós vekniket készítettek a pékek, a rá következő évtől terjedtek el az egy-öt kilósak. A választék a hetvenes évek óta bővül, az utóbbi években szinte robbanásszerűen törtek be a hazai piacra a rozslisztek, a gabonamag-keverékek, az olajos magvak, amelyek megannyi új ízű és tápértékű kenyerek meghonosítását tették lehetővé. A teljes arzenál felvonultatásának a boltok tárolókapacitása szab határt. Sok sütőüzem tervezi azonban, hogy saját bolthálózatának kialakításával megteremti a lehetőséget arra, hogy minden vevő mindennap kedvére válogathasson a több mint kétszázféle kenyér között. Újvári Gizella Éjjel dolgozik, napközben alszik végezte, majd leérettségizett. Sőt, egy felsőfokú technikumi oklevelet is szerzett, mondván: nem baj, ha több lábon áll az ember, több mindenhez ért. Szerette az állatokat is, akkoriban volt lovuk, tehenük, mostanság már csak egy cica, illetve két hatalmas fekete kutya, s mindkettő eleje harap. Néhány kitérő után úgy alakult az életük, hogy feleségestül. A Szajolban élő Gazsó Károly azok közé tartozik, akik évtizedek óta átdolgozzák a csillagos vagy csillagtalan éjszakákat. Tévedések elkerülése végett nem szenved tartós álmatlanságban, inkább a szakmájához kötődik ez a fordított élet. Tapasztalatai szerint hajnali kettő után a legnehezebb az éjszakázás, illetve abban az órában, amikor a felkelő nap sugarai kiebrudalják a maradék sötétséget. Neki elhihetik, mert nem ma kezdte a kenyérsütést ez a pékmester. Valahogyan, mint az egykori suszter, ő is maradt a kaptafánál. Csanádpalotán született, az édesapja is pékként szolgálta az ott élőket. Akkoriban fával, a háborút követő szűk esztendőkben csutkaszárral, szalmával etették a kemencéket. Nyolcadikos, amikor az apukája visszakapta az ipart, kis műhelyét a kemencével. Mindent kitakarítottak a helyiségből, nem maradt ott egy sütőlapát, de még egy szakajtó sem. Az apja leszerződtette Károly fiát, és a keze alatt kitanulta a pékséget. Már akkor rájött: bizony, nehéz kenyér a kenyérdagasztás, ezért a jó fejű fiú Hódmezővásárhelyen a mezőgazdasági technikumot is elcsaládostul 1972-ben költöztek Szajolba. Betéti társaságot alapított, és négy pék süti nála a napi tíz-tizenöt mázsa kenyeret meg a péksüteményt. Ami korántsem mellékes, hogy a sokak által nagyon kedvelt, Gazsó-féle kenyér házi jellegű. Mert régi, hagyományosan falazott kemencében pirul, sül, miközben a mesterek figyelme egyetlen percre sem lankadhat. A pék naponta vizsgázik, ezért naponta átéli a stressz összes áldását, kárát, izgalmát. Ráadásul menet közben tilos szundítani, mert ennek a kenyér látja a kárát. Reggel hat körül, után kerül ágyba, és általában kettőig pihen. Hobbija a kirándulás: régebben akár három hétre is lehúzták a rolót, és elmentek valahová. Manapság ez lehetetlen, jó, ha egy hét összejön, hiszen ha tartósan zárva az üzlet, máshová szokik a vásárló. Hogy milyen a jó kenyér? Illata van, gusztusos a kinézete, legszívesebben törne belőle az ember. Mindennél többet mond az a tény, amikor hajnaltájban dugig tele minden polc veknivel, és néhány óra teltével egy fia sem árválkodik rajta. Magdolna, a felesége a jobb keze, lassan harminc éve jóban, rosszban együtt vannak. Két lányuk közül az idősebb kereskedő, a húga harmadikos szakközépiskolás. Egyébként ha nagy ritkán elutaznak egy hétre, egy-két veknit visznek magukkal. Nem másért, mert azt ők sütötték, és nem csak a szívüket, lelkűket tették bele, hanem mindent, ami az illatos, finom kenyérhez szükséges. D. Szabó Miklós A hagyományos, falazott kemence előtt Gazsó Károly pékmester- i- ' Munkában a forgókaros dagasztógép FOTÓ: I. CS. A krónikás ismeretlen, de a gondolatok bizonyosan a királytól valók Intelmek - nem csak Imréhez Történeti tény, hogy Szent István akkor vetette meg államiságunk alapjait, amikor a tét az volt: vagy biztosítható a magyarság fennmaradása, vagy az eltűnés, a felmorzsolódás, a pusztulás lesz sorsa. Aligha kétséges, hogy első Árpád-házi uralkodónk ennek pontosan tudatában volt. Ennek fényében külön is figyelemre méltó, hogy az ország ügyei mellett - a kor szokásaitól meglehetősen eltérően - fia, Imre herceg neveltetésére is nagy gondot fordított. Hiteles és felbecsülhetetlen értékű dokumentuma ennek az Intelmek. Zsoldos Attila történésszel, a Történettudományi Intézet munkatársával e relikvia históriájáról és értelmezéséről beszélgettünk.- Mikor keletkezett ez a sajátos pedagógiai útmutatás?- Pontos dátumot eddig nem sikerült megállapítani. A kutatók egy része úgy véli, hogy 1018-1031 között, mások szerint - s jómagam is erre a véleményre hajlok - az 1010-es évek elején íratta a király.- Milyen főbb gondolatok emelhetők ki az Intelmekből?- A Karoling-korban elfogadott szokás volt, hogy a trón birtokosa úgynevezett királytükröt íratott, amely az ideális uralkodó képét mutatta be. Az istváni Intelmek voltaképp e hagyomány folytatása - azzal a lényegi különbséggel, hogy nemcsak a regnálásról, hanem a gyermeknevelésről szóló gondolatokat is felöleli. Érdemi különbség az is, hogy míg a középkor nyugati uralkodói csupán megbízóként és mintegy névadóként működtek közre a királytükör elkészítésében, addig szinte bizonyos, hogy az egykori krónikás az István által meghatározott tartalommal és témakörökben örökítette meg az Intelmeket. Mindezen túl: talán a legérdekesebb tartalmi sajátossága, hogy - rokon műfajú dokumentumokkal ellentétben - az Intelmek nem erkölcsi tanokra alapozva fogalmazza meg a jó uralkodó ismérveit. Éppen fordítva: azt írja le, hogy egy ország sorsáért felelős királynak mindig a helyzet, a körülmények mérlegelésével kell cselekednie, s ha e követelménynek megfelel, tettei erkölcsileg is helytállóak lesznek.- Ki lehetett a névtelen krónikás?-Az teljességgel kizárható, hogy személy szerint maga István. A korszak jeles egyházi személyiségei közül többek neve is szóba jöhet, de mindeddig egyikről sem sikerült bebizonyítani, hogy köze lett volna az Intelmek megszületéséhez. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy a följegyző ismeretlen. De ismétlem: egészen bizonyos, hogy a király közvetlen gondolati instrukciói, útmutatásai alapján dolgozott.-A szöveg alapján lehet-e államalapítónk személyiségére következtetni?- Ebből is, de más feljegyzésekből is kiviláglik, hogy nagyon gyakorlatias, praktikus gondolkodású férfiú lehetett. Ugyanakkor, mivel nem tudni pontosan, hogy az Intelmek mely részeit sugallta közvetlenül István, melyeket nem, túl merész vállalkozás lenne a részletes jellemábrázolás.- Hol, milyen formában maradt fenn ez az írásos emlék?- 1083-ból származik az első utalás a szövegre. Ekkortájt avatták Istvánt szentté, s a róla szóló legendában több olyan részlet szerepel, melyből kiderül: a történetíró ismerte az Intelmeket. Ezután a legközelebbi emlék a XIV. századból származó Thúróczy-kódexben maradt fenn. Ebben található meg az élőbeszédből és a tíz fejezetből álló latin szöveg. A kódexet egyébként az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.- Biztos, hogy ez az eredeti szöveg másolata, s nem az egykorú írástudók műve?- Igen, mégpedig nyelvezetéből. A latin ugyanis sokat változott az évszázadok folyamán. Azok a szófordulatok, kifejezések, amelyek az Imréhez címzett intelmekben szerepelnek, olyan, korábbi stílusjegyeket hordoznak, amelyek a 15. században már elavultak.-Napjainkban is érvényesnek fogadhatók el az ezer évvel ezeló'tti istváni gondolatok?- Sok tekintetben feltétlenül. Önmagában az is elgondolkoztató példa, hogy milyen figyelemmel és törődéssel foglalkozott a király fia neveltetésével. De ennél is fontosabb, hogy több helyütt inti az ifjú herceget arra: az alattvalókra mindig tekintettel kell lenni, s velük együttműködve kell gyakorolni a hatalmat. Talán éppen azért lett, lehetett István történelmileg is meghatározó személyiség, mert - gondoljuk meg, tíz évszázaddal ezelőtt - felismerte ezt. Csak így volt lehetséges, hogy elfogadtatta a magyarsággal: e térségben csak a kereszténység felvételével maradhat fenn ez a nép. Szalóky Eszter Az emberi kéz nem mindenhol helyettesíthető
