Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26 / 173. szám
1997. július 26., szombat Körkép 5. oldal V Nézőpont Játszani is engedd... .Poros betonváros, szép Tisza-part, és sehol egy igazán jó játszótér” - hangzottak a minap egy hatévesforma kisfiú igazán kritikus szavai Szolnokot illetően. Aztán kicsit gondolkodott, és hozzáfűzte: „Na, azért a Tisza-parton van egy!” A múlt héten láttam az egyik német tévéadón egy gyermekjátszóterekről szóló filmet. Például egy kisváros önkormányzata a település határán kéthektáros parkot építtetett, telis-tele fajátékokkal. A megnyitása óta eltelt egy évben kevesebb lett a városkában a beteg gyermek, az anyukák boldogan nyilatkoztak a riporternek, hogy mennyivel nyugodtabbak azóta, mióta a fiuk-lányuk a parkban tölti szabadideje jó részét. . Ezt a követendő példát már itt megyénkben is tanulmányozhatjuk. Martfűn az épülő városi park mintha csak az említett külföldi eset mása lenne. A cipőgyárvárosba települt egy fajátékokat gyártó cég, s a nagy, füves területet az ő játékaikkal rakják majd tele. Túlzás nélkül állítható, gyerekparadicsom lesz ez, a parkot őrizni fogják, a szülők is nyugodtabbak lehetnek csemetéjüket illetően. Szolnokon tényleg kevés „tartalmas” játszótér található. A Tisza partján egy játszóteret felépítettek ugyan, de ezen kívül nem sok játszótérből választhat a mozogni vágyó rinaldó. Rossz példaként elöl jár a Széchenyi városrész. Szolnok lakosságának úgy egynegyede itt él, de normális játszótér a sok ezer gyermek számára nincsen. Volt ugyan egy, de az tönkrement, az elmúlt tíz évben nem sokat javítottak rajta. Az iskolák udvarain eddig lehetett focizni, kosarazni; ma már azokat is kutyás őrök vigyázzák. Érthető az intézményvezetők álláspontja, hiszen mindig akadt egy-két betört ablak, ami ugye pénzbe kerül. Más kérdés, hogy egy őr akkor is vigyázhat, ha vannak bent gyerekek. A hiányt - úgy tűnik - a városházán is megelégelték, s a Hild Viktor és a Lovas István utca közötti üres placcon parkot létesítettek. Igaz, az ígéretek szerint foci- és kosárlabdapálya is épült volna, de elakadt a munka. Pocsék látvány, ahogyan a füves park közepén áll egy ferdén leállított kosárlabdapalánk, se gyűrű nincs rajta, se lebetonozva nincs a környéke. Egy kisfiú szomorúan állt valamelyik nap előtte, hóna alatt a nagy labda. Azt hitte, játszhat. Pedig tényleg szép lett a fű, nyílják állandóan, csak éppenséggel amiért készült a park,' arra használhatatlan. Bevásárlóközpontokat építünk, de a legkisebbekről valahogyan mindig megfeledkezünk. Az egyik illetékes éppen lapunkban nyilatkozta, hogy a nyárra lesz hol mozogni, megépülnek a sportpályák a lakótelepi parkban. Nem így történt. Többen gondoltak már arra, hogy nekilátnak és megigazítják azt a palánkot, de hát ez is csak terv maradt, semmi több. ígérgetünk, de ha a teljesítés késik, akkor mindig van magyarázat. Egyet azért nem kellene elfelejteni: a gyerekeket nem lenne szabad becsapni, sokkal inkább játszani engedni! Min dolgozik? Mottó: Időről időre megkérdezünk tudósokat, művészeket, hogy min dolgoznak éppen? Szabó László a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kinevezett egyetemi tanára, akadémiai doktor, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatóhelyettese - aki a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán is tanít. Tíz könyv és mintegy háromszázötven egyéb publikáció szerzője:- Két témán dolgozom párhuzamosan. A debreceni egyetem Gömör-kutató csoportjában folytatok kutatásokat az egykori Gömör vármegye magyarországi és szlovákiai területein. Már korábban is érdekelt a hegyvidék és az Alföld kapcsolata, a kölcsönhatások köre. Ez ebben a témában nagyon lényeges elem. A csoport egy háromkötetes munkát készít. Legutóbb Tornaiján, Szlovákiában dolgoztam egy stábbal, amelyben többek között egyetemisták is részt vettek, helybeliek is, akik Debrecenben tanulnak. Az én témám a társadalom vizsgálata, például a nagy létszámú nemesség és a jobbágyság kapcsolata, kultúrája. A tanulmányt jövőre kell leadni. A másik munkám az Alföld társadalmának kutatása a 17. század végétől, a 18. század elejétől. Ez a téma összefügg az előbbivel, de föl tudom benne használni a palóckutatásban szerzett tapasztalataimat is.- Az közös munka volt, az elkészült négykötetnyi anyagból egykötetnyit én írtam. Az Alföld-kutatást egyedül folytatom.- Egyes részek már készen vannak belőle, de a befejezése még messzebb van. B. A A lakodalmi ebédre egy kakas maradt 1944. december 13-án, Luca napján esküdött örök hűséget egymásnak Yezsenyben Farkas Sándor és Berkó Ilona. Mire a háború akkori nagy igazoltatásai közepette az anyakönyweze- tőtől és a templomból a gáton hazakutyagoltak Tiszavár- konyba, az ukrán hadsereg katonái sikeresen megszabadították a lakodalmi népet a levágott birkától, minden földi jótól. Távolabb a veremben csak egy berekedt torkú kakas vészelte át a zabrálást, így ő maradt az egybegyűlteknek a lakodalmi ebédre. Húsleves főtt belőle, meg pörkölt, és aki a sor végére került, annak pogácsa jutott.- Nem baj, feleségem, majd a gyerekeinknek több lesz - vigasztalta szipogó nejét az ifjú férj. így is történt, az ő lagzijuk már kerekebbre, bőségesebbre sikeredett, pedig több is volt, hiszen három lány és egy fiú született a házasságból. A tiszavárkonyi Farkas Sándor édesapja szorgalmas csizmadia volt, és ezt a szakmát szánta neki is. Bele is kóstolt, de valahogy az ülepe nem bírta a suszterszéket, így helyette kőműves lett. A mostani, mutatós házukat 1949-ben építette, családi segítséggel egyetlen esztendő alatt. Élete párját a háború idején, 1944 végén vezette az oltár elé. Van közöttük vagy tizenhárom év, és valamikor a nővérének udvarolt. Ica, a húga akkor még kislányként sertepertélt körülötte, de hát időközben mutatós hölggyé cseperedett. Meg is akadt rajta a fiatalember szeme, bár azt nem lehet mondani, hogy az anyósjelölt kitörő lelHogy mivel? Kerékpárral, az volt akkortájt a legolcsóbb, két decivel elvolt esztendeig, legfeljebb aki a pedálokat teperte, annak kellett több. No nem olajból. Szóval négy, négy és fél óra alatt jutott a „nagyfaluba”. Sándor bácsi életében hej, de sok házat megépített, hiszen nyolcvanévesen még forgatta a malteroskanalat. Ez most már a múlté, négy éve pészméker segíti a szívdobbanásait, és magán látja, érzi, tapasztalja, hogy ennyi idő után elhasználódik az ember. Sokszor felkeresik őket a gyerekek, no meg az unokák, mert belőlük is érkezett eddig kilenc. Ötvenhárom esztendő jóban-rosszban - nem kis idő. Maga nyolcvanhétnél tart, de hát aligha lesz meg a száz, mert ilyenkor az elsuhanó napok már duplán számítanak - állítja. Ahogyan vallja: a múlt elmúlt, a jelenért pedig könyörgök még egy darabig. Ica mama, a párja, olykor elballag a boltba. Jó hely az, minden hírt megtud, mi történt a faluban. Máskor meg, amikor a nap már vörösen búcsúzik a távoli erdő lombjai közül, kiül a kert előtti padra. Nézi a világot, szóba elegyedik a temetőbe iparkodó vagy onnan jövő emberekkel, mert akinek arrafelé vezet az útja, jószerével mind megáll. Szót váltani, olykor beszélgetni, ahogyan a falubelieknek illik... D. Szabó Miklós Farkasné Ica néni fájós lábát húzza a pad, Sanyi bácsi inkább áll, de ehhez már jól jön a harmadik „lába”, a botja. fotó: i. cs. kesedéssel fogadta Farkas Sándor közeledését a kisebbik lánya felé. De hát a szerelem már csak olyan, ha igazi és kölcsönös, kevés oda a legkitartóbb anyós is, így egybekeltek. Az ifjú kőműves még Pestre is járt dolgozni Várkonyból. A támogatást a „nagyokra” szabta a kormány A legnagyobb gond: a tőkehiány A hozzá nem értés is jelentős csapás A tiszasülyi gát mellett lakik Csörögi Tibor, aki három település: Tiszasüly, Kőtelek, Hunyadfalva gazdajegyzője. Negyvenhat éves, Szarvason végzett a főiskolán, majd a té- eszben dolgozott. Ezt követően belekóstolt a munkanélküliségbe, majd először falugazdának, később gazdajegyzőnek választották. Mivel életét jórészt az úgynevezett „Bermudában” - ahogy az itteniek ezt a területet nevezik - élte le eddig, ismeri a környék sajátosságait. Tapasztalata szerint magángazdák legfőképpen Tiszasülyön vannak, Kőtelken kevésbé, Hu- nyadfalván pedig az előzőekhez képest is jóval kevesebben. Van vagy tizenöt személy, aki száz hektárnál nagyobb területen gazdálkodik, azután huszonkettő olyan, akinek a birtoka húsz-öt- ven hektár körüli, míg a döntő többség földtulajdona fél hektártól néhányig terjed. Az itt élők, gazdálkodók földjét - a Tisza közelsége miatt - fokozottan sújtja a bel- és árvízveszély, illetve a térség elmaradottsága, ami a tőkehiányra, pénztelenségre vezethető vissza. A terület hatvan százalékán búzát termelnek, de egyre jelentősebb a napraforgó aránya is, ami harminc százalék körüli. Búzából 3,2 tonna volt a hektáronkénti termésátlag. A gazdajegyző szerint a pénztelenségen kívül akad még egy tényező, ami hátráltatja a termelést: az pedig a hozzá nem értés. Nem is egy gazda a saját bőrén, kárán tanulja a paraszti élet, a gazdálkodás szerteágazó ismereteit. Őstermelői igazolványt - noha sokan szidták és szidják még most is a kitalálóját - Tiszasülyön 356-an, Kőtelken 126-an, Hunyadfalván pedig 14-en váltottak. A területek elaprózottsága és a forráshiány miatt az a jellemző, hogy az errefelé élők a megtermelt javaknak, terményeknek csak az öt százalékát tudják tárolni, ami meglehetősen alacsony arány. Ugyanakkor a kisemberektől, kistermelőktől az is sokszor elhangzott, hogy az állam a különböző kedvezményeit a szövetkezetekre, illetve a nagyobb területeken gazdálkodókra szabta, holott aligha csak erre a környékre jellemző az, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak között többségben vannak a kisgazdák, esetleg a tízhúsz hektár közötti gazdálkodók. Ha ez a réteg nem kap megfelelő támogatást, ők is kivonulnak a földekről, abbahagyják a küszködést, ami csak a munkanélküliek számát gyarapítaná. Márpedig belőlük így is van éppen elég. dészabó Nyaralni?! Csak helyettesítéssel- Legszívesebben a hegyekben és a vízparton szeretek pihenni. Utoljára erre két évvel ezelőtt volt lehetőségem, idén még nem biztos, el tudok-e menni majd - mondta Csató Sándor pék, aki Mezőtúr egyik üzemében süti a finom vekniket. A pékek, a közhiedelemmel ellentétben, éppúgy szeretik a napot, a meleget, mint bárki más, hiába dolgoznak 40-50 fokos forróságban, a kemence mellett. Csató Sándor, a nemrég megnyílt pékség hat éve végzett szakembere Abádsza- lókra és a hegyekbe vágyik vissza, ahol legutóbb, 1995- ben volt alkalma kipihenni magát. Idén is szüksége lenne a regenerálódásra, hiszen nap mint nap - a kenyerek mellett- több mint huszonötféle péksütemény elkészültéről gondoskodik. Ez a munka sok energiát kivesz az emberből. A kis pékség előtt egy nagyobb kenyérgyárban dolgozott, de ezt a munkát jobban szereti, itt nagyobb a pék szakmai kibontakozásának lehetősége. Rajta kívül még két fiatal szakember dolgozik a cégnél, ők kezdők a szakmában. A szabadság a betanulási idő után jöhet csak szóba. A város másik sütőüzeme is a közelmúltban kezdte meg a munkát. Kádár Imrét kérdeztük, ő hová menne szívesen nyaralni?- Legszívesebben a vízparton üdülnék, bár ’96-ban nem sikerült sehová elmennem. Idén remélhetőleg nyaralhatok majd tíz napig a családommal - mondja Imre. Kulcsár Sándor öt éve van a szakmában, idáig még nem sikerült nyáron kivennie szabadságot. Hogy miért?-A pékség nem állhat le, mivel a boltokból eltűnnének az általunk sütött kenyerek. Kevesen vagyunk, ezért ha elmegyünk, gondoskodnunk kell a helyettesítésről. Eddig nem találtam olyan péket, aki a beugrást elvállalná - mondta. scs A meliorációról A DATE Karcagi Kutatóintézet egykori igazgatójától, dr. f^urucz Gyula professzortól nemrég jelent meg A melioráció ökonómiájának újabb kutatási eredményei című könyve. A szerző már több évtizede foglalkozik a talajjavítás ökonómiai kérdéseivel. Mostani könyvében az 1990-es évek elejének vizsgálatába enged betekintést. A professzor szerint a meliorációs ökonómiai vizsgálatok eredményei jól hasznosíthatók majd a regionális és vidékfejlesztési kutatásokban és tervezésekben. A kötetből kiderül, milyenek voltak a legfontosabb növények termésátlagai jó termékenységű, elvize- sedett, komplexen meliorált és li- neár öntözéses területen. de Mérleg a ciklus utolsó évében Felére „alkudtuk” a vámbiztosíték összegét Tokár István az MSZP képviselője az Országgyűlésben. „Civilben” a kisújszállási Kunferr igazgatója. Arra kértük, vonja meg parlamenti tevékenységének eddigi mérlegét- Kívülről kerültem a politikába, s ez sok hátránnyal is járt. Nem voltak kapcsolataim, magamnak kellett eligazodnom. A képviselőség szinte szakma, amelyre ugyanúgy föl kell készülni, mint bármely másikra Eközben sok illúzióval le kellett számolnom.- Három év után azonban már biztosan eligazodik a politika világában.- Sok mindent megtanultam. Három síkon igyekszem vinni a dolgaimat. Az első a választókkal való kapcsolattartás. Hat település tartozik a kerületemhez, négy-hat hetenként mindegyikbe elmegyek fogadóórákra. A másik az önkormányzatoké. Eljárok az üléseikre, ezeken sok személyes tapasztalatot lehet szerezni. Egyúttal parlamenti anyagokat is juttatok el hozzájuk, előfordul, hogy véleményt mondanak róla, s ezeket továbbítom a megfelelő helyre. A harmadik pedig a tulajdonképpeni parlamenti munka.- Milyen kérdések állnak legközelebb Önhöz?-A gazdasági bizottság tagja vagyok, ezen a területen rendelkezem legmélyebb ismeretekkel. A vámjog és vámtörvény születésekor a frakció vezérszónoka voltam, részt vettem az egyeztetésekben, és azt hiszem, a tevékenységem eredményes volt. Sikerült felére „alkudni” a vámbiztosíték összegét ’95-ben. A szövetkezeti törvény módosítása is többször előkerült már, abban is aktívan részt vettem. Választói felkérésre „belegabalyodtam” a horgászatról és a halászatról szóló törvénybe is. Sikerült elérni, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő holtágakon legyen önkormányzati jog a halászat és a horgászat. Fontos a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítása, most folyik az egyeztetés ezen a területen.- Sok embert bosszant, hogy tévében rendre üres padsorok előtt beszélő szónokokat lát. Ön hogyan vesz részt az üléseken?- A szavazási részvételem 93 százalékos. Valóban sokszor láthatók üres helyek az ülésteremben, de a képviselő nem csak ott dolgozik. Néha délelőttre esnek találkozók, tárgyalások, olyankor nem tudunk részt venni az ülésen. Egyébként huszonegyszer szólaltam föl a parlamentben, de azt hiszem, nem a szám a döntő, hanem a felszólalás súlya és eredményessége.- Indul-e újra a választáson, ha felkérik erre?-Kijártam egy iskolát, megtanultam a képviselői munka lényegét, most tudnám jobban hasznosítani. Ha a választókerületemben lévő három alapszervezetben (Mezőtúr, Túr- keve, Kisújszállás) jelölnek, indulok a következő választáson. Bistey András Tokár István Tíz jelöltből hatnak sikerül Megyénkben tavaly 4630-an vettek át vezetői engedélyt, ezek kétharmada B kategóriás, azaz személygépkocsira szóló volt. Aki belevág, tudhatja, legalább egyhavi fizetésébe kerül a rózsaszín könyv. Ha mégis elkezdi, 41 képzőszerv közül választhat. Minden második egyszemélyes vállalkozás. Két oktatót kérdeztünk: mekkora az érdeklődés, hányán jelentkeznek, milyen a sikeres vizsgák aránya? Barabás László huszonhárom éve dolgozik szakoktatóként. Cége öt gépkocsival nem számít kicsinek.- Nyugati autókkal dolgozunk. Jelentkezőkben nincs hiány, egy-egy oktatóra tíz jelölt jut. Igaz, ez időszakos, sok diák ugyanis a szünetben tanul meg vezetni. Az iskola hét éve működik, és biztosan állíthatom, az utóbbi öt évben lényegesen csökkent a forgalom. Ami ennél is nagyobb gond, hogy a képzőszervek között hiányzik a minőségi verseny, inkább az árakat viszik lejjebb. Mi tart a pályán? Kell egy kis megszállottság, hisz a vizsgázó sikere vagy kudarca egy kicsit az enyém is. Horváth György vállalkozóként oktat lassan egy éve.- Másodállásban végzem az oktatást, tűzoltó vagyok. Két autósiskolával van szerződésem, ez havi tíz tanulót jelent. Bevallom: főállásban nem tudnék megélni az oktatásból. Megtudtuk, a vizsgabiztosok tíz jelöltből hatot engednek át első alkalommal a vizsgán, a többieknek tovább emelkedik a jogosítványok ára. Abban azért közel egységesek az iskolák, hogy 40 ezer forintért kínálnak helyet - a volán mögött. kisszabó
