Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-13 / 188. szám
» ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN Megjárta a „hadak útját” a szövetkezeti mozgalomban Volt már vörös-, de zöldbáró is Lengyel Károly, a túrkevei Búzavirág Kft. igazgatója a szövetkezeti mozgalomban eltöltött 38 év során több rosszat tapasztalt, mint jót. Mégsem megkeseredett ember. Sőt. Hobbija a szakmája. Nyugdíjaskor ide vagy oda, ma is dolgozik. Nemrég kapott emlékérmet a szövetkezeti világnapon. Karcagon született, Debrecenben tanult. ’64-től egy évig Túrkevén dolgozott, majd elkerült öt évre. - Abban az időben a maihoz hasonló mélyponton volt a mezőgazdaság - mondja. - „Ették” a mezőgazdasági szakemberereket. ’70-től aztán Túrkevére jött főagronómusnak. Itt ragadt végképp. Megnősült, letelepedett. Azóta - ahogy mondják - egy falu, egy nóta. Több átalakulást megérve, ugyanabban a szövetkezetben dolgozik, méghozzá egy-két évet leszámítva, első számú, felelős vezetői munkakörökben. Lengyel Károly fotó: sós Nehéz kenyérkereset volt ez mindig. Hol vörös-, hol zöldbárónak titulálták, szókimondásáért kispadra is ültették, mellőzték. Unszolásra lett párttag, de az elsők között lépett ki a kínai vérengzés idején. Az emberi konfliktusokat, noha nehéz volt feldolgozni, türelemmel viselte. Az idő később őt igazolta. Az első nagy félreállítás után bocsánatot kértek tőle. Szakmai elmarasztalást sosem kapott, elismerést nem várt. A kft.-ben hetvenöt dolgozót irányít öt közvetlen beosztottal. Most az aratás adta a legnagyobb munkát. Sajnos ehhez nagyon rossz volt az időjárás, ami jelentős kárt okozott. Lánya pedagógus, veje szakmabeli: agrármérnök. Már őt is köti a kevi föld. Túrkevei gyerekek táboroztak Szarvason Kerékpárral a természetben Huszonnégy, hat-tizenkét éves gyermek pattant kerékpárra Túrkevén a közelmúltban, hogy Szarvasig 40 kilométert kerekezzen a Nimfea természetvédelmi egyesület táborába. A nyolcnapos sátorozásra a szervezők gazdag „menüt” kínáltak. Sallai R. Benedek, a Nimfea túrkevei irodavezetője, tábor- vezető-helyettes nyilatkozott lapunknak.- A szabadidőt igyekeztünk úgy megszervezni, hogy a gyermekek lehetőleg ne unatkozzanak - mondta. - A délelőtt szakmai, tehát természet- védelmi jellegű volt. Ebbe éppúgy belefért a Szarvasi Arborétum megtekintése, ott egy előadás meghallgatása, mint a vízi élőhelyek tanulmányozása a Holt-Körösön. A különböző helyszínek között természetvédőkhöz hűen kerékpárral közlekedtünk. A fiatalok megismerkedhettek a természet és tájvédelem alapvető problémáival. A környezet kínálta az ártéri élőhelyek vizsgálatának lehetőségét. Ismereteket szerezhettek a Sárrét élővilágáról és növényhatá- rozási alapismeneteket sajátíthattak el. A nyolc nap alatt tanultakból elméleti kérdésekkel fűszerezett akadályversenyen adtak számot a táborozok. Természetesen nem csak komoly dolgokkal foglalkoztak, hanem sokat játszottak, illetve minden délután kézműves-foglalkozáson vehettek részt. Szabó Tünde táborvezető és Nagy Anikó pedagógus segítségével megismerhették a bőrö- zés, az agyagozás, a fonás és az origami alapjait. Akik akartak, horgászhattak is, de sportolásra is lehetőség volt. A szülőknek közös kiránduláson biztosítottak látogatási lehetőséget. Szabadon lehet ajánlani Díszpolgárt keresnek Szaporodó szeméthalmok Mezőtúron javában tart a bányató ökológiai rekonstrukciója, ám ez nem zavarja a régi (új?) szemetelőket a környezetrombolásban. Egy két évvel ezelőtti önkormányzati rendeletnek megfelelően felhívást tett közzé a polgármesteri hivatal, amelynek értelmében idén szeptember 15-ig a mezőtúri állampolgárok az alábbiak szerint kitüntetési ajánlásokat tehetnek. „Mezőtúr Város Díszpolgára” és „Mezőtúr Városért” díj adományozására a pártok, állami és társadalmi szervek, tömegszervezetek, munkahelyek és választópolgárok, a „Mezőtúr Város Szolgálatáért” díj adományozására pedig bármely választópolgár vagy jogi személy tehet javaslatot. Az ajánlásokat a polgármesterhez kell benyújtani, amelyeknek részletesen kell tartalmazni az ajánlott személy munkásságát, illetve konkrét alkotás, eredmény ismertetését. A kitüntetések adományozásával kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó ön- kormányzati rendelet megtekinthető a polgármesteri hivatalban és a könyvtárban. Az oldalt szerkesztette: Simon Cs. József A fotókat készítette: Uzsoki Jánosné, Takács Antal és Simon Cs. József Száz éve született dr. Györffy Lajos, a tudós-nyelvész múzeumigazgató Hazahozta a Finta-hagyatékot, megtalálta a tarsolylemezt- Egyetemistaként a karcagi múzeumban dolgoztam nyaranta, és egy alkalommal Túrkevére jöttünk gyűjteni. Akkor találkoztam először Lajos bácsival, akit írásaiból, hírből már jól ismertem. Mindenki nagyon tisztelte - emlékezik dr. Örsi Julianna, a túrkevei Finta Múzeum igazgatója neves elődjére. A neves múzeumigazgató elődöt, aki tudós-tanár is volt, Túrkeve jeles személyiségei között - Hegyfoki Kabos meteorológus-pap, Korda Sándor rendező, Zádory Oszkár és Finta Sándor szobrászok mellett - tartja számon az értékőrző helyi emlékezet. A családtörténeti kiállítást dr. Györffy Lajos (1897-1986) születésének századik évfordulója alkalmából rendezték meg abban az intézményben, ahol 1956-tól kezdődően közel 30 éven át gyarapította szellemi és anyagi javakkal az 1951-ben alapított múzeumot. A Györffy család az 1632. Kisiskolásként október 7-én datált levélben kapott nemesi címet Rákóczi György fejedelemtől. A re- demptus idején, 1745-ben váltottak földet, ezt követően egyre meghatározóbb a leszármazottak tevékenysége Túrkeve életében. Az orosz, angol, német, török, arab nyelven beszélő Györffy Lajos gimnáziumi osztályait Túrkevén, Mezőtúron, Iglón, Pápán végezte. Debreceni jogi tanulmányait az első világháború félbeszakította, végül Pesten fejezte be 1920-ban. A Keleti Akadémia után a budapesti egyetem bölcsészkarán hallgatott történelmet és földrajzot. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságnál dolgozott hat évig, majd hazajött Túrkevére, ahol árvaszéki ülnök, tanácsnok, főjegyző, majd 1943-tól az észak-erdélyi Szamosújvá- ron és Désen polgármester volt. 1946-ban listára került, tanításból élt szülővárosában. Életének nehéz szakasza volt ez, ahogy 1950-ben kelt önéletrajzában írja: „ Vagyonom nincs, gyermekeim tulajdonát képező' 600 négyszögölnyi gyümölcsöst haszonélvezem. Özvegy édesanyámat tartom, akinek 1 hold 40 négyszögöl kerti földje van. Mint létszámfelettit, végelbánás alá vonás Dr. Györffy Lajos mellett „B" listára tettek. Ennek következtében nyugdíjba kerültem, s azóta állandóan Túrkevén lakom, ahol idegen nyelvek tanításával foglalkozom. ” Györffy Lajos találta meg egyik legértékesebb honfoglalás kori leletünket, a Bokroshalmi tarsolylemezt. Sokat tett a Finta-hagyaték Túrkevére kerüléséért, akárcsak a kun nyelvi emlékek összegyűjtéséért. Az Alföld török kori településeiről írt könyvével érdemelte ki, hogy múzeumigazgató legyen. A családtörténeti kiállítás olyan relikviákat mutat be, amelyeket még kevesen láttak. Festményeket az elődökről, személyes használati tárgyakat, de Györffy Lajos könyvtárának néprajzi, nyelvészeti tárgyú kötetei is láthatók a Finta Múzeumban. Alkalmi tárlatvezetőnk, dr. Örsi Julianna három napig volt közvetlen munkatársa neves elődjének, dr. Györffy Lajosnak fotó: scsj Támogatókat vár írásainak kiadásához Párizsban is olvasható Tinédzserkora óta ír verseket, novellákat a mezőtúri Gazdag Jenó'né Papp Eszter. Többször szerepelt eredményesen különböző pályázatokon. Egyik legszebb emléke a Magyar Rádió országos kiírású versenyén elért sikeres szereplése. Az idei ünnepi könyvhétre Emlékversek címmel antológiát jelentetett meg az Alterra Svájci-Magyar Kiadó. A kötet többek között megjelent Párizsban is. Papp Eszternek öt verse szerepel a válogatásban. Novellái iránt egy másik kiadó érdeklődik. Ajánlatot kapott írásainak önálló kötetben való megjelentetéséhez is, amihez anyagilag kellene hozzájárulnia. Mivel rendkívül nehéz anyagi körülmények között él, marad a remény, a csodavárás, hogy támogatókat talál a kiadáshoz. Papp Eszter fotó: uzsokiné Papp Eszter számára legfontosabbak az emberi értékek: a szeretet, emberség, önzetlenség. Persze tudja, civilizált világunkból ezek egyre inkább hiányoznak. A fotóművész videóra cserélte a fényképezőgépet Kétszáz rovart gyűjtött - színes diára- Hogy fényképezni kezdtem, annak köszönhető, a katonaságnál szerettem „lógni”. Amikor fényképezni tudókat kerestek, én is jelentkeztem. Pedig a fotózásról semmit sem tudtam - emlékezik pályafutása elejére Pólya Pál túrkevei fotóművész.- Mivel rákényszerültem, nagyon hamar megtanultam, melyik a gép eleje és a hátulja. Énnek az időszaknak nagyon sokat köszönhetek, minthogy ekkor tanultam meg laborálni, a filmeket előhívni - mondja a fotós. Pólya Pál a katonaság után Túrkevén kezdett tanítani, de a fotózást sem hagyta abba. Ekkor már megvolt az a gépe, amelyet a „zsoldjából” vásárolt. Akkori igazgatója nagyon sokat segített neki. Az iskola vásárolt egy akkor modernnek számító Zenit gépet, ezzel készíthette képeit. Igazgatója, Simon Sándor adta a jó tanácsot, amit azóta is igyekszik betartani: - Ne fényképeket csinálj, hanem fotózzál!- Nagyon szerettem a természetet és az embert fotózni - mondja kedvenc témáiról. - Kedvelem az egészből kiragadott a részeket, ezért a természeten belül a rovarokat fényképeztem a legtöbbet. Nagy tervem volt, hogy Túrkeve rovarfaunáját diasorozaton megörökítsem. Közel kétszáz rovart sikerült lencsevégre kapnom. Amikor embereket fényképeztem, elsősorban az arcuk érdekelt. Szerintem csúnya ember nincsen, mindenkiben meg lehet találni a maga szépségét - vélekedik Pólya mester. Pólya Pál fotó: t. a. 1989-ben került először videokamera a kezébe. Megragadta az a rengeteg lehetőség, melyet az új technikában felfedezett. Többen mondják, a videó nem igazi művészet, ám ő más álláspontot képvisel. Szerinte egy kép, legyen az mozgó vagy álló, attól válik alkotássá, hogy gondolat van mögötte. Fokozatosan áttért a videóra. A képi látásmódja azonban - többek szerint, akik a filmetűdjeit összehasonlítják a fotóival - nem változott. Ha megfelelő pénzügyi fedezete lenne, visszatérne a fotózáshoz - vallja.- Sajnos olyannyira megdrágultak az alapanyagok, hogy ma már luxusnak számít a fotóművészet. A kiállítási lehetőségek is beszűkültek, nehéz helyet találni, ahol tárlatot lehetne rendezni - véli a fotóművész.
