Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02 / 179. szám

10. oldal Szatirikus Melléklet 1997. augusztus 2., szombat i Senki sem lehet próféta a saját családjában DONKÓ LÁSZLÓ: .............. M aris és Julis Zsarupalota Kakas-hírek Deutsch Tamás szerint annak, hogy a következő választáso­kon Orbán Viktor lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, három oka is van. Az első ok az, hogy Orbán Viktor így szeretné. * * * A tópart rendkívül magas árai miatt a ,3alatoni nyár” elneve­zésű fesztivált az idén Puszta- monostoron fogják megren­dezni. * * * Giczy György pártja székházá­nak lépcsőházában egy még ki nem zárt KDNP-taggal találko­zott, ám később kiderült, hogy csupán jelenést látott. * * * A gazdasági gondokkal küsz­ködő, fényérzékeny filmeket gyártó váci Forte-gyár vezetői sajnálattal állapították meg, hogy fényt látnak az alagút vé­gén. * * * Az eddig szinte teljesen isme­retlen Larry Maligan nem várt sikerrel kezdte szereplését a washingtoni, 765 ezer dollár összdíjazású teniszversenyen, miután már a legelső forduló­ban sikerült meglépnie a teljes kasszával. (Walter) Kovács úr, az őstermelő Kovács úr, az átlagpolgár,- megtelt a magtár, a hombár -, biz nyugodtabb már a „krapek”, learatott ő, s az APEH! Őstermelő lett a honfi, lehet már kosarat fonni, adni-venni disznót,,marhát,- csak tudná, mi üti markát. Őstermelő - s a dinnye kiég, tengerit ver tengernyi jég, almását „tűzhalál” rontja, s „almás” lesz a kis forintja ... A télen, ha hótól ázik, Kovács úr majd dilemmázik: az őskorba visszamenne, ŐSTERMELŐ akkor lenne!? Donkó László Maris: Az én Istenem áldjon meg, Julis! Julis: Hasonló jókat, de a szomszédodnak, Maris! Maris: Tán bal lábbal keltél máma, Julis? Epés vagy korán reggel! Julis: Mán hogyne lennék epés, amikor a boltban hamis tízezrest kaptam! Maris: Hamisat?! Olyat, amin a Szent István van? Julis: Naná, majd a Kop­pány! Maris: Honnan jöttél rá, hogy hamisítvány, Julis? Julis: Megsimogattam az Istvánt. Maris: És mije volt hamis- kás, te Julis? Julis: Mindjárt a kutyabe- tyárságra gondolsz, te Maris! Az országalapító képét simo­gattam meg a bankón ... Maris: Borostás volt, Julis? Julis: Az vót a baj, hogy nem vót borostás! Sima vót. Pedig érdesnek kellett volna Történik: falun lenni, akár a te lelkednek, Maris! Maris: Aztán mi lett a hamis „István királlyal”, Julis? Julis: A körzeti megbízott bevitte a rendőrőrsre, velem együtt, Maris. Maris: Remélem, jól megbi­lincseltek, Julis! Julis: Bilincselték ám a mindjárt megmondom, midet, Maris! Jegyzőkönyvet vettek fel. , , Maris: Rólad vagy az. Ist­vánról? ; ; Julis: Majd rólad vesznek fel jegyzőkönyvet, de nem ám a rendőrőrsön, hanem a diliház­ban, Maris! Maris: Mondom, hogy bal lábbal keltél, Julis! És hány napra ítéltek? Julis: Miért ítéltek volna el, Maris? Maris: Hát a hamis „Istvá­nért”, Julis. Julis: Kiderült, hogy nem én vótam a hamisító, és elenged­tek... Maris: Kár, Julis! Julis: Mi a kár, Maris? Maris: Kivonhattak volna né­hány hétre a forgalombul, Julis! Julis: Mindig lelketlen vótál, Maris. Inkább arról beszélj, mikor adod mán meg a tízezer forint tartozásodat, Maris! Maris: Most, Julis! Julis: Vakuljak meg, ha ez igaz, Maris! Maris: Látsz még, Julis? Mert a kancsal szemeddel is láthatod, hogy itt a vádi új tíz­ezres! Julis: Nem hamis ez, Maris? Maris: Dehogynem! A kör­zeti megbízott most adta a tar­tozása fejében a hites uramnak, a Dömének, hi-hi! Úgyhogy megint van egy hamis „Istvá­nod”, Maris! Aztán simogatha­tod, ahun csak akarod, Mari­som ... No, az én Istenem ne áldjon meg! (Szétmennek.) Kovács XIII. János finoman végigpaskolta borostás orcáját az Old Spice after shave-be mártott jobbjával, majd gondo­san eltüntette az ujjlenyomato­kat. Vetett egy utolsó pillantást a falitükör fölötti Juszt Laci- poszterre, szolgálunk és vé­dünk, sóhajtotta, és óvatosan kilépett a hajnali derengésbe.- Tudod a jelszót? - kérdezte tőle a kerületi kapitányság éber ügyeletes tisztje.-Tudom - válaszolta siető­sen Kovács XIII. János, és meg sem állt a szolgálatvezető ajta­jáig­A Röppentyű utca sarkán oly hirtelen fordult jobbra, ahogyan azt annak idején Sztón had­nagytól látta a tévékettőn. Vé­giglopakodott a Gömb utcán, majd a második sarkon oly hir­telen fordult balra, ahogyan azt annak idején Sztón hadnagytól látta a tévékettőn, de ezt termé­szetesen már egy másik epi­zódban. És akkor földbe gyöke­rezett a lába! A Teve utcai vadiúj csupa- üveg zsaruszékház előtt min­denfajta civil emberek ácsorog- tak, és a nyakukat nyújtogatták. Ám Kovács XIII. János láttán a rendőrbarát polgárok egy va­rázsütésre derűs félkaréjba ren­deződtek, közülük kivált a hat legmarkosabb, jobbról-balról könyörtelenül megragadták Kovács XIII. Jánost, és az arra kijelölt gyalogátkelőhelyen át­segítették a túloldali járdára. Hiába rúgkapált.- Apu, vegyünk színes tévét, egy szép nagy színes tévét akarok! - Jól van, kisfiam, csak ne hadonássz azzal a fehér bottal, mert még bevered a kirakatot...- Mama! Hányszor kértem, használja a szemüvegét!? Megint egy szerencsétlen sündisznó­val súrolta fel a verandát... Baywatck Utolsó kívánság. - A főnök üzeni, hogy a „Piros rózsák beszélgetnek” nincs meg. Nem lenne jó helyette a „Ko-ko dzsámbó”?- Elkésett az áramdíjjal, a gázszámlás épp az előbb volt itt...- Ezzel az ócska trükkel csak a korrupciós botrá­nyokról akarják elterelni a figyelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents