Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-09 / 158. szám

11. oldal 1997. július 26., szombat néplap SZÍNES OLDALAK A térképen kis félszigetnek tűnik, holott területe nagyjából akkora, mint a Dunántúl. Északi ha­tára a La Manche csatorna, míg keleti és déli partjait a méltóságteljes Atlanti-óceán hullámai nyaldossák. Levegője szinte állandóan párás, így nem csoda, hogy minden zöld. Egykoron a kel­ták földje volt e baglyoktól hemzsegő terület, erről árulkodnak a sok helyen megtalálható, idő­számítás előtt kétezer évvel emelt, titokzatos sírkamrákat rejtő hatalmas gránitoszlopok, kőasz­talok. Ma az ősök leszármazottjai, a bretonok lakják ezt a vidéket, akik nagy erőfeszítések árán ápolják sajátos nyelvüket és a kultúrájukat. Nyugalmas hétköznapjaikat nemrégiben megyei kultúrmisszió „zavarta meg”. A Jászság Népi Együttest a Báli István vezette négytagú delegáció kísérte el azzal a céllal, hogy lerakja az együttműködés alapjait megyénk és Bretagne között. Mont St. Michel, az egyik turistalátványosság Kelet-nyugati irányban ke­resztülautózva Franciaországot utunk első állomása a Loire hosszú tölcsértorkolatában el­nyújtózó kikötőváros, Nantes szomszédságában fekvő Nozay falucska. Ismerősök fogadnak, azok, akik már felkeresték régi­ónkat, amikor részt vettek az AGRYA megyei egyesülete ál­tal szervezett Agrárúton Euró­pába szemináriumon, Szolno­kon. Másnap a nagy tekintélyű vidékfejlesztési egyesület, a CIVAM helyi vezetőivel ülünk egy asztalnál. A kétórás eszme­csere eredményeként partnere­inkkel megállapodunk abban, hogy érdemes együttműköd­nünk, elősegítendő elsősorban a fiatal agrárszakemberek tapasz­talatcseréjét, hazánk uniós csat­lakozását, a falusi turizmus fel­lendítését. A tárgyalások leve­zetéseképpen egy farmra invi­tálnak ebédre, ahonnan viszont csak órák múltán szabadulunk, vendéglátóink olyannyira ér­deklődnek régiónkról, különös­képpen mezőgazdaságunkról. A gazduram, hogy tovább marasz­taljon minket, a kamrából felhoz egy régi italos üveget. Hamaro­san kiderül: ezt a palackot a benne levő almapálinkával még a nagyapja rejtette el a németek elől a második világháború ide­jén. Ilyen invitálást természete­sen nem utasíthatunk vissza. Politikus skót dudával Bretagne szívében, Pontivy- ben Morbihan megye közgyűlés­ének alelnöke, Silfiac település polgármestere, Serge Moelo vár­ja kis csapatunkat. Elvezet a szállásunkra, egy öreg, gránit­tömbökre épült, ízig-vérig breton házba, majd vacsorára hív ottho­nába. Az ínyenc ételek és kiváló borok társaságában sok mindent megtudunk Bretagne- ról és la­kóiról, a bretonokról. Például azt, hogy ők a skótok és az írek rokonai, akik mindig is hangoz­tatták különállásukat, s ma is küzdenek saját nyelvük, hagyo­mányaik ápolásáért. Nemsokára előkerül a mifelénk skót duda­ként ismert hangszer, s a polgár- mester legnagyobb meglepeté­sünkre ízelítőt ad a breton népze­néből. A La Manche csatorna egyik festői öble felé haladunk autónk­kal. Meghívásunk az*«gynevezett Smaragd-partabdk fekvő , St. Maloba szól, ahol úgy döntöttek, rendeznek egy olyan fesztivált, amely keresztmetszetet ad a világ folklórjából. A gyönyörű kis ten­gerparti városka utcáin éppen megkezdődik a résztvevők felvo­nulása, amikor odaérkezünk. A legkülönfélébb népi együttesek énekelnek, zenélnek, táncolnak végig a városon, Perutól Afriká­ig, Skóciától az óceániai szigetvi­lágig. Jól megfér itt egymás mel­lett a skót duda és a pánsíp, a tam­tam dob és a tangóharmonika, a középkori lovagjelmez és az ágyékkötős csendes-óceáni vise­let. A színpompás kavalkádban csakhamar ismerős ritmusra le­szünk figyelmesek, nemsokára pedig feltűnik a Jászság Népi Együttes csapata. A népviseletbe öltözött lányok és fiúk láthatóan zavart okoznak a nézők között, sokan nem tudják, hová is tegyék ezt az életteli, energikus táncot és zenét. A délutáni szabadtéri szín­padi fellépéskor vi­szont már egyértelmű­vé válik: a többezres közönség gyorsan szí­vébe zárta a jászsági fi­atalokat. A tapsvihar­ból ítélve úgy érezzük: a húsz ország 33 együt­tesét felvonultató fesz­tiválon ők aratták a leg­zajosabb sikert.- Köszönet a jászbe­rényieknek, St. Malo- ban ma nagyon jó ma­gyarnak lenni - fejtjük ki a település polgár- mester asszonyának, amikor fogadja a me­gye „külügyminiszte­re”, Báli István vezette kis küldöttséget. A La Manche után az Atlanti-óceánt vesz- szük célba. Muzillac nevű kis településen a népi mesterségek fesz­tiváljára várják a jászságiakat. A herényiek a falucska főterén több száz fős nézősereg előtt ismétel­ten bizonyítják, hogy ők igazán értenek mesterségükhöz, a tánc­cal, a zenével egyszerűen lenyű­gözik közönségüket. A hagyományőrzést egyébként Bretagne-ban nagy betűkkel le­hetne írni - erről is meggyőző­dünk, amikor Silfiac polgármes­Morbihan megye közgyűlésének alelnö­ke ízelítőt ad a breton népzenéből. Ősi kelta építmények Bretagne-ban Találkozó a régió hagyományőrző egyesületeinek vezetőivel téri hivatalában találkozunk a környék hagyományőrző egye­sületeinek vezető képviselőivel. Persze mi is tudunk meglepetés­sel szolgálni. Osztatlan elisme­rést arat az a videófelvétel, amely tavaly nyáron készült Abádsza- lókon és bepillantást enged az eurorégiók népi és sportjátékai­nak fesztiváljába, melynek foly­tatását éppen Bretagne-ban ter­vezik. Báli István csakhamar nem győz válaszolni, úgy zápo­roznak a szervezésre, a tapaszta­latokra irányuló kérdések. Egy nyári éjszaka álma A tiszaszentimrei hagyomány­őrzők sikereinek színhelyére, Elzász­ba érve még nem sejtjük,, mi vár min­ket. A varázslatos Vilié völgyében fény- és hangjáték­kal fűszerezett törté­nelmi színdarabra vagyunk hivatalo­sak. Az előadás kez­detére mintegy hat­ezer ember zsúfoló­dik össze a hegyol­dalon, hogy megte­kintse a környék 18 apró településének közös produkcióját. A megye vezetőitől és a rende­zőktől megtudjuk, nyolc eszten­deje minden évben megrendezik az előadásokat, amelyek nem­csak a környékbelieket vonzzák, de a Rajna túlpartjáról, a szom­szédos Németországból is sokan ruccannak át, hogy megtekintsék a parádés eseményt. A mostani előadást 45 egye­sület 1500 tagja társadalmi munkában készítette elő hóna­pokon át. 550 amatőr szereplő kétezer, többnyire saját maga készítette jelmezben lép a kö­zönség elé. A „színészek” kö­zül a legkisebb öt, a legidő­sebb pedig elmúlt hetvenéves. Az előadás címe nemes egy­szerűséggel: Egy nyári éjsza­ka álma. Az abszolút profi munkára valló tűzi és vízi játékkal, va­lamint a legkülönfélébb fény­hatásokkal káprázatossá tett kétórás szuperprodukció, amely elénk tárja a térség tör­ténelmét a kezdetektől a ró­mai, francia és porosz ural­mon át egészen a második vi­lágháború végéig, egyértel­műen arról tanúskodik, mi­lyen nagy dolgokra képes a te­lepülések, az emberek össze­fogása. Fotó és szöveg: Laczi Zoltán Pillanatképek a St. Malo-i folklór világfesztiválról Abol az óceán felfalja Európát

Next

/
Thumbnails
Contents