Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-02 / 152. szám
Az abonyi idősb Csuti Gyula életét híres képek másolása, illetve saját kompozíciói tették teljesebbé. Mun- kái közül választottuk ezt az idős horgász^brázoló képet. Ökrös szekéren ment a banda Nagy a szegénység a faluban is Ecsédi István gépkocsivezető a törökszentmiklósi önkormányzat alkalmazottja. Óballára, Szakállasra hordja az ebédet a rászorulóknak. Gépkocsijának raktere ételhordókkal van tele.- Hetvenöt adag ételt hordok naponta - mondja. - Minden családnak két ételhordója van. az egyiket hozom, a másikat viszem. Az emberek - jövedelmüktől függően - 32-167 forintot fizetnek az ebédért, de vannak, akik ingyen kapják. A múlt év óta megduplázódott az igények száma. Hatalmas szegénység van. Nem minden igényt tudunk kielégíteni. Tanyákon élnek olyan 75-80 éves emberek, akik azt eszik, amit kotyvasztanak. Persze olyan is van, aki a saját maga szegénye. Gaz veri fel a portáját, azt sem műveli. Régebben autóbusszal jártam a környéket. Nem győztük a fólia alatt termelt zöldséget buszra rakni. Most meg lepusztult minden. De sok embernek elhúzta a nótáját! Hej, de sok kunhegy esi embernek elhúzta Bari Elemér a nótáját! Jókedvet, derűt árasztott maga körül, nemcsak hegedűjével, hanem egész emberi légyével. Mondják is a helybeliek, hogy a város díszpolgárának kellene választani. Tizenkét évesen muzsikált először a tánciskolában. 1950 táján lett prímás. ’51-ben szerződtették a kunhegyesi Nemzetibe. Megannyi lakodalomban is játszott. Néha az esküvőt is elhalasztották m%tta. Ügyeltek rá, hogy semmi se zavarja játékukat. , Karcagon például az egyik lakodalomban ezért vettek le a falról száz ketyegő, kongató órát. A tanyavilágba is kivitték őket. Gyócsra például ökrös szekérrel. A baj csak az volt, hogy mindenki berúgott, egy ideig nem vitte haza őket senki. A mázsányi bőgőt meg nem akarták cipelni. A végén mégis akadt egy fogat. A prímás a bakon utazott, a többi a kocsiderékban. Egy-egy lakodalomban hat mázsa búza járt a bandának. Ha másnap folytatódott a mulatság, még annyit kaptak. Meg természetesen ennivalót. Tizenhét évig a kunhegyesi művelődési házhoz szerződött. Hattagú zenekarából csak négynek volt szerződése. A pénzt hatfelé osztották. Nem kis része volt abban, hogy a népi tánccsoporttal egy pianí- nót nyertek Szolnokon, a művelődési ház részére. Pesten is felléptek a Vasas-székházban és máshol is. Amikor hét községből sorozásra jöttek össze a fiatalok, egész nap muzsikáltak. Kunhegyesről Kunmadarasra, majd Tjszagyendára került. Onnan vissza Kunhegyesre, a „pincemulatóba”. Mivel az a termelőszövetkezethez tartozott, művelésre kapott egy köblös földet. Mostanában már inkább csak saját magát szórakoztatja. Az egyik ügyvéd írja a dalszöveget, ő meg megzenésíti: így is hasznát veszi zeneiskolai tanulmányainak. Egyszer külföldi lányok hallgatták muzsikálását. A tolmácsnőjük megkérdezte Bari Elemért: - Megengedi hogy játékáért megpuszilják? - El is várom - hangzott a válasz. Meg is érdemelte a puszikat. Szerintem még többet is érdemelne. Az oldalt összeállótta: £ Simon Béla Öreg tüzér nem vén tüzér Szolnokon közismert, hogy a valamikor itt állomásozó V. Légvédelmi Kiképző Ezred feloszlatása gyakorlatilag a csapatlégvédelem országos megszüntetését is jelentette. Nagyorosziban maradt meg egy légvédelmi osztály. Ezért ott létesítettek csapatlégvédelmi emlékhelyet, ahol megőrzik a technikai eszközöket, a csapatzászlókat, az ezredek, a régi tisztek emlékeit. Ennek az emlékhelynek az avatására utazott a közelmúltban tizennégy - ma már nem hivatásos - légvédelmi tüzértiszt Szolnokról Nagyorosziba. Ott találkoztak a Jánoshalmáról, Kalocsáról, Keszthelyről, Szombathelyről érkezett régi bajtársaikkal. Az ottani helyőrségben katonai tiszteletadással fogadták őket. Felsorakoztatták a régi csapatzászlókat, s régi tiszteket léptettek elő. Emléklapokat is osztottak. A programban lövészet is szerepelt a drégelypalánki lőtéren. Az idős tisztekből összeállított raj egy Sz-60-57 típusú légvédelmi gépágyúval lőtt. - Természetesen eredményesen - mondja a szolnoki Adám Imre, aki nemrégen még századosi váll-lapot viselt, s aki mint gyakorlott műszer-szakaszparancs- nok szalÄtö szemmel figyelte a lövészetet. Az öreg tüzérek rajának parancsnoka a szdhoki Juhász István ny. alezredes, hajdani hadműveleti osztályvezető volt. A A hajdan készült emlék fotón jobbra a negyedik Ádám Imre - akkor még főtörzsőrmgtlerként raj többi fontdfcibb posztját is szolnokiak töltötték be. Veréb Zsigmond ny. alezredes (korábban törzsparancsnok volt) egyes töltőkezelőként, Juhász László ny. őrnagy pedig töltőkezelőként jeleskedett. A Nagyorosziban megtartott találkozó részvevői alapítványt hoztak létre a hagyományok őrzésére. Harmii% százalékkal olcsóbban Kedvezményes színházbérletek A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete egy éve küzdött a kedvezményes nyugdíjasbérletek megszüntetése ellen. Demény Iftvánné, az egyesület titkára - tonbek között - így érvelt:- Egyesületünk az elmúlt színházi idényben folyamatosan kérte a színház vezetését, hogy tagjai részére kedvezményes térítési díj mellett, délutáni előadásokat szervezzenek. Egyetlen esetben sem sikerült alked- vezményes színházi látogatás, még úgy sem, hogy az előadás minden jegyét megvásároltuk volna. U^fxnezt a lehetőséget a kecskeméti Katona József Színház többször is 'ztosította számunkra. Demény Istvánné most örömmel újságolta, hogy az 1997/98-as évadra a bérletek árából harminc százalékos kedvezményt kapnak az egyesület tagjai. Kétszázhúszan kívántak élni ezzel a lehetőséggel. Pg öregségről- Az öregség, amikor azt kezdjük mondani: „Sohasem éreztem magamat ennyire fiatalnak ”, (Renard) * * *- Sikerült felfedezniük az örök ifjúság titkát mindazoknak, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy megöregedtek. (Gordie Howe) Akinek nincs emléke, nem is élt Mihály Kálmán, az olajbányászok nyomdájának volt vezetője évente hat hónapra kiköltözik a tiszapüspöki üdülőtelepen lévő hétvégi házába. Mielőtt bárki azt gondolná, miként bírja ki tétlenül ennyi ideig, megemlítem, hogy a telep szomszédságában van ezerhatszáz négyszögöles kertje, ami temérdek munkát ad. Nem szokatlan ez számára, hiszen tizennegyedik életévétől datálódott a munkaviszonya.-Mi nem ismertük azt, hogy nem dolgozunk - mondja. S nem csak a munka, hanem egyéb megpróbáltatások is edzették. A háború idején szétbombázták a házukat. Volt olyan időszak, mikor két év alatt tizenegy közeli rokont kellett eltemetniük. Az élet megtanította arra, hogy ne csak önmagával törődjön. Bizonyára ennek tudható be, hogy az ő kezdeményezésére fúrtak kutat az üdülőtelepen, s odáig kiépítették a műutat. Rengeteg utánajárást igényelt ez tőle. Nem kevésbé az Olajbányász Horgászegyesület megalakítása. Negyvenkét évet és 199 napot kitevő munkaviszonya után érthető, hogy a kerti munka néha kifárasztja. Ilyenkor enyhet ad tizenöt szép diófája. Hűvösükben bizonyára visszagondol az eltűnt évekre, hiszen azt mondja: akinek nincs emléke, az nem is élt. Éjjel jajgatok, nappal kapálok Dél felé jár az idő Szakállason. A törökszentmiklósi Tákos La- josné az ebédhordó gépkocsira vár, azzal megy haza. Ömlik belőle a panasz:- Nyáron nem jön reggelenként busz Törökszentmiklósról. Hat óra tízkor jön egy Fegyvemek- ről, az itteniek azzal mehetnek a városba. Vissza csak délután négykor jöhetnek. Aki injekcióért vagy bevásárolni megy Tö- rökszentmiklósra, rengeteg időt elpocsékol. A Volán azt mondja, nem éri meg járatot indítani. Pedig egy mikrobusz is megtenné. Azt mondják, járjunk kerékpárral. De hát én is nyugdíjas vagyok, hol ez fáj, hol az fáj. Éjjel jajgatok, nappal kapálok. Itt, Szakállason van hat hektár földünk, azt műveljük. így van eas. Az idősek inkább a múlton merengenek, a fiatalok pedig a jövőt latolgatják. E kettőből ötvöződik a jelen, az élet megszakíthatatlan folyamata. Az itt közölt képeket Vörös Lászlóné bocsátotta rendelkezésünkre. Az első kép 1912-ban készült édesapja, Baricza György Tiszavárkonyban élt családjáról. A képen láthatók közül idősebb Baricza István 1854-ben, neje Kowsai Veronika 1856-ban, Baricza Mária pedig 1901-ben született. A második kép a szolnoki Bajcsy-Zsilinszky út sarkán állt benzinkútnál készült Baricza Györgyről az ’50-es évek végén. Ott dolgozott, míg a Kolozsvári hídról jövet egy gépkocsi bele nem rohant a benzinkútba. A robbanás miatt kórházba került, s nyugdíjazták. A benzinkutat megszüntették. Ingyen sem Óballán Boda Gáboméval és özvegy Bodzsár Jánosnéval beszélgettem. A legnagyobb jóakarattal sem lehet a két nyugdíjast a megelégedett emberek közé sorolni. Bodáné meg is indokolta, hogy miért.- A férjem tolókocsival jár. Het- venhárom éves. Hiába utazhatna ingyen a busszal, nem veheti igénybe. Harmincezer forint a kettőnk nyugdíja. Kedvezmény nem járul hozzá. Azt mondják, abból meg kell élni. Özvegy Bo- dzsámé sorsa sem rózsás.- 13 652 forint a nyugdíjam. Legutóbb háromezret költöttem gyógyszerre. Azt vágják a fejemhez: mi kell egy nyugdíjasnak? A betegségem miatt az orvos drága ételeket ír elő. De miből vegyem meg? Már újságra is csak a szomszéddal együtt fizetünk elő.
