Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-03 / 102. szám
Szoborállítás Költőn A köztársasági elnök pártfogolja A Magyar Köztársaság Elnökének Hivatala Ferenc Tibomé úrhölgynek, a JNK-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete elnökének, Szolnok Tisztelt Elnök Asszony! Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke nevében tisztelettel köszönöm hozzá intézett levelét. Hadd tolmácsoljam az elnök úr jókívánságait tervükhöz, melynek értelmében szobrot szeretnének állítani Költőn, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékének. Én úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés nem csupán tiszteletre méltó, hanem a szó legszorosabb értelmében nemes gondolkodásra vall. Kivált abban a szellemben, hogy a szórvány magyarság nemzettudatát szeretnék ezáltal is erősíteni. Úgy hiszem, külön értéke ennek a kezdeményezésnek, hogy egy nyugdíjas egyesülettől származik. Az elnök úr tehát a legmelegebben pártfogolja szoborállító - s így kultúrát segítő, nemzeti értékeinket erősítő - törekvéseiket, s bízunk benne, hogy sok önzetlen támogatóra találnak, aki ten’iik megvalósítását anyagilag is segítheti. Tisztelettel köszöntöm Önöket mind a Magyar Köztársaság elnöke, mind a magam nevében: Tóth Mária főosztályvezető Élénk élet a martfűi nyugdíjasklubban ✓ Évente negyvennyolc rendezvény Példás segítséget kapnak Az 1974-ben alakult martfűi városi nyugdíjaskluh élete igen gazdag - tudtuk meg Pápai Jánosné klubvezetőtől. Nem zárkóznak be saját klubjuk falai közé. Tavaly például ők szervezték meg a megyei klubvezetők találkozóját, mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy módszerbeli segítséget nyújtsanak nekik. Szintén tavaly - nyolc megyei klub bevonásával - kulturális seregszemlét rendeztek. Az idén ismételni szeretnék ezt. Kapcsolatuk nemcsak a megyei klubokkal, hanem a miskolci Avassal is van. Negyvennyolc rendezvényt tartottak tavaly. Az idén is ehhez hasonló nagyságrendre törekednek. Munkatervükben szerepel - többek között - az anyák-apák napjának, a vöröskeresztes világnapnak, az idősek világnapjának megünneplése, batyusbál szervezése. Szeretnének egy nyugdíjas-találkozót is létrehozni. Ezt a rendezvényt egyébként a cipőgyári szakszervezeti bizottsággal együtt szokták megszervezni, 450-500 résztvevővel. A városi nyugdíjasklub vezetőségében tizenöten dolgoznak. Mindegyiküknek önálló feladata van. így például javaslattétel nyugdíjkorrekcióra, beteglátogatás, segítségnyújtás a művelődési háznak és így tovább. A vöröskeresztes szervezet a klubon belül működik. Egyik célja megtanítani a nagymamákat arra, hogy betegség esetén mit csináljanak unokáikkal, míg az orvos megérkezik. A klub sok kirándulást szervez. Tagjai közül negyvennégyen május 22-én egyhetes üdülésre Balatonlellére utaznak. Csupán a buszköltséget kell fizetniük. A cipőgyár ingyen bocsátja rendelkezésükre ottani üdülőjét. Szeptemberben meg egy hétre - ugyanígy - Cserkeszőlőbe mennek a vállalati üdülőbe. Mindegyikük szakszervezeti tag, így lehetséges ez. A martfűi önkormányzat is maximális segítséget nyújt számukra. Az idén például százhúszezer forintot adott a klubnak. Tavaly százezer forintot kaptak az önkormányzattól, de plusz ötvenezer forintért az vette meg a klub népdalkörének öltözetét. Sem a klubhelyiség használatáért, sem a fűtésért nem kell fizetniük - ezt is az önkormányzat vállalja. Színes tévét, hifi-tornyot is kaptak. Semmilyen kérésüket nem utasították még el. Lehetőségük arányában más önkormányzatok is példát vehetnének a martfűiről, és néhány nagyvállalat is. Aki a virágot szereti... „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” - tartja a közmondás. Nos, ha ez igaz, akkor kétszeresen igaz azokra, akik nemcsak szeretik virágot, hanem annak nevelését is foglalkozásul választották. így van ezzel a virágszeretettel a hetvenharmadik életévét taposó szandaszőlősi Kiss Imre és a felesége, Esztike is. Igaz, nyugdíjazásukig más pályán tevékenykedtek. Kiss Imre negyvenkét évet közszolgálatban töltött le. A véletlen sodorta őket a virágkertész munkakörbe. Kutyakeresőben kerültek kapcsolatba egy virágkertésszel. Először kedvtelésből segítettek neki, majd annyira kedvet kaptak ehhez a mesterséghez, hogy önállósították magukat, azóta nemcsak termelik a virágot, hanem árusítják is. Eszterke is szívvel-lélekkel foglalkozik a virágokkal. Azt mondja, nincs szebb annál a látványnál, amikor a bimbó kibomlik. Talán az a jó, hogy mindketten örömüket lelik a kertészkedésben, mert hét évtized megpróbáltatásai után bizony nem könnyű a helytállás. Reggel hattól este nyolcig munkát ad az üvegház. Sőt, az ilyen bolondos, éjszakai fagyoktól terhes áprilisi éjszakákon is rá kell nézni a virágokra. A piaci napok is kurtítják az éjszakát. Az eladásra szánt virágokat a Jászság és a Kunság településeire is hordják. Amikor hajnali ötöt kongat a jászapáti templom tornya, már el kell foglalniuk a standjukat, mert különben kiszorítják őket onnan a korábban érkező árusok. Sajnos, a piac sem a régi. Egyre kevesebb az emberek virágra fordítható pénze. S a mostani mostoha időjárás sem kedvező a virágok kertekbe telepítéséhez. Kellene pedig a kiegészítés Kissék eget egyáltalán nem verdeső nyugdíjához. A Kiss házaspár az udvarukon lévő üvegházban, a virágok között Táplálkozási ajánlásaim az időskorra Tevékeny rékasiak A zagyvarékasi nyugdíjasklubban van egy műkedvelő művészeti csoport. Sokat szerepelnek a lakóhelyükön, s más településeken is. Az idén például a Valentin-nap alkalmából felléptek Martfűn, majd Kenderesre voltak hivatalosak a Kiskegyed-bálra. A nyugdíjasklubnak kezdetben csak férfi tagjai voltak. Most már a nők is soraikba léptek. A 70 év alattiak 150 forint tagdíjat fizetnek, a 70 éven felüliek 100 forintot. A 80 éven felüliek tiszteletbeli tagok. Kirándulások szervezéséhez először ötven százalékos kedvezményt biztosítottak az idősebbnél is idősebbeknek, de most már - anyagi erejük fogyásával - csak 20 százalékot. Támogatás két éven át kaptak a Lakitelek Alapítványtól. Az önkormányzattól is évek óta kapnak támogatást. Az idén is, tavaly is huszonötezerre rúgott ez az összeg. Zagyvarékas az idén ünnepli fennállásának 650. évfordulóját. Az ünnepségre Martfűről, Besenyszögről, Jászfelsőszentgyörgyről is hívnak vendégségbe nyugdíjasklubokat. Jászladányi vendéglátók Jó együttműködés Jászladányon három évvel ezelőtt alakították meg az idősek héttagú tanácsát. Havonta egyszer tartanak fogadóórát. Az élet minden területén igyekeznek segítséget nyújtani. Van a községben egy közel száz tagot számláló nyugdíjasklub. Azzal szorosan együttműködik az idősek tanácsa. Együtt rendezték meg például az öregek világnapját. Ugyanígy - vendégül látva a jánoshidai, a jászboldogházi, a jászfelsőszentgyörgyi nyugdíjasklubokat - a nemzetközi nőnapot is együtt köszöntötték. Legalább százhatvan nő kapott hóvirágot és kerámia szalvétatartót. Az ünnepséghez hozzájárult a helyi mezőgazdasági szövetkezet, melynek tevékeny segítségét az elmúlt években is rendszeresen élvezhették. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Mészáros János Az időskor önmagában nem betegség, sőt: „az erő és a túlélés diadala, győzelem a testet és lelket érő minden támadás, csalódás, próbatétel és betegség fölött". (M. E. Kahn) Az öregedést leghatásosabban gátló tényezők közé tartozik az egészséges táplálkozás, elkezdeni sohasem késő. Érdemes megismerni néhány jó tanácsot, amely segítséget adhat az egészséges élet meghosszabbításához. Az első tanácsom tehát: kerüljük a túlzott édesítést és a cukorban gazdag élelmiszerek és táplálékok fogyasztását. Ha kívánjuk az édes ízeket, együnk friss gyümölcsöt, akár naponta többször is. A harmadik tanács a következőképpen hangzik: táplálkozzunk minél változatosabban - együnk sok friss zöldséget, főzelékfélét és gyümölcsöt, lehetőleg naponta. Egészítsük ki az étlapot húsokkal, húskészítményekkel, halakkal, tejjel, tejtermékekkel, valamint gabonaneműekkel (barna lisztből készült kenyér, péksütemények és tésztafélék, müzlik, étkezési búza-, illetve zabkorpa). A negyedik tanács: rendszeresen, naponta többször fogyasszunk állati és növényi eredetű fehérjéket. Hetente legalább egy-két alkalommal legyen étrendünkben hal. Az ötödik tanács: kerüljük az állati eredetű zsiradékokat, s margarint, olajat használjunk. Kerüljük a koleszterinben gazdag belsőségeket. A hatodik tanács: ügyeljünk a napi folyadékbevitelre, ami rendkívül fontos az idős szervezet számára; ez lehet sima csapvíz, ásványvíz, tea, gyümölcslé, limonádé, de nem alkohol. A hetedik tanács: a táplálékot mindig jól rágjuk meg, és ne siessünk az étkezéssel, lassan, nyugodtan táplálkozzunk. Aki úgy érzi, hogy az eddigiek nem is olyan ismeretlen tanácsok, annak igaza van. Azoknak is érdemes azonban a fenti tanácsokat megfogadni, akik talán még idegenkednek egyik-másik javaslattól. Végül ne felejtsék el: az öregedés elkerülhetetlen, természetes élettani folyamat, de nagy mértékben tőlünk függ, hogy széppé tudjuk-e tenni egészséges életmóddal, változatos táplálkozással is. Józsáné Csányi Mária dietetikus Nem foglalkoztathatók, de... A fogyatékosok tiszaugi otthonának igazgatónőjétől, Rontó Zsuzsannától szerzett információink szerint intézetükben hetvenöt súlyos és középsúlyos értelmiségi fogyatékost gondoznak. Az ápolási és gondozási munka mellett fontos feladatuknak tartják a betegek foglalkoztatását. Nem foglalkoztathatóak, tehát súlyos értelmiségi fogyatékosnak vannak ugyan minősítve, de bizonyos mérvű szabadidős foglalkoztatásra, képesség- és készségfejlesztésre ők is alkalmasak, s ezt az intézmény vezetői ki is használják. A betegek szívesen vállalkoznak egyes ház körüli munkák elvégzésére. A tiszaugi otthonban kisegítő gazdaság is van. A betegek az állatgondozásban, a kertészeti munkákban és a parkápolásban is részt vesznek. A tizenegy holdon elterülő otthon egyharmada szépen díszlő park. Ez a betegek szabadidős tevékenységének színhelye. Mivel több családban is gondot okozhat a betegek elhelyezése, megkérdeztük, hogyan lehet bekerülni a tiszaugi otthonba? A válasz szerint: a gondozásra váróknak a lakóhelyük önkormányzati hivatalához kell kérvényt írni. Ha a beteg gondnokság alatt áll, akkor a gondozó írjon kérvényt. Az önkormányzat jelöli ki azt az intézetet, ahová a beteg kerül. Az otthon - amenynyiben üresedés van - tájékoztatja az önkormányzatot és a beteget is a felvételi lehetőségekről. A betegek térítési díja többékevésbé megegyezik a jövedelmükkel, a gondozási díj és a minimális zsebpénz kifizetése után nemigen marad pénzük. Pillanatkép a tiszaugi intézet udvaráról Az öcsödi kötélverő dinasztia Roskó Károly késztermékeivel Roskó Károly öcsödi kertjét bárki megirigyelhetné. A szépen metszett tőkék egy kertész avatott kezére vallanak. Valójában egészen más mesterséget űz a hetvenkét éves mester. Kötélverő a szakmája. Ennyi erővel távgyalogló is lehetne, mert mint mondja, egy-egy műszakban tíz kilométert is megtesz a hosszú folyosón feszülő kötelek mentén. Családjában már az ötödik nemzedék ismerkedik ezzel a mesterséggel. Két fiúunokája egyelőre csak a zsebpénz emelése reményében. De a fia is így kezdte, aztán megkedvelte ezt a foglalkozást. Jól jött ez akkor, amikor a szőnyegszövőben megszűnt a munkája. A műhely megvolt a szülői házban. Roskó Károly 44 évi munka után sem tétlenkedik. Nyugdíjasként - a tb-t fizetve - szorgoskodik. Vidám kedélyét lábfájása sem tudja megtörni. Az állam által szabott terhekről azt mondja: „Volt olyan idő is, amikor százhúszezer forint feletti jövedelemnél már nyolcvan százalék volt az adó.” Úgy látszik, az élet nem tud kifogni rajta. Strapabíró, mint a kötélfonó masinája, amelynek a harmincas években száz mázsa búza volt az ára. Pedig akkor még kézi erővel hajtották, a villanymotort később szerelték rá. Roskó Károly gyermekkorában is hajtotta a gépet. Édesapja gyakran mondta neki: - Ülj le, fiam. Legalább addig pihenj, míg melegszik az étel.
