Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

1997. július 25., péntek Megyei Körkép j. oldal Törökszentmiklósról szólt a Magyar Rádió Szol­nok Körzeti Szerkesztőségének Alföldi magazinja tegnap délután. A Fáy-lakótelepen lévő Réti presszó teraszáról a város közismert emberei és sportvezetői válaszoltak Tur- csányi János riporter (balra) kérdéseire. Felvételünkön Mészáros Lajos rendőr őrnagy, városi rendőrkapitány a mikrofon előtt. fotó: mészáros „Ne írjátok meg...” (Folytatás az 1■ oldalról)- Ne menjünk a bójákon túl, és legyünk mindig a kísérő körül - mondta egy diák.-Azt mondtam a gyerekek­nek - folytatta a tanárnő hogy ne írjátok meg a szülők­nek, mi történt, mert otthon megijednek. Majd ha hazamen­tünk, elmondjátok. Szilvi szü­leit még aznap értesítettem. Minden felelősség egyedül az enyém. Senkit nem engedek meghurcolni! Amikor a baleset megtörtént, mindenki kivette a részét a mentésből - hangsú­lyozta a tábor vezetője. Dobos István, Krisztina édesapja: - Mi csak azt sérel­meztük, hogy senki sem emlí­tette meg: Szilviát Krisztina mentette ki a Tiszából. A kór­házi jegyzőkönyvben is egy felnőtt neve szerepelt, holott ő csak a parton látta az éppen magához térő kislányt.-Más is mentett életet, nem csak Krisztina. Aki úgy gondolja, hogy a Tiszából ő húzta ki, adjon neki egy szál virágot. Vélemé­nyem szerint ennyit megérdemel, de többet nem - emelte ki egy fia­talasszony. Több szülő megkérdőjelezte, hogy a lány életet mentett volna. Az édesanyák egyöntetűen kiáll­tak Trinyikné mellett, dicsérve szakmai hozzáértését a táborozta­tás terén. Egy édesanya a gyer­mekeket is felelőssé tette, mond­ván: szófogadatlanok voltak.-Nem gondolja, hogy a tá­borvezetőnek a strand körülmé­nyeit fel kellett volna mérnie a fürdés előtt? - kérdeztük az igazgatónőt. ■ - Erre Trinyikné már vála­szolt. Elmondta, hogy vállalja az elkövetett hibákat. Elismerte, nem volt részéről helyes döntés az, hogy a gyerekeket a strandra leengedte.- Nem arí kell itt vizsgálgatni, hogy ki a felelős - szólalt meg az egyik szülő. - Utólag okosnak lenni már nagyon könnyű. Örül­jünk annak, hogy tragédia nem történt. Eddig is elengedtem a gyerekeket a táborba, ezután sem mondom azt nekik, hogy nem mehetnek. A történtekről az utca emberét is megkérdeztük: - Csak az új­ságból ismerem az eseményeket, és nem értem, miért nem ismerik el, hogy Krisztina életet mentett. Véleményem szerint nem. azon kellene vitázni a szülőknek és a tanároknak, hogy a lány hány gyermeket húzott ki a Tiszából, hanem arról, hogy lehetett volna a bajt megelőzni. scs A Magyar Demokrata Néppórt (MDNP) két or­szággyűlési képviselője - Pusztai Erzsébet és Zsigmond At­tila -, valamint Pilaszanovich Mária (balra) sajtótitkár láto­gatott tegnap szerkesztőségünkbe. Nánai Tibor irodavezető és Berki Imre felelős szerkesztő bemutatta az Új Néplapot, míg a vendégek az MDNP helyzetéről és törekvéseiről ad­tak tájékoztatást. fotó: m. j. Sok veszély leselkedik a szántóföldi és kerti kultúrákra Figyeljünk növényeinkre! Az idei, esőben bővelkedő nyár igencsak problémásnak mutatkozik növény-egészség­ügyi szempontból. Megyénkben is felütötte fejét a rettegett tűzelhalás, mellyel szemben a varasodással együtt, preventiven célszerű védekezni, mindenekelőtt réz­tartalmú szerekkel (Aliette, Kasumin), ügyelve a perzse­lés elkerülésére - mondta ér­deklődésünkre Magyar János, a megyei növény-egészség­ügyi és talajvédelmi állomás igazgató helyettese. A szakembertől megtudtuk, hogy a szokásosnál korábban megjelent a cukorrépát fe­nyegető cerkospóra, mely szintén megelőző védekezést igényel. Megtalálták a burgo­nyavész, a fitoftóra tüneteit is, melynek „gyógyszere” a réztartalmú készítmények és a Kasumin kombinációja. A szőlőben erős a peronosz- póra és az atkafertőzés, sőt a szürkepenész is támadásra kész. Éppen ezért a fürtzáródás előtt nagy figyelmet kell szen­tem a megfelelő védekezésre, különösképpen a fürtpermete­zésre. laczi Gyűjtik a szalmát és szántják a tarlót a kombájnok után. Alaposan ki kell használni a jó időt, hiszen a meteorológusok ismét esős napokat jósolnak. Felvételünk Törökszentmik- lós határában, a Béke Mezőgazdasági Szövetkezet tábláján örökítette meg a szántó erőgépet. FOTÓ: MÉSZÁROS Száz éve váltak külön útjaik Ünnepi megemlékezés augusztus 16-án A Kunszentmárton és Mező­túr ölelésében lévő kisközség, Mesterszállás az idén augusz­tus 16-án ünnepli önállóságá­nak századik évfordulóját. A falu hivatalosan 1897. július 1-jétől önálló a település. Ne­vére már egy 1347-es feljegy­zésből következtetni lehet. Az itteni szájhagyomány szerint a névadó, egy Mesther nevezetű kun a Fekete-halmon ütötte fel sátrát. Legelőször a község neve egy 1537-es adóössze­írásban szerepel, ekkor királyi birtok volt. A történelem ziva­taros évszázadaiban ötször pusztult el teljesen és épült újjá, szinte mindahányszor másik helyen. 1897-ig Kunszentmár- tonhoz tartozott, mint puszta. Minden település életében meghatározó az iskola szerepe. Az első 1869-ben, a második 1870-ben épült, majd a temp­lom következett 1895-ben. Ek­kortájt ezemyolcszázan éltek, most feleannyi a lélekszám. Az elválásra emlékeznek au­gusztus 16-án, szombaton, amikor várják az itt élőket, in­nen elszármazottakat, valamint az árusokat, népművészeket. Reggel hatkor zenés ébresztő­vel kezdődik a nap, amelyet ki­lenctől ünnepi-szentmise követ a templomban. Tízkor leplezik le a centená­riumi emlékművet, majd a sportpályán megnyitják a nem­zetközi népi játékokat. Ezt kö­vetően Molnár Mihály polgár- mester díszpolgári címet nyújt át egy pedagógusnak, majd Be­nedek Fülöp FM-államtitkár avatja fel a takarékszövetkezet új épületét. Bemutatják a tele­pülésről írott könyv második részét, egyúttal megnyílik a helytörténeti kiállítás.D. Sz. M. Olasz fellépésre készülnek a karcagiak A jövő héten olaszországi szereplésre indul Karcag város ve­gyes kara és vonós kamarazenekara, az artegnai kórus pedig augusztusban érkezik a Nagykunság fővárosába. A városi vegyes kar először 1991-ben járt az olaszországi Artegnában, s olasz kórus is volt már Karcagon. Az idei cserehangverseny egy hete alatt a karcagiak há­rom alkalommal lépnek fel. Artegnában egész estét be­töltő koncertet adnak, Ven­zone-ban pedig a búcsúi ün­nepségen szerepelnek a temp­lomban, ahol az olasz kórus­sal együtt Vivaldi Glória című zeneművét adják elő. Az ott töltött egy hét persze nemcsak munkával telik majd - tudtuk meg Mészáros Fe­renc karnagytól és Kecsmár László karmestertől, hiszen a tengerparton is töltenek majd egy kis időt, s Velence neve­zetességeivel is megismer­kednek majd. Az olasz város zenebarátai pedig részt vesznek Karcagon a VI. nagykunsági kulturális napok keretében augusztus 18-án megrendezendő máso­dik nemzetközi kórustalálko­zón, valamint Kenderesen is fellépnek majd. daróczi Gyakran elmarad a védőoltás Jászladány önkormányzatá­nak képviselő-testülete teg­napi ülésén az ötéves igazga­tói megbízások lejártával egyebek mellett döntött a he­lyi általános iskola és az óvoda vezetői posztjainak be­töltéséről, és tájékoztatót fo­gadott el a védőnői szolgálat munkájáról. A nagyközség két oktatási intézményének igazgatói ál­lására egy-egy pályázat érke­zett. A testület támogatta mind Tamási Istvánná óvoda­vezetői, mind pedig Vince Gábor iskolaigazgatói meg­bízatásának további öt évre történő meghosszabbítását. Nagy problémát jelent, hogy a szülők egy részének egészségügyi kultúrája - minden védőnői igyekezet el­lenére - nem jutott el arra a szintre, hogy kötelességének érezze gyermekét védőoltásra vinni - állapította meg az anya- és csecsemővédelem munkájáról szóló tájékoztató. Az anyag rámutat, a védőol­tások beadásának százalékos aránya nem megfelelő, mivel nem ritka az olyan szülő, aki többszöri védőnői látogatás és beidézés elküldése után sem viszi el gyermekét az oltásra. A testület tájékoztató kap­csán javasolja a gyermekek tisztaságának iskolán belüli gyakoribb ellenőrzését. Hangsúlyozták, az itt tapasz­taltak alapján fordítsanak na­gyobb figyelmet az adott gyermek családjára is. Rámutattak, ha egy szülő a többszöri felszólítás ellenére sem viszi el gyermekét védő­oltásra, úgy a védőnők szor­galmazzák a szülők elleni gyámhatósági eljárást. bcs Kevesebb a súlyos baleset (Folytatás az 1. oldalról) Még nagyobb eredmény, hogy ezen belül a tavalyi adatokhoz képest kisebb a súlyos sérüléses balesetek aránya. Mégsem lehe­tünk elégedettek, hisz az ittas vezetők a balesetet okozók 17 százalékát teszik ki. Ez orszá­gos összehasonlításban is szé­gyenletes mutató. Korábban elkeserítő adatok láttak napvilágot a kerékpáro­sok vonatkozásában. Az év első hat hónapja ezen a téren is ked­vező változásokat hozott. Míg évek óta a balesetek egyötödé­ért voltak felelősek a biciklisek, addig idén szinte csak feleany- nyian. Intő jel lehet viszont a jövőre nézve, hogy több baj tör­tént a gyalogosok miatt. Úgy tűnik, a hétvégék veszé­lyessége is csökkent. A rendőr­ség adatai szerint már nem szombatonként, hanem pénteki napokon történik a legtöbb - közel minden ötödik - baleset. És ha már a rekordoknál tar­tunk: biztonság szempontjából a „legrázósabbnak” ezúttal is a 4-es főút bizonyult. H. GY. Nemere István: Szabadok szerelme . A fűbe rogytak. Tina reszketett. Reszketett a szája, a keze, a melle, a combjai. Ágyéka is vágytól reszketett - amit a férfi most óvatosan, féltő szeretettel fedett fel. Belecsókolt a lány meleg hasába, követelő­dző nyelve elsuhant a köldöke mellett. Tina már hanyatt feküdt, belenézett a kék égbe. „Paul, Paul... én is kívánlak.” Mafoor eltette a távcsövet:- Ez az. Kiszálltak a szigeten. Most lesz jó ... Gyerünk! Emberei követték a partra. Leírhatatlan volt a kéj. Tengeren eveztek, minden mozdulatukkal előbbre jutottak. Annyira azért nem merültek el, hogy ne figyeltek volna a má­sikra is. Folyton figyelték a má­sik szemét, nem kellett most más látvány, még előtte volt Tina szépsége. Az a mélybamaság, amely a lány szemében, hajában lapult és amely most szinte elön­tött mindent.-Édesem - lihegte a lány. Még szívesen maradt volna, él­vezte a férfi súlyát. Kimondha­tatlanul jó volt alatta maradni. Paul még benne volt teljesen, erősen. A kéj sem foszlott szét nyomtalanul, felébreszthető ma­radt, álmosan nyújtózkodó, mint napon a macska. Tina ezt a képet is látta maga előtt, amikor hirte­len minden megváltozott. Brutá­lisan, kegyetlen gyorsasággal. Paul eltűnt belőle, nem volt már többé felette.- Óh, Paul... - nyögte ismét Tina.- Gyorsan ...! Siess! - kiál­totta a férfi. Még a hangja is más volt, mint az imént. A sürgető­figyelmeztető tónust Tina na­gyon is értette. Még volt egy pil­lanat, amikor nem akarta érteni, nem akarta tudatába fogadni. Miért kellett így? Miért ilyen gyorsan, máris ...? És hol a folytatás?- Jönnek - mondta Paul, már messziről. Ez kijózanította Tinát is. Felugrott. Csak akkor értette meg, hogy meztelen. A délutáni, felhős halvány nap megvilágí­totta testét, de a férfi nem arra nézett. A vízen egy motorcsónak közeledett, orra fehérre túrta a vizet. Nagyon gyorsan jött. Szinte sugallta magából a szán­dékot - erre a kis szigetre igye­keztek utasai. Több felmagasodó férfit látott benne. Nem lehettek kétségei. Paul felkapta zakóját, bedobta a motorosba, maga is követte. Mire Tina odaért anya­szült meztelenül, indult a motor. Paul ellökte a csónakot a parttól.- A ruhám ott maradt! - kiál­totta a lány.-Az most nem fontos! Ülj a fenékre! - mutatott a fenékdesz­kákra, és elfordította a kormányt. A lány pucéran lekuporodott. Többszörösen megalázva érezte magát. Ahogyan be kellett fejez­niük a szeretkezést, aztán mene­külés, meztelenül... Látta saját combjait, ágyékát, átjutott rajta a hideg. Pedig most sütött a nap. Amazok nagyon gyorsan jöt­tek. Mire az ő motorosuk egyál­talán elért egy kisebb sebességet, az idegenek máris ott voltak. Paul többször is körülnézett. A tó közepén voltak. Néhány ki­sebb szigetet látott, más semmit. Nem akart a partra menekülni, hisz ott a túlerő talán legyőzheti őket. Amíg egy motorcsónak áll szemben egy másik motorcsó­nakkal, talán több az esélyük, remélte. Az idegenek elszáguldottak mellettük, nagyon közel, a két palánk szinte érintette egymást. A hullámok alaposan dobálták az ő hajójukat. Ez ráadásul ki­sebb is volt amazokénál. A tajték Paul szemébe csapott, de azért látta, hogy három férfi ül a másik hajóban. Egy szakállas vezeti, két másik fenyegető tartással, de azért folyton kapaszkodva állt mögötte. Az arcukra nem vetett ügyet. Sejtette, miben sántikál- nak, és ennyi elég volt ott és ak­kor. Menekülniük kellett a túlerő ellen.-Kik ezek? Mit akarnak? - sikítozott a lány. Egyik kezével kapaszkodott, a másikkal melleit takarta el. Paul most erre sem tu­dott figyelni, pedig biztosan na­gyon érdekes látvány volt ez egy férfinak. A padlón ülő meztelen lány barna teste így is kívánatos volt. Paul a szigetek felé menekült, amazok nagy kört leírva eredtek a nyomába. Hamar felnyomultak ismét - nagyobb teljesítményű volt az a Mercury-motor ott há­tul. Valósággal vágta a vizet. Paul kitapogatta a zakót, amit az előbb maga mellé dobott az ülésre. Alányúlt, megérintett va­lamit. Miért nincs fegyvere ...? Minden holmijukat a is parti házban hagyták. Önmagára van utalva, Tinára nem számíthat. Sőt éppen ő az idegenek cél­pontja. Az egyik célpontja .. .? Most már, ennyi nap és ennyi lebukás után, amazoknak ele­gük lehet belőle is. Bár még mindig sötétben tapogatóznak - gondolta, de egyben hitte, éppen ezt teszi őket dühössé. Az emberek pedig haragjukban kiszámíthatatlanná válnak. Amikor a következő két kis sziget közé ért, az idegenek nagy fehér motorosa már szinte a „sarkukban” dübör­gőn. Paul hirtelen félrerántotta a kormányt. A lányt sem tudta figyelmeztetni, talán nem is hallotta volna a hangját. Tina hát odébbgördült, kapaszkodó keze lefoszlott a korlátról, vál­lal csapódott a másik palánk­nak. A csónak éles kanyart írt le. Sikerült kissé megtévesz­teni a szakállast, túlfutott raj­tuk, de máris kanyarodott ő is, és hamarosan behozza a lema­radást - Paul ajkába harapott, gyorsított. Mit találjon ki? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents