Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-17 / 165. szám

1997 líliu" Megyei Körkép 3. oldal Több mint 300 négyzetméter alapterületű lesz az újonnan épülő idősek otthona Jászladányban, mely a polgármesteri hivatal saját kivitelezésében készül. A bentlakásos részben tíz személynek tudnak majd helyet adni, valamint a napközi tartozik még az épület­hez. Még az idén elkészül a közel 20 milliós beruházás. fotó: mészáros János Szolgáltatások már az év végétől (Folytatás az 1. oldalról) A végleges területkijelölés az év végéig várható, ugyanakkor egyes szolgáltatásokat már igénybe is lehet venni az év vé­gétől a jelenlegi infrastruktúra alapján. A központ építése fo­lyamatos lesz, párhuzamosan a jelentkező igényekkel, abban maguk a használók is részt vesznek. Máris vannak kapcso­latok német logisztikai közpon­tokkal, amelyek számítanak a szolnoki létesítményre. Várhegyi Attila beszámolt a városi tévé igazgatótanácsával és felügyelőbizottságával foly­tatott megbeszéléséről is. El­mondta, hogy az önkormányzat július 18-ig teljesíti kötelezett­ségeit. Az áfa-fizetési kötele­zettség teljesítése után az év végéig biztosítva lesz a városi televízió működése. Addig dön­teni kell, hogy a tulajdonos ön­állóan működteti-e a tévét, vagy tőkéstársakat von be. Az Új Néplap kérdésére, hogy hogyan látja a városi tévé jövőjét, a polgármester el­mondta, hogy hosszabb távon a magántulajdonban lévő tévét tartja megfelelőbbnek. Értéke­síteni kellene a részvényeket, annál is inkább, mivel vélemé­nye szerint ezt most haszonnal lehetne megtenni. Az átalaku­lással a tévé műsorideje nem csökkenne, közszolgálati jel­lege is megmaradna, hiszen a tulajdonos a helyi információk közlésével tudná megtartani a nézőket. Ellenkező esetben a város egyre nagyobb finanszí­rozási kényszerrel nézne szembe a kiélezett televíziós versenyben. Ugyancsak az Új Néplap kérdése volt, hogy a város ter- vezi-e segélyakció indítását a külföldi árvízkárosultak javára, különös tekintettel a lengyel testvérvárosi kapcsolatokra. Várhegyi Attila erre azt vála­szolta, hogy felveszik a kapcso­latokat Bielsko-Biala város ha­tóságaival annak tisztázására, hogy mire van szükségük. En­nek tudatában indítják meg a gyűjtést az önkormányzat szer­veinek, intézményeinek és a ka­ritatív szervezeteknek a közre­működésével. B. A. Mit gondol a katonaidő-csökkentésről? A sorkatonai szolgálat időtartama - a parlament keddi dön­tése értelmében - tizenkét hónapról kilencre csökkent. A me­gyeszékhely utcáin sétálóktól arról érdeklődtünk, mi a véle­ményük a fenti döntésről. Ecsédi László (szolnoki magán- vállalkozó): - Jól tették, csök­kentsék! A NATO-ba valami komolyabb technika kell majd, felesleges lesz a sok „szaladgá- lós” kiskatona. Mindet etetni, itatni... Inkább dolgozzanak! Kár másfél évig - ameddig ne­kem kellett - feleslegesen az időt ott tölteni. Hat hónap bőven elég. Ki kell őket képezni, utána nyo­más kifelé, dolgozni. A technika majd megold mindent, az helyet­tesíti az embert. Szatmári Zsolt (jászkarajenői szakmunkás): - Bár katona nem voltam, de szerintem kellene leg­alább egy év. A normális felké­szültséghez ennyi kell. Technika­ilag nem állunk úgy, hogy kilenc hónap elég legyen. Horváth Pál (Szolnok): - A ki­lenc hónap szerintem kevés. Úgy hallottam, hogy most a kilenc hónapból mindössze egy hét lesz a kiképzési idő; amikor én voltam egy évet, akkor ez három hét volt. Egy hét alatt semmit sem lehet csinálni. Nekem munkahelyem lesz, úgyhogy most már érintett nem vagyok. Barátit Béla (tanár, Szolnok): Túl vagyok már rajta, számomra nincs jelentősége. Fegyelemnö­velésre jó, egyébként a kiképzés három hónap alatt megoldható lenne. Kezdeni kellene valamit viszont az egyre növekvő számú, katonai szolgálatra szellemi, idegi okokra való hivatkozással alkalmatlannak nyilvánított fia­tallal. Kozák Endre (főiskolai hall­gató, kereskedő): - A döntést he­lyesnek tartom, üdvözlöm. Az eddigi egy év ugyanis túl nagy kiesést jelent a mai világban, kü­lönösen a magánszektorban, ahol ennyi idő után már nem nagyon lehet a munkahelyet visszasze­rezni. A hadsereg álljon hivatáso­sokból. Bozsó József (szolnoki autó­szerelő): - Én már kiestem be­lőle, „obsitos” vagyok, 57 éves. Nem akarom ugyan, hogy emel­jék fel a korábbi szintre, de ennyi idő nem ér semmit. Kilenc hónap alatt nem tanulnak meg lőni, a vegyvédelem nem ismerhető meg. Én lenyomtam 25 és fél hó­napot a honvédségnél; ennyi idő alatt azért csak sok mindent meg­tanultam. Volt, aki csak név nélkül nyi­latkozott: - Szerintem nagyon kevés ez a kilenc hónap. így is egy szanatórium már az egész. Ennyi idő alatt mit tanulnak? Semmit! Az egy év még elfogad­ható volt, kilenc hónapra fölösle­ges az embereket be vonultatni: a normális fegyverhasználatot sem tudják elsajátítani! B. T. Amiről beszélünk Mikrogazdasági maradék Kétévi megszorítás, életszínvonal-csökkenés után a magyar gazdaság fenntartható, szilárd növekedési pályára állt! - már majdnem legyintettem az egyik országos napilapban lelt apró hír olvasásakor: egy újabb politikai nyilatkozat... Csalatkoznom kellett, a fenti értékelést a tekintélyes gazda­sági szaklap, a Wall Street Journal Europe tette közzé a minap országelemző áttekintésében. E szerint hazánkban az elmúlt év 0,8 százalékos GDP-növekedése után idén a nemzeti összter­mék emelkedési üteme elérheti a 3 százalékot is. A külső államadósságunk is jelentős csökkenést mutat. A ko­rábbi adat szerint ez a GDP 46 százalékán állt, most 28 száza­lékra esett vissza. A lap kiemelte, hogy a jelentős eredménye­ken túl a gazdasági átalakulás még nem ért véget, véleménye, hogy a legfőbb kihívást a privatizáció befejezése jelentheti kis országunknak. A kedvező makrogazdasági mutatókról már sokat hallottunk politikusoktól, hazai gazdasági szakemberektől, és úgy tűnik, a nemzetközi elemzések is hasonlókról szólnak. Miért hát a „kis­ember” pesszimizmusa, bizalmatlansága? Talán azért, mert a társadalom jelentős részében a családi kasszákba havonta kerülő anyagiak még nem tükrözik, hogy az ország gazdasága „fenntartható szilárd növekedési pályára állt...” A nyugdíjasok, az életkezdő fiatal házasok, az iskola­padból kikerülő pályakezdők, de a középkorúak jelentős része is még igencsak a mindennapos megélhetési gondjaival bajló­dik. Alaposan meg kell gondolni az „istenadtának . . ”, úgy 25- e körül, hogy a „mikrogazdasági” maradékból mire költhet. És ezt a gondot politikai puskaporpufogtatással nem lehet megoldani. Nem jelent megoldást sem a szélsőbal, sem a szél­sőjobb egyre erősödő demagóg uszítása, de ugyanakkora ve­szélyt hordozhat magában, ha az elénk tárt pozitív országjövó' légvárakra épül, és nincs mögötte az egyes ember mindennapos megélhetését biztosító háttér, a munkahelyek megtartását lehe­tővé tevő stabil gazdasági, jogi feltételrendszer - és például a kisvállalkozásokat fojtogató terhek csak a nyilatkozatok szint­jén enyhülnek. Akkor továbbra is népi játék marad a szabályok megkerülése, és tömeges méretűvé válhat a kiábrándultság. Banka Csaba Vigadalmi napok jönnek (Folytatás az 1. oldalról) Sas István, a DMK igazgatója, a fesztivál programjainak koordi­nátora elmondta, a szervezés már a múlt év novemberében elkez­dődött. Az Utazás ’97 szakkiállí­táson már egy előzetes tervezettel hirdették a programot. Az orszá­gos Tourinform-irodákkal fo­lyamatos a kapcsolattartás, a rész­letes program megtalálható az In­terneten. A prapagandaanyago- kat az ország egész területén ter­jesztik. A programsor csomó­pontjait a VII. csángó fesztivál, az európai kisebbségek folklór­fesztiválja, a X. nemzetközi mézvásár, a tűzijátékkal színesí­tett utcabál és a főtemplomi hangverseny jelenti. Ezenkívül lesznek sportversenyek, időszaki kiállítások, és a zene legkülönbö­zőbb műfajainak képviselői ad­nak koncertet, hangversenyt nép­szerű sztárokkal. Kocsán László a csángó fesztiválról elmondta, a világ számos tájáról érkeznek fel­lépők. A Nemzetközi, Néptánc- szövetség a hivatalos programjai sorába cmejtc az eseményt. A rendezvényen képviselteti magát az UNESCO. bcs Földváriak hangversenye Portugáliában Megyei összefogás a férfikarért Mint arról már beszámoltunk, a Tiszaföldvári Férfikar Portu­gáliába készül, hogy viszonozza Tomar város kórusának leg­utóbbi látogatását. Az út anyagi feltételeit megyei összefogással sikerült előteremteni, így a mai napon elindulhattak. Lőttek a vadászatnak Fegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel gyanúsítható L. /. 46 éves budapesti vállal­kozó, akinél egy huszonkettes kaliberű Iver Johnson táv­csöves puskát és hozzá tar­tozó lőszereket talált igazolta­tás során a rendőrség. Július 12-én, az éjszakai órák­ban Öcsöd külterületén egy gépjármű fényszórójával pász­tázta a gátat annak koronájáról. Mindez felkeltette az arra jár­őröző rendőrök figyelmét, ezért megállították és ellenőrizték a gépkocsit és utasait. Az autó­ban három budapesti fiatalem­ber tartózkodott, akiknél egy huszonkettes kaliberű, Iver Johnson típusú távcsöves pus­kát találtak a hozzá tartozó lő­szerekkel együtt. A három férfi nem rendelkezett a megfelelő fegyvertartási engedéllyel, ha­bár egyikük az öcsödi vadász- társaság tagja volt. L. I. gyanú­sítottnak a harangzugi holtág belső részében található hétvégi házában házkutatás során még találtak két márkásabb, enge­dély nélküli fegyvert a hozzá­juk tartozó lőszerekkel. L. I. ellen büntetőeljárást kezdeményeztek. F. Zs. Fiatalításra váró MÁV-vállalat (Folytatás az 1. oldalról) A gyár épületein elsősorban az állagmegóvási feladatokat vég­zik el, jelentős fejlesztéseket technológiai téren valósítottak meg. A vállalat a három évvel ezelőtti kft.-vé alakulása óta fo­lyamatos nyereséges működést ért el, 460 dolgozójának szak­mai felkészültsége megfelelő. Kovács Kálmán államtitkár elmondta, meglátása szerint a meghatározó jelentőségű MAV- megrendelések nagyságrendjét megtartva emelni kell a külső, esetleg külföldi megrendelések nagyságrendjét is. Hozzátette, a KHVM részéről folyamatosan ösztönzik a MÁV Rt. vezetését, hogy a tulajdonában lévő válla­latokat lehetőség szerint „en­gedje szabadon”, tegye lehetővé egyes területek privatizációját. A jászkiséri MÁV FKG Kft. esetében a jelentős mértékű vas­úti szolgáltatói funkciót figye­lembe véve a dolgozói vagyon­szerzést tartaná követhetőnek, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a külső partnerek, tőke bevonásának lehetőségét sem. A MÁV 100 százalékos tulajdoná­nak csökkenésével cégszerűbb működést lehetne elérni. Az államtitkár az ügyvezető igazgató tájékoztatójában el­hangzottakra - a dolgozói kör át­lagéletkora jelenleg már túllépte a negyven évet - reagálva alá­húzta, a tényt nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, annak ér­dekében, hogy az elkerülhetet­len nyugdíjazásokkal ne kerül­jön az összeomlás szélére a je­lenleg nyereségesen működő vállalat. B. Cs. A kórus összesen három kon­certet fog adni a portugál zene­szeretőknek, egyfajta meglepe­tésként még portugál népda­lokkal is készültek - tájékoz­tatta lapunkat Jordán Antal, a férfikar karnagya. A szakmai dopping a felké­szülés során a május 16-i minő­sítő hangverseny sikere volt, melyen a földvári kórus immá­ron harmadjára szerezte meg a fesztiválkórus minősítést. Az út költségeinek előterem­téséhez igazi megyei összefo­gásra volt szükség.- A földvári önkormányzat nagyon sokat segített nekünk - mondta Jordán Antal -, a kép­viselő-testület tagjainak és a polgármester úrnak a támoga­tása sokat jelentett. Ezenkívül a zsebébe nyúlt még több támogató is. Martfű városa is adott pénzt a szom­szédvár férfikarának, de na­gyon kellett a megyei önkor­mányzat juttatása is. Az énekeseket a megyei ön- kormányzat elnöke, Iváncsik Imre, valamint egyik alelnöke, Herbály Imre is elkíséri. PE Nemere István: Szabadok szerelme . Testük szinte eggyé lett. Együtt érezték a lepedő minden gyűrődését, a forróságot, együtt izzadtak és nedveztek, együtt kerültek alulra és fölülre. Négykarú, négylábú szörnnyé lettek, ajkuk percekre összeforrt, lélegezni is alig tudtak. Aztán lassú, de cél­tudatos mozdulatokkal simultak össze. Nem szégyelltek semmit, kezük megjárta a másik testének minden zugát. Hol kétségbeeset­ten, hol győzedelmesen szorítot­ták magukhoz a másik testét. ... Aztán - már hajnal volt, a szobában láthatók lettek a búto­rok, a falakon aranyfény kúszott le a mennyezetről - Tina a férfi mellére fektette fejét, belefújt a sűrű szőrzetbe. Hallotta Paul szívének dobogását. A férfi érezte, mond majd valamit. Nem szólt hát. fgy hallgattak egy kis ideig, aztán Tina sutto­gott:- Olyan jó ... és olyan rossz ez, Paul. Néha úgy érzem, már nem szabadulhatok tőled.-Miért akarnál szabadulni? Nem jó így?- Jó, és mégsem jó. A rabod vagyok. Ez slágerszöveg lehetett volna, de nem volt az, és a férfi nagyon is érezte. Ellágyult, ma­gához ölelte a lányt. Tina foly­tatta:- Félek, ha‘így megy tovább, nem tudok tőled szabadulni. Mi­ért olyan jó veled az ágyban? Csak ... emiatt? - kezével oda­nyúlt, ujjai rátaláltak Paul férfi­asságára. Az érintésben most nem volt semmi szexuális, mégis azzá lett. A férfiban azonnal ágaskodott a vágy, de a lány hangja elcsitította:- Nem, nem csak ezért... Van benned valami, ami vonz. Pedig lehet, rosszul járok miat­tad.-Nem - állította a férfi, de nem volt erről egészen meggyő­ződve. Ha eszébe jutott, mi lesz pár nap múlva, mi lehet még eb­ből, elszorult a szíve. Nem min­denről beszélhetett Tinának. Sőt, úgy igazán semmiről sem. Miért is vállalta el a feladatot? Miért éppen ő? Más talán alkalmasabb lett volna rá. Ugyanakkor, ha csak eszébe jutottak az elmúlt napok, nem tudta volna elkép­zelni azokat másképpen, mint éppen így. Tinával, csak vele ... Karjai ismét körülzárták a lányt. Érezte, milyen meleg most is a válla, a háta. - Mindent megte­szek, hogy ne átkozd meg azt a percet, amikor megláttál a vona­ton.- Remélem is - a lányt hirte­len elhagyta ez a hangulata, gye­rekes-macskás lett, nyújtózko­dott, és rögtön utána még inkább hozzásimult a férfihoz - Ne is hagyj el, ameddig lehet. Már egészen ... megszoktalak!- Csak megszokás lenne? Akkor nesze, nesze! - Paul csik­landozni kezdte, különösen a talpán - tudta már, hogy ezt nem viseli el. Tina sikkantott kettőt, aztán megijedtek, hogy felverik a panziót, hát fojtottan, a paplan alá bújva nevettek tovább. Most nem ébredt fel bennük oly erő­sen a vágyakozás, de azért érezni akarták a másik testét így is. Összebújtak, és úgy aludtak el. Paul is nyugodtan hajtotta álomra a fejét, hiszen sejtette: az ellenfelek ilyen világosban nem kockáztatnak meg egy újabb tá­madást ...?- Ha megint „gyászjelentése” van, Mafoor ...?- Sajnos, attól tartok, uram...-A fenébe! Az emberei cu­korból vannak? Elolvadnak az esőben, vagy mi történik velük?- A ljarmadik emberemnek is nyoma veszett, uram.- Ezt hogy értsem?- Azt a parancsot kapta, men­jen fel a panzió erkélyére, az első emeletre. Ott van a párocska. Nem volt könnyű kinyomozni, de amint rájuk találtak, őt küld­tük előre. Néptelen környék, de azért bármikor megláthatta volna őt vagy minket valami éjjeli já­rókelő. Egy panzió környékén bármikor felbukkanhatnak ide­genek, akár hajnalban is ...- Sok a szöveg, Mafoor. Rö­viden, mi történt?-Az emberem hát egyedül ment fel kívülről az erkélyre, mi visszahúzódtunk egy mellékut­cába. Amikor egy óra múlva sem került elő, körbejártunk. Sehol sem volt.- Elnyelte a föld?-Hát, úgy néz ki. Semmi nyoma.- Leszámoltak vele ...?- Nem hiszem. Abban a szo­bában fel sem kapcsolták a vil­lanyt, később fél öttől, vagy há­romnegyedtől figyeltük, és azóta sem mentek el onnan az embe­reim.- Hányán maradtak?- Hárman.- Szerezzen még valakit, il­letve ... Jobb lesz, ha én küldök valakit. Látom, a maga emberei semmit sem érnek, Mafoor.-Azért megtesszük, amit le­het, uram.-Figyeljék őket tovább, és amint lehet... ugye, érti?- Igen, uram.-Reggel mindenesetre még egyszer megpróbálkozom. Most már addig hagyják békén a lányt, míg a pár a panzióban lapul.- És ha egyáltalán nem jön­nek elő?- Akkor ott szobroznak, amíg kell, érti...?- Értettem, uram. Paul már majdnem elindult a lány után, amikor megszólalt a telefon. Egy pillanatig olyan ér­zése volt: biztosan őt keresik. Visszament hát a szobába. Tina a küszöbön maradt, várakozva fordult feléje. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents