Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-14 / 162. szám

1997. július 14., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Karcagi származású az óvodamúzeum megalapítója A szeretetet tanulni kell Óvodamúzeum Magyarországon csak egy van, de Európában is ritkaság. A magyar óvodamúzeum Martonvásáron található, de vezetője, megalapítója megyénkből származik. Harcsa Tibomé Hornyák Kata­lin karcagi családból származik. Már a szülei is elkerültek a vá­rosból, az ő útja pedig egészen messze vezetett. Igaz, az óvó­nőképzőt meg hozzánk közel, Szarvason végezte.- Már a képzőben éreztem, hogy hiányosak az ismereteink a kisdedóvás történetéről. Sok­szor megfordult a fejemben: „Micsoda európaiság az, ha a saját múltunkkal nem vagyunk tisztában?” Sokáig Nyíregyházán dol­goztam óvónőként. Az óvoda padlásán találtam régi szemlél­tető képeket. Először csak egy szép kis magángyűjtemény gyűlt össze képekből, eszkö­zökből, játékokból, könyvek­ből, amelyet még ma is gyarapí­tók. Ha időm engedi, fölkere­sek idős óvónőket. Sokszbr az ő szekrényük aljából kerülríek elő érdekes dolgok. Amikor megszületett ben­nem az óvodamúzeum ötlete, az a szándék is vezérelt, hogy tegyek valamit az óvónői szakma presztízséért. Mint Harcsa Tibomé Hor­nyák Katalin elmondta, azért szerencsés dolog, hogy a mú­zeum Martonvásáron lelt vég­leg otthonra, mivel egy ilyen múzeumnak ott a helye, ahol Brunszvik Teréz is élt. A múze­umban a magyar kisdedóvás történetét követheti végig a lá­togató 1828-től. Láthatjuk, hogy mivel játszottak, hogyan öltöztek a gyerekek, hogyan folyt az óvodai munka.- Nagyon sok iskolás-, óvó­nőképzős csoport látogat meg bennünket. Az emberek nézik a régi játékokat, még az időseket is megérintik az itt látott tár­gyak. Büszkék is lehetünk a kisdedóvás múltjára, hiszen az mindig is európai színvonalú volt hazánkban. Nekem nagyon nagy boldogság, hogy jönnek a látogatók, hogy érdeklődnek. Régi álmom volt, hogy emléket állítsunk a kisdedóvás múltjá­nak, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet a nevelés fontossá­gára. Hogy mennyire a nevelé­sen is múlik egy ember élete, azt mi sem példázza jobban, mint a következő mondás: „Az agresszió velünk született, a szeretetet tanuljuk”. Paulina Éva Alföldi települések Európa-napja (Folytatás az 1. oldalról) Megyénk településeinek veze­tői ismertették azokat a terüle­teket, amelyek szervezésére vállalkoznak. Kunszentmárton az önkormányzatiság témakö­rében tervez tanácskozásokat, tapasztalatcseréket. Az infra­struktúra és a területfejlesztés kérdéskörében szeretnének tető alá hozni egy tanácskozást EU- országbéli és hazai szakembe­rek között. Mezőtúr a program bevezető rendezvényeként ajánlotta a túri vásárt. Mezőtú­ron több kiállítást is az Európa-' nappal egy időben szeretnének megnyitni. Idén jubilál á város két oktatási intézménye is, a Teleki Blanka Gimnázium és a GATE Mezőgazdasági Főisko­lai Kara. Mezőtúr - amennyi­ben az anyagi forrásokat elő tudja teremteni - turisztikai ki­adványt is megjelentetne. Az útikönyv a térség települései­nek nevezetességeit, látnivalóit ismertetné. Öcsödön augusztus 24-én nemzetközi népi játékokból le­het majd vetélkedni. Helytörté­neti és természetvédelmi kiállí­tást, tájjellegű ételek bemutatá­sát tervezik. píögíártiíárh^íéfSk’' ütáh Demeter László és Pataki Ist­ván aláírták az együttműködési megállapodást. scs Ma adják át az új jelzőlámpás gyalogos-átkelőhe­lyet a szolnoki főúton, a megszűnt gyalogos-aluljáró helyén. Az aluljáró tönkretett üvegtáblás korlátját felújítják, és mű­anyag lapokra cserélik. fotó: illyés csaba Romanap a hagyományőrzés jegyében A kisújszállási cigány kisebbségi önkormányzat (CÖK) szomba­ton a művelődési házban tartotta I. kulturális találkozóját. Az ötlet „szülőanyja” Kovács Józsefné, a CÖK elnöke, aki a prog­ramokat igyekezett úgy összeállítani, hogy a cigány hagyomá­nyok megismerése mellett szórakozni is tudjanak a romák. Délelőtt Oláh Mara cigány származású naiv festőművész kiállítását Kocsisáé Monoki Julianna intézményi referens nyitotta meg, majd Budapest­ről Bartha Antal színjátszó­csoportja lépett a gyermekek elé Paprika Jancsi történeté­vel. A profik után a helyieké volt a színpad, akik ének, zene és tánc kategóriában mutatták be, mit is tudnak. A legfiata­labb fellépő az óvodás Hor­váth Lacika volt, s elhangzott a kisúji Gallyas Gyuláné- Jambrik Tibor Az anyám című verse is, mely a másságról szólt. A Nemzeti Etnikai Kisebb­ségi Közalapítvány támogatá­sának köszönhetően iskolatás­kát, tolltartót kaptak a fellé­pők, aki pedig inkább neme­zeim akart, az a másik terem­ben ezzel is megpróbálkozha­tott. A rajzverseny díjait is itt adták át. Délután a tiszabői Pa- lacsintó Glasszó (Imre István vezetésével), a Loli Jog (Ko­zák István irányításával) és a kisúji Barna Gyöngyök adtak műsort. Az első cigány kultu­rális nap bállal zárult. de Részlet a látványos gálaműsorból fotó: i cs. A jelentős számú érdeklődő a halas napokra szavazott Az eső nem zavarta a „programesőt” Szombati halas napi híradásunk azzal zárult, hogy pénteken este Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke hivatalosan is megnyi­totta a háromnapos tiszafüredi karnevált. A megnyitó után ugyan hamarosan égi áldás zúdult a többezres tömegre, de sem ez, sem a szombati szeszélyes idő nem tudta megzavarni a halas napok sike­rét, hiszen több tízezren látogattak el a közel félszáz programra. Az ország különböző pontjairól érkező vendégek talán csak egy­ben csalatkoztak, hiszen elmaradt a jó előre beharangozott rekord- halászléfőzés a világ legnagyobb bográcsában. Helyette csak ökör sült, igaz, nem Guinness-mére- tekben, de elnyerve a kíváncsis­kodók tetszését. Időrendi sorrendben haladva azonban az derült ki először pén­tek este, hogy a tiszaigari orszá­gos mezőgazdasági és élelmi­szer-ipán kiállítás díjnyertes né­gyes ökörfogata nyerte el a leg­jobb kompozícióért járó 100 ezer forintot. Az eredményhirdetés után a házigazda hagyományőrző és néptánccsoportok bemutatko­zásával nemzetközi néptáncgá­laműsor kezdődött. Itt a nézők ismét megcsodálhatták a vendég magyar csoportok produkcióit, s gyönyörködhettek az olasz és az indonéz népi hagyományokban. Szombaton az eső egy picit felborította a menetrendet, de mire a nap előbújt, a rend vasár­nap estig szerencsére helyreállt: térzenével, tánccal, aerobik- és raptáncbemutatókkal, pergő sportprogramokkal, termény- és termékbemutatókkal, a korábban beharangozott kiállításokkal, szakmai értekezésekkel, hor­gászbörzével, az ebtenyésztők kutyabemutatójával, hajós regat­tával, divatbemutatókkal együtt. Szombaton este kivételes cseme­gének számított Halász Judit gyermekműsora, amit ha lehet, még nagyobb közönségsikerrel követett a „Mindenki kedvére” est, ahol Szalai Antal és zenekara Kovács Apollónia, Talabér Er­zsébet, Hollay Bertalan, Csányi János és Szaka Júlia vendégmű­vészek közreműködésével kész­tette humorral, paródiával, örök­zöld táncdalokkal, magyar nó­tákkal és cigánydalokkal nosztal­giázásra a nagyérdeműt. Aki haj­nalig talpon maradt, az sem csa­latkozott, hiszen a Halas bálon a 11 éves kis dobtehetség, ifjú Orosz Győző zenekara brillíro­zott, még a keményebb zenéhez szokott tinédzserek kedvére is. Vasárnap kora délutánra ki­derült, hogy idén a nyíradonyi Nagy Gyula főzte a legjobb ha­lászlét. Este pedig a Republic együttes koncertje, lampionos csónakfelvonulás, nagyszabású vízparti tűzijáték és az Átrium zenekar szabadtéri bálja fokozta a hangulatot. -percze­Jász fejlesztési alap születik? (Folytatás az 1. oldalról) A készülő földtörvényről szólva dr. Kis Zoltán emlékez­tetett arra, hogy hazánkban 1994 áprilisáig külföldiek na­gyobb nehézségek nélkül vásá­rolhattak földet. Az előző kor­mány a választások előtt egy hónappal szüntette meg ezt a lehetőséget. A földtulajdonhoz jutásról álláspontja az, hogy aki régóta él egy településen, főhi­vatása a mezőgazdasági terme­lés, tagja az agrárkamarának, az vásárolhasson földet. A szövet­kezetek, jogi személyek közül pedig amely/aki legalább öt éve mezőgazdasággal foglalkozik, árbevételének minimum ötven százaléka a mezőgazdasági termelésből származik, állandó telephelye az adott településen van, az legyen jogosult arra, hogy 300 hektárnyi földet vásá­rolhasson. Akinek ennél többre van szüksége, ahhoz meg kell szereznie az önkormányzat és a kamara beleegyezését. Dr. Magyar Levente polgár­mester a városi fejlesztésekről szólva elmondta: jó úton halad a kórházi rekonstrukció utolsó állomását jelentő 1,8 milliárdos beruházás előkészítése, amely jó esetben ’98. január 1-jével elkezdődhet. Mint mondta, fo­lyamatos az intézmények idei felújítása, amivel az elkövet­kező öt-hat évre megoldottá vá­lik ezek rekonstrukciója. így a fejlesztésre szánt pénzeket a kommunális beruházásokra le­het fordítani, amely így öt év múlva teljesen kiépíthető az egész városban. A jász önkormányzatok együttműködését megemlítve rámutatott, törekedni kell egy jász fejlesztési alap létrehozá­sára. A Jászsági Önkormányza­tok Szövetsége döntene arról, hogy az alapba a támogatóktól, az önkormányzatoktól és a me­gyei területfejlesztési tanács ál­tal a Jászságra szánt összegek­ből milyen programokat támo­gatnának. bcs Elnapolt döntés a vágóhídról Vitát váltott ki a törökszent­miklósi önkormányzat leg­utóbbi ülésén a kényszervá- góhíd további sorsa. A testü­let végül elnapolta a döntést. A városi kényszervágóhidat négy éve bérbe adták. A bérleti jogvi­szony az idén év végén megszű­nik, és dönteni kell a létesítmény sorsáról. Ahhoz, hogy továbbra is kényszervágóhídként működjön, költeni kell rá, mert 1994-ben egy ANTSZ-vizsgálat után 1,3 millió forintot kellett volna ráfordítani, hogy megszüntessék a hiányos­ságokat. Ezzel szemben csak 417 ezer forintot tudtak a vágóhídra költeni. Közben a szenttamási, önkormányzati tulajdonban lévő vágóhíd értékesítése is folyamat­ban van. Elképzelhető, hogy az új tulajdonos vállalja a kényszervá­gást is. Végső soron a Surjánhús Kft. is meg tudja oldani a kény­szervágást. A vita nemcsak amiatt volt, hogy költsenek-e újabb pénzt a vágóhídra, hanem azért is, mert a Fáy-lakótelep lakói ellenzik a lé­tesítmény üzemeltetését. A lakó­telep közelében lévő vágóhíd működése ugyanis zavarja a nyu­galmukat. Mindezek figyelem- bevételével a testület úgy döntött, hogy a következő ülésen határoz a kényszervágóhíd sorsáról. Az ülésen döntés született ar­ról is, hogy az ANTSZ városi in­tézete új helyre költözik, az egye­sített gyógyító-megelőző intézet negyedik emeletére. P. É. Tartós, száraz nyárra vár a búza (Folytatás az L oldalról) Ugyanez a helyzet a búzával is. Ha az időjárás kegyeibe fogad bennünket, akkor 585 hektáron elkezdhetjük az aratást a hét elején: öt kombájnnal, saját tisztítóval és szárítóval várjuk a jó idpt. A felvásárlási árakkal kapcsolatosan csak apnvit tu­dók’mondán?, hogy afig fedezik a ráfordítási költségeinket. Nemes Vince magángazdál­kodó úgy érzi, mindent megtett a jó búzatermésért. Anyagi le­hetőségeihez mérten trágyázta, műtrágyázta azt a 70 hektárt, amelyen búzát termel.- Az időjárás azonban egy kicsit keresztülhúzta a számítá­saimat. Jelentős jégkár ugyan nem érte az én területemet, de a sok csapadék bizony nem tesz optimistává. Két-három hét száraz, meleg nyár kellene, hogy hektáronként elérjem a 40-45 mázsás átlagot. Am így is nehéz lesz boldogulnom, mert a körülbelül 1700 forintos mázsánkénti megállapított ára­kat igen „huncut” politikának tartom, mert az nem fedezi a költségeimet, hiszen a gázolaj-, a vetőmag-, az alkatrész- és a vegyszerárak már-már a csilla­gos eget ostromolják. Azt meg különösen furcsának találom, hogy a liszt és a kenyér ára szinte megfizethetetlen sok ember számára. P. M. Nemere István: Szabadok szerelme 7. De az Opel átlói kezdve már nem sietett annyira. Paul a visszapillantó tükörbe tekintett gyakran. Látta, a lány is tart üldözőiktől, folyton hát­rafordult.- Nem tetszik ez nekem - mondta végül.- Nekem sem! - csapott le a lány, mint aki erre vár. De a férfi csalárdul így folytatta:- ...Hogy még mindig nem értük el a hegytetőt. Pedig on­nan állítólag még jobb a kilá­tás, mint a tisztásról. Tina hallgatott, makacsul. Kis ajkai dacosan simultak össze. Paul oldalra vetett pil­lantással regisztrálta az ese­ményt, de akkor történt valami. A visszapillantó tükörben meg­jelent egy autó, amely szemlá­tomást nem sietett utánuk. Tar­totta a távolságot. „Ezek ők le­hetnek!” Paul gyorsított, majd­nem beérte az Opelt, Tina nem vette észre, hogy fényjelzést adott és előzni készült. Az Opel engedelmesen oldalra húzódott. Paul elhajtott mellet­tük.- Azért jó lenne tudni, mi ez az egész - mormolta a lány, és aznap délelőtt már nem tért vissza erre a témára. De lát­szott, hogy magában még egy­általán nem végzett vele. A félsziget másik oldalán is­mét lerohantak a tengerpartra. Meleg lett hirtelen. Az üldözők kocsiját nem látták többet, le­maradt valahol a hegyekben az Opellal együtt. Tina is megbé­kélt, bár a nyugtalanság már fészket rakott a lelkében, és ezt Paul is jól látta. De úgy tett, mintha minden rendben lenne. Már úgy is volt, talán...? Jó­kedvűen tréfálkozott, megáll­tak egy strandnál. Tina csak annyit vett észre, hogy a férfi a szokásosnál jóval távolabb, csaknem a szomszédos strand előtt parkolja le az autót. És egy kiadós ebéd után ismét a nap izzó gömbje alá feküdtek. Itt nem volt öltözősátor. Nem bújhattak el... Pedig ami­kor visszajöttek a sós hullá­mokból és kifeküdtek a napra, a forróság ismét tagjaikba lo- pózott. Paul érezte gyűlő vá­gyát. Tina a hasára fordult, és akkor combjával, vállával a férfihoz simult. Egyszerre kap­ták fel a fejüket, két szempár találkozott. Tina világos szeme merült Paul csaknem fekete szemébe. Mintha így is le­hetne... Szeretni egymást, a szemükkel, csak azzal? Fájóan jó volt, nem kapták el a tekinte­tüket, most így elégültek ki. Korántsem teljesen... Az ujjak egymásba kapaszkodtak, a tes­tek tüze így terjedt, így hatolt át, bőrről bőrre, csontból csontba.- Tina...- Paul...- Már nem sokáig bírom ki nélküled. Ki kell vennünk va­lahol egy szobát - mondta a férfi, kiszáradt a torka.-Okvetlenül. Minél előbb, annál jobb - mondta a lány. Ő sem szégyellt erről beszélni. Hiszen olyan természetes volt. Negyedóra múlva otthagy­ták a strandot, bár még maga­san állt a nap. A férfi a közeli kisváros felé hatódva arra gon­dolt: ki kellene cserélnie a bé­relt kocsit egy másikra. Ezt már ismerik azok a rejtélyes idegenek, akik megtámadták őket. Ha pedig ezt megtették eddig kétszer, nyilván megte­szik majd többször is...?-Ezt komolyan mondja, Ma- foor?...- Sajnos, igen, uram. Annak a két embernek nyoma veszett.- De hát... csak nem páro­logtak el! Nem zuhantak sza­kadékba, nem ölték meg őket!- Ki tudja...?- Maga most meg akar en­gem ijeszteni, Mafoor. Vagy feljebb akarja srófolni a szol­gáltatás árát? Vigyázzon ve­lem, Mafoor. Figyelmeztetem, velem nem lesz könnyű dolga.- Szó sincs róla, uram. Ön a megbízó, és mi igyekszünk tel­jesíteni az utasításait. Ezt vál­laltuk fel. De az is kötelessé­gem, hogy időről időre értesít­sem önt a fejleményekről. Amelyek esetleg... hogy is mondjam csak... késést okoz­hatnak a feladat teljesítése te­rén.- Hol tanult ilyen irodalmi szöveget...? Nem érdekelnek a nehézségeik! Még ha odave­szik is egy vagy két embere, hát számít az? Tudja, hány mil­lióról van itt szó...?- Erről csak sejtésem van, uram. Nyilván ön sem kockáz­tatna ilyen keményen, ha nem fizetődne ki.- Most az egyszer fején ta­lálta a szöget, Mafoor. Melles­leg egyre inkább kétlem, hogy ez az igazi neve... Csak erre az akcióra választotta, csak ne­kem találta ki, ugye? De ez lé­nyegtelen. Szóval két embere, akik a hegyen át üldözték a pá­rocskát, nyomtalanul eltűnt? Akkor vessen be két másik embert. Aztán még kettőt és még tízet vagy húszat, ha úgy hozza a szükség! Értjük egy­mást?-Igen, de... ez emeli az ön költségeit is.- Ha eredményt érünk el, nem fog számítani, semmi! Be­fektetés nélkül nincs haszon, gondolom, ön is hallotta már ezt a találó állítást.- Természetesen, uram. Mindent megteszünk, hogy fel­leljük őket és... és megtegyük, amit kell.- Ha már tudják, hol van­nak, értesítsen, mielőtt műkö­désbe lépnének! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents