Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-21 / 168. szám

Valóra vált a „Jóreménység” Fokvárosban, a vívó:világbajnokságon Hatodszor aranyérmes a női csapat Folytatta szenzációs sorozatát a magyar női párbajtőr-váloga­tott: a nyolcadik alkalommal kiírt világbajnoki címet ezúttal már hatodszor szerezte meg. A döntőben a németek ellen óriási taktikai csatát láthattak a nézők, az első két párban Sza- lay, majd Hormay összesen egyetlen találatot adott, még­sem került hátrányos helyzetbe az együttes, mivel a németek hasonlóképpen cselekedtek. Ezt követően Nagy Tímea megszerezte ugyan az előnyt, ám az ellenfél fordítani tudott, olyannyira, hogy az utolsó kör 28-26-os német előnnyel kez­dődött. Ekkor következett a fordulópont: Hormay Adrien, az MTK vívója 9-4-re verte ri­válisát, ezzel a magyar csapat megint visszaszerezte a veze­tést, amelyet a befejezésig még tovább növelt. Végül 45-40-re győzött a válogatottunk, amely nagyszerű sikerével megvédte két évvel ezelőtti világbajnoki címét. A döntőben: Magyarország - Németország 45-40 Szalay - Bokel 0-0, Hormay - Nass 1-1, Nagy - Duplitzer 14-12, Hor­may - Bokel 2-4, Szalay - Dup­litzer 3-5, Nagy - Nass 6-6, Hormay - Duplitzer 9-4, Nagy - Bokel 2-1, Szalay - Nass 8-7. A 3. helyért: Franciaország - Észtország 45-43. Női párbajtőrcsapat, vi­lágbajnok: Magyarország (Hormay Adrien, Király Hajnalka, Nagy Tímea, Sza­lay Gyöngyi), 2. Németország, 3. Franciaország, 4. Észtország, 5. Kuba, 6. Olaszország, 7. Svájc, 8. Oroszország. Atlétika, országos bajnokság a Diszpi-kupáért Szekeres és Kovács verhetetlenek Péntektől vasárnapig Csepe­len zajlott az idén 100 éves fennállását ünneplő Magyar Atlétikai Szövetség 102. or­szágos bajnoksága. A három­napos eseményről ezúttal sem hiányoztak a Szolnoki MÁV- Ideál atlétái. Az időjárás nem volt kegyes a versenyzőkhöz, és talán az esős időre is fogható, hogy adósak maradtak a kimagasló eredmé­nyekkel. A szolnokiak közül: férfi magasugrásban a címvédő Kovács Istvánnak a 2.14 m-es magasság teljesítése is elég volt az aranyéremhez, míg az ifi-Eb- re készülő Kovács Tivadar a ne­gyedik helyen végzett. A súlylö- kők mezőnyében a betegségéből éppen hogy csak felépült Biber Zsolt a bronzérmet szerezte meg. A szombati második versenyna­pon a férfi távolugrást a mezőtúri származású Uzsoki János 778 cm-rel nyerte. A hölgyek leg­hosszabb sprintszámában, a 400 méteres síkfutásban Szekeres Judit legyőzte nálánál fiatalabb vetélytársait. Az talán már ter­mészetes is, hogy ellenfelei fő számában, a 400 gáton sem tud­tak a közelébe férkőzni. Eredmények, férfiak: ma­gas: 1. Kovács István (Szolnoki MÁV-Ideál) 2.14 m ... 4. Ko­vács Tivadar (Sz. MÁV) 2.10. súly: 1. Kóczián Jenő (UTE) 18.74 m ... 3. Biber Zsolt (Szolnoki MÁV-Ideál) 17.33. Nők: 400 m: 1. Szekeres Ju­dit (Szolnoki MÁV-Ideál) 53.00 mp 2. Bori Annamária (MTK) 53.85 3. Kun Alice (Békéscsabai AC) 54.15. 400 m gát: 1. Szekeres Judit (Szolnoki MÁV-Ideál) 56.65 mp. Kemény Ferenc-díjat kapott Furkó Kálmán Ünnepi pillanatok a küzdelmek jegyében Méltó befejezése volt a Magyar Kyokushin Karate Szervezet jubileumi, huszadik nyári edzőtáborának az az övvizsga, mely ezúttal (kivételesen) a nagy nyilvánosság előtt zajlott. A szolnoki Tiszaligeti Sportcsarnokban megrendezett küzdel­mek előtt jutalmazásokra került sor. A sportot felügyelő belügymi­niszter, Kuncze Gábor az általa adható legmagasabb kitüntetést - a magyar sportért érdem­érmet, a Kemény Ferenc-díjat - adományozta Furkó Kálmán­nak. Nem feledkezett meg azonban a honvédség alezrede­séről - az ünnepségen jelen volt Végh Ferenc altábornagy, a magyar hadsereg parancsnoka -, a közelharckiképzésben ta­núsított kiváló munkáját ismer­ték el HM-szinten. Szolnok ön- kormányzata nevében Várhegyi Attila polgármester a város bronz emléklapját nyújtotta át (el)ismert polgárának. A „kí­vülállók” közül Honori 2. dán elismerésben részesült dr. Galla Ferenc, a Testnevelési Egyetem nyugalmazott (küzdősport-)- tanszékvezetője, akinek elévül­hetetlen érdemei vannak a kyo­kushin karate hazai meghono­sodásában. A mesteri fokozatért, az első dánért negyvenötén indultak harcba, közülük huszonheten feleltek meg az elvárásoknak. Telek, Matúz, Birgés a szol­noki Banzai, Tóth Ivett és Szabó Kálmán a martfűi klub hírnevét öregbítette. A második dánért a technikai vizsga mel­lett negyven küzdelmet kellett állva kibírni. A besenyszögi klubvezető, Leskó Anna (Ban­zai) és a tiszafüredi „főnök”, Kovács Veronika méltán le­hetnek büszkék teljesítmé­nyére, hiszen jelenleg is aktív, válogatott versenyzők mellett érték el céljukat. Bódi, Budán, Bencze és Ká- lóczi után négyen vették fe­jükbe, hogy elérik a harmadik „aranycsíkot”, Karmazin György és Kalmár Árpád pe­dig emberfeletti erőfeszítések után sikerrel vette a kitűzött akadályt. (géléi) Háromdanosok A Magyar Kyokushin Ka­rate Szervezet háromdanos mestereinek száma újabb két fővel bővült pénteken este, immár hatan büszkél­kedhetnek - a négydanos Borza József mellett - a sensei megszólítással. Kar­mazin György (Banzai) és Kalmár Árpád (Stabilitás) 16 esztendővel ezelőtt ugyanannak a 200 tagú újonccsapatnak voltak „zöldfülű” gyerekei Szol­nokon. Mára ketten marad­tak az akkori társaságból, s mint ahogy az jó testvérek­hez illik, egyszerre vették az újabb akadályt. Miután öt­ven ellenféllel szemben is kiállták a próbát, zúgó vas­taps köszöntötte őket a Ti­szaligeti Sportcsarnokban. Karmazin György: - Jó fél éve, „polgári erőnléttel” kezdtem neki a felkészülés­nek. Hat hónap alatt a napi 4-5 órás tréningeknek kö­szönhetően 8 kilót fogytam. Az ötvenes verekedésből a hetedik volt a legnehezebb, akkor a japán mester, Sa- toshi Yui térdrúgásai két­szer is ültek, mely minimum wazarit ért volna a bajnok­ságon. Kalmár Árpád: - Most két óra alatt öt kilót fogy­tam, de komolyabb sérülés nélkül túléltem a vereke­dést. Számomra talán köny- nyebb is volt a mostani vizsga, mint amikor a má­sodik dánért küzdöttem, ak­kor ugyanis már az elején eltört a bordám. Halálosan fáradtnak érzem magam, de megérte. Kalmár Árpádot (balról) a japán mester, Satoshi Yui is le­tesztelte FOTÓ: CSABAI Minigolf Majd augusztusban... Szombaton az időjárás kel­tette a legnagyobb aggo­dalmat a Lakitelek-Tőser- dőn rendezett pálya(mini)- golf versenyen. Az igénye­sen kialakított, de koránt­sem könnyű tizennyolc akadály leküzdése komoly koncentrációt igényelt, melyre csak a legjobbak voltak képesek. Ritka volt az együtéses teljesítés e napon, így aki ilyet produ­kált, méltán kapott elisme­rést a társaktól. Az egyéni versenyek 87 indulója kö­zött a szolnoki Berkó Judit ismét a dobogón tudott vé­gezni, ezért a négy ver­senyből álló bajnokság még teljesen nyitott maradt a következő - augusztus 16-i szolnoki verseny előtt. A nap legjobb teljesítményét Gyuricskó Péter (Kápol- násnyék) nyújtotta, de em­lítést érdemel Sörös Andrea is, aki a leány versenyzők közt elért eredményével. A Szolnoki Mini Golf Klub eredményei: fiú egyéni: ... 2. Titkos Gergely 55 pont; női egyéni: 3. Berkó Judit 52. Csapat le­ány: ... 2. Szolnok. Fiúk csapat: ... 2. Szolnok, 3. Nők csapat: ... 3. Szolnok. Családi csapat: 1. Bátaszéki család (Szolnok). Műugrás: országos bajnokság Hajnal esti bronzérmei Bár a magyar műugrósport két kiválóságának (Pintér Orsolya és Lengyel Imre) győzelmével kezdődött a Hajós Álfréd nem­zeti sportuszodában a sportág országos bajnoksága - 1 m-es műugrás -, bennünket sokkal jobban érdekelt, hogy a Szol­noki Repülőtiszti Főiskola HSE fiatalja, Hajnal András miként veszi fel a versenyt a legjob- bakkal. Nos, az ifjú tehetség nem keltett csalódást, megszű­nt va a BVSC-s Mélay Csabát, a harmadik helyen végzett. A bajnokság második napján a férfiak 3 méteres versenye az előző másolatának bizonyult, vagyis ebben a számban is a Laguna DC kiválósága, Len­gyel Imre diadalmaskodott a BVSC-s Mélay Csaba és a szolnoki Hajnal András előtt. A Hajós Alfréd nemzeti sport­uszodában zajló ob-n az első napon a női 1 méteren bajnok BVSC-s Pintér Orsolya a szombati folytatásban negyedik lett, igaz, a toronyugrás koránt­sem tartozik az erősségei közé. Itt Lengyel klubtársa, Kiss Andrea győzött. A sportág híre még, hogy jövő vasárnaptól Budapesten, a magyar válogatottal együtt edzőtáborozik az orosz nemzeti csapat, melynek tagjai - mind­két nemben - a világ legjobbjai közé tartoznak műugrásban és toronyugrásban is. Hajnal András ennyit látott a medencéből gyakorlata előtt Lovasverseny a Stukkó-kupáért a Tiszaligetben Félszázan ugrattak a pályaavatón Nyolc évig szunnyadt és hizlalta a gazt, a szemetet a tiszaligeti lovaspálya. A Turisztikai és Szabadidő Központ képviselői az­tán úgy döntöttek, hogy felújítják a pályát, s egy pénzdíjas versennyel próbálják ki, vajon mit ér a létesítmény? Alkalmas lehet-e majdan az országos középiskolás bajnokságra? Nos a pálya, egy-két akadály­tól eltekintve rugalmasan tar­totta magát, a négylábúak közül csak a rutintalanabbak csúsztak meg helyenként. A kezdő lovasok versenyén két zagyvarékasi, Lukács Edina (Olgával) és Bagi Nándor (Magdussal) előzte meg a szenttamási Nagy Emesét (Wiennel). Klubtársa, Nagy Miklós (Gasztonnal) a kezdő lovasok között végzett az élen, Apró József (Jakab Farm) Casinóját és a kunhe- gyesi Beke Imre Táncosát maga mögött hagyva. A 110 cm-es díjugratás során a szolnoki S. Papp Jenő (Mar­cona) nyert, bár az utána kö­vetkező Apró József (Ali) óvott ellene. Ám a zsűrielnök nem adott helyt, harmadik Fonyóka András (Korzika) szintén a farmról. A 120 cm- es hatakadályos pályának csak a legjobbak vágtak neki. A hibátlanul teljesítők maradtak „állva”, s vehettek részt az emelt akadályok to­vábbi számaiban. Végül 165 cm-en hármas holtverseny­ben győzött a két szolnoki, S. Papp Jenő (Marcona és Fergeteg) és Fodor István (Butaság), 4. Pólyák András (Jakab Farm) Legény nyer­gében. Veteránok a megye futballpályáin Röviden tervez, hogy hosszabbíthasson Öreg ember nem vén ember. Öreg futballista nem vén futbal­lista. Hát még akkor, ha nélküle nem halad a szekér. Pedig neki már régen a bakon lenne a helye. Ő azonban minden hét végén újra és újra nekiveselkedik. Szembeszáll a nála sokkal fiata- labbakkal. Nem kíméli csontját, erejét. Miért van ez így? Sulyok István 39 esztendős. Ki­lenc éve tért vissza Abonyba, korábbi pályafutásának állámá- sai: Szolnoki MTE, Honvéd Szabó Lajos SE, Jászberény. Postai alkalmazottként kocsival járja a környéket és annak ta­nyavilágát, ami azért is kedves számára, mert maga is tanyasi gyerekként cseperedett fel.- Hogy mi tart még mindig a pályán? Hát a labda - jelenti ki a világ legnagyobb természe­tességével a ballábas középpá­lyás. - Komolyra fordítva, én úgy érzem, nem lehet átmenet nélkül abbahagyni, másfelől pedig akkor szeretném szögre akasztani a stoplist, ha már fáj valahol, vagy nem bírom a tempót. Hál’ istennek, ilyen panaszaim egyelőre nincsenek.- Mit szól a családja a lefog­lalt hétvégékhez?- Bizony bevallom, érzékeny pontra tapintott, a folytatásért otthon kell megvívnom a leg­nagyobb „harcot”. De hát ha el is veszem szeretteimtől a hét­végének a felét, a másik részé­ben csak megmaradok nekik.- Mi kárpótolja a mulasztá­sért?- Végre itt, a szülőhelyemen sikerült összehozni egy olyan csapatot, amilyenre kilenc évig hiába vágyódtam. Korábban én is edzősködtem, de aztán any- nyira elment a kedvem az egésztől, hogy idő előtt abba­hagytam a focit is. De aztán meggondoltam magam, s most már nyugodtan mondhatom, megérte.- Abonyban mennyire szere­tik a focit?- Kevesen, de annál nagyobb szívvel segítenek bennünket. Ám a városházán még mindig sok az „ellenzéki” hivatalnok, akik nem értékelik kellően azt, hogy három évtized után ismét magasabb osztályba került a csapat. Egyszerűen arról van Sulyok István szó, hogy az önkormányzat nem nyújt kellő segítséget a biztonságos működésünkhöz.- Ez eggyel több az ok arra, hogy befejezze.- Majd akkor, ha nehezemre esik a futás, s főleg ha lemara­dok. Nem akarom megvárni „jóindulatú” megjegyzéseket sem. Ezért rövid távra tervezek, és abban bízom, hogy rendre történik valami olyasmi, amiért érdemes hosszabbítani.- néder ­Nagy Tímea szerzett előnyt a magyaroknak

Next

/
Thumbnails
Contents