Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-14 / 111. szám

TUDOM I KIMET KI If Cl# CM Till I U K U N IN N tN mm Cl wf EHIH! I %jPL i * TÚRON INNEN ■ KÉVÉN Till * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - HEVÉN TÚL ♦ ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - HEVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - HEVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Munkába menet Egy fülkébe széliünk fel Mezőtúron. Az amúgy dohányos férfi tapintatból - miután nem elég, hogy odakeveredem a dohányzó szakaszra, még meg is tudakolom, rágyújt-e majd Szolnokig - nem füstöli tele a vasúti pályán tovaszaladó életünk közös kicsi légterét. - Majd kimegyek. Tudja, asztmás a gyerek, otthon se gyújtok rá odabent - ered meg a nyelve. S ahogy egy-egy röpke megjegyzéssel nyugtázom a lelke mélyé­ről kibuggyanó, ki tudja, hány megalázó munkakereső proce­dúra után kiérlelt súlyos mondatait, egy ’40-es éveiben járó kőműves bölcseletéivel szembesülök. Csak első pillanatban lep meg az a csendes belenyugvás, ahogy a körülményeihez képest még mindig törekvő mesterember cipeli a hátán négy gyereke, felesége s jómaga sorsát. Hiszen a szükség nagy úr. Nem szid kormányt, politikát. A feketemunka világában meglelt egzisz­tenciájáról viszont valódi életlehetőségként mesél.- Aki kitalálta, se gondolhatta komolyan, hogy a kilencezer forintos jövedelempótlóból meg lehet élni. Minden gyerekem­nek van valami betegsége. A legkisebbnek szívműtétje volt. Szegedre vittük. Kellett a boríték, hogy ott alhasson a felesé­gem a nővérszállón nyolc napig. A legnagyobb Gödöllőn sze­retne tovább tanulni. Amíg bírom, taníttatom. Budára járok dolgozni, építkezésekre. Kétezret adnak naponta. Feketén. Ro­mániából is sokan vannak. Ezemyolcat kapnak a kőművesek, ezemégyet a segédmunkások. Örülnek. Mutatják az ujjúkkal, ilyen vastag itt a fizetés. Átváltva odaát meg még vastagabb. Egy hét alatt keresnek annyit, mint ha egy hónapig dolgoznának odahaza. Csak úgy szaladnak széjjel, ha egyenruhást látnak. A föld alá is bebújnának. Ha szürke ruhás jön, mindegy, ki az, már ugranak át a kerítésen, a szomszéd telekre. Van ott egy pince, abba másznak be. A múltkor is kértek, húzzam a bejáró elé a műköves zsákokat. Mondtam is tréfából: mi lenne, ha egyszer itt hagynám? Állandóan félnek, hogy összeszedik őket. Néhá­­nyukat már elvitték egyszer a határig, ám ott sem tudnak mit kezdeni velük, mehetnek szabadon. Visszajöttek Budára. Egész brigádok építenek. A vállalkozó az utcán ül a kocsijában. Fi­gyel napestig. Ha jönnek az ellenőrök, leadja a drótot a munká­soknak, ő meg pillanatok alatt eltűnik az autójával. Van úgy, hetekig dolgozok Budán. Nekem van hol aludnom. Több isme­rőshöz mehetek. De sehol se jó. Egy nagy baj van - fátyoloso­­dik el a hangja. A gyerekeim... nagyon, de nagyon hiányoznak. Sikoltva fékez a gyors Szolnokon. Félúton, munkába menet. A mester szemébe nézve búcsúzok. Amúgy be sem mutatkoz­tunk. Ehhez a beszélgetéshez nem is kellett. S. Cs. J. Sepsiköröspatak és Törökbecse után Újabb testvérváros A Lipcséhez közeli szász vá­roska, Weida és a Berettyó­­parti Mezőtúr testvérvárosi megállapodást kötöttek április­ban. A két város egymás iránti vonzalma akkor mélyült el ko­molyabban, amikor a túri Te­leki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépis­kola, illetve a weidai gimná­zium szorosabbra fűzte a kap­csolatait. Weidával együtt há­romra nőtt Mezőtúr testvérvá­rosainak száma, mivel az erdé­lyi Sepsiköröspatakkal és a vajdasági Törökbecsével ko­rábbról van élő, testvérvárosi megállapodása a városnak. A mezőtúri városházán hivatalosan is kézjegyét tette a megállapodásra Ádámné dr. Bogdán Piroska, Mezőtúr és Günter Theilig, Weida polgármestere fotó: takács Mezőtúri mentősök: egy telefon két vonalhoz Utoljára kilenc éve meszeltek Harmincezer bruttó alapbérért bizonyára kevesen vállalnák azt a munkát, állandó készenlétet, ami a mezőtúri mentősök­nek megadatik. A két autó napközben ritkán található az állo­máson, havi futásuk megközelíti a tízezer kilométert. Nagy Tibornét, a mentőállomás vezetőjét kérdeztük gondjaikról. Mentősök - havonta 4-500 alkalommal vonulnak Az állomás dolgozói Mezőtú­ron kívül Mesterszálláson, Két­­pón és Mezőhéken sietnek se­gítséget nyújtani, ha a szükség úgy hozza. Kettő, viszonylag fiatal mentőgépkocsival ren­delkeznek, mely a legszüksége­sebb berendezésekkel van fel­szerelve. Hét gépkocsivezető és nyolc mentőápoló váltja egy­mást a szolgálatban. Havi át­lagban 4-500 esetben kell kivo­nulniuk, többnyire betegszállí­táshoz, de közreműködnek bal­esetek sérültjeinek ellátásában is. Az új telefonközpont üzembe helyezésével megsza­porodtak a szándékos félreve­zető hívások. Egy ilyen telefo­nálót sikerült lefülelni, iskolás gyermek volt a tréfacsináló. A vezető szerint legnagyobb gondjuk a forráshiány. Szinte semmire nem jut pénz, csak a működőképességet tudják fenn­tartani. Fejleszteni nem tudnak. Az állomás épületét kilenc éve nem tudták kimeszelni, omlik a vakolat, rosszak a nyílászárók. A mentőszolgálat az ügyelet­ben lévő dolgozóknak még te­levíziót sem tudott adni, saját pénzen vásároltak a pihenőhe­lyiségbe. A két telefonvonalhoz egy telefonkészülékük van, bármelyik számot hívják, az csörög. Jó hírként közölte Nagy Tibomé, hogy a 14 százalékos központi alapbéremelést a na­pokban megkapták.- Más városban az önkor­mányzat anyagilag, karbantar­tási munkával támogatja a men­tősöket, hisz a polgárokért dol­goznak - panaszolta a vezető. Teniszben is brillírozik: párosban a legjobb nyolc között Orosz nyelvből dobogós Ifj. Rózsa Endre ugyan még a mezőtúri Teleki Blanka Gim­názium padjait koptatja ne­gyedikes diákként, ősztől már biztosított a helye a Külke­reskedelmi Főiskola né­met-orosz nemzetközi kom­munikációs szakán. nyi Ferencné igazgatóhelyettes. Ha lenne nyelvi zsonglőr titu­lus, Rózsa Endre bizonnyal rá­szolgálna, hiszen németből már az előző tanévben középfokú vizsgát tett, ez év januárjában pedig - rátett egy lapáttal - oroszból is leközépfokúzott.- Novemberben álltam rá az oroszra - mondja magától érte­tődően, miközben egy fordító­versenyen is első lett - derült ki faggatózásunk során. Bandi hobbija a sport, versenyszerűen teniszezik. Az országos ranglis­tán a 18. helyig vitte, párosban pedig egy ízben a legjobb nyolc közé is eljutott. A sport és tanu­lás így is összeegyeztethető. Mi kellett ehhez? A nyelvérzé­ken, tehetségen kívül sok-sok gyakorlás. Mindezek révén harmadik helyezett lett az OKTV-n orosz nyelvből.- Mivel e tanévben alapóra­számban tanulja az oroszt Bandi, különórákon edzettünk, készültünk a versenyre - mondja felkészítő tanára, Abo- Az ifjú nyelvi zsonglőr Előremenekül a túrkevei Ványai? A túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola si­keres évet mondhat magáénak, de a jövő már nem ennyire fé­nyes. Bár az idén végző 89 diákból 86 tovább tanul, az ősszel kezdődő tanévben gimnáziumi osztályt nem tudnak indítani. Mint azt Cseh Sándor igazgató elmondta a jövő tanévre vonat­kozólag, a minimális érdeklődés miatt idén sajnos nem tudnak négyosztályos ginmnáziumi osz­tályt indítani. Megkísérelnek egy hatosztályos programot elkez­deni, ezt a napokban tartandó ér­tekezleten vitatják meg. A szakközépiskolai képzésre sokan jelentkeztek, így annak le­bonyolítása problémamentes lesz. Idén kezdi meg a munkát az informatikai szak, amit egy 150 ezer dolláros világbanki támoga­tás tett lehetővé. Itt várhatóan 32 tanuló koptatja majd az iskolapa* dot. A hagyományos gépjármű­technikai szerelő képzésben mintegy 28-an szerezhetnek szakképesítést. A továbbtanulók közül technikusi, illetve gép­jármű-elektronikai képzésre 96- an jelentkeztek.- Összességében elmondható, hogy a Ványai előre menekül és nem tör le bennünket az a tény, hogy nem tudtuk elindítani a gimnáziumi osztályt. így is mint­egy 160 új beiratkozóval számol­hatunk - mondta Cseh Sándor igazgató. scs Röviden A Szózat megzenésítőjének, Egressy Béni születésének 153. évfordulójára emléke­zett a Túrkevéért Alapít­vány zenei verseny és kó­rustalálkozó keretében. Felső képünkön az ala­pítvány gyermekkórusa mű­sorának egy részlete, alsó képünkön a zeneszerző megkoszorúzott emléktáb­lája látható a róla elnevezett túrkevei zeneiskola falán. * Szolnoki fotósok Mezőtú­ron. A Jászkun Fotóklub szolnoki tagjai jól sikerült szakmai-baráti találkozón vettek részt Túron a helyi Impro Fotóklub vendégsze­retetét élvezve. Az oldalt szerkesztette: Simon Cs. József A fotókat készítette: Takács Antal Csináld magad, önkormányzat!? Lomtalanítási bonyodalmak A közelmúltban Mezőtúrt a megye egyik legtisztább vá­rosaként emlegették szerte a régióban. Az önkormányzat mint minden évben, az idén is meghirdette tavaszi lomtala­nítási akcióját, ami véget ve­tett ennek a hírnévnek. Az akció jó a polgároknak, mivel feleslegessé, használ­hatatlanná vált kacatjaikat a város ingyen elszállíttatta a szeméttelepre. A szolgálta­tást igénybe vevőnek csak annyit kellett tenni, hogy szemetét (a háztartási hulla­dék kivételével!) a főutak szé­lére elhelyezte, a többi a szállítók dolga. Ez így szép is lenne, de a dolog nem ilyen egyszerű. Az történt ugyanis, hogy a lakók - a polgármesteri hivatal hirdetménye ellenére - nem csak a kacatjaikat, hanem az építési törmeléket, háztar­tási szemetet is kirakták a gyűjtőhelyekre. Ez még a kisebbik baj, de voltak, akik - ebben bizonyára az elsze­gényedés is szerepet játszik - a kidobott szemetet feltúrták, szétszórták használható dol­gok fellelése reményében. Ki­hullottak a zsákokból a tejes­zacskók, konzervdobozok, amiket aztán mások szétrug­dostak. Virtusból, vagy ki tudja mi okból, egyesek tele­vízió-képcsöveket dobtak az úttestre - ez történt a Pétery K. utcában -, komoly baleset­­veszélyt okozva ezzel. Az önkormányzat a kirakott kocátokat elszállíttatta, a ma­radékot pedig széthordta a szél. A város többheti mun­kája ment ezzel tönkre, mivel többen a házuk előtti szemét­maradványok eltakarítását is az önkormányzattól várták. Ölbe tett kézzel. (gá) Életkora vitatott A mára megszűnt mezőtúri zsidóközösség egyetlen zsi­nagógája ma kiállítóterem. 1862-ben épült, bár életkora vitatott. Egyes források 1835- re teszik a klasszicista stílusú imahely építésének idejét. Az építmény annyiban tér el a klasszicista szabályosságtól, hogy a bejárati partikum négy korinthoszi oszlopa nem egyenlő távolságokban tá­masztja alá a gerendázatot, hanem kétoldalt, párt alkotva. 1972-ben, mivel a zsidó hit­község megszűnt, az önkor­mányzat a mutatós középüle­tet megvásárolta. Se munka, se tanulás? Ha emlékezetem nem csal, Túr­­kevén közel 11 ezer ember él, keresi a kenyerét. Máris meg­áll, tétovázik kezemben a toll. A 20 százalék feletti munkanélkü­liség megkérdőjelezi a helyben történő kenyérkeresetet, ami a segélyekből csak szárazra és kis adagokra futja. Korábban is voltak csellengő, szüleik nya­kán élősködő, csupán általános iskolát végzett fiatalok, napja­inkra az ő számuk is jelentősen emelkedett. Se munka, se tanu­lás. Lépten-nyomon hallhatók az ellenérvek: „Minek tanítta­ssuk a gyereket, úgysem fog munkát kapni. ” „Az iskolá­zásra adott összeg ablakon ki­dobott pénz. ” És így tovább. A fentieket a túrkevei önkor­mányzat áprilisi ülésére szánt jelentés juttatta eszembe. Amit leginkább megdöbbentőnek ta­láltam: a Petőfi Sándor Általá­nos Iskola 74 nyolcadikosa kö­zül öten kívánják gimnázium­ban folytatni tanulmányaikat, de csak egy fő a helyi Ványai­ban. A Kossuth Lajos iskolából 12-en választották a gimnáziu­mot, de csak négyen a túrkeveit. A pillanatnyi helyzet alapján öt­fős létszámmal kellene osztályt indítani. Fogódzkodjunk meg! A néhány éve beindult hat­­osztályos gimnáziumba senki sem jelentkezett! A két általá­nos iskola közel 150 végzőse között 26-ot találunk, akik szakközépiskolákban képzelik el további tanulmányaikat. Ismert a keviek előtt, hogy a gimi szinte létrehozása óta küzd a fennmaradásáért. A maihoz hasonló érdektelenségre viszont még nemigen volt példa. Folyik a találgatás az okokról. Akad­nak, akik az általános iskolákat marasztalják el. Nem orientál­ják kellőképpen tanulóikat a he­lyi gimnázium irányába. Má­sokban felmerül a gyanakvás: jó ez a gimnázium? Ez van. Az idő meg egyre gyorsabban telik. (mg)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents