Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-17 / 139. szám
1997. június 17., kedd Megyei Körkép 3. oldal Szeptembertől új névvel Tiszafüred képviselő-tes- tülete legutóbbi ülésén bírálta el a 630. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola új elnevezésére beadott pályázatokat. A négy pályamunka közül a Gaál Sándor könyvtárigazgató vezette kuratórium a szülői munkaközösséggel és a diákönkormányzattal teljes egyetértésben két pályamunkát talált alkalmasnak arra, hogy az önkormányzat elé kerüljön. Mint az később kiderült, az iskola első igazgatója, Hámori András nevét veszi fel az intézmény szeptembertől, amelyben már középiskolai érettségit is szerezhetnek az ekkor induló szakközépiskolai tagozatot választó diákok. Az 1916-ban Tiszaörvé- nyen született és 1977-ben Tiszafüreden elhunyt, igen nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő Hámori András munkásságát Omiliák Anita 2. osztályos nőiruha-készítő dolgozta föl úgy, hogy az önkormányzat választása után a kuratórium 10 ezer forinttal jutalmazta. Az iskola tervei között szerepel, hogy szeptemberben egyhetes ünnepségsorozat keretén belül emlékezik meg névadójáról, aki új korszak« * nyitott 1959 és 1976 k.'iött a helyi szakképzésben, -p„Nevenincs” áldozatok? (Folytatás az 1■ oldalról) az emlékműtestre szeretnék a névtáblákat szolidan, a művész által meghatározott mé- retb^en^ejjjil^zni j- aki nem zárkozott el teljes mértékben ettől, ám később másik javaslatot tett. Ez szimpatikusnak is tűnhetett volna, csak éppen százezer forintba kerülne. Eszerint levennék a kampókat, amelyekre 100-as érme nagyságú gombot tennének, s erre körbe ráírnák a nevet. Szerinte ez lett volna az esztétikus, elfogadható megoldás. A MÁV szerint viszont egy kis diszkrét névtábla jobban megfelelne a célnak, nem újat tervezni, hanem kiegészíteni. Jelenleg itt áll az ügy. A hozzátartozókat erről levélben tájékoztatja a budapesti területi igazgatóság, és egyben arról is, hogy megpróbálnak továbblépni. Az igazgatóság megítélése szerint az emlékműnek nem csupán esztétikai értéke van. Ez az emlékmű kegyeleti hely, tisztelgés - a MÁV szándéka szerint - 31 ember emléke előtt. Méltó főhajtást a hozzátartozók számára is oly fontos kérés teljesítésével szeretne a vasút ... B. Gy. Újjávarázsolt sétány Abádszalókon megszépül a főtér. Az idei turistaszezonra készülve, az önkormányzat közhasznú munkások segítségével új virágtartókat és kavicsos sétányt épít, valamint esztétikus parkokat alakít ki. FOTÓ: ILLYÉS Szóban nem fizettek, csak írásban Ügyészségi „vétó” a hulladéklerakóra A május 28-án tartott alpolgármesteri sajtótájékoztatón került szóba a Szolnok határába tervezett új, regionális hulladéktároló ügye. Akkor Kovács Libór jelezte, a kiszemelt terület e célra való hasznosítása kérdéses, ebben az ügyészség vizsgálódik. Egy újságírói kérdésre azonban azt válaszolta: a várost anyagi kár nem érte, „mert a (földet megszerző adásvételi - a szerk.) szerződéseket csupán előkészítették, tehát nem élnek”. Hamar ellentmondásra bukkantunk, elég volt csak fellapozni Szolnok tavalyi költségvetése teljesítéséről szóló, az önkormányzat által idén áprilisban elfogadott beszámolót. Ebből kitűnik: „A szilárd hulladéklerakó megvalósítása érdekében 27 hektárnyi terület megszerzésére fordítottunk 1996. évben 25,4 millió forintot. A terület megszerzését részben a keretösszeg, másrészt az egyezség is behatárolta. 1997. évben folytatódik a területmegszerzés, és csak ezt követően kerül sor a tényleges kivitelezési munkákra.” Minderről a beszámoló 71. oldalán is látható kimutatás a beruházási alprog- ram részletezésekor. A helykijelölésről a képviselő-testület 1995. március 30-án döntött, miután hat variáció közül választhatott. A „nyertes” a város külterületén a 0937 helyszik, szántó művelési agu. 1993- ben kárpótlási földterületként árverésre került, tulajdonosa 8 magánszemély. A fentebbi 25,4 millió forint négy tételből állt össze. A tervezési díj 1,5 milliót vitt el, a földterület megszerzéshez szükséges adásvételi szerződések előkészítéséért és lebonyolításáért a budapesti székhelyű Közúti Beruházó Kft.-nek 912 ezer forint járt, a területfejlesztési pályázathoz kapcsolódóan 994 ezer forintot adtak ki, végül a legnagyobb „falat”: az öt adásvételi szerződésben megszerzett területért 22 millió 13 ezer forintot fizettek. Az öt adásvételi szerződés közül a legnagyobb 1996. június 10-én köttetett, a város nevében a szerződést Kovács Libór alpolgármester írta alá, és a megállapodás szerint az eladó 10 milljió 743 ezer 300 forintot vehetett kézhez. Az önkormányzat vevőként valamennyi szerződésben meghatározott összeget kifizette. A számításokból kitetszik, hogy 1 négyzetmétert átlagosan 75 forintért szerzett meg a város a hulladéklerakónak területet biztosítandó. A megyei főügyészség egy állampolgári bejelentés nyomán - miszerint jó minőségű földön épülne hulladéklerakó - kezdett el foglalkozni az-üggyel. Megállapításaik elé annyit, hogy termőföldeket minőségük alapján 1-8. kategóriába sorolják, a legjobb az 1. kategóriás. Mint Bagdi László főügyészhelyettestől és Garics Márta ügyésztől megtudtuk: a polgármesteri hivatal megbízása nyomán a földterületek egy részét megszerezte a budapesti cég. A nyolc tulajdonos közül öttel kötöttek szerződést, kifizettek több mint 20 millió forintot. A szerződések legtöbbje azonban alaki hiányos, így jelenleg ingatlan-nyilvántartásra történő bejegyzésre alkalmatlan. A városi földhivatal a területre a művelés alóli kivonás iránt benyújtott kérelmet elutasította, majd fellebbezésére másodfokon a megyei földhivatal is elutasító határozatot hozott. A határozatot mindkétszer azzal indokolták, amit a termőföldről szóló törvény 44. szakasz 2. bekezdése külön kiemel, hogy hulladéklerakó telep céljára csak mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, vagy gyenge minőségű földterületet lehet igénybe venni. Az érintett földek azonban 2-3-4. kategóriásak. A törvény csak akkor engedhet kivételt, ha ez helyhez kötött beruházás lenne, azonban máshol felépíthető. A földhivatali határozatokkal szemben bírósághoz nem fordultak, próbáltak inkább egyeztetni. Úgy, hogy ezt a területet lekicsinyítik, a hulladéklerakó depókat eltolják. Már erre sem kerülhet sor, mert a főügyészség arra az álláspontra jutott, hogy a földtörvényben meghatározottak miatt a 6-os számú területen a kommunális hulladéklerakó megvalósítása törvénysértő lenne. Ezt az állásfoglalást minden engedélyező hatóságnak megküldték. Itt tart az új hulladéklerakó nagy ívű terve 1995. március 30-a óta, miközben félhivatalosan köztudott, hogy a mostani szeméttelepet csak azért nem záratják be a hatóságok, mert akkor nem lenne hova tenni egy 80 ezres város napi hordalékát. L. J. Ismét van helye a szennyvíznek Az elmúlt időszakban probléma volt Karcagon a szippantott szennyvíz elhelyezése. A napokban átmenetileg orvosolták a gondot. 1990-ben a DATE Karcagi Kutatóintézet a gyepmesteri telep bekötőútja melletti területen nyárfás öntözőtelepet alakított ki kísérleti célra, ahol a szennyvizet el lehetett helyezni. A tavaly év végi jelentős esőzésekig nem is volt ezzel gond, viszont az akkor lehullott csapadék lehetetlenné tette a nyárfás megközelítését, ezáltal az intézet sem tudta elvégezni a telep karbantartását, így leállíttatta a szippantott szennyvíz fogadását. Ezzel egy időben a városgondnokság a szeméttelepen szintén leállíttatta a szippantott szennyvíz leürítését. A kialakult helyzetben a polgármesteri hivatal tárgyalásokat kezdett a kutatóintézettel, melynek eredményeként a kísérleti telep további üzemeltetéséhez el kell többek között végezni az útalapépítést, a leürítőhelyek kibetonozását. Az ehhez szükséges 1,5 millió forintot a város idei költségvetéséből biztosítja. Az önkormányzat és az intézet a nyárfás öntözőtelep üzemeltetéséről együttműködési megállapodást kötött. Ennek értelmében a szennyvíztisztító telep által nem fogadott szippantott szennyvizet a végleges megoldás kidolgozásáig itt helyezik el. Közérzetünk Szegényházi kastélyok Hazánk - még a számára szűkén kiszabott 93 ezer négyzetkilométeren is - igencsak gazdag a régmúlt építészeti emlékeiben. Ám ez a gazdagság a legtöbb esetben a gondatlansággal, a nemtörődömséggel, a gondozatlansággal, a magárahagyatottsággal párosul. Jelen esetben azokról a volt kúriákról, kastélyokról szólnék, amelyek nagy része még az 1800-as években épült. Ezeket a kis építészeti remekeket - melyek többségéhez a magyar történelem alakjai is kapcsolódnak - a „felszabadulás” után az állam kisajátította, használatba vette, legtöbbször mindenféle kárpótlás nélkül. A fő gondot talán még nem is az jelentené, hogy különböző intézmények, nevelőintézetek, szociális otthonok részére - nevezzük így - hasznosították (ha éppen nem „új földesúr”, vagyis elvtárs költözött beléjük), hanem az, hogy ezzel együtt sorsukra is hagyták az épületeket. Arra ugyanis már nem volt gondjuk, hogy az állagmegőrzésre is pénzt fordítsanak. Arról nem is beszélve, hogy a volt kastélyok, kúriák és a hozzájuk tartozó gazdasági épületek egy része a termelőszövetkezetekhez került, amelyek azokat aztán magtárakként, gépüzemekként, istállókként hasznosították. így aztán nem is nagyon kell csodálkozni azon, hogy mára ezen múlt századi épületek lepusztult, kifosztott, tönkrement képet nyújtanak. És ahol már gazda sincs, vagy az nem őrizteti, ott pedig szétbontják, széthordják téglánként az épületet. S ha nem lennének áldozatkész műemlékvédők, akik odafigyelnek ezekre az értékekre, talán így is maradnak. Közéjük tartozik Ráday Mihály operatőr is, akinek Unokáink sem fogják látni. .. című műsora mindig elgondolkodtatásra késztető, s egyben szinte az utolsó segélykiáltás is épített környezetünk „szereplőiért”. Vasárnap esti műsorában is csak úgy sorjáztak a kastélyok, kúriák, s legtöbbjük nem éppen épületes látványával kavart szomorú érzéseket a nézőkben. A példák sorában szerepelt két Jász-Nagykun-Szolnok megyei kastélyépület is: Bánhalmán, illetve Tomajmonostorán (ez utóbbi éppen az Új Néplap egyik írása alapján). Mindkét esetben gazdaságok, szövetkezetek a fenntartók, jobban mondva inkább a nemfenntartók, hiszen a sorsukra hagyott épületek állagmegóvása, karbantartása egyáltalán nem biztosított. Arra pedig ritkán van példa - mert azért akad ilyen is -, mint a kungyalui kastély esetében, amelyet megvett egy magánszemély, és máris hozzálátott a felújításához. Szóval állnak még a kastélyok, kúriák, csak az a kérdés, hogy meddig. Pedig Nyugatra nézve - és mi szeretünk arra tekingetni - azt látjuk, hogy az ilyen épületeket remekül lehetne hasznosítani, például panziónak vagy falusi turizmusra. Csak éppen egy gondos - pénzzel, ötletekkel is rendelkező - gazda kellene. B. Gy. Felújítás, húsz év után először Szélesítik a 32-es főút Alattyánról kivezető szakaszát a 40-es kilométer szelvényénél. Az Állami Közútkezelő Kht. jászberényi üzemmérnökségének munkatársai összesen egy méterrel bővítik a nagy forgalmat lebonyolító főutat - tudtuk meg Hajas Gyulától, a herényi üzemmérnökség vezetőjétől. Az alsó-jászsági településen nem ez az egyetlen útépítő munka zajlik ezekben a napokban. Alattyán belterületén a 42- es kilométerszelvényig új burkolatot kap a főút. Hajas Gyula elmondta, ezen a szakaszon immár húsz éve nem volt felújítás. A tervek szerint a hónap végére befejeződnek a munkáSzélesítik az Alattyánról kivezető főútszakaszt latok, melyek eredményeként az elkövetkező nyolc-tíz évben nem kell majd további felújítómunkát végezni ezen, a korábban rossz állapotban lévő főútszakaszon. A Jászberényt átszelő 32-es út mindkét kivezető szakaszán, Hatvan, illetve Szolnok felé is a napokban állagmegóvási munkálatok folynak. Mindkét helyen néhány kilométeres szakaszon úgynevezett kopóréteget kap az út. Az üzemmérnökség által felügyelt 314 kilométeres közúthálózaton ebben az évben még a 31-es főúton Jászivány- tól a hevesi megyehatárig végeznek hasonló, állagmegóvást célzó munkákat. Ezen kívül csak néhány szakasz kátyúzására lesz még lehetőség. A szűkös anyagiak miatt az elmúlt években és jelenleg is nem az utak állapota, hanem a rendelkezésre álló pénzösszeg határozza meg a felújítások, javítások menetét. Mindig a legrosz- szabb állapotban lévő utakat helyezik előtérbe - tette hozzá Hajas Gyula. -bankaA rehabilitációval foglalkozni kell! Visszanyerni az élettől, amit lehet A munkába való visszaállítás a legnagyobb cél A tervek szerint a megyei kórházban rehabilitációs osztályt fognak (és kell) létrehozni, amely a betegek egészségének, cselekvőképességének visszanyerését támogatja. Azonban nem csak Hetényi kórház érintett a témában. A MÁV-kórházban is foglalkoznak a rehabilitáció lehetőségének gondolatával. Mint dr. Lóiké Miklós főigazgató főorvos elmondta, a MÁV-egészségügyön belül komoly rehabilitációs központ van Budapesten, viszont ennek nincs akkora kapacitása, hogy a nem MÁV-dolgozókat is el tudja vállalni. Hogy lesz-e a szolnoki MÁV-kórházban is rehabilitációs osztály, arra ma még nem lehet választ adni, viszont az intézmény is erősen érdeklődik a téma iránt. Ezért meghívták a kórházba dr. Harsányi Zsoltot (aki a nagykőrösi kórházban foglalkozik a rehabilitációval), hogy tájékoztassa az érdeklődő kollégákat a lehetőségekről. A nagykőrösi rehabilitációs osztályt két évvel ezelőtt hozták létre. A rehabilitáció feladata a beteg meglévő funkcióinak fejlesztése, illetve utókezelés, amikor az eredeti funkciókat állítják vissza. Idetartozik például a törést szenvedett betegek lábra állítása. Az egészségügyben különösen az utóbbi években vált jellemzővé, hogy a betegek néhány nap alatt elhagyják a kórházat, mert így gazdaságos. A rehabilitációs osztályokon azonban más a finanszírozás, nem a pénz a fő szempont, hanem az, hogy mit tudnak elérni a betegnél. A rehabilitáció fokozata, illetve célja nagyon sokféle lehet, a legnagyobb cél a munkába való visszaállítás. Az eredmény persze nagyon eltérő. Főleg a sokféle sérülést szenvedett fiataloknál nem lehet tudni, hogyan alakul később a sorsuk. Sokuk nyelésképtelenséggel, légzéselégtelenséggel küzd, és végül eljut oda, hogy önállóan tud járni. Bár a lakosság jelentős része rehabilitációra szorulna, de Magyarországon ma még kevés ilyen jellegű kórházi osztály van. P. É. A régi-új polgármester további fejlődést ígér A teljesítmény a mérvadó Újfaluban Mint azt tegnapi lapunkban olvashatták, Rákócziújfalu polgárai a vasárnapi időközi önkormányzati választáson újra bizalmat szavaztak az eddigi polgármesternek, Kecskés Jánosnak. Az előző testület feloszlatását kezdeményező hat képviselő közül egyébként egyetlenegy sem került be az újba. Meggyőző fölénnyel nyert Kecskés János, 518-en szavaztak rá, míg a másik jelöltre csak 307-en.- A községben élők nem ültek fel a demagógiának - kommentálta az eredményt Kecskés János -, látták, érezték a fejlődést. - Nagy tanulsága ennek az esetnek, hogy egy községi vezetőnek, képviselőnek nem szabad felülnie minden szóbeszédnek, meg kell győződnie az igazságról.- Mennyiben befolyásolja további munkáját az elmúlt három hónapban ön ellen folytatott „hadjárat” ?- Csak a tanulság szintjén foglalkozom a múlttal, nem lesz bosszúhadjárat. Meggyőződésem, hogy a most megválasztott testületi tagok lelkiismeretesen fognak dolgozni. A munkámat pedig a helybéliek osztályozták, s ők a szavazatok szerint elégedettek velem. Folytatnunk kell mindent, ugyanolyan következetességgel, mint ahogyan én azt eddig is tettem. Számomra csak egy mérvadó létezik a munkahelyemen, mégpedig a teljesítmény.- A következő választásokig másfél év van hátra. Mik lesznek a főbb teendők?- A kerékpárutat határidőre befejezik, folytatjuk a kápolna építéséhez szükséges feltételek megteremtését, terveink között szerepel egy korszerű piaccsamok felépítése, valamint a szabadidőcentrum további fejlesztése. Érdekessége a vasárnapi választásoknak, hogy a régi képviselő-testületből mindössze ketten (Steiner János és Földi József) kerültek be az újba, a feloszlatást kezdeményezők messze kevesebb szavazatot kaptak, mint azt előzetesen megfogalmazták. A hétfői alakuló ülésen először összeülő új testület tagjai a már említett két személyen túl: Vadas Sándor, Marik Mihály, Szabó Anita, id. Abonyi György, id. Kuti Sándor, Csizi Károlyné és Beke Lajos. PE