Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-10 / 159. szám

* A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK « ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK » ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * UJ NÉPLA Üresen áll az új osztály A bürokrácia útvesztőiben Helyi hírmondó Ez a tábla a fűtenger között hirdeti, hogy a városban mi minden eladó. Általában minden település­nek, így Kunhegyesnek is akad egy „reklámújságja”. Esetünkben nem más ez, mint egy tábla a nagy ABC előtt, amelynek mindkét oldalára kiragaszthatja, felrakhatja közleményét az eladni akaró. Aki veszi a fáradtságot, és át­gázol a „Pató Pál-os” kiné­zetű fűrengetegen, máris kö­zelről silabizálhatja az ajánla­tokat. Kérem, eladó itt segédmo­tor, kiskutya, kertes ház, az­után napos- és előnevelt csirke, televízió, szopós borjú, férfi nagykabát, Trabant, villanyda­ráló, cipőállvány, szenes­kályha, illetve egy ablakbetét­tel, mindenestül. Akinek kocsira nem futja, és az átlagosnál rövidebb a lába, szíves figyelmébe ajánlunk egy megkímélt 26-os női ke­rékpárt. Milyen a jó tanár? íme egy bájos összeállítás Za­bolainé Kovács Margit és Vigh Márta, Kunhegyesen tanító pe­dagógusok gyűjteményéből. Legalábbis ahogyan a legérin- tettebbek, a gyerekek látják: 1. A jó tanár kedves, okos és szereti a diákjait. 2. Közvetlen, barátságos. Úgy tudjon beszélni, hogy ne legyen unalmas. Legyen hu­mora. 3. Egy tanár legyen türelmes a tanulóival. Magyarázza el az anyagot, és a tanulók iránt le­gyen megértő. Ne nézze azt, hogy a tanulónak milyen a ru­házata. Ne szekálja a diákot! 4. Szerintem a jó tanár le­gyen illedelmes, művelt. Le­gyen humora, néha elejthet egy pár viccet. Ne legyen túl szi­gorú és ne verekedjen. 5. Ne ordibáljon, kedves le­gyen, néha engedékeny is, és legyen jó humora. 6. Szigorú, de igazságos, vi­szont legyen humora. 7. Hát, lényegében gőzöm sincs, milyen legyen egy jó ta­nár, mert még nem nagyon ta­lálkoztam olyannal. Jó tanár csak a mesében létezik! Utói­rat: Na jó, vannak kivételek ... Mit tehetnénk mindehhez? Az igaz, hogy jó tanár nem sok létezik, de azért előfordul be­lőle itt is, ott is, amott is, szóval szerencsére a mesén kívül, a va­lóságban is létezik. Bank helyett bank Mint már hírül adtuk, tavaly december 31-ével megszűnt az úgynevezett zöld bank, a Mezőbank kunhegyesi ki- rendeltsége. Nem sokáig állt üresen a helyiség, mert bank helyett bank lett benne: a Rákóczi Hitelszövetkezet, Hevesről. Ami a személyzetet illeti, mindenki maradt, még a fő­nök asszony is. Ez a pénzin­tézet kisebb mint az elődje, és a múltja sem nyúlik a tá­voli időkbe, hiszen két és fél esztendeje alapították. Magánszemélyek és vál­lalkozók is vehetnek itt fel hiteleket. A magánszemé­lyek természetesen megfe­lelő kezesekkel és valami­lyen fedezettel kell, hogy rendelkezzenek, a vállalko­zók esetében nem kell ke­zes, csak fedezet. Népszerűségükre jel­lemző, hogy a kirendeltség még csak év végére, jobban mondva január elejére lesz egyéves, de máris egyre többen veszik igénybe szol­gáltatásaikat. Napjainkban százharminc tagjuk van. A Rákóczi Hitelszövetkezettől magánszemélyek és vál­lalkozók is vehetnek fel kölcsönt. Innen már csak az ápoltak hiányoznak, a szoba szépen be­rendezett, kész. Köztudomású, hogy december 31-ével megszűnt a kunhegyesi szülőotthon. Időközben úgy dön­tött az önkormányzati képviselő- testület, hogy jó lenne, ha az építmény ápolási osztályként szolgálná az embereket. Megtörtént a létesítmény át­alakítása, a személyi állomány képzése. Az elképzelések szerint harminckét ágy lenne, ahová olyanok kerülhetnének Kunhe­gyesről, meg máshonnan is, akik ugyan állandó orvosi ellátást nem igényelnének, de szakszerű ápo­lást igen. Az ügyben számtalan megke­resés, egyeztetés volt. Legutóbb például június 4-én is, mivel a nyitás időpontja eredetileg má­jusban lett volna. Jelenleg ennél két hónappal többet írunk, és amikor ott jártunk, a berendezett termek, ágyak üresen árvál­kodtak. Noha még a bürokrácia útvesz­tői miatt hiányzik egy-két enge­dély, azt is megtudtuk, ha van be­teg, tulajdonképpen el lehetne kezdeni a munkát, a rászorultak ápolását. A hiányzó iratokat utó­lag is be lehet szerezni. Összedolgozik apa és fia ahol jelentősebb az idegen- forgalom, és módosabbak az emberek. Azért nem lett hűtlen a ko­rábbi, megszokott termékei­hez, a nyílászárókhoz sem. Csak ezek már ívesek, ível- tebbek, az üvegezése arany, részben lemez: a nyugati stí­lusnak megfelelően. Legérdekesebb megrende­lése egy zsidókoporsó volt, amelyiknek az a lényege, hogy 2,5 centis gyalulatlan deszkából készül, fémszög nem lehet benne, fatiplik fog­ják össze. A mérete 50x60-as, a magassága 40 centi és 190 hosszú volt. Az ifjabb Nász, aki nyáron itt dolgozik, szintén letette már a névjegyét: egy gyö­nyörű, kunsági stílusban fara­gott kopjafát készített Ópusz­taszerre, az emlékmű portájá­val szemben lévő területre. Ami az idősebbik Nász Ist­vánt illeti, nagyon sokan ké­rik fel támogatásra. így az is­kolák, az óvodák, létesítmé­nyek: kit munkával, kit fafa­ragással, kit pénzzel támogat. Akin tud, segít. Nász István Kunhegyesen idestova húsz éve dolgozik a szakmában, és a neve jól cseng az asztalosok között. Vállalkozó, aki mostanság is hat szakmunkást és tizenegy tanulót foglalkoztat. > Az utóbbiakat azért, mert gondol az utódnevelésre is. A fia, a fiatalabbik Nász Ist­ván is vele dolgozik, aki a megyeszékhelyen, a faipari szakközépiskola másodikosa. Ő gondolta ki, mi lenne ha nádtetős faházakat, sörözőket, kutyaólakat, kerekes kutakat állítanának elő. Bevált az öt­let, akadnak megrendelők hobbitelkekre, horgászta­nyákhoz. Főleg a Dunántúlra, a Velencei-tó környékére ke­rülnek a termékek, szóval, A felvételen Nász István és segítői. Elől a sörözői fedett kerti padok, a háttérben egy faház, amelyet bármilyen mé­retben elkészít. Törökülésben a felvételire Fruzsi most éppen török­ülésben a magyart bűvöli A képen látható hölgy a kun­hegyesi Hovanecz Fruzsina, akinek még alig száradt meg a tinta az érettségijén. Fruzsi a közelmúltban sikeresen matu­rált Karcagon, a Gábor Áron Gimnáziumban. Ezzel azon­ban még nem fejeződtek be megpróbáltatásai, újabb erő­próba várta: Egerbe jelentke­zett, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola magyar­kommunikáció és magyar­művelődésszervező szakokra. Amikor ott jártunk, még nagyon tanult, és mire a cikk napvilágot lát és megjelenik, valószínű már sejti, felvették- e. Ha nem, akkor sem kesere­dik el: elmegy nulladik évfo­lyamra, esetleg egyéves új­ságíróképzőbe. Régi álma ugyanis, hogy a médiában dolgozzon. A barátai részben Karca­gon, részben itthon laknak, de hát a hónap derekáig rájuk kevesebb idő jut: „hála” a szó- és írásbeli felvételiknek. A fontos tök A héj nélküli tökmag termesz­tése nagy hagyománynak szá­mít Tiszaroff és Tiszagyenda térségében. Tiszagyendán több mint kétszáz hektáron, Tisza- roffon is száz hektárnál na­gyobb területen bíbelődnek a gazdák ezzel a növénnyel. Át­lagosan egy-három hektárosak a táblák, de akad húsz hektáros is. Hasonlóan a kukoricához, kétszer kell kapálni, vegysze- rezni is szokták, de csak csín­ján, hiszen a héj nélküli tökmag nagyon sok, fontos gyógyszer alapanyaga. Mázsánként negy­ven-negyvenötezret fizetnek érte, és jórészt exportra szállít­ják Ausztriába, Németor­szágba, Hollandiába. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Negyvennégy évesen az iskolapadban Ámbár hölgyek életkorát nem illik nagydobra verni, a kun­hegyesi Dudás Gábomé Icá­ról annyit mondhatunk: már évtizedek óta főzött, amikor negyvennégy évesen ismét beült az iskolapadba. Koráb­ban a húsboltban dolgozott pénztárosként, majd átjött a Kunság Népe Szövetkezet konyhájára, vezetőnek. Noha az itt kosztolóknak ízlett, amit feltálaltak, Icát egyszer hívatta a főnöke. Azt mondta, jó lenne, ha az érettségije mellől a szakmunkás bizonyítvány sem hiányozna. Bizony, akkor tanulni, ami­kor már felnőtt gyerekei van­nak az embernek, nem köny- nyű. Ica gondolkodott egy ke­veset, majd ráállt arra, hogy negyven túl két egész tanévre Szolnokon ismét beüljön az iskolapadba. Nem volt könnyű éjszakákon át tanulni, ké­szülni, de hát meglett az eredménye, mert minden vizsga sikerült, és a hőn áhított papírt is átvehette. Azóta is hetente ötször a szövetkezet konyháján ké­szíti a finomságokat. Azért nem ússza meg a hétvégeket sem, hiszen otthon is ugyan­azt teszi: rendszerint hat személyre főz. Kedvenc étele a csülök-, illetve a kö­römpörkölt, amelyek ugye nem kimondottan kímélő ételek. A családban más a sláger: az Ica főzte húsleves, hozzá rántott csirke, mondjuk uborkasalátá­val. Aki aztán ebből bevág ebédre egy takaros adagot, az esti ha­rangszóig biztosan tűr vele. A szövetkezet konyháján naponta elvitelre is sok adagot kiad az ételhordókba Dudás Gábomé Ica. Festőművésznek készül Alig múlt tízéves Józsa Pop- pea, de már jó néhány orszá­gos első helyezést ért el azok­kal a rajzaival, képeivel, ame­lyeket különböző környezet­védelmi kiállításokra, tárla­tokra küldött el. Most ez a folyamat új feje­zettel folytatódott, hiszen Abádszalókon a mini Poppea Galériában édesapjával, Józsa János festőművésszel közö­sen megnyílt a legelső tárlata. Poppea szavaival élve: a kiállítást Bordás Imre bácsi, Abádszalók polgármestere nyitotta meg. A fiatal leány korábban Kisújszálláson járt iskolába, de az utóbbi évet Debrecen­ben végezte, olyan bizonyít­vánnyal, amelyik minden vál­tozatosságot nélkülöz. Ugyanis csak egyetlen egy jegy, az ötös ismétlődik benne. Poppea az abádszalóki tár­laton mintegy tíz alkotását mutatta be. Ezek tűzzomán­cok, olajfestmények, vala­mint filccel készültek. A mű­vek olyan mesevilágot ábrá­zolnak, amelyet ő talált ki, és örökített meg. Az ifjú hölgy első kiállí­tása életének tizedik eszten­dejére esik, de aligha kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy minden bizonnyal nem ez az utolsó. Annál is inkább, mert festőművész szeretne lenni. Ugyanakkor éles kritikus, hi­szen az édesapja alkotásairól is megvan a maga véleménye:-A legtöbb tetszik, mert apu tehetséges művész. De van amelyik nem, mert nem az én világom. Ilyen egy tízéves (mű- vészjpalánta világa ... Józsa Poppea a képeit mutatja; mögötte édesapja, Józsa János festőművész.

Next

/
Thumbnails
Contents