Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-22 / 117. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. május 22., csütörtök A bányató - ökológusszemmel A napokban olvastunk a Néplap hasábjain a mezőtúri bányató tóvá szelídüléséről. Valóban nagyon szép tervek születtek a tájrehabilitációról, melyre pályázat útján 106 millió forintot nyert a város. A munkálatok elkezdődtek, de kérdés: hogyan? Lépj ki az önző óvodáskorból! Kedves, fiatal barátom! Hozzád intézem soraim, aki május 10-én a 11.55-kor induló 3 jelzésű autóbuszon hátizsákod mellett foglaltál helyet. Biztosan emlékszel rám! Én a Petőfi úti megállóban száll­tam fel; egy pillanatra megálltam melletted, rámeredtem a zsá­kodra, jelezvén, hogy az talán az öledben is elférne, de te nem za­vartattad magad. Később találtam magamnak egy ülőhelyet. A Szabadság téri megállóban sok, nálam is idősebb ember szállt fel - feltehetően unokáik, rokonaik ballagásáról utaztak haza —, megfá­radtán. Én is átadtam hát a helyem egy hajlott korú, láthatóan ne­hezen mozgó úrnak. Talán emlékszel rá, hogy az előtted lévő ülésre egy nyugdíjas házaspár hölgy tagja ült le, s a nagypapa sokat meg­ért férfiemberként hősiesen, szó nélkül viselte, hogy állnia kell, mint oly sokan másoknak. A tüdőkórháznál leszálltál. Hátizsákod hanyagul félvállra vetetted, ruganyos, sportos léptekkel mentél to­vább, mint aki nem is vette észre, hogy itt most történt valami. Hosszasan gondolkodtam viselkedéseden, s nem találtam jobb magyarázatot, mint hogy húszhoz közeledő életkorod, sportos fizi­kai adottságaid mellett megrekedtél az önző óvodáskor szellemi szintjén (ezért is merészellek tegezni). Kedves, fiatal barátom! Fel kell nőni! Ez az élet természetes rendje. Üdvözöllek: N. K. nagypapa, Szolnok Jogsegélyszolgálat a Mezőgépnél A szolgáltatás ingyenes A harmadik hely a miénk A Debrecenben megrende­zett országos közlekedésbiz­tonsági verseny döntőjén a szolnoki Abonyi Úti Általá­nos Iskola diákjai is részt vet­tek. Tizenhat intézmény harminchat csapata két kor­osztályban nevezhetett. Csu­pán négy iskola indult egy korcsoportban. A döntőt kétfordulós leve­lezőverseny előzte meg, s a legjobb hat-hat csapat jutott el a végső megmérettetésig. KRESZ-tesztben, elmélet­ben, szabályossági és ügyes­ségi gyakorlatokban mérték össze tudásukat a verseny­zők. Megyénkből a martfűi Martos Flóra Általános Is­kola II. korcsoportos csapata a negyedik helyen végzett, míg a szolnoki Abonyi úti iskola az I. korcsoportban és az összetett versenyben a III. helyet nyerte el. Egyéni ver­senyben Vaju Zoltán 2. osz­tályos tanuló lett a második. Az eredményeknek, a kupá­nak, érmeknek és a sok aján­déknak természetesen mind­annyian örültünk, s emellett jól éreztük magunkat a deb­receni Angyalföld Téri Álta­lános Iskolában. Ezúton is köszönjük Rozsondai Tibor­nak és csapatának a kedves vendéglátást. Vargáné Vígh Judit, a Gyermekszervezet vezetője Jobbnál jobb programok A Kiskulcsosi Általános Is­kola hetének Karcagon már hagyományai vannak. A rendezvénysorozat részét képezte többek között egy közel háromórás, tűzriadóval • egybekötött bemutató, ami1-' bői megtudtuk, hogyan mű­ködik az impulzusoltó és a vízágyú, s a gyermekek bir­tokba vehették még a tűzol­tókocsikat is. Bene Sándor­nak, a Honfoglalás című film ifjú Árpádjának lovasbemu­tatóját sokan megnézték. A felcsattanó taps jelezte, el­nyerte a nézők tetszését. Ál­latszépségversenyt, rendőr­ségi technikai bemutatót is láthattunk. Aki divatbemuta­tót akart látni, megtehette, aki diszkózni is szeretett volna, módja volt rá. Termé­szetesen folyamatosan zajlot­tak a sportrendezvények is. Volt cserebere-akció is, ügyes kezek versenye és a kisebbeknek szerencsekerék­vetélkedő. A számítástech­nikai terembe nehéz volt be­jutni a sok, játékos kedvű fia­taltól. Ezúton is köszönetét mondunk azoknak, akik anyagilag és erkölcsileg tá­mogatták az iskolai hét nagyszabású rendezvényeit. L. M., Karcag Tanítványaimmal - a jövő bio­lógusaival - évtizedek óta láto­gattuk a rehabilitációra váró te­rületet. A partrészlet őshonos fái és bokrai páratlan összeté­telben, faj- és színharmóniában mutatták be az Alföld tájba illő, legjellegzetesebb csodáit. S mindez itt egyedülállóan, a mi szülővárosunkban! Szorgal­maztuk is többször szerény szakköri tevékenységünk során a bányató és környékének (be­leértve a ligetet is) rendbehoza­talát, értékeinek tudatosítását. Anyagi okok miatt kezdemé­nyezésünk nem járt sikerrel, így maradt az általunk kitapo­sott ösvény, melyen végigha­ladva megszámoltuk az újon­nan betelepült madarakat, lel­tárba vettük fészkelési helyü­ket, s a parti tisztásról figyeltük a fiókák etetését. Igen nagy faj­­gazdagság jellemezte e terüle­tet. Nálunk ritkán fészkelő ma­darak is megjelentek, hiszen a rengeteg háborítatlan bokor és a tó nagy nádasfelülete remek A besenyszögi Ifjú Operabará­tok Köre - együtt a Rózsák Egyesület tánccsoportjával - lehetőséget kapott arra, hogy az operaházi nyílt napon megis­merkedjen a 111 éves épület titkaival. Idegenvezető kíséretével be­pillanthattunk a kulisszák mö­götti világba, hiszen egy szín­ház egyúttal „veszélyes üzem” is, könnyen eltévedhet a kí­váncsiskodó az öltözők, a szín­költési lehetőség volt szá­mukra. Az idén is kimentünk a természet tudásvárába. Kíván­csiak voltunk az elkezdett munkálatokra is. Ledöbben­tünk. Legyalulták, a földdel egyenlővé tették azt a nemzeti értéket, melyet emberöltők alatt a természet önmaga produkált. Megismételhetetlenül! Köveket hordtak a helyükre, s hamaro­san betonba foglalják a védett állatok vázait, hogy vígan ke­rékpározhassanak ott a „szelíd” biciklisek, mert itt épül szá­mukra a széles út. Á sétány nem elég kényelmes! Az új év­századba készülő ember kizáró­lag a mesterséges környezetet kedveli. Sajnos. A bányató ta­lán valóban ,jóléti tóvá szelí­dül” - ahogyan az említett tu­dósítás írja -, ám a környéke, és így az egész élőhely, elvadult. Az eredeti tervek - melyek készítésében ökológiai szakte­kintélyek is részt vettek - egé­szen más tartalommal bírtak. Kérdezem tanítványaim nevé­pad, a műhelyek labirintusában. Megtudtuk, milyen sok közre­működője van egy-egy elő­adásnak a színészeken, éneke­seken, táncosokon kívül, s mi­lyen pontos, precíz munkát, alapos felkészülést igényel egy színházi előadás. Komor Ágnes ügyvezető igazgató segítségé­vel bejutottunk a fodrászmű­helybe, ahol közel ötezer paró­kát raktároznak. A szintén több ezer darabból álló jelmeztárban ben is, milyen megfontolás alapján tértek el az eredeti, táj­­jellegőrző, természetvédő cél­kitűzésektől? Talán takarékos­­sági szempont volt a vezérlő erő? - nos, a kár mértéke érték­ben ki sem fejezhető, mert az eredeti állapot helyreállítása legalább fél évszázadot igé­nyelne - ám az evolúció törvé­nyei már más irányba vinnék a társulás kialakítását. Vajon a műszaki tervek meg­szegői miért nem fordultak taná­csért a GATE Főiskolai Kar ki­váló szakembereihez? Kit terhel a felelősség (ha egyáltalán sor kerül a felelősségre vonásra), s kinek osztják majd ki a nagy ju­talmakat a , jó” munka végezté­vel? Mindenesetre a jövő nem­zedékének biológusai szemtanúi lehettek a természetrombolás ritka példájának. Az újságcikk­hez tartozó fényképet pedig .­­mely a letarolt ősnövényi társu­lás helyét mutatja, jól eltettem - sőt, készítettem én is néhány felvételt. Elrettentő kép ez a je­lenből tanítványaim számára: ilyen áron nem szabad kultúrtá­­jat létesíteni! Tóth Boldizsárné biológustanár és tanítványai, Mezőtúr láthattuk sok híres opera- és ba­lettelőadás jelmezeit, így a Bánk bán, a Diótörő, a Csipke­rózsika és a Hattyúk tava ru­háit. Bekukkantottunk az egy­kori királyi, ma elnöki pá­holyba s gyönyörködtünk Lotz Károly és Székely Bertalan ké­peiben. Erősen megérintett bennünket a sok látnivaló és a színházi világ hangulata. Rózsák Egyesület Besenyszög A gazdasági egységeknek ma­napság nem könnyű talpon ma­radniuk, a piaci igények egyre magasabb követelmények elé állítják a cégeket. így van ez a Mezőgép Részvénytársaságnál is. A vezetés nem csak azon fá­radozik, hogy a munkahelyek megmaradjanak, hanem azon is, hogy az ott dolgozók más módon is segítséget kapjanak. Ennek egyik formája a több mint egy évtizede működő - s a jelen körülmények között a dolgozók szempontjából igen nagy jelentőséggel bíró - jog­segélyszolgálat, amely ingye-Jászladány képviselő-testülete az idén sem feledkezett meg az idősek klubjáról, hisz harminc­ezer forinttal támogatja prog­ramjainkat. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy amikor a három szomszéd köz­ség nyugdíjasklubjának tagjait láttuk vendégül (s bizony a meglévő kis pénzünk kevésnek bizonyult), polgármesterünk olyan jóérzéssel volt hozzánk, hogy 15 ezret megelőlegezett. Hálával és köszönettel tarto­zunk a sütőüzemnek is, amely évek óta segít bennünket két nesen áll a dolgozók rendelke­zésére. Nem mellékes ugyanis, hogy térítésmentesen készülnek el az adásvételi és más szerző­dések, felvilágosítást adnak családjogi, polgári peres és egyéb ügyekben, s a bíróságok és más hatóságok előtt a jogi képviseletet is ellátják. A rész­vénytársaság a költségeket évek óta átvállalja. A jogintéz­mény a dolgozók megelégedé­sére működik. Mindazok, akik a jogsegélyszolgálattól segítsé­get kaptak, köszönik azt a szak­embernek és a részvénytársa­ságnak. alkalommal is friss péksüte­ménnyel, s mindezt a legmesz­­szebbmenő kedvességgel teszi. Mit tudunk adni érte cserébe? Őszinte tiszteletet és szívből jövő köszönetét. A klubtagok harmonikusan, szeretetben, megértésben töltik szabadidejüket. Gavaldik Mi­hály, a klub elnöke fáradhatat­lanul dolgozik értünk. Beindult nálunk a szabadegyetem. Örömmel veszünk részt rajta, mert a tanulás, a művelődés idős korban is csak használ. Kiss Jenő Béláné, Jászladány Ünneplő ünneprontók Romló világunknak apró jelensége volt csupán az a moraj, ami a Széchenyi István Gimnázium igazgatójának diákbúcsúztató beszédét kísérte a ballagási ünnepségen. A mély, monoton zúgást senki sem hihette zümmögőkórusnak, hisz egy­hangú dallamvilága ezt a feltételezést teljesen kizárta. Éppen ezért nem volt nehéz megállapí­tani annak okát. Az pedig nem volt más, mint a rossz időzítés. Ugyanis az iskola diáksága és szüleik a legfontosabb mondanivalóikat éppen az igazgatói beszéd időpontjában óhajtották kö­zölni egymással. Az így keletkezett zajban persze az igazgatói beszéd alig volt érthető. Ez ugyan sok embert nem zavart, de engem és bizonyára még néhányunkat igen. Legfőképpen talán azo­kat nyugtalanította, akik emlékeztek a korábbi évtizedek ballagásainak ünnepi hangulatára. Ez időben ugyanis a diákok és szüleik még tudták, hogy a csend az előadó iránti tisztelet kifejezése. Talán az iskola igazgatójának kellett volna erre figyelmeztetni a hallgatóságot? Nem. Bizo­nyára restellte volna a dolgot, pedig szégyen­keznie csak a hallgatóság egy csoportjának kel­lett volna. A baj oka nyilván abban keresendő, hogy már a szülők többsége sem tanulta meg az elvárható magatartásformákat. Szélsőségesen liberalizálódó világunk vadhaj­tásának tekinthetjük a ballagási ünnepségen ta­pasztalt jelenséget. De sajnos nem egyedi esetről van szó, többségi magatartásforma ez, s az élet más területén is megtalálható. Bár az ilyesfajta jelenség még az elítélendő vi­selkedésformák alacsonyabb kategóriájába tar­tozik, azonban mindenképpen melegágya a sú­lyosabb erkölcsi torzulásoknak. Az eltorzult libe­ralizmus méregfoga ugyanis szétrág mindent, ami szép, jó és egészséges, hogy helyet csináljon a nihilbe hajló gátlástalanságnak. Nekünk pedig, szüleiknek, tanároknak és mindazoknak, akik tisz­tán látjuk a nemkívánatos jelenségeket, meg kell akadályoznunk a rossz irányú fejlődést. Ez magá­tól értetődő. Ha netán valaki mégis megkérdezné, hol kezd­jük, erre a válasz igen egyszerű: feltétlenül az is­kolánál. Papp László, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mon­danivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véle­ményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Barangolás - pincétől a padlásig Kormányozhatatlan a háromkerekűm Talán valaki tud segíteni Hetvennyolc éves, súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Min­den év nehezebb. Tanyán élek egy Szolnokhoz közeli telepü­lésen. Három kilométerre van a bolt, orvos, patika, minden. Családom már nincs. A környékben csak idős emberek élnek, akikre nincs panaszom, mert amiben tudnak, segítenek. De kimozdulni az otthonomból nem tudok, s ez nagyon fossz. Amíg bátran felültem a kétkerekűre, nem is volt semmi baj, de most már nem megy. Fiatalabb koromban láttam idős em­bereket, akik háromkerekűvel bicikliztek. Én is csináltattam egyet, de használni nem tudom, mert a kormány megy min­denfelé, csak arra nem, amerre én akarom. A környékben nem találok mesterembert. Ha volna valaki Szolnokon vagy a kör­nyékben, aki megvizsgálná és megjavítaná, nagyon megkö­szönném. Nem ingyen kérem. Azt is vállalom, hogy odaszál­líttatom, csak végre tudnám használni. Reménykedem, hogy valaki tud rajtam segíteni. (Név és cím a szerkesztőségben) Ladányban törődnek az idősekkel A megszólított jogán... Feloszlott a képviselő-testület Rákócziújfaluban, Jogsértések és törvénytelenségek az önkormányzatnál, Nincs béke a faluban... ezek a címek bizonyára ismerősek, hiszen a községről szóló cikkek az utóbbi hetekben jelentek meg a megyei napilapok hasábjain. Öt éve dolgozom jegyzőként az önkormányzatnál. Eddig még soha­sem válaszoltam egyetlen újságcikkre sem, azonban az elmúlt idő­szak történései arra késztetnek, hogy megszólaljak én is. Az újságokból értesültem arról, hogy a testületi tagok azért sza­vaztak a feloszlatás mellett, mert jogsértéseket és törvénytelensé­geket tapasztaltak, amire én nem hívtam fel figyelmüket. így pél­dául a polgármester bírósági ügye, a volt iskolaigazgató tör­vénytelen leváltása, a művelő­dési ház gondnokával szembeni eljárás, hogy a polgármester számtalan intézkedéséhez a kép­viselő-testület utólag adta jóvá­hagyását. Vajon melyik jogsza­bály írja azt elő, hogy a jegyző­nek tudnia kell arról, ha egy pol­gármester ellen bírósági eljárás van folyamatban és erről tájékoz­tatnia kell a képviselő-testületet is? Nincs ilyen jogszabály. A jegyző csak azokról a bírósági ügyekről szerez tudomást, ame­lyek önkormányzati ügyekben indulnak vagy meghozott ítélet érinti a polgármester választójo­gát. Ez esetben nem erről van szó. A képviselő-testületnek tör­vényes joga volt visszavonni az iskolaigazgató vezetői megbíza­tását. A testületi tagoknak dönté­sükért vállalniuk kell a felelőssé­get. Egy döntés - amellett, hogy törvényes - lehet jó és rossz, en­nek eldöntése azonban fiem a jegyző feladata. A művelődési ház gondnokával kapcsolatos kérdések eldöntése a munkáltató, jelen esetben a polgármester ha­táskörébe tartozik, így a képvi­selő-testület részéről ennek tör­vénytelensége fel sem merülhet. Testületi ülésen ezt jeleztem a képviselőknek, amelyre az volt a válasz: ,A képviselő-testületnek mindenhez joga van”. Ez a meg­állapítás sem helytálló így, hi­szen a testületnek a törvényben meghatározott hatáskörök gya­korlásához van joga. Az a kijelentés, hogy a képvi­selő-testület a polgármester in­tézkedéseit számtalanszor utólag hagyta jóvá, szintén nem helyt­álló. Sajnos többször kellett tapasz­talnom, hogy a testületi tagok va­lamelyike alig vagy egyáltalán nem emlékezett a korábban meghozott döntésekre. Talán célszerű lett volna előkeresni a korábbi ülések jegyzőkönyveit, s azokat áttanulmányozva felké­szülni az ülésekre. A képviselő-testület által lét­rehozott ad hoc bizottság a na­pokban vizsgálta az önkor­mányzat működését pénzügyi, gazdasági szempontból. A bi­zottság tagjai nem pénzügyi szakemberek. Valószínűleg ez­zel magyarázható, hogy a vizs­gálat eredménye nem a valósá­got tükrözi. A bizottság azt álla­pította meg, amit meg akart ál­lapítani, nem pedig azt, ami a rendelkezésükre bocsátott anya­gokból megállapítható lett volna. Ezeket jegyzőkönyvbe rögzítették, ahhoz viszont nem járultak hozzá, hogy megtegyem a vizsgálattal kapcsolatos észre­vételeimet. Nyilván ezért láthat­tak napvilágot a sajtóban a bi­zottság minden szakmai alapot nélkülöző megállapításai, ame­lyek alkalmasak az olvasók megtévesztésére, annak elle­nére, hogy mindezeket pontról pontra megcáfoltam. A történteket követően meg­fogalmazódott bennem: nem akarok úgy dolgozni, hogy szakmai tudásomat, munkámat bírálják olyan személyek, akik ehhez megfelelő szakmai tudás­sal nem rendelkeznek. Soha nem vártam köszönetét, de szerettem volna, ha nyugodtan dolgozha­tok és megvalósíthatom elképze­léseimet. Ebben a légkörben, ilyen körülmények között ez szinte teljesen lehetetlen, ezért úgy döntöttem, bejelentem távo­zási szándékomat a képviselő­­testületnek. Minden híreszteléssel szem­ben nem azért állok fel, mert törvénysértő döntéseket hoztam, törvénysértő intézkedéseket tet­tem: valamennyi döntésemért, intézkedésemért vállalom a fele­lősséget. Rákócziújfalunak kívánom, találja meg azt az utat, amelyen végighaladva fejlődhet, gazda­godhat, amikor végre háttérbe szorulnak az egyéni érdekek, ambíciók, és előtérbe kerül a község érdeke. Freytagné Rácz Andrea, Rákócziújfalu jegyzője Rákóczifalván Negyedszázados az Idősek Klubja Örülünk, hogy barátainkkal együtt lehettünk az Idősek Klubjának huszonötödik év­fordulóján. Ma is szívesen emlékszünk vissza Poz­­derka János és Szabó Jó­­zsefné verseire. Számunkra nyilvánvaló lett, hogy itt a szeretet mély emberi kap­csolatokat kovácsolt. E sorok írója ezúton is köszöni a polgármester úr­nak, Bodács Istvánnak és a nagyközség lakóinak, hogy megismerhette a példás hozzáállást az idősek gon­dozásához. így csak azok tudnak ünnepelni, akik tisz­telik az időseket. Szolgáljon példaként más közösségek­nek is. Dr. Vaszócsik Lászlóné II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör elnöke, Munkács

Next

/
Thumbnails
Contents