Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

1997. május 31., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Köszöntő helyett Tíz-egynéhány évig én is tanár vol­tam. Ha visszanézek ezekre az olykor gyönyörű, máskor küzdelmes évekre, be kell vallanom, hogy kezdetben úgy mentem be az órákra és nyitottam ki a naplót, mint a gimnáziumi matektaná­rom. Úgy indokoltam az osztályzato­kat, akár nyolcadikos osztályfőnö­köm, és a magyart úgy szerettem volna tanítani, ahogyan Fabó Zsig­mondné és dr. Beniczky Ádámné. Rá kellett jönnöm, hiába va­gyok önálló személyiség, bizonyos pedagógusok szokásai, gesztusai, tettei bennem élnek tovább. Hogy miért? Minden bizonnyal, mert olyan emberek, szak­emberek voltak, akikre figyelni kellett. A szó nem kötelező, ha­nem jó értelmében. És valószínűleg ők tették a legtöbbet abba a jelképes tarisznyába, amelyet az első ballagás után a vállára akaszt a kisdiák, és viszi magával addig, amíg a harangszó elkí­séri az utolsó földi útjára. Ami még nagyon fontos: tudtam, hogy szeretnek, nem csak engem, a társaimat is. Mert a szerete­­tet - lehet szigorú, vagy elnéző a pedagógus - minden gyerek megérzi. Látom, sok ünnep megkopott, és a pedagógusnap sem a régi. Nincsenek szép beszédek, hosszú méltatások, de hát miért is lennének? Aligha ez kell a ma nevelőjének, aligha erre vár a ma jó pedagógusa. Sőt, nem vár, de tesz; ott él tanítványai szívé­ben, emlékezetében. Annyira maradandóan, hogy jöhet bármi­lyen rendszerváltás, kormányváltás - kitörölhetetlen. Talán mert igazságos volt mindig és mindenkihez. Mivel kis túlzással együtt élt védenceivel, jószerével mindent tudott róluk, anélkül, hogy kérdezett volna. Hiszen akit szeretnek, aki fontos a gyere­keknek, annak megnyílnak. Igaz, ez olyan folyamat, ami nem fejeződik be a kicsengetéssel. Furcsa ellentmondása az életnek, hogy a pedagógusokat álta­lában mindig gyatrán fizették, a jó óvónő, tanító, tanár mégis gazdag ember. Csordultig a szíve gyereksorsokkal, és valami­lyen módon ő is belefészkelte magát tanítványai további éle­tébe. Néhány gesztusával, legendás mondásával, ahogyan ma­gyarázott, beszélt, feleltetett, vagy éppen viselkedett. Az egymást váltó kormányok általában nem becsülik a nem­zet napszámosait. Hát akkor miért mennek az emberek tanító­nak, óvónőnek, tanárnak? Mert imádják, szeretik a gyerekeket. Ez a pálya csak így, csak akkor viselhető el, és lesz gyönyörű. Ha ez hiányzik, kínszenvedés minden óra, szörnyűek az osztá­lyok, borzasztó az iskola. Ezért aztán a gyerek lobogás, kedves­ség helyett unalmat, szürkeséget kap. Divat sok mindent a pedagógusok nyakába varrni, holott a rengeteg vadhajtásról a család, a társadalom tehet. A jó nevelő­nek nagyon nehéz a helyzete, hiszen fáradozása, szakértelme évek után érik be. Elvégre embert, emberkéket nevelni, for­málni a legszebb, leggyönyörűbb dolgok egyike. Ehhez kívá­nunk minden erre hivatott pedagógusnak erőt, egészséget, töret­len hitet. Ma, holnap, a pedagógusriapon, és reméljük marad be­lőle éppen elég az esztendők többi, háromszáz-egynéhány nap­m*~ ieJt Aki nagyon akar, leszokik Az ENSZ egészségügyi világszervezete (WHO) tíz éve hívta életre a nemdohányzó világnapot, amelyet minden évben má­jus 31-én tartanak meg. Ebből az alkalomból rendeztek tegnap tudományos ülést az ANTSZ megyei intézeténél. Mint dr. Kicsi Jenő megyei tiszti főorvos bevezető előadásában elmondta, Magyarországon elég kedvezőtlen a helyzet a dohány­zás és következményei tekinteté­ben. A tüdőrákos megbetegedé­sekben a kelet-európai országok­ban vezető helyet töltünk be, az országon belül pedig Szolnok megyében különösen rossz a helyzet. Ami a magyarok életmódját il­leti: alkoholfogyasztásban világ­elsők, dohányzásban harmadikok vagyunk. Hogy mennyire befo­lyással van a dohányzás az egész­ségre, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a nem dohányosok kö­rében 1 százalékos a tüdőrákos halálozás, a dohányosoknál pedig 15 százalékos. Sokan szeretnének leszokni a dohányzásról, ám ez korántsem megy könnyen. Mint dr. Szere­­day Ildikó, a szolnoki tüdőgon­dozó intézet vezető főorvosa elő­adásából kiderült, hazánkban há­rom évvel ezelőtt indult útjára a dohányzásról való leszoktató program. Megyénkben a szol­noki, a törökszentmiklósi és a kunszentmártoni tüdőgondozó­ban lehet jelentkezni leszoktató programra. Az eddigi tapasztala­tok igen kedvezőek: egy év alatt a leszokni vágyók 30 százalékának sikerült abbahagynia a dohány­zást. P. E. A politikai párbaj eredménye: eldönt(het)etlen! Személyeskedéssel teli második felvonás Szekeres és Torgyán, Torgyán, Torgyán, Torgyán, Torgyán, Torgyán fotó: m. j Ezen a párbajon nem hirdettek győztest vagy vesztest. A szimpatizánsok mindkét oldalon úgy távoztak csütörtökön este a Jászapáti Művelődési Ház zsúfolásig megtelt nézőteréről, hogy politikusuk el­söpörte a másik párt reprezentánsát. A Szekeres-Torgyán párbaj második ré­szében - a lapzárta miatt a vitaest első részéről tudtunk csak beszámolni pénte­ken - szerephez jutott az indulat, gyak­ran a személyeskedés is. Záporoztak az éles felvetések mindkét poli­tikusra a fórum második harmadában, ami­kor is - az előre meghatározott szabályok szerint - a közönségé volt a kérdezés joga. Szekeres Imrét és pártját nevezték Háry Já­nosnak, s tudakolták: tiszta-e a lelkiisme­rete. Torgyán Józseftől megkérdezték: va­lóban diktátor szeretne-e lenni, de számon kérték magyarságtudatát is. Szekeres Imre kérdésekre válaszolva egyebek mellett kifejtette: az olajgate ügy iratait az illetékes bizottságba delegált minden parlamenti párt képviselője meg­ismerte - az FKGP is -, ezután titkosítot­­ták. Személy szerint ő akár már ma nyilvá­nosságra hozná. Választási ígéreteit firta­­tóknak elmondta, óriási infrastrukturális fejlesztések fejeződtek be a térségben (gáz, telefon), új utak épülnek, tervezik a szennyvízhálózat, a regionális hulladékle­rakó megépítését. Összehasonlító elemzé­sekre hivatkozva kijelentette: az MSZP vá­lasztási programjában vállaltak 70 százalé­kát már teljesítette. Kiemelte, a külföldi be­fektetéseknél idáig valóban szerepet ját­szott az olcsó hazai munkaerő, de a különb­ségek kiegyenlítődésével többek között az informatikában, a híradástechnikában elért jelentős eredményeink válhatnak piacké­pessé. Forró Tamás kérdésére válaszolva aláhúzta: reményei szerint pártja megnyeri a következő választásokat is, és olyan párt­tal köt koalíciót, amelynek programja ösz­­szeegyeztethető az MSZP programjával. Ez az FKGP-vel pedig nem valószínű. Torgyán József Havas Henrik hasonló kérdésére elmondta, pártja még ’95-ben ha­tározatot hozott arról, hogy sem az MSZP- vel, sem az SZDSZ-el semmilyen helyzet­ben nem köt koalíciót. A közönség kérdése­ire Válaszolva a pártelnök elmondta, bár a külső államadósság a privatizációs bevéte­lek átutalása után csökkent valamelyest, de a belső eladósodás el fog szabadulni, a je­lenlegi 540 milliárd rövid idő után 840 mil­­liárdra szökik, s kezelhetetlenné válik. A nemzetközi tőke akkor hasznos, ha működő tőkeként érkezik hazánkba, ha nem akarja a kiszolgáló nemzet státusába taszítani az országot - mondta Torgyán József. Hozzátette: furcsának érzi, hogy az a Horn Gyula kardoskodik az integrá­ció mellett, aki nemrég még az imperia­lista világ hatalmától kívánta óvni Ma­gyarországot. Az est záróakkordjaként a párbajozó felek egymásnak tettek- fel kérdéseket. A közönség hangos tetszés-, nemtetszés-nyil­vánításai, tapsa, pfujolása közepette mind Szekeres, mind Torgyán többször megálla­pította a másikról, hogy hazudik. Torgyán József erélyesen hangsúlyozta, ő soha nem támogatta a kárpótlást, pártja a reprivatizá­ciót helyezte előtérbe a földtulajdon rende­zésekor. Amikor Szekeres az ÉKGP elnö­kének el nem végzett bizottsági munkáját firtatta, a kisgazda vezető azt felelte: egye­­düTtöbbet dolgozik á parlamentben, mint az egész MSZP-frakciö. Rámutatott: a ta­vaszi agrárdemonstrációt pártja támogatta, ezt sohasem tagadták, ahol pedig nem jött létre a METÉSZ, ott a kormány arrogáns magatartása miatt ők álltak az elégedetle­nek élére. Hangsúlyozta végül, a kisgazdák rátértek a kormányzati felkészülés szaka­szára. Szekeres Imre kiállt a kórházi racionali­záció mellett, a vagyonadó kérdésében pe­dig három megoldást tartott lehetségesnek, a jövedelemadó nagyságát figyelembe vevő, induló vagyon utánit, meglévő va­gyon utáni illetéket, esetleg a vagyongya­rapodást megadóztató formulát. Zárszavá­ban úgy értékelte, hogy politikustársa nem volt hajlandó egyértelmű válaszokat adni feltett kérdéseire. A vita után a két tábor visszavonult harc­állásaiba, megvacsoráztak, értékelték az eseményeket. Némi forgalmi dugót köve­tően, melyet a művelődési házból kitóduló, és az intézmény előtt csoportosuló tömeg okozott, lassan szétoszlott a látványosságra összegyűlt sokaság. Jászapáti visszatérhe­tett a rendes napi kerékvágásába. Banká Csaba''' A szandaszőlősi melegítős tanárnő Adódott már rá példa, nem is egy, ha nagy véletlenül a csi­nos tanárnő mondjuk szok­nyát, blúzt viselt, a régi jó is­merősök olykor elmentek mellette. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a Szandaszőlősi Általános Iskolában testneve­lést és biológiát tanító Király Eszter sorsa, úgy tűnik, hosz­­szú idő óta kézen fogva halad a sporttal. Márpedig ugye ezen művelet­hez kényelmesebb a tornacipő meg a melegítő, mint mondjuk a kiskosztüm és a tűsarok. Tiszafüredi, az ottani gimná­ziumban oltotta be a mozgás, a kosárlabda, a sport szeretetét Gizi néni és Laci bácsi, a jeles intézmény hasonló minősítést érdemlő, közismert testnevelői. Amikor végzett Egerben, hely otthon nem lévén, Eszter Szan­­daszőlősre pályázott, és ragasz-Nem ez az első magas állami kitüntetés, amit én kaptam ebben az iskolában, és gondo­lom nem is az utolsó! - mondja Király Eszter fotó: m. j. kodó emberként ma is ott tanít, immár tizenegyedik tanéve. Akadt egy remek osztálya, tavaly ballagtatta őket. Népi táncosok voltak, bejárták az országot, külföldre is eljutot­tak az osztályfőnökükkel. Együtt lélegeztek, szó szerint -éltek, ő szervezte a fellépése­iket, utazásaikat, szóval törő­dött velük. A suliban a tömegsportot meg a házibajnokságokat szervezi, de bármiben lehet rá számítani, akár komoly, akár tréfás sportbetétről, műsorról van szó. Sőt, a kultúrházban tanítványai szüleinek hetente kétszer konditomát tart, ebből kifolyólag rajta sincs egy deka plusz sem. így túlzás nélkül elmondható róla: nem csak az órai, szaktanári munkája elis­mert, az órákon kívül is sok mindenből kiveszi a részét. Még véletlenül sem az anyagi­akért, mert állítja, aki ezt nézi, jobb ha a pedagógusszakma helyett jobban díjazott helyet választ. Elvégre ide szív kell, nagy-nagy szív, amelybe sok­sok gyerek beletartozik. Neve napja körül igazi meg­lepetés érte, mert hivatalos, pecsétes levelet kapott. Azon valami olyasmi állt: kéretik május 29-én felutazni a Parla­mentbe. Itt azután a pedagó­gusnap alkalmából Göncz Ár­pád államfő személyesen nyúj­totta át Király Eszter bioló­gia-testnevelés szakos tanár­nőnek a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet. Nagyon örült mindennek a férje, hasonlóan gratuláltak is­merősei, kollégái, az iskola. Noha „fent” ezzel a jeles medál­lal egy vasat sem adtak, az isko­lavezetés úgy gondolta, nem árt egy kis forint sem. Szóval ez is lett, ami őszintén szólva, nem jött rosszul, és ezzel bárki egyet­ért, aki látott már pedagógus­bérjegyzéket. D. Sz. M. Megkedvelte a kungyalui kastélyt Kívülről az utolsó simításokat végzik Szomorú volt nézni a kun­gyalui kastély pusztulását. A gazdátlan, omladozó épület öreg falai már egyáltalán nem emlékeztettek a rég­múltra. Valamikor pedig vi­rágzó gazdaság működött a kúria körül, ám az elmúlt fél évszázad szinte teljesen tönkretette. Iskolától moziig mindenre használták, csak egyre nem ügyelt senki, magára az épü­letre. Amikor már annyira rossz állapotban volt, hogy semmire sem volt jó, akkor egyszerűen sorsára hagyták. Most végre újra megszerette valaki, és megpróbál vissza­adni minél többet egykori fé­nyéből. Megszállottság kell ahhoz, hogy az ember ilyesmibe ölje a pénzét. Ám az új szolnoki tu­lajdonos esetében el lehet felej­teni a pénz szót.- Gyerekkori álmom egy sa­ját kastély - meséli a nevét tit­koló fiatalember. - Minden­áron venni akartam egyet, s amíg ezért küszködtem, rájöt­tem, ez elsősorban kitartás kérdése. A titkolózást úgy magya­rázta, hogy vannak mindig rosszakaratú emberek, akik nem a szándékot nézik, hanem csak az anyagi oldalt látják.- Mivel a megyeházán nem tudtak felvilágosítást adni a megyében lévő eladó kasté­lyokról, ezért az Új Néplapban található fotóriportokat néztem végig - mondja a „várúr” —, s így akadtam rá a kungyalui Almásy-kúriára. Rövidesen ünnepséget is tar­tanak itt.- A nagymamám születés­napját ünnepeljük úgy két hét múlva, addigra a szalonnak, a szobáknak és a homlokzatnak készen kell lennie. Szerintem | ezzel nem is lesz gond. Tavaly nyár óta dolgoznak szép csendben. A tulaj tíz évet adott magának a teljes rekonst­rukcióra.- Azért ennyit, mert aho­gyan lesz rá pénzem, úgy alakí­tunk rajta egy kicsit. Egy hektárnyi „uradalom” maradt az épület körül. Az időközben idegenvezetővé át­­vedlett fiatalember már min­dennek tudja a helyét. Látszik, nagyon otthonosan mozog a kastély történetében. - Itt lesz a franciakért, itt egy bejáró, fák - magyarázza. Lélekben már végzett a felújítással, holott akad még bőven munka.-Vannak régi családi búto­raim, s lehetőség szerint ve­szek is még egy-két szép dara­bot, tehát a kastély klasszicista stílusához igazodik majd a be­rendezés - vezet körbe a sza­lonon. A kastély felújított része gyönyörű, Valószínűleg keve­sen élnek már azok közül, akik ilyennek látták régen. A szem­lélődének pedig az az érzése támad, mintha az öreg fák is szebbek lennének, a fű is zöl­debb, és a romosán maradt épületszámy sem annyira csú­nya már. Talán csak azért, mert jó kezekbe került történel­münknek ez a vidéki em­léke. Pókász A szalon szinte már készen van

Next

/
Thumbnails
Contents