Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-26 / 147. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. június 26., csütörtök Az őskortól napjainkig A gyönyörűen felújított szolnoki múzeum egyik kiállítótermében jártam. Valami egészen csodálatos élményben volt részem. Azok a leletek láthatók, amelyek Szolnokon és környékén kerültek elő. A kulturált, gyönyörű környezetben megrendezett kiállítás jó ízlésről árulkodik. Az élmény annyira magával ragadó, hogy háromszor néztem meg. Köszönet a múzeum munkatársainak, hogy közkincs- csé tették múltunk egy darabját. Aki azt mondja, hogy Szolnokon nincs kultúráiét, az nem tudja vagy nem akarja észrevenni, milyen élmények várnak bennünket városunkban (négy-öt kiállítás, színház, zenei élet és sorolhatnám tovább). Köszönet az illetékeseknek. J. P., Szolnok Francia-magyar barátság 1996 októbere óta van cserekapcsolata a szolnoki Széchenyi körúti és a franciaországi Urcel általános iskolának. Idén huszonhat kisdiák ismerhette meg a másik országát, hagyományait, szokásait. Az együtt töltött napokban a gyerekek között mély barátság szövődött, és sok-sok élménnyel gazdagodtak. Támogatóink önzetlen segítsége nélkül minderre nem kerülhetett volna sor. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Tóth Miklósné szervező tanítónő A becsületes megtalálónak Köszönöm Uring Ferenc mezőtúri lakosnak, hogy fáradságot nem ismerve mindent megtett azért, hogy elvesztett kézitáskámat visz- szajuttassa. Becsületessége nagy örömet jelentett nekem. Csomómé Patai Andrea, Szolnok Nyár - „kulcsos” gyerekek nélkül Ez a nyár más, mint a többi. Átérezve a szülők gondjait, nyári napközis tábor nyitott kaput a város általános iskolás korú gyermekeinek. Sok családban az anyagi nehézségek miatt minden szórakozásból, kikapcsolódásból, pihenésből kimaradtak volna ezek a gyermekek. Hálásak vagyunk azért, hogy az iskolai napközis térítési összegért nyaralhatnak a mi gyermekeink is. A fiam élménybeszámolói arról győznek meg, nagyon jó ott nekik, s ha az idő engedi, délutánonként strandolhatnak is, délelőttönként pedig játékos programok és vetélkedők nyújtanak szórakozást. Köszönjük Szolnok önkormányzatának, az anyaiskolának, a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványnak és nem utolsósorban a szabadságukat feláldozó pedagógusoknak, hogy ezen a nyáron a máskor „kulcsos”, unatkozó gyermekeink a nyár örömeit élvező, kis táborlakók lehetnek. Toronyi Istvánná, Szolnok Omladozó kolumbárium •• Öröm a gyermeknek, nosztalgia a felnőttnek A Magyar Úttörők Szövetsége hagyományos gyermeknapi meglepetését Csillebércen rendezte. A hatezer kisgyermek között megyénkből is szép számmal voltak Újszászról, Martfűről, Tiszajenő- ről, Mezőtúrról, s mi, a szolnoki Abonyi úti iskola fürkészei, közel százan. Az idő nem volt kegyes hozzánk, de ez hangulatunkon semmit nem rontott. Mindenki megtalálhatta az érdeklődésének megfelelő programot. A Sió és a Chio ingyen adta termékeit (amint a képen is látható, kis csapatunk is kapott néhány kartonnal), a szülők finom ebédet főztek. Nosztalgiáztunk is kicsit, hisz többünk gyermekkori álma vált valóra ezen a két napon. Köszönjük az Úttörőszövetségnek az élményt és az Áldás Ásvány- és Gyógyvíz Kft.-nek a támogatást. Vargáné Vígh Judit, a Fürkészek vezetője Harminc évvel a ballagás után Osztálytalálkozó - az osztályfőnök szemével Az ember életében az első - bármi legyen is az - mindig emlékezetes marad. Pályakezdő pedagógusként voltam osztályfőnöke annak a harminchat csépai iskolás gyermeknek, akik nemrég tartották harmincéves találkozójukat. A gyermekekből felnőttek, szülők lettek, én pedig lassan közeledem a nyugdíjas korhoz. Szorgalmas volt az első osztályom, kiugró tehetségek nélkül. A termelőszövetkezet szervezése meghatározta életüket. Szüleik úgy érezték, kicsúszott lábuk alól a talaj, semmit nem tudnak gyermekeikre hagyományozni, úgy gondolták, egyedül a tudás adhat kenyeret a kezükbe. Akkor még azt hitték. Az osztály többsége tovább tanult: szakmunkásképzőben, középiskolában, néhányan felsőfokú intézményben. Talán ha annak idején tanáraik óvó, intő tanácsait megfogadják, másként alakul sorsuk. Többségük nehéz munkával, de becsülettel keresi kenyerét, dolgozik családjáért. A rendszerváltást követő évek kiszámíthatatlan változásai legtöbbjüknek nehéz élethelyzetet teremtett, hisz’ nem ezt látták, nem ebbe nőttek bele, nehezen tudják felvenni a ritmust. Törvényszerűnek tartják, hogy az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, de megkérdőjelezik: érdemes-e ma tisztességesnek lenni? Saját példájukból mondják, mennyit dolgoznak, s mégis csak az alapvető szükségletre telik, gyarapodni már nem tudnak. Átéltek egy csendes történelmi változást, s ez sokkolja őket is, keresik a kiutat. Vajon ki tud, ki mer tanácsot adni, lehet-e egyáltalán? Gyermekkorukban, a szűkebb családi környezetben, a faluban - ahol szinte mindenki ismerte egymást - mást láttak.. A közösség meghatározó és összetartó erő volt. Akkor még kidobta magából a falu a görbe utat járó egyént. A tisztesség, a becsület fogalma szemükben leértékelődött. A nevelés a család feladata. Mi, tanítók, tanárok ebben csak segítők vagyunk. Emlékeim szerint szülők és nevelők igazi partnerként próbáltunk embert faragni az akkori kedves lurkókból. A találkozó bizalmas beszélgetései meggyőztek arról, hogy munkánk gyümölcsöt termett, s felnézhetünk a fejünkre nőtt gyermekekre. S most, harminc év után, a magam és egykori tanítványok nevében köszönetét mondok a szülőknek, akik az akkori nehéz időkben, nem kis erőfeszítések árán, testi-lelki táplálékkal látták el gyermekeiket, bocsátották útjukra őket. Szeretném remélni, hogy a hozzájuk hasonló, becsületes emberek révén helyreáll egy értékrend, hogy egyre inkább újra „itthon” érezhessük magunkat - hazánkban. Csetényi Mihály tanár, Csépa Az áldozatos munka jutalma A szolnoki, Körösi úti temető régi parcelláinál a kolumbárium igen rossz állapotban van, az összeomlás fenyegeti. A többemeletes urnahelyek gránitlapjai elmozdultak helyükről, több fülkében az urnák fedetlenül tátongnak. E temetkezési helyet még igen sokan látogatják. Egy hirtelen támadt szélvihar a gránitlapokat könnyen ledöntheti, veszélyeztetve az ott tartózkodók testi épségét. Jó lenne még idejében rendbe hozatni. Id. Olej Zoltán, Szolnok A szorgalom gyümölcse előbb vagy utóbb beérik - példa rá a Tomajmonostorai Általános Iskola tornászcsapata. A diákok sporteredményeit évtizedek óta jegyzik még az országos olimpiai döntőkön is. Ebben a tanévben a képviselő-testület írásban is elismerte eredményeinket. Dr. Koczok Sándor alpolgármester, községünk orvosa - hogy az elismerés nagyobb nyomatékot kapjon - háromnapos kirándulás szervezésébe kezdett. Felvette a kapcsolatot iskolánk régi, sport- kedvelő tanulóival, s támogatásukat kérte a csapat kirándulásához. Tóth József, Veres János, Nagy József, az önkormányzat képviselő-testülete és nem utolsósorban dr. Koczok Sándor támogatása révén hu- szonhatan indultunk útnak. Nekünk, alföldi gyerekeknek rendkívüli élményt jelentett a hegyes vidék és a csodás panoráma. Gárdonyban Tóth József kétcsillagos szállodájában, a Hotel Varsában három napig vendégeskedtünk. Házigazdánk annak idején nem csak izmait edzette meg, de szívét is szülőfaluja iránti szeretetre. S ha valaki mégis kételkedne abban, hogy a jól végzett munka jutalom nélkül marad, mi huszonhatan cáfoljuk. Megérte a mindennapos fáradság, az ünnepnapok rendkívüli edzései, ami mindannyiunktól sokszor erőn felüli kitartást igényelt. S hogy lesz-e ennek folytatása? Bízunk iskolánk volt tanulóiban, akiket a sors nem csak szeretettel, de tehetséggel is megáldott. És ilyenek hál’ Istennek sokan vannak. A szervezéssel pedig olyan elégedettek vagyunk, hogy a következő években is nyugodtan rábízhatjuk magunkat a doktor bácsira. Juhász Judit és társai A nyárra készülnek Ajákóhalmi közösségi házban A jászjákóhalmi közösségi ház csoportjai is készülnek a nyári szünetre. A honismereti szakkör szünet előtti utolsó összejövetelén Mirk László Csíkszeredái tanárt köszöntötték, aki bemutatta szűkebb hazáját, a Székelyföldet. A téma azért is érdekes, mert a szakkör néhány napos Csíkszeredái nyári kirándulással kívánja megünnepelni a nemrégiben kapott „Jászjákó- halmáért” kitüntetést. A nyugdíjasklub saját főzésű pörkölttel köszöntötte a névnapjukat mostanában ünneplőket, miközben ők is a nyárra gondolnak s Ópusztaszerre készülnek. Fodor István, Jászjákóhalma Utónév nélkül Felavatták a Kanizsa Tivadarról elnevezett tanuszodát a szolnoki Kodály Zoltán Általános Iskola udvarán; Kanizsa Tivadar szobrot, Lőrincz An- dorné (Sztankó Ilona) kiváló kosárlabdázó és Horváth Ferenc, a Szolnoki MÁV NB I-es csapatának többszörös válogatott labdarúgója domborműves emléktáblát kapott, a vízilab- dások bajnokcsapatát vezeték- és keresztnevük kiírásával örökítették meg az utókornak. A Szolnoki MÁV magyar kupagyőztes és NB I-es labdarúgói - a legkisebb táblára - vezetéknévvel kerültek fel a következő sorrendben: Selmeczi, Szántó, Hováth F„ Kolláth, Fazekas, Korom, Csabai, Kispéter, Nagy, Szűcs, Laborcz, Dobos, Varga, Bo- zóki, Pintér I. F„ Csősz, Nagy, Deme, Búza, Vezér, Sárkány I„ Draskóczi, Hamar, Bállá, Kovács I., Retkes, Barna, Bíró, Gulyás, Körmendi, Ecseki, Sárkány II., Ozsváth, Gulyás, Bulyáki, Horváth S„ Kövesd!,' Bársony, Podmaniczki, Al- mási, Horváth J. I., Pintér II. F„ Tinelli, Vörös, Horváth J. II., Rátfai, Kovács S., Lazányi. Edzők: Móré, Wéber. Nem tudom, ki döntötte el, hogy ez a tábla erre a falra kerüljön? Felvetődik bennem.- nem lett volna jobb, ha a MÁV-pálya öltözőjének falán helyezik azt el? Esetleg értesíthették volna a még élő NB I-es futballistákat (Szántó Józsefet, Laborcz Lajost, Dobos Lászlót, Pintér I. Ferencet és a többieket) az avatás idejéről és helyéről! Lehet, hogy a még élő labdarúgók és hozzátartozóik szívesen segítettek volna abban, hogy az utónév is felkerüljön az emléktáblára! Özv. Vörös Lászlóné Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem köziünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Művészi alázattal Június 14-én részese lehettem egy csodának, amit nemes egy- szerú'sséggel „Ali bácsi balettgálája ’’-ként emlegetnek minden évben ilyentájt, a tanévzárás körül. Nem lévén érdekeltségem a szereplők körében, kíváncsian és elfogulatlanul vártam a műsort — életemben először vettem részt a gyermekek előadásán. Felcsendültek a dallam első hangjai, és a színpad megtelt apróságokkal, akik ízlésesen egyszerű táncruháikban lelkesen és ügyesen osztották meg velünk tánctudásukat, őket az egyre nagyobbak követték az egyre nehezebb lépésekkel, tánckombinációkkal, hogy a gála fináléjához közeledve igazi mesterségbeli tudással szemünk-szívünk elé tárják a táncpedagógus munkájának remek eredményét. Mert róla szeretnék megemlékezni, Mosonyi Albert balettmester-ko- reográfusról, aki művészi alázattal, utánozhatatlan pedagógiával húsz éve teremti meg városunkban a csodát, a mester és tanítványai közt kialakult bensőséges kapcsolatban a táncoktatás magasiskoláját. Kívánom, hogy változatlan erővel, türelemmel és humorral alakítsa még sokáig tanítványai jellemét, a csetlő- botló lépteket, és kapjon sok-sok szeretetet és elismerést önzetlen munkájáért. Demény Istvánná, Szolnok Kihasználatlan Tisza-part Szolnok egészen egyedi természeti értéke a Tisza és a Zagyva. A Tisza felső kanyarulatától a cukorgyárig semmi nincs a part mentén. A pihenni, levegőzni, sportolni vágyóknak a Damjanich, a tiszaligeti és a MÁV-strand marad. Nincs vállalkozó, aki kihasználná e természet adta lehetőséget? Bizonyosan kifizetődő lenne, és néhány ember foglalkoztatását is megoldaná. Szinte kínálkozik a hely az egészséges, értelmes szórakozásra. Jupá A tiszajenői nagycsaládosok győzelme A Tiszajenői Nagycsaládosok Egyesülete azért dolgozik, hogy segítsék egymást, és találjanak értelmes elfoglaltságot maguknak és gyermekeiknek. Tanulnak, tanítanak, szórakoznak, pályázatot írnak és szponzort keresnek. E két utóbbi nem is olyan egyszerű. A televízió Tipp-Hopp! vetélkedőjére elküldött pályázat sikeres lett, szponzornak pedig megnyerték a köröstetétleni Yogo Élelmiszer-ellátó Kft. támogatását. Az egyenpólóban játszó, polgár- mester vezette csapat a vetélkedő győzteseként kétszázötvenezer forinttal lett gazdagabb. Ne engedjük a magyar földet külföldinek! Mélységesen megdöbbentett a hír, hogy a kormány lehetővé tenné külföldi számára a magyar föld tulajdonlását, módja lenne továbbá a földbérletre, ami azt is jelentené, hogy elővásárlási jogot szerezne. Azt is tervezi a kormány, hogy 300 hektárban állapítja meg a földbirtok felső határát. Milyen következményei lesznek ezeknek az elképzeléseknek, ha a parlament elfogadja azokat? Mindenekelőtt az, hogy a külföldieknek zsellére vagy napszámosa lesz a magyar paraszt. Ha a földterület felső határát 300 hektárban megszavazza a parlament, egy szűk vállalkozói réteg kihasználja az 5-20 hektáros törpebirtokosokat, mert ők gépekkel és más felszerelésekkel nem rendelkeznek. Rossz és igazságtalan a most érvényben lévő földtörvény is, mert egyesek licittel olyan földterületekhez jutottak, ami őket nem illette meg. Ily módon kiszorultak azok a családok a tulajdonlásból, akiknek jogosan járt volna a föld. A módszert, amit a magyar parasztsággal szemben alkalmaztak, mélyen elítélem. Akik a zavarost alaposan kihasználták, ma nagyvállalkozók, 200-300 hektáros, jól felszerelt gazdaságokkal. Parasztságról alig esik szó, pedig pedig ők vannak többségben. A birtok felső határát nem 300, hanem 70 hektárban vagy 100 holdban kell megállapítani. Ezzel csökkenne a vidéken élők munkanélkülisége is, s nem alakulhatnának ki nagy differenciák a gazdálkodó családok között. Az 5-20 hektáros törpebirtokokat kiemelten kell pénzügyi támogatásban részesíteni, mert ott biztosan kamatozna. A parlamentnek nem szabad elfogadnia, hogy külföldiek földet vásárolhassanak. Számunkra egyetlen kincs a föld és annak jó za- matú termése. Mi legyünk ezzel híresek, ne pedig mások. Szűcs Kálmán, Jászberény
