Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07 / 131. szám

1997. június 7., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Korunk, a barbár A hír megdöbbentő, sőt szó szerint „mellbe vágó”: Rambo-történetek el­játszása közben mellbe lőtte barátját egy 13 éves fiú. Mindketten légfegy­verrel .játszottak”, ám amíg egyikük lövése csak a kaiját súrolta a másiknak, addig amaz a mellén találta el őt. A fiú életveszélyes sérüléseket szenvedett, a tüdejét csonkolni kellett. Eddig a hír, s ami mögötte van: tragédia. Sajnos nem először lehet hasonló esetekről hallani - s félő, nagyon félő, hogy nem is utoljára. Mai világunk ugyanis kitűnő melegágyat biztosít mindehhez. És ezért igen nagy mértékben felelős az, a moziból, a videóból, a televízióból, a különböző égi csatornákból ránk ömlő filmzu- hatag, amelyben mást sem látni, mint erőszakot, gyilkosságot, lövöldözést, autósüldözést, és e mellé természetesen mind­egyikben literszámra ömlik a művér. (Még szerencse, hogy csak az.) A teljesség igénye nélkül néhány cím az elmúlt hét te­levíziós csatornáinak filmjeiből: A gonosz két arca, A harcmű­vészet titkai, A sorozatgyilkos, Maffiavadászat, Én és a maffia, Amerikai kickboxer, Ártatlanok mészárlása, Egy nulla a halál­nak - a sort még rogyásig folytathatnánk. A technikai robbanás nemzedékének ifjú tagjai pedig szinte éjjel-nappal rátapadnak a szem rágógumijára, a televízióra, s akaratlanul is felfogják ér­zékeny „csápjaikkal” az ezekből a filmekből kiolvasható üzene­tet: az a férfiideál, aki minél gyorsabban tud ölni, minél több embert tud egy sorozattal lekaszálni, gátlástalan, ökölharcban ő a legjobb (vagy ha mégis szorult bele egy kis erkölcsi érzék, a vad világ magához vadítja őt is), a macsoizmus megtestesítője, lepedőbajnok - na és lehetőleg minél trágárabbul beszéljen. A gyerek meg persze utánozni akarja, és ekkor előkerülnek a - felnőttek által el nem zárt - légpuskák, kések, bárdok, piszto­lyok, gránátok. Bumm neki, adjunk a másiknak! Nem mondom, gyerekkorunkban mi is szívesen néztük az indiános-„kovbojos” filmeket, merthogy akkor még az volt a menő. És mi is játszottunk: elképzeltük, mi vagyunk a nagyfő­nökök, az utolsó mohikánok, a gazok kezeiből lányt mentő cowboyok. És volt műanyag tomahawkunk, meg forgótáras, papírpatronos műanyag pisztolyunk. Ám a világ durvább lett. S nemcsak Conan, a barbár jött el hozzánk, hanem korunk, a bar­bár is. Ma már csak leányregénynek tűnnek ezek a hajdani vad­nyugati filmek a ma thrillerei, akcióvadulásai mellett. A gyerek pedig csak nézi, rendületlenül, mert a szülő fáradt, nem ér rá odafigyelni, és addig sem kérdez sokat a kölyök, amíg lődöznek a képernyőn. A szülő meg maga is fásultan bámulja, vagy ép­pen kimerültén jóízűt szunyókál foteljában. Pedig fel kell mielőbb ébredni, mert egyszer a gyerekből fel­nőtt lesz. És nem lenne jó, ha valamelyik utcasarkon majd az orrunk alá dugna egy valódi pisztolyt... Morgolódó zagyvarékasiak Sajnos egyre szegényebb az átlagember, az átlagcsalád. Merede­ken emelkednek a napi megélhetés (kenyér, cukor, húsfélék), az energia, az utazások, a tankönyvek, a szolgáltatások árai. Ezek­kel szemben a meredeken emelkedő minősítés aligha jellemzi a nyugdíjakat, béreket, járandóságokat. Különösen a gyermeke­ket nevelők helyzete nehéz, de a nyugdíjasok sorsa sem rózsás. Meg azoké a családoké, ahol egy, esetleg több munkanélküli is akad. Nem kivétel ez alól Zagyvarékas sem, ahol jó néhány em­ber zúgolódik a fűtéstámogatások odaítélése miatt. Ivókúttal is gazdagodott a kisújszállási városi strandfürdő, ugyanis a Papi Lajos alkotásával díszített kutat a vendéglő mellől kivitték a strandra, ahol méltó helyet kapott. fotó: mészáros János Nem csoda, 284 kérelem érke­zett az önkormányzathoz, és közülük 107 család kapott se­gítséget, támogatást. Hogy ők ezzel elégedettek vagy sem, nem tudom, mert mi a kimara­dottak közül kerestünk fel jó néhányat. Nem elitták: építettek Pintérné Komáromi Éváék la­kása 114 négyzetméter. Négyen lakják a szobákat: két gyerek és két felnőtt.- Kiszámítottam, mert hiába kevés a keresetünk, de nagy a ház, és egy itteni rendelet ér­telmében mi csak akkor kap­hatnánk támogatást, ha hetven négyzetméteres lenne az ottho­nunk. Márpedig valamikor azért építettünk ekkorát, mert nem a kocsmába vittük a forin­tokat, hanem otthonteremtésre fordítottuk. A fogunkhoz ver­tük a garast, mindig spóroltunk. Mára úgy alakultak a körülmé­nyeink, hogy a 40 ezer forint havi bevétel nem sokra elég. Szóval, nálunk az a baj, hogy nagyobb a lakás, mint amekko­rának lennie kellene a támoga­táshoz. Gondolom, aki elitta, el­issza a pénzt, az kap, mert á háza kicsi, hiszen ő nem épít­kezésbe fektette járandóságát, hanem leúsztatta a torkán. Egyébként egy ismerősük révén a Népjóléti Minisztéri­ummal is kapcsolatba léptek. Megtudták, ez a segélykeret ja­nuár 15-én megérkezett, és áp­rilis derekán osztották szét. Ok 4,5 millióról tudnak, mutatják is nekem az írást. Utána az ott lévőktől csak úgy röpködtek a kérdések. Mi lett az összeggel? Miért nem segítik a nagycsalá­dosokat? Ki vagy kik találták ki az itt alkalmazott módszert? A nagycsaládosoknál ma­radva, Mészáros Gáborné a há­rom gyermekét egyedül ne­velte, neveli.- Van egy 23 éves, 14 és 8 éves gyerekem. A nagyfiú ke­res, amikor van munkája. Ne­kem nincs, pedig tizennyolc hosszú évet lehúztam a ba­romfi-feldolgozóban, de azóta más szelek fújnak. Családi pót­lékkal, mindennel együtt húsz­ezer körül kapok. Ebből élünk. Úgy látszik, ezek után sem ér­demeltem meg a támogatást. Kik ellenőriznek? Az újabb, ott lévő panaszos név nélkül nyilatkozik.- 1975 óta lakom Rékason, és egyre elégedetlenebbül ve­szem tudomásul, hogy a rászo­rulók helyett szociális támoga­tást olyanok is kapnak, akik erre érdemtelenek. Nem értem, kihez, kikhez kerül ez a sok millió forint? Ki vagy kik el­lenőrzik ezen pénzek felhaszná­lását, mert én is szeretnék tudni róluk mint egyszerű állampol­gár. Elvégre azt látom, romlik a dolgozó családok helyzete. Egy másik asszony azért ke­sergett, mert havi 17 ezer forint özvegyi nyugdíjat hoznak neki. Az egyik gázszámlája tízezer, pontosabban fogalmazva tíz­ezer-ötszáz forint lett, és ő sem kapott segítséget. Maradt hat és fél ezer ruházkodásra, ételre, vízre, villanyra. Nesze neked, komfortfokozat-növelés! Még hosszasan sorolják a sé­relmeiket abban a zagy varékasi házban, ahol kisebbfajta röp- gyűlést tartottak. Azt, hogy az évtizede vagy később épült há­zakon rengeteg a teher, hovato­vább a keresetükhöz viszonyí­tott fenntartási költség akkora: vagy fűtenek, vagy esznek. Jó, jó, szerencsére nyakunkon a meleg, de mi lesz ősszel vagy télen? Merre halad a világ? Az elszegényedés felé? Az elnöknél kopogtatnak Azért megkérdeztük a másik oldalt is, miért éppen így ala­kultak ezen a településen a HTO-támogatások. Mint ne­kem elmondták, ez képviselő- testületi döntés, ahol több té­nyezőt vettek figyelembe. Az egyik a lakás nagysága. Egy személyre 40 négyzetmétert számoltak, a család többi tag­jára tízet-tízet. így egy négy­tagú családnak ha 70 négyzet­méternél nagyobb a lakása, ők már nem fémek ebbe a keretbe. De ez csak egy elem, ha úgy tetszik, rész, hiszen szintén fi­gyelembe vették, hogy az egy személyre jutó jövedelem a nyugdíjminimum kétszeresét nem haladhatja meg. Meg szá­mított a lakás komfortfokozata is. Egy szó mint száz, a döntés 284 kérelmező után 107 igen volt, a többi nem. Ahogyan ta­pasztaltam, bizony az elutasí­tottak között akadt olyan is, aki meglehetősen nagy szegény­ségben él. És nem kevesen kö­zülük most úgy érzik, megfosz­tották őket valamitől, egyfajta állami támogatástól. Annak el­lenére, hogy döntést nem egy vagy két személy hozta, hanem egy 13 tagú testület. Olyasmiről is tudok, ezek után a Magyar Köztársaság elnökénél vagy titkárságánál keresnek felveté­sükre orvoslást. Hogy talál­nak-e, kiderül néhány hét múlva. D. Szabó Miklós Egy kitüntetett életpálya Kozma Imréné az a pedagógus, akinek a puszta jelenléte is segít „helyretenni” a dolgokat, s talán ez is az oka annak, hogy a martfűi Martos Flóra Általános Iskola annyira ragaszkodik a nemrégiben kitüntetett igazgatóhelyetteshez. Hazánk legnépszerűbb és ép­pen ezért legnagyobb gyermek- szervezete, az Úttörőszövetség a Gyermekekért érdemérmet adományozta Kozma Imréné- nek, vagy ahogyan az iskolában hívják, Gabi néninek.- Nem tudom, miért kaptam ezt az elismerést - beszélt a díj­ról Gabi néni -, de talán ez így jó, hiszen ha tudnám, akkor azért dolgoztam volna. A biológia-földrajz szakos tanárnőnek a pályája összefo­nódott az Úttörőszövetséggel és a Martos Flóra Általános Isko­lával, ugyanis itt kezdett el dol­gozni, s itt is megy nyugdíjba ebben a tanévben. Szemmel láthatóan a gyere­kek a gyengéi a népszerű peda­gógusnak. Véleménye szerint igazán jól egy tanárnő tud fog­lalkozni a tanulók szabadidejé­vel.-Nem lenne szabad a gyer­mekszervezetekkel való foglal­kozást az iskolán kívülre vinni, hiszen a pedagógus ismeri a legjobban őket. Velük együtt kell tudni élni, a jókedvük nem egy szervezethez kötődik, ha­nem a programokhoz és a neve­lőhöz. A saját gyerekei ugyan na­gyok már, unokája azonban sok felejthetetlen percet tölthet még el vele.-Mi azért tudunk népszerű szabadidős programokat szer­vezni - beszélt a „titok” nyitjá­ról Gabi néni -, mert úgy gon­dolkodunk, hogy nem próbál­kozni kell a tervezéssel, hanem akarni, és akkor mindent meg lehet szerezni. PE Megszépül a kultúra háza A kunmadarasi művelődési ház korszerűsítéséről már ta­valy döntöttek a képviselők. A felújítást azért is tartották fontosnak, hogy legyen a te­lepülésen egy impozáns, szép épület, hiszen a tejles felújítás után a tetőtérben klubszobá­kat, előadótermeket is kialakí­tanak majd. Bozsódi Zsigmond el is ké­szítette a terveket, s a kivitele­zésre áprilisban pályázatot út ki a testület. A pályázat nyer­tese a Középker Építőipari Szövetkezet lett. A héten a képviselők döntöttek arról, hogy a korábbi 5 millió forint­tal szemben 6,2 millió forintot biztosítanak a művelődési ház tetőszerkezetének rekonst­rukciójára. A munkálatokat a település a fejlesztési tarta­lékból fedezi. Ä szerződéskö­tés után még a nyáron elkezdi a kivitelező a munkát, így az első ütemben az utcai rész (kiszolgálóhelyiségek, elő­csarnok, irodák) fölötti tető- szerkezetet újítják fel, jövőre pedig a nagyterem, a tetőtér­kialakítás lesz a feladat, de A munkaerőpiac perifériáján A nyilvántartott munkanél­küliek között nyilvánvalóan azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik már huza­mosabb ideje nem jutnak ke­resőtevékenységhez. ők a tar­tósan munkanélküliek, akiket érintően központi program indul az elhelyezkedés és a munkaerő-piaci pozíciók ja­vítása érdekében. Tartósan munkanélkülinek szá­mít az a 18-55 év közötti kor­csoportba tartozó, legalább egy éven át nyilvántartott olyan munkanélküli, aki ez idő alatt ak­tív támogatási eszközben nem részesült és még rövid ideig sem dolgozott. A szakemberek sze­rint a munkaerőpiac perifériájára került réteg támogatását szolgáló program egyik legfontosabb té­nyezője a képzés lehet. A tanfolyamok kezdésének pontos határideje ugyan még nem ismert, de úgy tűnik, ezek az alacsonyan iskolázott tartós munkanélkülieket célozzák meg, több szakmát - például a sző­nyegszövő, fonottbútor-készítő mesterséget - érintően. A körül­belül 250 munkanélkülinek lehe­tőséget adó, megyénkbe kihelye­zett tanfolyamokat a Debreceni Regionális Képzési Központ szervezi és finanszírozza. A megyei munkaügyi köz­ponttól kapott információnk sze­rint a januári adatokat alapul véve több mint 7000, tartósan munkanélküli él megyénkben, a mostani körülményeket figye­lembe véve azonban mintegy 3­3,5 ezer főt lehet bevonni a prog­ramokba. Nem elhanyagolható tényező, hogy ki milyen mérték­ben szándékozik élni a lehetősé­gekkel. -hgy­Hiányzik a megfelelő hadigondozási törvény A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége el­nöke dr. Leskó Ferenc, akit 1992 óta újraválasztottak. A szö­vetség megyei tagozata a minap tartotta Szolnokon rendkívüli közgyűlését, ahol megjelent Leskó úr is. Evés helyett szagolgassunk Új, egyszerűnek mondott módszert talált ki a chicagói dr. Alan Hirsch: evés helyett különböző illatokat kell sza­golni. A professzor pácienseit aromaflakonokkal szereli fel. Ha éhséget éreznek, ezeket kell szagolgatniuk. Ennek ha­tására a kövérek kevesebbet esznek és lefogynak, néme­lyikük akár 40 kilogrammot is lead hat hónap alatf Hirsch dr. módszerének lényege: a szagok segítségével az agy becsapható. Ha az ember pél­dául nagyon éhes csokolá­déra, majd magába szívja an­nak illatát, nem kívánja már az édességet. Hirsch 3193 túlsúlyost tesztelt, akiket három aroma­flakonnal látott el. Hat hónap elteltével a legtöbb páciens veszített a súlyából. Átlago­san havonta 2,1 kilogrammot fogytak. FEB- Elnök úr, említette, hogy nehéz az örökségük, a feladatuk. .- Igen, mert szűk ötven évig bűnnek számított magyar hadi­fogolynak, hadiözvegynek, -ár­vának, hadigondozottnak lenni. Nemcsak hogy semmit, semmi­féle támogatást nem kaptak ezek a megrokkant vagy árva szemé­lyek, hanem ha bármilyen kérés­sel fordultak a hatóságokhoz, sokszor meg is fenyegették őket. Sok jót nem mondhatok a ki­lencvenes esztendők ránk vo­natkozó paragrafusairól sem, mert az 1994-es XLV. hadigon­dozási törvény minket érintő, 1997. évi XIX-es számú módo­sítása rosszabb, mint a korábbi. Hiszen azóta folyamatosan ér­téktelenedett a forint, miközben a hadigondozottaknak, hadiöz­vegyeknek és más hasonló ellá­tottaknak járó, egyösszegű térí­tés azonos maradt. Szóval aligha állíthatjuk, hogy nagyon becsülnek ben­nünket, elvégre egyszerűen nin­csen egységes nemzeti hadigon­dozási törvényünk. Olyan, ame­lyik az európai jogrenddel har­monizációban lenne, amely megfelelne a NATO követelmé­nyeinek. Arról nem is beszélve, hogy a jó hadigondozási tör­vénynek háborúban és békében meg kell felelnie a katonát adó családnak, a családfőt elvesztett csonka családnak, a sérült és ká­rosult katonának, illetve civil embereknek. Hiszen a XX. szá­zat katonanemzedékeinek le­származottai napjainkban már nem csak a hon védői, hanem le­téteményesei a közép-európai, az európai és a világbékének az ENSZ-ben, a NATO-ban és más békefenntartó katonai szerveze­tekben lévő szolgálataikkal. Hogy szervezetünk nemzet­közi munkájáról, eredményeiről is szóljak, elősegítettük, hogy például a Romániában élő, volt magyar királyi hadirokkant honvéd és a hősi halottaink öz­vegyei ugyanolyan ellátásban részesülnek ma már, mint a győztes román veteránok. Az ő hadigondozásuk általában jobb, mint az anyaországban élő hadi- gondozottaké. A román állam ezeket a veterán hadigondozotti szervezeteket állami pénzekből tartja fenn, és a nemzetközi te­vékenységük folytatásához na­gyon nagy pénzösszegeket biz­tosít, míg a hazai veterán- és ha­digondozotti szervezeteket gya­korlatilag az állam nem támo­gatja. így nem tudnak hazánk érdekében megfelelő tevékeny­séget kifejteni.- Van viszont közalapítványuk- Igen, de ezt a gondozottak elleni támadásnak nevezem. Nem másért, mert az alapítványt kuratórium helyett vállalkozók kezére játszották, mégpedig oly módon, hogy az oda utalt tétele­ket, azok kezelését az állam- kincstár végzi. Ebből követke­zik, hogy ezért évente 30-40 mil­liót vonnak el a számláról, úgy­mond kezelési díjként. Mi más ez, mint a legrászorultabbak ki­rablása?- Hallottam azt is, hogy az érintettek a közeljövőben azért kapnak egyösszegű kártérítést.- A hadiárvák 50 ezret, a ha­diözvegyek 75 ezret, a hadirok­kantak 75-250 ezret. Mindezek ellenére úgy határozott az elnök­ség, hogy szeretnénk e témában szót váltani a miniszterelnök úr­ral, aki az előzetes ismereteim szerint nem zárkózott el a talál­kozástól. Különös tekintettel arra, hogy szövetségünket meg­hívták Moszkvába, a veterán-vi­lágtalálkozóra június 19-e és 22-e között. Ez először fordul elő a században.- Aki hadiözvegy, -rokkant, -árva, és eddig még nem jelent­kezett, mindezt hol teheti?- Egyre kevesebb lehet az ilyen személy, de még biztos van. A területileg lakhelyük sze­rint illetékes jegyzőnél jelent­kezhetnek. De az sem baj, ha az országos központot keresi fel Budapesten a XIII. kerületben, Gidófalvy út 1/b alatt. A telefon­szám: 33-22-500/7892-es mel­lék. De engem is felkereshetnek - előzetes egyeztetés után - Szolnokon, a Kolozsvári út 16., fsz. 1. szám alatt. Telefon: 56/376-736. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents