Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-19 / 141. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. június 19., csütörtök Miért akar Pusztataskony Abádszalókhoz csatlakozni? A taskonyiaknak komoly érveik vannak Két alkalommal adott hírt a lap arról - május 30-án és június 10-én hogy Pusztataskony válni készül Tiszaburától. A döntést hozó polgárok érveiket és észrevételeiket fogalmazták meg nyilvánosságnak szánt levelükben. Ne felejtsünk emlékezni! Június elsején a temetőben jártam. Sokan voltunk kinn aznap. Nem kellett töprengenem, miért a sok látogató, tudtam, emlékezni jöttek. 1944. június 1-jén, este 10 óra tájban egy ledobott bomba a Béke út vizesárkában kioltotta egy ember életét. A következő nap reggelén hatalmas hangorkán, szirénák jelezték, légitámadás várható. Jött is a pokol. Tószeg felől jelentek meg a repülők, fülsiketítő robajjal. A távolból galambnagyságúnak tűnő gépek egyre süly- lyedtek - a cél irányába. Ekkorra a Járműjavítót is csaknem mindenki elhagyta, kivéve Lengyeli Károlyt és öt társát. A vasútállomás óvóhelyén hetven ember zsúfolódott össze. A cél fölött - jeladásra - a több mint 50 gép egyszerre szabadult meg hatalmas terhétől. A szőnyegbombázás a temetőtől a Rékasi-felüljáróig pusztított. Egész utcákat rombolt le. A MÁV-lakóte- lep, a Jósika, a Géza, Szép utca, sőt a Mátyás király út nagyobb része is megsemmisült. Élőlény szinte nem maradt. Az állomási óvóhelyet telitalálat érte. A halottak száma a környékben meghaladta az ötszázat. Az állomás északi részén volt a németeknek egy fertőtlenítőhelye, tele katonával, a MÁV-futballpály ától északra barakkjaik álltak. Ezernél is több német katona vesztette életét. A fut- ballpályára gyűjtötték őket, majd rövidesen elszállították. Egy bombázót a sokból lelőttek. A pilóta sértetlen maradt, s a népítélettől csak a hatóság emberei tudták megvédeni. Kivitték a kul- túrházhoz, megmutatták neki a rengeteg halottat. Ő csak annyit mondott: „Én katona vagyok”. Három órával a bombázás után, amikor már a második hullám is elhagyta az országot, a Járműjavító sérült kéményéből felszállt a fekete füst; Lengyeli Károly jelezte, vége a riadónak. Harminc perc elég volt ahhoz, hogy legyen ezerötszáz halott, számtalan rokkant, sérült és megszámlálhatatlan összetört lélek. Szolnokon mindenki gyászolt. Mi, akik még élünk, tudjuk, mit jelentett ez a harminc perc. Kívánom a fiataloknak, ne éljék meg soha. Id. Sándor János, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö- zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A településen élők úgy döntöttek, szeretnének közigazgatásilag Abádszalókhoz tartozni. A döntést alaposan meggondoltuk. Azt nem fontolgattuk, kié lesz a földterület, mi csak az embert néztük. Gyermekeink Abádszalókra járnak iskolába, óvodába, orvosi ellátást onnan kapunk, gyógyszertárba oda járunk, vásárolni is Abádszalókra utazunk, településünket ugyanis egyetlen, bérbe adott áfész-bolt látja el. A nagy munkanélküliségben a közeljövőben egyetlen kilátásunk az idegenforgalomban rejlő lehetőség kihasználása, amire talán az abádszalóki központtal nagyobb esélyünk lesz. Úgy érezzük, döntésünk helyes és jó. Korrektnek és becsületesnek tartjuk az abádszalóki önMásodik választási ciklusa végéhez közeledvén igen kemény vádakkal illetik városunk polgármesterét. A hírek más és más érzéseket váltanak ki hétköznapi mindannyiunkból, hisz nem látunk a kulisz- szák mögé, nem ismerjük a konkrétumokat, csak annyit tudunk, amennyit a sajtó megír. Gyakran nem hisszük el, amit olvasunk, máskor „jól informált” ismerősünk ébreszt kételyeket bennünk bizonyos személyek iránt. Jól van ez így? Eddig szimpatikus volt? Büszkék voltunk rá, amikor személyes jelenlétével tisztelte meg rendezvényeinket, nemegyszer az elismerés hangján szóltunk róla. Tévedtünk volna? Most gyanúsított! Önmagában ez a szó sugallja a fenntartást a megbélyegzetFigyelemmel kísérem a szolnoki városőrségről megjelent írásokat. A június 12-ei számban Több közterület-felügyelőt címmel olvastam egy olvasói véleményt, amelyhez szeretnék hozzátenni néhány gondolatot. Tudni kell, hogy más a szerepe, feladata a városőrségnek, a közterület-felügyeletnek, s más a polgárőrségnek. Míg az előbbi két szervezet nem kis közpénzt „fogyasztva” működik, addig a polgárőrség anyagi juttatás nélkül látja el' feladatait, csupán készkiadásaik térülnek meg, ha van rá pénz. A megyében negyven- nyolc településen működik polgárőrség. Alapvető célja a bűnmegelőzés. Fontos feladata még a gyermek- és ifjúságvédelem, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, a közbiztonkormányzat hozzáállását szándékunkhoz. Ki kell jelentenünk: nem ők hívtak bennünket, mi fordultunk hozzájuk kérelmünkkel. Nem ígértek felelőtlenül, de arról biztosítottak bennünket, hogy nem lesz különbség állampolgár és állampolgár között. A hosszú évek alatt bizonyították, hogy a hozzájuk járó óvodás és iskolás gyerekek is egyenlőek a szalókiakkal. Tiszabura önkormányzatának nyilatkozata megdöbbentette a taskonyiakat. Mi ugyanis falugyűlésen, nyílt szavazással döntöttük el, hogy Abádszalókhoz kívánunk csatlakozni, s ezen a gyűlésen részt vett a taskonyi lakosság nagy többsége (kilencvenhét polgár, amelyből 93 igennel tel szemben. Kik gyanúsítják? Miért? Talán éppen lejáratása a cél? Polgármesterünk politikai hátteret tulajdonít a történteknek. Annak idején, amikor a képviselő-testület a szakértői vélemények figyelembevételével döntött a belvárosi ingatlanok és földterületek értékesítéséről, nem volt egyhangú a döntés? Voltak képviselők, akiknek érdemi ellenvetéseik voltak e tárgykörben? Lehetséges, hogy a szakértői vélemények voltak hibásak? A döntés felelőssége ebben az esetben kollektív, így semmiképpen nem hárítható egy személyre. A szakértők felelőssége sem ruházható arra a személyre, aki döntése megalapozásához véleményüket kérte és felhasználta. ság javítása, a baleset-megelőzés, a környezetvédelem. E sokrétű feladatot járőrözéssel, éjszaka végzik a polgárőrök. Szövetségünk szorgalmazta a polgárőrség létrehozását a megyeszékhelyen is. A toronyházban tartott összejövetelen a polgárok hasznos kezdeményezésnek tartották, s szívesen vállalták volna a szolgálatot. A közalapítvány létrehozását előkészítő önkormányzati bizottsági ülésen elnökünkkel, Kolozsi Józseffel én is részt vettem, ahol nem vetették el a polgárőrség létrehozásának gondolatát. A bizottság elnöke ott volt szövetségünk küldött- közgyűlésén, többször is tárgyaltunk, mégis a városőrség elfogadása került a közgyűlés elé. Szuverén joga Szolnok ön- kormányzatának, hogy a vászavazott), s ott volt a tiszabu- rai polgármester, a jegyző és a képviselő-testület csaknem teljes létszámban. A falugyűlést, a jegyző jelenlétében, a polgármester vezette. Ott tudomásul vették a lakosság akaratát. Ezért nem értjük a burai képviselő-testület döntését, hiszen mi a szavazást is a testület jóváhagyásával tartottuk meg, úgy folytattuk le, ahogyan azt ők javasolták, a népszavazást éppen ezért nem láttuk szükségesnek. Úgy érezzük, a jogszabályok forgatásával a testület a szavát szegi, akadályozza szándékunk megvalósítását. Azt sem értjük, hogy a képviselő-testület döntését miért az újságból kellett megtudnunk (bár a közlésnek ez is lehet egy formája), mert mégiscsak emberekről és egy település jövőjéről van szó, nem anyagiakról. Pusztataskony lakói A józan ész szülte következtetés tehát; okot kreálni. A belvárosi ingatlanok és földterületek értékesítésének idején az ingatlanok piaci értékének megítélésében számtalan ellentmondást kellett figyelembe venni. Az ingatlanok értékének megállapítása nem azonos azok piaci árával, mely lényegesen az ingatlanok értéke alatt volt, míg utánpótlási értékük a piaci ár többszörösére növekedett. Egyértelmű, vitathatatlan álláspont nem létezik. Lehet politikai stratégia az ellenzék lejáratása, félreállí- tása. E módszer morális kérdés, amiről nekünk, választó- polgároknak nem szabad megfeledkeznünk, ha majd jönnek a szórólapokkal, kopogtatócédulákkal. Pap Tamás, Szolnok rosőrség mellett döntsön, nem is kívánunk ebbe beleszólni, de annyit megjegyzek, hogy egymillió forintból száztagú polgárőrséget lehet egy éven át fenntartani (s ez mégiscsak több tíz-húsz embernél). A közterület-felügyeletnek teljesen más a feladata, s vitatkoznék a létszámuk bővítésének szükségességéről is. Szervezetünk megújulóban van. Új igazolványunk lesz, s egy egészséges öntisztulás is megtörténik. Közösen a rendőrséggel és az önkormányzatokkal, elszántan dolgozunk a közbiztonság javításáért. Várjuk szervezetünkbe a tisztességes szándékú, a közbiztonságért tenni akaró polgárokat Szolnokon is. Molnár Gábor az Országos Polgárőr Szövetség megyei szövetségének titkára A döntés felelőssége nem kollektív? Más-más szerepben, de: Mindannyian a közrendet szolgálják A „csúcson” kell abbahagyni? A focit kedvelő szolnokiak ezen a nyáron sem maradtak „esemény” nélkül. Az elmúlt héten nyilvánosságra került, hogy Dobozi Gyula, a Szolnoki MÁV-Neusiedler labdarúgó-szakosztályának igazgatója lemondott tisztéről. Akik nyomon követték a csapat tevékenységét, tudják, hogy kemény, következetes munka hozta meg a mostani sikert és csalogatta vissza a közönséget a Véső útra. A siker még szolnoki viszonylatban sem a csúcs (mert volt már a csapat az NB I-ben is), mint ahogy azt Molnár Lajosné társadalmi elnök nyilatkozta a lapnak, de elnöksége alatt valóban ez a csúcs. Szintén ő nyilatkozta, hogy ki kell jelölni a jövő útját. Merre vezethet a csúcsról az út? Lefelé! Lehet, hogy Dobozi úr nem ezt az utat kívánta járni? Valószínű, hiszen a bajnokság után tartott sajtó- tájékoztatón a tervekről beszélt: a jelenlegi csapatra építve, egységes utánpótlásbázist kialakítva, két-három év múlva még tovább akart lépni. Feltehetően ez a koncepció nem nyerte el a labdarúgó-szakosztály elnöksége valamennyi tagjának egyetértését. Minden bizonnyal így történhetett, hiszen a szakosztály elnökségének egyik tagja - aki egyben az SZVSI-CFC labdarúgó-szakosztályának elnöke is - ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a súrlódások az utánpótlás kérdésében csúcsosodtak ki. A MÁV SE volt(?) kapusával értek egyet, aki úgy látja, hogy az utánpótlás-nevelés nem hozott számottevő eredményt. Lehet, hogy nem is ez volt acél? Nagy valószínűséggel ezért akarta Dobozi úr új alapokra helyezni az utánpótlás-nevelést és ennek irányításával egy olimpiai bajnok edzőt megbízni. A koncepció feltehetően megkérdőjelezte volna az SZVSI-CFC labdarúgószakosztálya működtetésének szükségességét. Ez „csíphette” a sportiskola igazgatójának szemét, aki elnökségi tagja a MÁV SE labdarúgószakosztályának is. Furcsa - legalábbis számomra -, hogy Szolnokon olyan funkciók összpontosulnak egy kézben, mint az ön- kormányzat egészségügyi és sportbizottsága társelnöki (itt osztják a sporttámogatást), a sportiskola-igazgatói és a MÁV SE labdarúgó-szakosztálya elnökségi tagsága. Ezek a funkciók számomra összeférhetetlenek, hiszen érdekek ütköznek. Én Dobozi úr lemondásának igazi okát a kilátástalan küzdelemben látom. Héjjá Ferenc Szolnok Jótékony célra gyűjtött a Kikelet A Kikelet Alapítvány jótékonysági gálaestjének bevételét a szolnoki, Városmajor úti bölcsődében gondozott fogyatékos gyermekek habilitációjára fordítja. Ezúton is köszönetét mond mindazoknak a magánszemélyeknek, együtteseknek, intézményeknek, amelyek segítséget nyújtottak a gála megszervezéséhez vagy közreműködésükkel hozzájárultak az est sikeréhez. Dr. Csömör Piroska, a kuratórium elnöke Ajándék a katolikus iskola gyermekeitől A jászberényi mozgáskorlátozottak csoportja idén sem feledkezett meg arról, hogy megrendezze az édesanyák köszöntését. A Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola színjátszó csoportjától és énekkarától csokorba kötött, szép ajándékot - kedves műsort - kaptak mindazok, akik el tudtak jönni. Köszönjük az előadást a gyermekeknek és felkészítő tanáraiknak, Pecha Bertalannénak és Budai Lászlónénak. Munkájukhoz további sok sikert kívánunk. Gerőcs József kultúrfelelős A pedagógusnaphoz „ Van, akinek a legközönségesebb hétköznap is az ünnepélyesség érzésével telítődik. Vannak tehát napok, amelyek - valamilyen okból - fontosak a számunkra. ” (Nagy István Attila) E sorok jutottak eszünkbe az iskola pedagógusainak rendezett ünnepségen. A szülői munkaközösség a legnagyobb titokban szervezte meg a mindeddig példa nélküli, minden részletében igényes köszöntést. A polgármesteri hivatalban ízlésesen megterített asztalok várták a nevelőket. A gyermekek szívszorító ünnepi műsora után a polgármester asszony meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket, és valóságos „virágerdővel” lepte meg a negyven, harminc és huszonöt éve dolgozó pedagógusokat. A sok szép virágon és a terített asztalon túl az ünnep legnagyobb értékét az adta, hogy ilyen kapcsolat alakult ki szülők és nevelők között. Mert ebből a jó kapcsolatból építkezhet a gyermekek számára az a szeretetteljes légkör, amelyben napjaikat töltik. Gyermekeink céljainak eléréséhez útjaink közösek, s ha mindezt összefogva, egymást erősítve tesszük, az eredmény nem maradhat el. Ezért gondolunk jó szívvel és hálával az ünnepre és azokra a kedves szülőkre, akik mindezt ajándékként adták nekünk. A Tomaj monostorai Általános Iskola tantestülete A felvétel a szolnoki, Csallóköz úti óvodások jászberényi kirándulásán készült. A gyermekek határtalan örömmel és őszinte csodálkozással találkoztak az állatkert eddig csak mesekönyvbőí vagy tévéből ismert lakóival. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) / Ez a kidőlt (vagy kitört) kapaszkodókorlát a szolnoki, Abonyi út 41. számú ház előtti buszmegállóban egyelőre nem segíti a biztonságos mozgást, mert hónapok óta a lépcső mellett fekszik. Sokan megfordulnak ebben a megállóban, többségükben idős, fáradt emberek, akiknek szükségük volna a támaszt nyújtó korlátra. A szolnoki, Jókai nti óvoda kis közössége az udvarszépítés utánjátszóházi programot rendezett a kicsiknek és szüleiknek. A felvétel egy izgalmas ügyességi játékról készült. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)
