Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07 / 131. szám
1997. június 7., szombat Szatirikus Melléklet 9. oldal Napfürdozők figyelmébe: az éttermi számla kifizetésekor is le lehet égni! Beszéljünk nyelveket! Prositraccsparti Történik: a Rákóczi téren I. prosti: Mizújs, szivi? II. prosti: Dögmeleg van, és döglik az üzlet! I. prosti: Pedig én már levetettem mindent, még a lányos zavaromat is ... egy évtizede, hi-hi! II. prosti: Nekem azért akadt egy kuncsaftom. Egy jéghideg krapek. I. prosti: Ebben a kánikulában az olyan vendég aranyat ér. Ki volt az, édesem? II. prosti: A mozgó fagylaltárus, szivi! Alaposan kielégítettem magam: megettem két négygombócos fagyit. I. prosti: Te, neked elárulhatom, az éjszaka én is csináltam egy ingyen fuvart. Csak a stricim ki ne szagolja! II. prosti: Atyavilág! Ki volt a hapsi? I. prosti: Annyit mondhatok, politikus volt az ürge. II. prosti: Miből gondolod? I. prosti: A menet közben folyton nyomta a sódert: „Csak a jobb melledet akarom! A centrumba akarok bejutni!” Azt hittem, az agyára ment a forróság. II. prosti: És miért nem kértél tőle dohányt? I. prosti: Ugyanis a párt vagyonát ajánlotta fel, szivecském. II. prosti: No, és? Te nem fogadtad el? Mennyi volt az a vagyon? I. prosti: Egy üres pártkasz- sza, meg egy eladott pártszékház. II. prosti: Most már elhiszed, hogy dögmeleg van?! Az agyvizük is felforr a kuncsaftoknak. I. prosti: Jöhetne már megint az a fagyis, szivi! Donkó László A Kakas minikrimije Az ikerház építésébe a sógorával közösen vágott bele. Induló tőkéjük az alapozás befejezése után, a bankkölcsön pedig a födémgerendák megvétele előtt fogyott el. Pénzt kell szereznünk, mindenáron! - fogalmazódott meg bennük a könyörtelen felismerés. A Nagy Magyar Vonatrablás tervét sógora albérleti szobájában dolgozták ki a legapróbb részletekig. A rajzokat és a feljegyzéseket parányi darabokra tépve, az utolsó vacsorán fogyasztották el, kevés rósejbni- vel. A következő hajnalon mindketten ott hasaltak a vasúti töltés oldalában. Szívük nyugodt ritmusban vert, hiszen ezerszer és ezerszer végigzongoráztak minden lehetőséget. Sikerülnie kell! Vájná József, a Győrből induló éjszakai pénzszállító vonat vezetője a t.-i állomáson menetrenden kívül megállította a szerelvényt, hogy a restiben átvegye a számára félretett három kiló pacalt. Ennek okán az állomásfőnök zöld jelzést adott az Eger felől közeledő tehervonatnak. így történhetett meg, hogy hőseink sikeres akciójuk nyomán pontban három óra tizennégy perckor szert tettek tizenöt vagon közepes minőségű födémgerendára ... (w)- Tényleg szép volt ez a kis altató, Jenőke, de most tudnál fújni egy kis riadót is?!- Úgy látszik, megérkeztek a közüzemi számlák, mert Géza megint jógával és meditációval próbál kikapcsolódni a pénzügyi problémákból.- Döntöttem, tizedes! Holnap mégis átkéretem magam az erkölcsrendészeti részleghez! Vízi bringa A feltaláló személyére vonatkozó kutatások még ma is folynak. Az angolszász történészek Szerint 1865 rekkenő nyarának egy különösen rekkenő délutánján Sir Archibald Bowden, a Waterlooi ütközet hőse, a canterbury érsek fogadott leányának féltestvére félelmében, hogy nem érkezik haza teaidőre, távolsági kerékpárjával eszeveszett iramban száguld- ván belehajtott a Temzébe. Persze ezen csak mosolyognak az orosz hidrobringológu- sok. Hiszen Vodka Velocipé- dova, a feminista mozgalom vezéralakja a végeláthatatlan mitkaparszki rizsföldeken már bő hat esztendővel korábban, 1859 tavaszán összeakasztotta a hátsó tengelyét a durva, ám mindig büdös sztárosztával, és a szemtanúk szerint több mint négyversztányi távolságot tettek meg imigyen. Már-már hangosan nevet fentieken Nin Csen Tsuda, a pekingi Tandem Egyetem tanszékvezető professzora, s kun cog va tolja karszéke alá az aranyköpéseit tartalmazó díszes porceláncsészét, mivel már a Csöng-dinasztia idején annyian vízibicikliztek a Hoangho hullámain, hogy innen maga a név is: Sárga folyó. Lapzártánk után kapom a hírt, hogy vízi bringára manapság már nincs is szükség. Ugyanis ma hajnalban a szakértői kormány tagjai Pócsmegyer magasságában megpróbáltak a vízen járni. (wébé) Erzsiké éppen a szalámis zsömléjébe harapott, amikor az a furcsa, bukósisakos férfi berontott hozzá a postahivatalba.- Zdenek parkavi u lakú? - kiáltotta a bukósisakos, és ösz- szevissza hadonászott a pisztolyával. Erzsiké lassan abbahagyta a rágást, és tanácstalanul vonta föl gömbölyű vállait.- Talán a másik ablaknál tessék megkérdezni - mondta, de eszébe jutott, hogy Gajdosné szabadnapos. Kettesben vagyok evvel az alakkal, villant át Erzsiké agyán, és izgalmában nagyot harapott a zsömléből.- Marge snye levlapki! - üvöltötte a bukósisakos, és az asszonyra szegezte a fegyvert. Erzsiké bizonytalanul körbepillantott, majd a kisablakon át, a férfi elé tolta a köteg átgumizott képeslapot.- Tessék nyugodtan válogatni - suttogta, pedig tudta jól, a szabolcsi tájak vannak valamennyin. Nyírfaligetek, legelők, középen meg az ecsedi művház. A bukósisakos homlokáról izzadságcseppek indultak el lefelé, de ezt Erzsiké nem láthatta.- Fnyezsna csesz via kocsima!- Kocsma? - derült fel Erzsiké fényes orcája, és lelkesen magyarázni kezdett. - Tovább itt egyenesen, a templom után meg balra. Ekkor eldördült a pisztoly. Primakle zsemkladni. Ezek voltak a bukósisakos utolsó szavai, s D. Ernő, a nyomozást vezető rendőr százados rögtön tudta, ezúttal nem lesz könnyű dolguk. Walter Béla A vicc poénját, melyet a fősorokban rejtettünk el, június 12- ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, 5001 Szolnok, Pf. 105. Képzelődős című, május 31- én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „Amióta azt Ha! képzeli, hogy ő Donald kacsa reinkarnációja, felénk se néz”. A helyes megfejtést beküldők közül az alábbi olvasóinknak kedvezett a szerencse: Halász Jánosné Kisújszállás, Szabadság téri ltp. 5/B; Keresztúri Tamásné Szolnok, Nagy Imre krt. 10. II/4.; Kuna Jánosné Tö- rökszentmiklós, Bocskai u. 4/a III/2. Nyereményük Simon Béla: Szülőföldem, a Jászkunság című könyve, melyet postán küldünk el részükre. M Kisfiam. ne r nen j ol van ] ke izei aj hál jegesn Led vél lez. 7 ✓ 1 gyi s ép ‘léggé ] a át f o vagy ! • Nevelő szándék