Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
1997. augusztus 2., szombat Körkép 5. oldal Édes anyatejünk Az anyatej világnapját ünnepeltük a minap. Igaz, ennek az eseménynek a NATO-tagfelvételünk sikerével kecsegtető madridi döntéshez képest sokkal kisebb volt a visszhangja, jóllehet legalább ugyanolyan fontos ez nekünk, mint hazánk integrációs törekvései. Ünnep azért volt, meghitt és színvonalas. A harsány hangok talán nem is illenek ehhez a megemlékezéshez. A védőnők egyesületének és az egészségügy szolnoki szak- tekintélyeinek jóvoltából valósulhatott meg az a kis délelőtti program, amelynek nem titkolt célja a csecsemők anyatejjel való táplálásának népszerűsítése volt. A rendezvényre meghívottak szerzett ismereteiken felül persze tapasztalatból is tudják, mekkora kinccsel ajándékozhatták meg csöppségeiket. Kívülállóként is - mint férfi mondom ezt -, jóleső érzéssel tekintettem végig azokon az anyukákon, akik az ünnepségen odaadó tisztelettel hallgatták a főorvosok ismeretterjesztő előadásait. Mindent az apróságok egészségéért! - ez sugárzott vendégekről, szervezőkről egyaránt. Azt, hogy a védőnők és az anyatej gyűjtésével, továbbításával törődök mennyire komolyan veszik hivatásukat, már tapasztalatból ismerem. Arra azonban magam sem számíthattam, hogy munkámból adódóan a rendezvényre véletlenül odacseppenve - meghívott, második babánkat váró feleségem távollétében - engem tüntettek ki figyelmességükkel. A jó szívvel adott szál virágot éppúgy a kezemben tarthattam, mint ők, akiknek a gesztus igazából szólt. A nemes ügy megszállottjaival találkoztam - könyveltem el magamban. A különös élmény hatásaként nem tudtam kiverni a fejemből az ellentmondásos - anyatejet savanyító - gondolataimat: nem vitás, az anyatej a legfontosabb táplálék egy kisbabának. Tudja ezt orvos, védőnő, anyuka és apuka egyaránt, tehát majdnem mindenki. Most, hogy családomban is „élessé” vált a helyzet, nem tehetek róla, de az oly sokat emlegetett Bokros-csomag újra terítékre kerül előttem. A botrányok ellenére keresztülvitt kormánydöntés következtében ugyanis az a pénz, amit ma egy kismama a szülést követő néhány hónapos otthonléte után az államtól megérdemel, nemhogy az anyukát megillető körülmények megteremtésére, de a hideg vízre sem elég. Tehát döntenie kell: szoptatás vagy vissza a munkahelyre. Ha ugyan a sorsdöntő elhatározást megelőző gyötrődéstől - mindent „megoldva” - korábban el nem apad a teje. A választások előtt nem egészen egy évvel arra gondoltam, most, hogy már Bokros nincs, csak az itt felejtett csomagja, talán változhat a helyzet. Talán nem lenne túlzás, ha mondjuk egy esztendeig tarthatna az az idő, amit az anyuka kizárólag csemetéjének szentelhetne, megfelelő anyagi háttérrel. A döntést persze nem kell elkapkodni. Érdemes előtte meghallgatni néhány ismeretterjesztő előadást. Huszonnégy gyereket fogadnak Tábor hátrányos helyzetűeknek Immár harmadik alkalommal rendeztek napközis tábort a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekeknek Zagyvarékason. A szervezést a Damjanich János Általános Iskola vezetősége, tantestülete, szülői munkaközössége, valamint a helyi önkormányzat vállalta fel. Cinka Istvánnal beszélgettünk a részletekről. A diákok életkorát tekintve vegyes a kép, de egyvalamiben hasonlítanak: mindegyik gyerek hátrányos helyzetű. A családjuk rossz anyagi körülmények között él, nincs pénz a gyerekek nyári üdültetésére. Sőt, sokan elhelyezni sem tudják a csemetéket. Ezért jött idén is létre ez a tábor, ami a támogatók jóvoltából összegyűlt összegből fedezi a költségeit. Ez annyit jelent, hogy a gyermekek számára teljesen ingyenes. Abban, hogy mindez megvalósulhatott, nagy szerepe van Cinka Istvánnak, a Damjanich János iskola magyar-történelem szakos tanárának és ifjúságvédőjének. ő vezette tavaly is a tábort. Idén két turnusban fogadják a gyerekeket, összesen huszonnégyet. Reggel 8-tól délután négyig tartanak a foglalkozások, ez alatt kétszeri étkezést és sok változatos programot, érdekes és hasznos előadást biztosítanak a tanulóknak. Többek között városnézésen, kiállításon, aratási és kenyérsütési bemutatón is részt vesznek a diákok, de a programból nem maradhat ki a strandolás és a lovaglás sem. Ha az anyagi háttér meglesz, jövőre is megszervezik a napközis tábort, hiszen pályázaton nyert pénzért cserébe ígéretet tett az iskola: három egymást követő évben megrendezik tábort - tudtuk meg Cinka tanár úrtól. G. Z. Daewoobemutató A szolnoki Hild téren szerdától szombatig láthatók a dél-koreai autógyár palettáját reprezentáló négyke- rekűek. A márka helyi kereskedője, a Ranex Kft. három típust tett közszemlére: a kedvelt 880 köbcentis városi törpeautót, a Ticót, a háromféle karosszériaváltozatban kínált középkategóriás Nexiát, valamint a felső kategória határát súroló, gazdagon felszerelt, Ber- tone formaterve alapján gyártott Esperót. FOTÓ: MÉSZÁROS Tizenöt éve nem nyaralt az abonyi „csodabogár” Még nem is olyan régen sűrűn összesúgtak Abonyban a háta mögött. Nem akarták bántani, de azért állították, bolond ez a fickó, jobb híján elment a józan esze, az összes pénzét állatokba, állatkertbe fekteti. Reggeltől estig talpal, kaszál, utat épít meg ólakat, ahelyett, hogy jól élne. Hát ember az ilyen, sá- pítoztak úton, útfélen, akik hallották, ismerték vállalkozását. Mindezeken az abonyi Tóth Tibor akkor is, meg most is csak mosolyog. Tudja nagyon jól, hogy voltak még a baráti körében is olyanok, akik bizonyos elmebeli állapotokat emlegettek, és mélységesen sajnálták, hogy valaki feleségestül, két gyerekestül 35 évesen már idejutott. Mert mindebben társa, a neje is segíti, támogatja. Szó se róla, előző hivatását is kedvelte, hiszen a fővárosban a BM-nek volt a közművelődésügyi előadója. Műsorokat szervezett, hol az Edda Műveket, hol Katona Klárit, hol Zoltán Erikát, hol Koós Jánost nyerte meg. Ezért naponta a hajnali vonattal utazott a fővárosba, és bizony nagyon sokszor a színházival, a legutolsóval érkezett haza, ami nem semmi. Azután belekóstolt abba is, milyen érzés egy művelődési ház igazgatójának lenni. Végül is sikerült az a terve, amelyet évekig dédelgetett. Mindig is szerette az állatokat, és mivel az íróasztal, a szék nem fogja, itt kiélheti magát. Ezért a városi önkormányzattól öt évre bérbe vett egy héthektáros erdőt a Mészáros-csárda mögött, a Bajtárs úton. A város azt mondja, hogy ez a Tóth Tibi egy miniállatkertet létesített. Pedig a tett elkövetője, azaz Tóth úr szerint ez nem állatkert, hanem szabadidőpark. Hogy mi a különbség a kettő között? Nagyon sok, mert például a szabadidőparkban szabadtéri színpad is létezik, ahol neves együttesek, színészek szórakoztatják a nagyérdeműt. Itt tartották a gyermeknapot, a május elsejét, de lesz program augusztus 20-ára is. Sőt, táborozásokra, esti szalonnasütésekre is akad lehetőség. És ha nincs műsor, akkor ott lesznek az állatok. Egyre többen, egyre nagyobb számban. Hét ló már most is van, ötöt közülük lovagolni is lehet. Azután „lakik” itt amerikai vadszamár, szürke marha, de nem hiányoznak a kecskék, rókák, ludak sem, és még érkezik jó néhány állat. Ezek után arról is essék szó, mi Tóth úr eredeti szakmája: kérem szépen, grafikus. Van egy kis boltjuk is, a felesége ott dolgozik. Amit ott keresnek, az szükséges a gyarapodó állomány élelmezésére, és arra, hogy a környezetet folyton- folyvást csinosítgassák. Az egész családi alapon, vállalkozáson nyugszik, és abban a nagyapától kezdve a gyerekekig jószerével mindenki kiveszi a részét. Legyen szó istállóépítésről, oszlopásásról. Tibornak ez a héthektáros terület a hobbija, az élete, a munkája. Nincs hétköznap vagy ünnep, csak munka reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig. A főnök úr legkevesebb huszonöt évig szeretné mindezt csinálni. Karámok, új sétány, új padok. Mennyi, de mennyi minden hiányzik még! Létezik egy alapítvány is, „Állat- és szabadidő park”-ként jegyezték be. Ha valaki segíteni szeretné őket, köszönettel veszik. Legyen szó pénzről, bármilyen adományról: répáról, szénáról, csutkaszárról, szalmáról, szóval ami az állatok almozásához, etetéséhez szükséges. Eddig is akadtak, akik támogatták ezt a sajátos kezdeményezést, és remélik, újak is csatlakoznak hozzájuk. Hiszen volt olyan nap, amikor Szolnoktól Török- szentmiklósig, Új szásztól Abo- nyig félezren is megfordultak ebben a parkban. Azért a teljességhez hozzátartozik, hogy néhányan ezt az embert még mindig csodabogárnak vélik, mások ennél épületesebb minősítéssel címkézik. De azért egyre több az olyan betérő - köztük miniszterek, volt miniszterek, képviselők, látogatók -, akik elismerően rázzák a kezét, és gratulálnak ahhoz, amit eddig megvalósított. Holott ez az abonyi vállalkozás tulajdonképpen még csak az út elején tart. D. Szabó Miklós A rossz gyerekeket szerette a legjobban- Pici korom óta, amióta csak az eszemet tudom, tanár akartam lenni - emlékezik vissza a kezdetekre Varga Kálmánná, a mezőtúri Rákóczi Általános Iskola közelmúltban nyugdíjba ment igazgatója, akit még 1963-ban avattak biológia-technika szakos tanárrá. Bár tősgyökeres mezőtúri, túr- kevei katedrát pályázott meg. Négy év után tért vissza szülővárosába, Mezőtúrra, a Rákóczi Általános Iskolába. Innen ment nyugdíjba is.-Végigjártam a szamárlétrát, szinte mindent csináltam, amit csak pedagógus elvégezhet - vallja. - Húsz évig voltam osztályfőnök, előfordult, hogy negyven gyereket tanítottam egy osztályban. Tíz éven át ült az igazgatói székben, most - két év „rádolgozás” után - a pihenést választotta. A mezőtúri katedrán eltöltött 30 év alatt sok embert megismert, egy nemzedék nőtt fel keze alatt. Nagy öröm volt számára, ha egykori tanítványa jelentkezett kollégának. Jelenleg a régi rákóczisok közül heten tanítanak az iskolában. Tanárként gyakorlatilag minden álma teljesült. Nagyon sokat volt együtt tanítványaival, ami szerinte a legfontosabb. Tizenöt évig volt úttörővezető, amit ma sem szégyell. Varga Kálmánná FOTÓ. T. A. Ezen időszak alatt jó lehetőségek adódtak a táborozásra. Sajnos erre manapság egyre kevesebb pénz jut.- A , jössz” gyerekeket szerettem a legjobban, mindig komoly kihívás volt velük együtt dolgozni - hangsúlyozza.- Most első a család, idős szüleimmel szemben nagyon sok a törlesztenivalóm - válaszolja kérdésünkre, hogy mit tervez a nyugdíjas évekre.- Idősebbik gyermekem szeptemberben látogat haza Japánból a családjával, őszre várják második gyermeküket, így duplán lesz lehetőségem „uno- kázni”. Az új igazgató pedig visszavár tanítani. Nem távozom végleg a Rákócziból, scs Rendőrtisztek lesznek A megyeszékhelyen a városi rendőrkapitányságon ezekben a napokban fejeződik be tíz rendőrtiszti főiskolás egy hónapi nyári szakmai gyakorlata. Többségük a szebbik nem közé tartozik, amelyben fikarcnyi túlzás sincsen, mert ezek a lányok tényleg szépek. Vajon mi vonzotta őket erre a pályára, és miképpen ítélik meg néhány hetes gyakorlatukat? Papp Sugár húszéves, és befejezte a második évét is. Jövőre, ha végez, hadnagyi rangot kap.- Őszintén szólva, túl sok tapasztalatot most nem szereztünk. Azért részt vettünk házkutatásban, éjszakai akcióban is.- Miért választottad ezt a hivatást?- Mert az ücsörgést meg az íróasztalt nem nekem találták ki. Még maradt egy évem, és utána folytatni szeretném a tanulmányaimat Pécsett, a jogtudományin. Vígh Beáta a Verseghybe járt gimnáziumba, és ő is elsős volt.- Úgy jutottam ide, hogy harmadikos koromban még fogalmam sem volt, hová jelentkezzem. Negyedikben határoztam.- Es megbántad?- Dehogy!-Mi a nehéz a „szakmában"?- Hogy aki rendőr, annak sokszor se éjjele, se nappala, se ünnepe, se vasárnapja.-De most következik egy kis szünet...- Végre-valahára, augusztus szabad. Én például Tiszaújvá- rosba megyek nyaralni. sokat úszom, mivel az a hobbim. Militár Judit is szolnoki, bár Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumban érettségizett.- Befejeztem az elsőt, és őrmester lettem, akár a többiek. Az elméleti tárgyakon kívül önvédelemmel is foglalkozunk, szerencsére a civil életben még nem kellett alkalmaznom.- Tapasztalatod szerint mi a véleményük a fiúknak a rendőrtiszt- jelölt lányokról?- Minden bizonnyal kivételnek számítok, hiszen a barátom támogat, megértő. Valószínűleg azért, mert most végezte el ugyanezt a főiskolát. Én pedig úgy vagyok vele, hogy egyszerűen szeretem ezt a hivatást a változatossága miatt. Majzik Zsuzsa a Széchenyiben érettségizett, és kis kitérővel jutott ebbe az intézménybe.-Először Mezőtúrra vettek fel, a főiskolára, de hát az nem az én világom volt, ezért egy év után elbúcsúztunk egymástól. Ezt követően ide jelentkeztem, és bekerültem. Nem csak én örültem, a család is.- Úgy látom, világoskék a körmöd...- Most, mert néha más színűre festem. Ezért még nem szóltak.- Hol, milyen akcióknál voltál jelen?- Közúti ellenőrzésen. A tapasztalatok szerint sajnos sok az ittas vezető.- És egy ifjú rendőr őrmester hölgy mit iszik? Vagy ez titok?-Miért lenne? Általában üdítőt, tejet, vizet. Olykor, ritkán, baráti társaságban egy korty whiskyt. Hallottam, ha olykor éjszakai razziákra, bevetésekre, igazoltatásokra osztották be őket, a srácok szinte kivétel nélkül, szerfölött szerettek volna vigyázni rájuk. Elnézve a felvételeket, buzgóságukat tökéletesen megértem. D. Szabó Miklós Papp Sugár Vígh Beáta Militár Judit Majzik Zsuzsa
