Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-17 / 139. szám

1997. június 17., kedd Megyei Körkép 3. oldal Szeptembertől új névvel Tiszafüred képviselő-tes- tülete legutóbbi ülésén bí­rálta el a 630. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola új elne­vezésére beadott pályáza­tokat. A négy pályamunka közül a Gaál Sándor könyvtárigazgató vezette kuratórium a szülői mun­kaközösséggel és a diá­könkormányzattal teljes egyetértésben két pálya­munkát talált alkalmasnak arra, hogy az önkormány­zat elé kerüljön. Mint az később kiderült, az iskola első igazgatója, Hámori András nevét veszi fel az intézmény szeptembertől, amelyben már középisko­lai érettségit is szerezhet­nek az ekkor induló szak­középiskolai tagozatot vá­lasztó diákok. Az 1916-ban Tiszaörvé- nyen született és 1977-ben Tiszafüreden elhunyt, igen nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő Há­mori András munkásságát Omiliák Anita 2. osztályos nőiruha-készítő dolgozta föl úgy, hogy az önkor­mányzat választása után a kuratórium 10 ezer forint­tal jutalmazta. Az iskola tervei között szerepel, hogy szeptem­berben egyhetes ünnep­ségsorozat keretén belül emlékezik meg névadójá­ról, aki új korszak« * nyi­tott 1959 és 1976 k.'iött a helyi szakképzésben, -p­„Nevenincs” áldozatok? (Folytatás az 1■ oldalról) az emlékműtestre szeretnék a névtáblákat szolidan, a mű­vész által meghatározott mé- retb^en^ejjjil^zni j- aki nem zárkozott el teljes mértékben ettől, ám később másik javas­latot tett. Ez szimpatikusnak is tűnhetett volna, csak éppen százezer forintba kerülne. Eszerint levennék a kampó­kat, amelyekre 100-as érme nagyságú gombot tennének, s erre körbe ráírnák a nevet. Szerinte ez lett volna az eszté­tikus, elfogadható megoldás. A MÁV szerint viszont egy kis diszkrét névtábla jobban megfelelne a célnak, nem újat tervezni, hanem kiegészíteni. Jelenleg itt áll az ügy. A hozzátartozókat erről levél­ben tájékoztatja a budapesti területi igazgatóság, és egy­ben arról is, hogy megpróbál­nak továbblépni. Az igazgató­ság megítélése szerint az em­lékműnek nem csupán eszté­tikai értéke van. Ez az em­lékmű kegyeleti hely, tisztel­gés - a MÁV szándéka szerint - 31 ember emléke előtt. Méltó főhajtást a hozzátarto­zók számára is oly fontos ké­rés teljesítésével szeretne a vasút ... B. Gy. Újjávarázsolt sétány Abádszalókon megszépül a főtér. Az idei turistasze­zonra készülve, az önkormányzat közhasznú munkások segítségével új virágtartókat és kavicsos sétányt épít, valamint esztétikus parkokat alakít ki. FOTÓ: ILLYÉS Szóban nem fizettek, csak írásban Ügyészségi „vétó” a hulladéklerakóra A május 28-án tartott alpolgármesteri sajtótájékoztatón került szóba a Szolnok határába tervezett új, regionális hulladéktá­roló ügye. Akkor Kovács Libór jelezte, a kiszemelt terület e célra való hasznosítása kérdéses, ebben az ügyészség vizsgáló­dik. Egy újságírói kérdésre azonban azt válaszolta: a várost anyagi kár nem érte, „mert a (földet megszerző adásvételi - a szerk.) szerződéseket csupán előkészítették, tehát nem élnek”. Hamar ellentmondásra bukkan­tunk, elég volt csak fellapozni Szolnok tavalyi költségvetése teljesítéséről szóló, az önkor­mányzat által idén áprilisban el­fogadott beszámolót. Ebből ki­tűnik: „A szilárd hulladéklerakó megvalósítása érdekében 27 hek­tárnyi terület megszerzésére for­dítottunk 1996. évben 25,4 mil­lió forintot. A terület megszerzé­sét részben a keretösszeg, más­részt az egyezség is behatárolta. 1997. évben folytatódik a terü­letmegszerzés, és csak ezt köve­tően kerül sor a tényleges kivite­lezési munkákra.” Minderről a beszámoló 71. oldalán is látható kimutatás a beruházási alprog- ram részletezésekor. A helykijelölésről a képvi­selő-testület 1995. március 30-án döntött, miután hat variáció kö­zül választhatott. A „nyertes” a város külterületén a 0937 hely­szik, szántó művelési agu. 1993- ben kárpótlási földterületként ár­verésre került, tulajdonosa 8 ma­gánszemély. A fentebbi 25,4 millió forint négy tételből állt össze. A terve­zési díj 1,5 milliót vitt el, a föld­terület megszerzéshez szükséges adásvételi szerződések előkészí­téséért és lebonyolításáért a bu­dapesti székhelyű Közúti Beru­házó Kft.-nek 912 ezer forint járt, a területfejlesztési pályázat­hoz kapcsolódóan 994 ezer fo­rintot adtak ki, végül a legna­gyobb „falat”: az öt adásvételi szerződésben megszerzett terüle­tért 22 millió 13 ezer forintot fi­zettek. Az öt adásvételi szerző­dés közül a legnagyobb 1996. június 10-én köttetett, a város nevében a szerződést Kovács Libór alpolgármester írta alá, és a megállapodás szerint az eladó 10 milljió 743 ezer 300 forintot vehetett kézhez. Az önkormány­zat vevőként valamennyi szer­ződésben meghatározott össze­get kifizette. A számításokból ki­tetszik, hogy 1 négyzetmétert át­lagosan 75 forintért szerzett meg a város a hulladéklerakónak terü­letet biztosítandó. A megyei főügyészség egy ál­lampolgári bejelentés nyomán - miszerint jó minőségű földön épülne hulladéklerakó - kezdett el foglalkozni az-üggyel. Megál­lapításaik elé annyit, hogy ter­mőföldeket minőségük alapján 1-8. kategóriába sorolják, a leg­jobb az 1. kategóriás. Mint Bagdi László főügyészhelyettestől és Garics Márta ügyésztől megtud­tuk: a polgármesteri hivatal megbízása nyomán a földterüle­tek egy részét megszerezte a bu­dapesti cég. A nyolc tulajdonos közül öttel kötöttek szerződést, kifizettek több mint 20 millió fo­rintot. A szerződések legtöbbje azonban alaki hiányos, így jelen­leg ingatlan-nyilvántartásra tör­ténő bejegyzésre alkalmatlan. A városi földhivatal a területre a művelés alóli kivonás iránt be­nyújtott kérelmet elutasította, majd fellebbezésére másodfokon a megyei földhivatal is elutasító határozatot hozott. A határozatot mindkétszer azzal indokolták, amit a termőföldről szóló tör­vény 44. szakasz 2. bekezdése külön kiemel, hogy hulladékle­rakó telep céljára csak mezőgaz­dasági művelésre alkalmatlan, vagy gyenge minőségű földterü­letet lehet igénybe venni. Az érintett földek azonban 2-3-4. kategóriásak. A törvény csak ak­kor engedhet kivételt, ha ez helyhez kötött beruházás lenne, azonban máshol felépíthető. A földhivatali határozatokkal szemben bírósághoz nem fordul­tak, próbáltak inkább egyeztetni. Úgy, hogy ezt a területet lekicsi­nyítik, a hulladéklerakó depókat eltolják. Már erre sem kerülhet sor, mert a főügyészség arra az álláspontra jutott, hogy a föld­törvényben meghatározottak mi­att a 6-os számú területen a kommunális hulladéklerakó megvalósítása törvénysértő lenne. Ezt az állásfoglalást min­den engedélyező hatóságnak megküldték. Itt tart az új hulladéklerakó nagy ívű terve 1995. március 30-a óta, miközben félhivatalo­san köztudott, hogy a mostani szeméttelepet csak azért nem zá­ratják be a hatóságok, mert akkor nem lenne hova tenni egy 80 ez­res város napi hordalékát. L. J. Ismét van helye a szennyvíznek Az elmúlt időszakban probléma volt Karcagon a szippantott szennyvíz elhelyezése. A napok­ban átmenetileg orvosolták a gondot. 1990-ben a DATE Kar­cagi Kutatóintézet a gyepmesteri telep bekötőútja melletti területen nyárfás öntözőtelepet alakított ki kísérleti célra, ahol a szennyvizet el lehetett helyezni. A tavaly év végi jelentős esőzésekig nem is volt ezzel gond, viszont az akkor lehullott csapadék lehetetlenné tette a nyárfás megközelítését, ezáltal az intézet sem tudta elvé­gezni a telep karbantartását, így leállíttatta a szippantott szenny­víz fogadását. Ezzel egy időben a városgondnokság a szeméttele­pen szintén leállíttatta a szippan­tott szennyvíz leürítését. A kialakult helyzetben a pol­gármesteri hivatal tárgyalásokat kezdett a kutatóintézettel, mely­nek eredményeként a kísérleti te­lep további üzemeltetéséhez el kell többek között végezni az út­alapépítést, a leürítőhelyek kibe­tonozását. Az ehhez szükséges 1,5 millió forintot a város idei költségvetéséből biztosítja. Az önkormányzat és az intézet a nyárfás öntözőtelep üzemelteté­séről együttműködési megálla­podást kötött. Ennek értelmében a szennyvíztisztító telep által nem fogadott szippantott szennyvizet a végleges megoldás kidolgozá­sáig itt helyezik el. Közérzetünk Szegényházi kastélyok Hazánk - még a számára szűkén kiszabott 93 ezer négyzetkilomé­teren is - igencsak gazdag a régmúlt építészeti emlékeiben. Ám ez a gazdagság a legtöbb esetben a gondatlansággal, a nemtörődöm­séggel, a gondozatlansággal, a magárahagyatottsággal párosul. Je­len esetben azokról a volt kúriákról, kastélyokról szólnék, ame­lyek nagy része még az 1800-as években épült. Ezeket a kis építé­szeti remekeket - melyek többségéhez a magyar történelem alak­jai is kapcsolódnak - a „felszabadulás” után az állam kisajátította, használatba vette, legtöbbször mindenféle kárpótlás nélkül. A fő gondot talán még nem is az jelentené, hogy különböző in­tézmények, nevelőintézetek, szociális otthonok részére - nevez­zük így - hasznosították (ha éppen nem „új földesúr”, vagyis elv­társ költözött beléjük), hanem az, hogy ezzel együtt sorsukra is hagyták az épületeket. Arra ugyanis már nem volt gondjuk, hogy az állagmegőrzésre is pénzt fordítsanak. Arról nem is beszélve, hogy a volt kastélyok, kúriák és a hozzájuk tartozó gazdasági épü­letek egy része a termelőszövetkezetekhez került, amelyek azokat aztán magtárakként, gépüzemekként, istállókként hasznosították. így aztán nem is nagyon kell csodálkozni azon, hogy mára ezen múlt századi épületek lepusztult, kifosztott, tönkrement képet nyújtanak. És ahol már gazda sincs, vagy az nem őrizteti, ott pedig szétbontják, széthordják téglánként az épületet. S ha nem lenné­nek áldozatkész műemlékvédők, akik odafigyelnek ezekre az ér­tékekre, talán így is maradnak. Közéjük tartozik Ráday Mihály operatőr is, akinek Unokáink sem fogják látni. .. című műsora mindig elgondolkodtatásra késztető, s egyben szinte az utolsó se­gélykiáltás is épített környezetünk „szereplőiért”. Vasárnap esti műsorában is csak úgy sorjáztak a kastélyok, kúriák, s legtöbbjük nem éppen épületes látványával kavart szomorú érzéseket a né­zőkben. A példák sorában szerepelt két Jász-Nagykun-Szolnok megyei kastélyépület is: Bánhalmán, illetve Tomajmonostorán (ez utóbbi éppen az Új Néplap egyik írása alapján). Mindkét esetben gazda­ságok, szövetkezetek a fenntartók, jobban mondva inkább a nem­fenntartók, hiszen a sorsukra hagyott épületek állagmegóvása, karbantartása egyáltalán nem biztosított. Arra pedig ritkán van példa - mert azért akad ilyen is -, mint a kungyalui kastély eseté­ben, amelyet megvett egy magánszemély, és máris hozzálátott a felújításához. Szóval állnak még a kastélyok, kúriák, csak az a kérdés, hogy meddig. Pedig Nyugatra nézve - és mi szeretünk arra tekingetni - azt látjuk, hogy az ilyen épületeket remekül lehetne hasznosítani, például panziónak vagy falusi turizmusra. Csak éppen egy gondos - pénzzel, ötletekkel is rendelkező - gazda kellene. B. Gy. Felújítás, húsz év után először Szélesítik a 32-es főút Alattyánról kivezető szakaszát a 40-es ki­lométer szelvényénél. Az Állami Közútkezelő Kht. jászberényi üzemmérnökségének munkatársai összesen egy méterrel bőví­tik a nagy forgalmat lebonyolító főutat - tudtuk meg Hajas Gyulától, a herényi üzemmérnökség vezetőjétől. Az alsó-jászsági településen nem ez az egyetlen útépítő munka zajlik ezekben a napok­ban. Alattyán belterületén a 42- es kilométerszelvényig új bur­kolatot kap a főút. Hajas Gyula elmondta, ezen a szakaszon immár húsz éve nem volt felújí­tás. A tervek szerint a hónap végére befejeződnek a munká­Szélesítik az Alattyánról kivezető főútszakaszt latok, melyek eredményeként az elkövetkező nyolc-tíz évben nem kell majd további felújí­tómunkát végezni ezen, a ko­rábban rossz állapotban lévő főútszakaszon. A Jászberényt átszelő 32-es út mindkét kivezető szakaszán, Hatvan, illetve Szolnok felé is a napokban állagmegóvási mun­kálatok folynak. Mindkét he­lyen néhány kilométeres szaka­szon úgynevezett kopóréteget kap az út. Az üzemmérnökség által felügyelt 314 kilométeres közúthálózaton ebben az évben még a 31-es főúton Jászivány- tól a hevesi megyehatárig vé­geznek hasonló, állagmegóvást célzó munkákat. Ezen kívül csak néhány szakasz kátyúzá­sára lesz még lehetőség. A szű­kös anyagiak miatt az elmúlt években és jelenleg is nem az utak állapota, hanem a rendel­kezésre álló pénzösszeg hatá­rozza meg a felújítások, javítá­sok menetét. Mindig a legrosz- szabb állapotban lévő utakat helyezik előtérbe - tette hozzá Hajas Gyula. -banka­A rehabilitációval foglalkozni kell! Visszanyerni az élettől, amit lehet A munkába való visszaállítás a legnagyobb cél A tervek szerint a megyei kórházban rehabilitációs osztályt fognak (és kell) létrehozni, amely a betegek egészségének, cse­lekvőképességének visszanyerését támogatja. Azonban nem csak Hetényi kórház érintett a témában. A MÁV-kórházban is foglalkoznak a rehabilitáció lehetőségének gondolatával. Mint dr. Lóiké Miklós főigaz­gató főorvos elmondta, a MÁV-egészségügyön belül komoly rehabilitációs központ van Budapesten, viszont ennek nincs akkora kapacitása, hogy a nem MÁV-dolgozókat is el tudja vállalni. Hogy lesz-e a szolnoki MÁV-kórházban is rehabilitá­ciós osztály, arra ma még nem lehet választ adni, viszont az intézmény is erősen érdeklő­dik a téma iránt. Ezért meghív­ták a kórházba dr. Harsányi Zsoltot (aki a nagykőrösi kór­házban foglalkozik a rehabili­tációval), hogy tájékoztassa az érdeklődő kollégákat a lehető­ségekről. A nagykőrösi rehabilitációs osztályt két évvel ezelőtt hoz­ták létre. A rehabilitáció fel­adata a beteg meglévő funk­cióinak fejlesztése, illetve utó­kezelés, amikor az eredeti funkciókat állítják vissza. Ide­tartozik például a törést szen­vedett betegek lábra állítása. Az egészségügyben különö­sen az utóbbi években vált jel­lemzővé, hogy a betegek né­hány nap alatt elhagyják a kórházat, mert így gazdaságos. A rehabilitációs osztályokon azonban más a finanszírozás, nem a pénz a fő szempont, ha­nem az, hogy mit tudnak elérni a betegnél. A rehabilitáció fokozata, il­letve célja nagyon sokféle le­het, a legnagyobb cél a mun­kába való visszaállítás. Az eredmény persze nagyon eltérő. Főleg a sokféle sérülést szenvedett fiataloknál nem le­het tudni, hogyan alakul ké­sőbb a sorsuk. Sokuk nyelés­képtelenséggel, légzéselégte­lenséggel küzd, és végül eljut oda, hogy önállóan tud járni. Bár a lakosság jelentős ré­sze rehabilitációra szorulna, de Magyarországon ma még ke­vés ilyen jellegű kórházi osz­tály van. P. É. A régi-új polgármester további fejlődést ígér A teljesítmény a mérvadó Újfaluban Mint azt tegnapi lapunkban olvashatták, Rákócziújfalu polgá­rai a vasárnapi időközi önkormányzati választáson újra bi­zalmat szavaztak az eddigi polgármesternek, Kecskés János­nak. Az előző testület feloszlatását kezdeményező hat képvi­selő közül egyébként egyetlenegy sem került be az újba. Meggyőző fölénnyel nyert Kecskés János, 518-en sza­vaztak rá, míg a másik je­löltre csak 307-en.- A községben élők nem ültek fel a demagógiának - kommentálta az eredményt Kecskés János -, látták, érez­ték a fejlődést. - Nagy tanul­sága ennek az esetnek, hogy egy községi vezetőnek, kép­viselőnek nem szabad felül­nie minden szóbeszédnek, meg kell győződnie az igaz­ságról.- Mennyiben befolyásolja további munkáját az elmúlt három hónapban ön ellen foly­tatott „hadjárat” ?- Csak a tanulság szintjén foglalkozom a múlttal, nem lesz bosszúhadjárat. Meg­győződésem, hogy a most megválasztott testületi tagok lelkiismeretesen fognak dol­gozni. A munkámat pedig a helybéliek osztályozták, s ők a szavazatok szerint elégedet­tek velem. Folytatnunk kell mindent, ugyanolyan követ­kezetességgel, mint ahogyan én azt eddig is tettem. Szá­momra csak egy mérvadó lé­tezik a munkahelyemen, mégpedig a teljesítmény.- A következő választásokig másfél év van hátra. Mik lesz­nek a főbb teendők?- A kerékpárutat határidőre befejezik, folytatjuk a kápolna építéséhez szükséges feltéte­lek megteremtését, terveink között szerepel egy korszerű piaccsamok felépítése, vala­mint a szabadidőcentrum to­vábbi fejlesztése. Érdekessége a vasárnapi vá­lasztásoknak, hogy a régi kép­viselő-testületből mindössze ketten (Steiner János és Földi József) kerültek be az újba, a feloszlatást kezdeményezők messze kevesebb szavazatot kaptak, mint azt előzetesen megfogalmazták. A hétfői alakuló ülésen először összeülő új testület tagjai a már említett két sze­mélyen túl: Vadas Sándor, Marik Mihály, Szabó Anita, id. Abonyi György, id. Kuti Sán­dor, Csizi Károlyné és Beke Lajos. PE

Next

/
Thumbnails
Contents