Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-07 / 156. szám

1997. július 7., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Hortobágyi kutatótábor A Hortobágyi Nemzeti Park egyik fiatal tölgyesében - a Hortobágy folyó partján - állít­ják fel sátraikat a XXIII. termé­szetvédelmi kutatótábor részt­vevői vasárnap délután. A cso­port tagjai - középiskolás tanu­lók, valamint főiskolai és egye­temi hallgatók - szakemberek irányításával végzik a térség természeti és kultúrtörténeti ér­tékeinek a feltárását, értelmezik az ökológiai viszonyokat, s azok kapcsolatait a környező agrártájjal. A tapasztalatokat tájgazdálkodás és területhasz­nosítás során hasznosíthatják majd az illetékesek. A szervezésben döntő szere­pet vállaló Alföld-kutató, dr. Tóth Albert, a GATE Mezőtúri Főiskolai karának docense el­mondta: a természetvédelmi te­rületen és annak védőzónájában végzett ökológiai alapkutatá­sokban az elmúlt huszonkét év alatt több mint ezren vettek részt. Az ifjú kutatók az idén ökológiai, madártani, hidroló­giai és halfaunisztikai csoportra osztva végzik a felméréseket, megfigyeléseket, de a munka­tervben szerepel kunhalom-ku­tatás, csillagászat és néprajzi adatgyűjtés is. A kutató táborok eredményeiből ezidáig két tu­dományos kötet, több doktori és kandidátusi értekezés is szü­letett. (MTI) Mozgássérültek továbbképzése-A pályázatírás, adományszerzés olyan szakma, amelynek meg­vannak a sajátos aranyszabályai - mondotta előadásában Nagyné dr. Varga Ilona, a szolnoki Esély Alapítvány vezetője azon a pécsi továbbképzésen, amelyet a' Moz­gáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) szervezett. A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem kollégiumában tar­tott háromnapos országos tanács­kozáson a mozgássérültek me­gyei egyesületének munkatársai is részt vettek. A MEOSZ tage­gyesületeinek vezetői előadáso­kat hallgattak meg a civil szerve­zetek és az állam, önkormányza­tok, illetve a médiák kapcsolatá­ról. Dr. Chikán Csaba MEOSZ elnök előadásában aláhúzta: a szövetségbe tömörülök együttes ereje is kevés az állammal szem­beni érdekérvényesítő harc meg­vívásához. Hiányzik az a társa­dalmi középréteg, amelyik a mozgássérültek törekvéseit elis­merve, az egészségkárosodottak mögé tudna állni. A sikeres pályázatírás elméleti szabályainak megismerését köve­tően a képzés résztvevői csopor­tokban gyakorolták egy-egy konkrét pályázati program elké­szítését. Vasárnap az orvosi és a társadalmi rehabilitáció kapcsola­táról, a mozgássérülteket megil­lető kedvezmények igénybevéte­léhez szükséges orvosi szakértői vizsgálatok alapelveiről tájéko­zódhattak. S. Cs. J. A felújított szolnoki Damjanich János Múzeum udvarán első alkalommal rendezett koncertet az Ifjúsági Iroda. Az After Crying progresszív rockzenekar koncertjével egy régi hagyományt elevenített fel az iroda, amikor is több színvonalas rendezvénynek adott helyet ez a zárt udvar. fotó: illyés A hagyományőrzés közös feladat (Folytatás az I• oldalról) A világtalálkozó színes forga­taga és a múlt évi aratóünnep után idén a kézműveseken volt a sor. A helyi önkormányzat, a Hagyományőrző Egyesület, és a Jászok Egyesületének szer­vezésében, a kétnapos ese­ménysor első napján, szomba­ton a régi mesterségeket vo­nultatták fel a szervezők. Bemutatkoztak azok a tevé­kenységek is, melyeket a ta­nyákon nap mint nap végeztek a jász atyafiak. Bepillantást nyerhetett mindenki a kenyér­sütés fortélyaiba, a tej-, a ken­der feldolgozás mikéntjébe. Megjelentek a hordókészítők, de a lópatkoló kovácsok is. A dózsai asszonyok bemu­tatták, hogyan készül az ün­nepi és lakodalmas asztalokról elmaradhatatlan húsleves kel­léke, a csigatészta. A kosárfo­nótól megtudhattuk, az ő mes­tersége a legősibb, hisz a Bib­lia szerint már Mózest is ko­sárban mentették meg. Meg­tekinthettük a kézimunkázok ügyességét, a szappan- és a lekvárfőzés tudományát. Az eseménysor nyitánya­ként a polgármesteri hivatal előtt felállított színpadon kul­túrműsort láthatott a már kora reggel szép számban megje­lent érdeklődő közönség. A helyi óvodások műsorán, az iskolások népi játékokat fel­elevenítő előadásán túl, szava­lat és a Művelődési Ház Me­nyecske Tánckara szórakoz­tatta a közönséget. Dr. Szerencsés István, Jász- dózsa polgármestere köszön­tötte a megjelenteket, a meghí­vott vendégeket, köztük Iván- csik Imrét, a megyei közgyűlés elnökét, a térségi önkormányza­tok képviselőit, az elszármazot­tak népes táborát. Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője beve­zetőjében rámutatott: a hagyo­mányőrzés nemcsak az egyesü­letek, ,az egyes emberek, de mindenki közös feladata. Hangsúlyozta: ma, amikor használati tárgyainkat üzletben vásároljuk, nehéz elképzelni, hogy milyen fontos volt, és mekkora becsületet szerzett ré­gen a kétkezi munka. Vasárnap horgászverseny, kispályás labdarúgótorna, és a tamai kajakozás csábította az érdeklődőket.-banka­A holocaust áldozataira emlékeztek Jászberényben Maradt, aki megőrizte zsidóságát A jászberényi izraelita temetőben tegnap délelőtt csendes is­tentisztelettel emlékeztek meg az 53 évvel ezelőtt Jászberény­ből és környékéről elhurcolt, meggyilkolt zsidókra, majd az áldozatokért állított Mártíremlékműnél virágokat helyezett el a maroknyi hozzátartozó, rokon és barát. Az 53 évvel ezelőtti borzalom áldozataira emlékeztek Az istentiszteleten Doff Imre főkántor éneke után Vérei Ta­más rabbijelölt emlékezett a holocaust áldozataira. El­mondta, a Tórát és tanításait sokan és sokszor akarták betil­tani és fizikailag is elpusztítani a zsidóság évezredes történe­tében, de mindig sok olyan ember akadt, aki a veszélyek és az üldöztetés közepette is megőrizte zsidóságát, továb­badta a tanításokat. A holoca­ust borzalmait átélt, de meg­menekült emberek közül so­kan mostanáig nem voltak ké­pesek szembe nézni sorsukkal, az átélteket mélyen magukba zárták. Hozzátette: a kremató­riumok, haláltáborok, deportá­lások borzalmairól újat mon­dani nem lehet, de emlékezni a mártírokra, a fiatalok figyel­mét felhívni a történtekre nem lehet hiábavaló. bcs Edzőtáborban a füredi táncos utánpótlás Halasnapi főpróba Szalókon Szombat délután a tiszafüredi Művelődési Ház udvarán ha­talmas volt a sürgés-forgás. Mint kiderült, a tiszafüredi néptáncos utánpótlás készült az évi rendes edzőtáborába, amely a tavalyihoz hasonlóan idén is Abádszalókon lesz. A Pátrya művészeti alapiskola negyven gyermekhallgatója a Kovács Mihály Általános Is­kolában készül fel a nyár és a jövő tanév nagy feladataira. A füredi kis táncosok minde­nesétől - iskolaigazgató, kore­ográfus, szervező -, Bakonyi Istvántól megtudtuk, hogy a táncos lábú gyermekhad tíz fanatikus, még a krumplipuco- lásra is elszánt szülő kíséreté­ben hat napot tölt el Abádsza­lókon, a Tiszafüredi Népmű­vészeti Alapítvány jóvoltából. De komolyabbra fordítva a szót, az első két napon az is­mert gyulai táncpedagógus és koreográfus. Gyalog László, valamint a Nyírségi Népi Együttes két reprezentánsa, Antal István és Spisák Krisz­tina pallérozza a füredi gyere­kek már egyébként is „vere­tes” tudását. Ami ezután következik, an­nak szinte minden perce a Ha­lasnapok jegyében telik, ugyanis a nyolcvan kis táncos láb Bakonyi István irányításá­val „rögzíti” a halasnapi tán­cok minden egyes apró elemét úgy, hogy abban ne legyen egy fikarcnyi hiba se a pénteki - július 11 -i - karneváli felvonu­lás idején. Látva a gyerekek lelkesedé­sét, biztos, hogy nem fog csa­lódni a nézősereg. Persze ad­dig a gyerekeknek a táncok be­tanulásán túl lehetősége nyílik arra is, hogy megmártózzanak a Tisza-tó abádszalóki habjai­ban. Remélhetően az izzadtsá- gos edzőtábor után a halasnapi sikerben is megfürödhetnek majd... P. M. (Folytatás az 1. oldalról) Ez történt 1996-ban is. Holott a fejkvóta a kormányzat által el­ismerten is csak a költségek mintegy 70-80 százalékát fe­dezi. A többit a fenntartóknak kellene hozzátenni. A Teleki nem kapta meg tavaly a kiegé­szítést, így nem lehet csodál­kozni azon, hogy „mínuszba szaladt”.- A városgondnokságnak ugyanannyiból kell majd az is­kolát működtetni, mint eló'tte. Mire volt jó ez a döntés?- A városgondnokság - mint az önkormányzat intézményei­nek szolgáltatója - a Teleki pénzét szabadon tudja moz­gatni. Átcsoportosításokkal be tudja majd „tömni” az esetleges költségvetési hézagokat. Az igazgatót, Rózsa Endrét is megkérdeztük:- Nem érezte magát kényel­metlenül a testületi ülésen?- Egyáltalán nem. Rávilágí­tottam, hogy a város által ré­szünkre biztosított pénzből nem lehet egy 491 tanulólétszámú középiskolát fenntartani. A Te­leki bizonyította, hogy gazdál­kodási hiányosságokat nem vé­tett. Hatvanhárom településről van tanulónk. Az a plusz 2-3 millió forint, amit már évek óta kérek a költségvetéshez, több hasznot hozott volna, mint maga az összeg. Az itt érettségiző gye­rekek a város, az iskola hírét a megyén kívülre is eljuttatják. A Teleki Blanka Gimnázium működéséhez adott normatív és önkormányzati támogatás ösz- szege - a polgármesteri hivatal gazdasági osztályáról kapott in­formációnk szerint - '96-ban 83,5 millió forint volt. A módo­sított költségvetés szerinti '97-re tervezett támogatás 80,8 millió forint, vagyis 2,7 millióval ke­vesebb a tavalyi összegnél. A hivatalos inflációt is figyelembe véve, reálértéken mintegy 19 százalékkal kisebb ez az összeg a tavalyinál. scs Miké Diána szobrászművész kiállítása nyűt meg szombaton az abádszalóki Hotel Diána aulájában. Az alko­tások július 18-ig tekinthetők meg. fotó: cs. i. Nemere István: Szabadok szerelme 1. KEDDEN Tina úgy érezte, vattá­ból vannak a térdei. Maga is megdöbbent, hogy ennyire ha­tott rá a dolog, hogy most egé­szen elgyengült. A légzése is felgyorsult, és minden vala­hogy olyan kellemesen édes lett körülötte, sőt talán benne is? Szinte kívülről figyelte ma­gát. Itt feküdt a meleg napsu­garak özönében, és amikor az a férfi csak megérintette a karját, aztán a másik kezével, mintegy véletlenül a combját, forró uj- jai végigsimították a lány bő­rét, beleremegett. Nem tehetett róla, így reagált a teste. Az első percekben még ellenkezett volna, már csak azért is, mert a strandon nem voltak egyedül. Százak hevertek, járkáltak, labdáztak, úsztak, napoztak a közelükben. Ám a tömeg ép­pen azzal, hogy oly sokfejű volt - valójában nem jelentett veszélyt számukra. így hitte a lány.- Ne... ne - suttogta mégis. Pault nehezen lehetett lefé­kezni. A fiatalember nem né­zett körül, a tengerparti világ az ő számára is megszűnt lé­tezni, csak Tina nagy világos szemét látta, olykor a könnyű szél arcába fújta a lány illatos haját. Világosbarna zuhatag, a vállát verte, néha arcába hul­lott, mint most is, amikor Tina előrehajolt. A férfi keze elka­landozott a testén. Az arcuk összeért, a simogató kezek fá­radhatatlanul mozogtak a me­leg bőrön...-Hagyj... Ne itt... -Tina szája kiszáradt.- Hál hol? - Paul két keze egyszerre csúszott a lány csí­pőjére. A világ körülöttük zenélt, zajongott, emberek sétáltak, feküdtek csukott szemmel, gyerekek futkostak és labdáz­tak a tengeren, csónakok és széldeszkák siklottak. Idehal­latszott a hullámok ütemes zaja is. Tina nem felelt, mellén érezte a fiú forró lélegzetét, az­tán a nyakán. Paul szája köze­ledett, és a lány ismét tapasz­talta azt a furcsa, ugyanakkor nagyon kellemes bizsergést az agyában, és talán nem csak ott. Nem mentek el onnan, való­jában a forró nap alatt is jó volt, még így is. A lány vissza­emlékezett az elmúlt napok eseményeire, bár nem mindent értett -mégis, csodálatosnak hitte őket. Minden akkor kez­dődött, amikor Paul felbuk­kant. Olyan volt, mint egy álom. A régi fiúja már hónapokkal ezelőtt elhagyta és nem is volt kedve újat keresni. Tudta, lesz majd, hisz mindig felbukkan valaki előbb-utóbb egy ilyen aránylag elviselhető lány mel­lett, amilyen én vagyok - mondogatta magában. Ismerte külsejét, tisztában volt értékei­vel, de hibáival is. Legalábbis így hitte. Egy lány tizenkilenc évesen még nem sokat tud ön­magáról. Szóval akkor vasárnap reg­gel volt, amikor megismerked­tek. Tina még magában is mo­solygott, ha eszébe jutott a do­log. A munkahelye, az az unalmas kis hivatal szinte kie­sett emlékeiből. A városi elekt­romos művek számlaosztályá­nál jobbat is el tudott képzelni, de érettségi után került ide, és árvagyerek lévén ennek is örülhetett. Nem voltak pártfo­gói, rokonai, ismerőse is kevés. Úgy vélte, egy-két évet eltölt itt, aztán majd tovább tanul, vagy jobb munkát talál. Szóval vasárnap reggel volt, már sza­badságon, éppen felszállt a vo­natra, hogy lejöjjön ide a ten­gerpartra. Paul lélekszakadva futott utána, és egyszerűen le­szólította: „Maga nélkül nem süt a nap, kedves... Hadd süt­kérezzem a fényében!” Költői volt akkor is, később is. Ami­kor egymás mellett ültek, forró levegő csapott be egy nyitva hagyott ablakon, Tina haja lo­bogott, még csak pár szót vála­szolt, de nem igazán akarta már, hogy ez a rokonszenves fiatalember elmenjen tőle. Amaz valami dalra gyújtott, félhangon dalolta a lány fü­lébe: „Szabad emberek szaba­don szeretnek... azt, akit akar­nak...” Tina alaposan meg­nézte, hisz akkor még nem vesztette el a fejét. Huszonöt­huszonhat évesnek látszott, ro­konszenves arca volt, kissé ki­álló homlokcsonttal, kedves mosollyal. A szeme pedig... hát igen, majdnem fekete, de kékes árnyalattal, nagyon fura szeme volt a fiúnak. A haja sö- tétebb volt, mint Tináé, de jól állt neki. Erős szakállát olykor naponta kétszer borotválta; tegnapelőtt és tegnap. Inge ki­vágásába akasztotta széles napszemüvegét, lába mellé tette tengerészzsákját (abban hordta minden holmiját), és nagyon közvetlen volt. Az első órákban éppen ezzel fogta meg a lányt. Olyan természetesen viselkedett vele, mintha leg­alább egy éve ismernék egy­mást. Azonnal letegezte Tinát, és kedves volt, nem tolakodó; mégis folyton ott volt vele. Ba­rátságos, de határozott. Ami­kor leszálltak a vonatról, Paul ment előre, a tömegben is vi­gyázott Tinára, nehogy elta­possák, nehogy lökdössék. Ez imponált a lánynak. Percek alatt szerzett szállást, pedig nyár lévén az üdülőhelyen minden foglalt volt. Tina nem túl nagy, de nehéz bőröndjét félkézzel dobálta. Milyen erős! - csodálkozott a lány és akkor már tudta, bele fog szeretni. Nem volt ellenére a dolog. (Folytatjuk) Szabadon mozgatják a Teleki pénzét?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents