Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-10 / 133. szám

1997. június 10., kedd Az Új Néplap Kisújszálláson 7. oldal 536 áldozat emlékére Fontos könyv jelent meg a közelmúltban Ö. Tóth Lajosné gyűjtésében, aki ma már nyugdíjas, míg korábban könyvtárvezető volt. A szer­kesztésében testvére, Kurucz János is sokat segített. A tu­lajdonképpeni gyűjtőmunka 1992 óta tart, és végül a sok­évi kutatás, fáradozás ered­ményeképpen kiderült, hogy a második világháborúban 536 a kisújszállási áldozatok száma. A kiadvány nagyon sok ak­kor írt levelet, korabeli fényképfelvételt, illetve do­kumentumot tartalmaz — mondja a szerző, Ö. Tóth Lajosné Sokrétű a lista. Van közöttük 119 elhurcolt zsidó, ők soha nem tértek vissza. Azután 86 orosz, 29 osztrák, német katona is. A többiek magyar honvédek voltak, de nők, gyerekek is tar­toznak ebbe a szomorú felsoro­lásba. Nem másért, mert az át­haladó front polgári áldozato­kat is szedett, és a bombázások sem kímélték a lakosságot. Egyetlen példa: a Malom és a Viola utcák sarkán építettek egy földből készült bunkert Nagy Sándorék udvarán, és nyolcadmagukkal, a szomszéd családjával együtt odamenekül­tek az 1944 évi őszi bombatá­madások elől. Sajnos egy kósza bomba telibe találta a létesít­ményt, így mindnyájan ször­nyethaltak. A fiuk fogságban volt, aki a következő év 1945 májusában odakinn, orosz föl­dön hunyt el. A négyszáz olda­las kiadvány a 207 áldozatnak a rövid életútját, életrajzát is megörökíti, míg 111 esetben csak a halotti anyakönyvi kivo­natok szűkszavú jelentésére korlátozódik. A háromszáz fo­rintos könyvet az önkormány­zat meg a Kéri Kálmán Honvéd Hagyományőrző Egyesület he­lyi csoportja adta ki. Kapható a református egyháznál, illetve a városi könyvtárban. Ebben a városban is megszokottá válik, hogy több üzlet bizonyos áruit „kiviszi” a bolt elé. így tettek a Capri diszkontosok is, ahol az üzlet előtt, a járda mellett zöldsé­get, paprikát, répát, paradicsomot, karalábét, retket, sőt már dinnyét meg szőlőt is vehet, aki arra éhes. Eltűnt a forrás Annak rendje és módja szerint, a helybeliek nagy örömére az idén is megnyflt a strand. Arra is adódott példa, hogy egyetlen meleg hétvégén már 370-en lá­togattak ki úszkálni, pihenni, kikapcsolódni. Igen ám, de áp­rilis végén egyszer csak eltűnt a termálkút vize. Vizsgálgatták, mi történhetett, holott csak az következett be, hogy a 760 méter mélységű kút jó ötven méter hosszúságban feltöltődött iszappal, homokkal, lefojtva a forrást. Május dereka körül kezdődött el a tisztítás, amelyet egy szegedi vállalkozó végez. Megjelent a víz, majd el­tűnt. Legújabban szökőkútként tör a magasba a 49 C-fokos nedű, és bízni lehet abban, hogy a kiszedett, több mint száz köbméter iszap után reumás, valamijüket fájlaló fürdőlátoga­tók örömére, megint lesz az arra hivatott medencében „sü­tős” víz. Új igazgató a gimnáziumban Táskák, minden mennyiségben így készülnek a népszerű, többféle színű, kinézetű iskolatáskák A város mindig híres volt bőrdíszműves ,kisipará­ról”, hiszen a megfelelő szakembereket folyama­tosan bocsátották ki a he­lyi szakmunkásképzőből. Noha a korábbi nagy szö­vetkezet szétesett, azért a táskákészítés ma sem szűnt meg. A Kenyeres és Társa Bt. négy éve tevé­kenykedik, és napjaink­ban már 16 kisújinak, kenderesinek ad munkát. Záhonytól Bajáig, Salgó­tarjánig ismerik az itteni ügyes kezű lányok, asz- szonyok munkáját, de szállítanak Németor­szágba és Olaszországba is. Széles a kínálat: isko­latáskából több mint tízféle, sporttáskákból kisebb, na­gyobb, hosszabb, rövidebb; olyanok, amilyeneket a tisztelt megrendelő kér. Aztán ké­szülnek bőrdíszműtermékek, övtárcáktól az ovisok táská­jáig. Annyira keresettek a ter­mékeik, hogy már bérmunká­sokat is foglalkoztatnak: töb­bek között Szolnokon meg Hatvanban. A megfelelő egyeztetések, testü­leti döntések után 1997. május 27-én „felszállt a fehér füst” a helyi honatyák ülése után, hi­szen a Móricz nevét viselő kö­zépiskolának öt évre meglett az új igazgatója dr. Kosztyu János, a fizikai tudományok kandidá­tusa személyében. Kosztyu János Kárpátalján szü­letett, Berekszászon érettségi­zett, majd Ungváron, az egye­temen fizika szakon kapott ok­levelet. Jó tanuló lévén benn ma­radt: először kutatómérnök, as­piráns, tanársegéd, főelőadó, ezt követően pedig egyetemi do­cens. Az anyaországba oly mó­don jutott a család, hogy először a kisebbik fiuk tanult két évet Leningrádban az orvostudomá­nyin, majd Debrecenben foly­tatta. ő most már három éve or­vos, és a szakvizsgájára készül. A másik fiuk Pécsett él, a bizto­sítószakmában helyezkedett el. A család tulajdonképpen 1991 óta lakik Kisújszálláson. Azért döntöttek a nagykun tele­pülés mellett, mert Debrecen közel van. Kosztyu János fele­sége is pedagógus, a város má­sik középiskolájában magyart tanít. Állítja, ez egy jó gimná­zium, hiszen mindezt alátá­masztják a felvételi eredmé­nyek. Neki az az elképzelése, hogy a lehetőségekhez képest azt még jobbá kell tenni. És még többet törődni a gyerekek neve­lésével, ezekben a sokat változó mindennapokban. A gimnázium legújabb igazgatója hivatalosan augusztus 1-jével veszi át az in­tézmény irányítását. Gyula, a volános főnök Már itt is minden számítógépre kerül Ámbár eredetileg Bognár Gyula-ként jegyezték be az anyakönyvbe, városszerte ő a Gyula. Nem véletlenül, mert hosszabb ideig focizott Túrke- vén, majd Kisújon is a megyei első osztályban. Jó tíz éve abba­hagyta, és azóta a nősök-nőtle- nek, kövérek-soványak vagy vo- lánosok csapatában, szóval vérre menő helyi kispályás focimecs- cseken bűvöli a bőrt. Olyan tí­pusú ember, aki negyedóráig nem csinál semmit, és hirtelen rúg egy gólt. Megint sétál, senki se figyel rá, arrafelé robog egy kósza labda, és tessék, megint gól. Szóval ez általában így szo­kott lenni a pályán. A pályán kívül meg annyit, hogy ő a Volán Rt. kisújszállási állomásának a főnöke. Tizenegy autóbusz, húsz buszvezető és há­rom alkalmazott tartozik ide. In­dulnak innen járatok Szolnokra, Mezőtúrra, Karcagra, Kunhe­gyesre, nyaranta a Tisza-tóhoz, a megyén kívül Ecsegfalvára, Dé- vaványára, Szeghalomra. Melles­leg Túrkeve is az ő területük. Jó kis társaság az övék, évek óta összeszokott kollektíva. A legsúlyosabb egyéniség Ri­deg Karcsi, a maga 138 kilójával, aki remekül főzi a birkát. Ázt is hallottuk: veszélyben az első he­lye, mert egy 170 kiló körüli so­főr is jelentkezett a céghez. Ha felveszik, hírt adunk róla, elvégre kevés 170 kilós pilóta vezet kis hazánkban buszt. Elkerülni a központot Régi elképzelésként tartották számon a városban, hogy a te­lepülés nyugati részén meg kellene építeni egy kétezer méter hosszúságú új utat. így a Túrkeve, Mezőtúr, Bé­késcsaba irányába iparkodó gépjárműforgalom elkerülheti a központot, és sok ezerrel csökkenne bent az átmenő forgalom. A tervek már elké­szültek, csak a pénz hiány­zott. Legújabban a megvalósí­tás is veszni látszott, mivel azt a területet, ahol ez az út áthaladt volna, árverésre szándékoztak bocsátani. Vé­gül is a Kincstári Vagyon­igazgatóság úgy adott helyet az önkormányzat kérésének, hogy a város különböző föld­cserékkel váltotta meg ezt a körülbelül hathektáros terüle­tet. Ez a rész a mostani út és a benzinkúti lakótelep között található. A határozat már zöld utat ad az elkerülő két ki­lométeres szakasz létesítésé­hez, bár még mindig maradt egy gubanc. Elvégre arról van szó, hogy a megvalósításhoz valamilyen állami támogatást, vagy bármilyen fedezetet kell biztosítani. Ugyanis mindenki tudja, hogy manapság az „út- csinálás” nem olcsó foglala­tosság. Eredménytelen pályázatok A Szociális Gondozási Köz­pont igazgatói állására három pályázó jelentkezett. A képvi­selők mindegyiküket meg­hallgatták, elképzeléseiket át­tanulmányozták. Hosszú vita után végül úgy döntöttek, hogy egyikük pró­bálkozását sem fogadják el, ezért a kiírást megísméteíték. A pályázati feltételek: büntet­len előélet, felsőfokú társada­lomtudományi képesítés, szo­ciálpolitika, szociális mun­kás, szociális szervező, gyógypedagógus, pszicholó­gus, igazgatásszervező, jo­gász, közgazdász, humán szervező vagy orvosi, védő­női, intézetvezetői, diplomás ápoló, mentőknél egészség- ügyi képesítés, és legalább öt év szakmai gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell: a diplomamásolatot, az erköl­csi bizonyítványt, a pályázó szakmai önéletrajzát, és a lé­tesítmény vezetésére Vonat­kozó szakmai elképzeléseket. A pályázat határideje a Nép­jóléti Közlönyben való meg­jelenés utáni 30. nap; az ira­tokat a város polgármesteré­hez kell benyújtani. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Korszerűsítés, bővítés. A Ford Sán­dor Service új lakatos- és szerelőműhely- lyel bővült. A bővítés nyomán a fedett nagycsarnokban most már egyszerre akár nyolc kocsit is képesek javítani. Szerző­dést kötöttek a Hungária Biztosítóval, most már egy helyen intézik a kárfelvételt, valamint a lakatos- és a fényezőmunkákat. Az új csarnokban kapott helyet a legmo­dernebb igényeknek is megfelelő fékha- tásmérő műszer, a színkeverést pedig számítógépes rendszer végzi. Több munkahely a cél A közvélemény szerint nem hogy emelkedne a vá­rosban a munkahelyek száma, hanem inkább csökken. A lakosság en­nek a véleményének a Téli esték rendezvénysoroza­tán egyre többször hangot adott. Nem kevés igazság lehet a dologban, hiszen a településen a munkanélkü­liség már meghaladta aló százalékot, ami az orszá­gos átlag másfélszerese. Azért angol mintára - a polgármester javaslatára - az önkormányzaton belül létrehoznak egy fejlesztési szervezetet. Ettől (is) re­mélve, hogy hatékonyabb, eredményesebb lesz a fej­lesztés, az ipartelepítés. Jelenleg is három céggel folytatnak tárgyalást a vá­ros vezetői az esetleges le­telepedés lehetőségeiről, feltételeiről. Ketten nyolcszáz hónaposak. Aranyos kettőst kap­tunk lencsevégre, valahol a kevi úton. A nagyapa, Tóth István tolta büszkén tizedik unokáját, a kis Gittát. Ázt is kiszámoltuk: ketten együtt pontosan 800 hónaposak. Ez oly módon oszlik ketté, hogy ebből kerek 8, azaz nyolc hónap az ifjú hölgyé, a többi a mellette guggoló nagyapáé.

Next

/
Thumbnails
Contents