Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-26 / 97. szám

1997. április 26., szombat Körkép 5. oldal ________________Nézőpont K i vigyáz a vásárlókra? Hogy ki vigyáz? Általában a jó Isten, esetenként a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa, hiszen éppen tegnap adtuk hírül, hogy egyéni bejelentés után ez a hivatal az egyik közismert szolnoki céget hárommillióra büntette, mert a reklámozott termékük megté­vesztette a fogyasztókat, olyasmit hirdetett, állított magáról, ami nem volt valós. Igen ám, de a versenyhivatal meg a fogyasztóvédelmi felügye­lőség megyei irodái keze, munkatársainak ereje is véges, szóval nem érhet mindenhová. Ezért az ember vagy bízik a boltokban, vagy ha úgy érzi, hogy valamilyen módon megrövidítették, va­lamilyen testülethez fordul. Különösen akkor, ha a boltban, a cégnél nem álltak vele szóba. Akad efféle testület a megyében, mégpedig civil szerveződés a javából, a fogyasztóvédelmi egyesület. Nevetséges „támogatást” kap, mintha a fogyasztó, a vásárló nem lenne érdekes ebben az országban. Nos, ennek ellenére az ide tartozó két irodába szűk egy esztendő alatt 365 bejelentés érkezett. Lehet, ez a jéghegy csúcsa, mert mindenki ha úgy érzi, valahol megrövidítették, nem rohan a hivatalhoz. A panaszlistát a kereskedelem vezeti: a lejárt szavatosságú termékek további árusítása, a naponta változó, jószerével követ­hetetlen árak. Az iparcikkek területén a cipők vezetnek, és több mint elgondolkodtató, amit az egyik reklamálónak mondott az árus.: „Nemde uram, ha nem tévedek, járni tetszett benne?” Pironkodott a vásárló, sajnos, ezt tette, ha már megvette a láb­belit. Sőt, amikor esett is, felhúzta. Néhány bútorféleségre is ér­kezett elmarasztalás, meg arra, hogy csodálatos francia, japán, angol nyelvű útmutatás pótolta a használati utasítást. Furcsa módon a panaszlista második helyére az egészségügy került, ott is a gyógyszerárak meg a fogászat. Hovatovább lesz­nek, vannak gyógyszerek nyugdíjasoknak, átlagkeresetűeknek és milliomosoknak. A fogászati tarifák pedig lassanként akár a messzire elnyúló, tarka mező: beláthatatlanok. Legújabban az energiaszámlák ellen is egyre több a kifogás, mondván, több diploma sem elegendő a gáz kalória- meg fűtőér­tékének a megértéséhez. Úgyhogy ha minden kötél szakad, ma­rad a fogyasztóvédelem. Igen ám, de ez társadalmi egyesülés és nem hatóság. Büntetni nem tud, de azért az esetek negyedében segít, a többiben tanácsot ad, hová, kihez forduljon a reklamáló. Mert hiába vagyunk valahol mindahányan vásárlók is, ma a fogyasztóvédelem kis hazánkban takaréklángon lobog. A parla­ment ígéri, de hosszú idő, évek óta nem alkotja meg a fogyasztó- védelmi törvényt, mert az sokkal fontosabb, hogy menjünk-e a NATO-ba, mint hogy néhány ezer embert napról napra valahol becsapnak, átejtenek. Ezek után az átlagember vagy bízik a ma- gasságosban, esetleg abban nem minden eladó, cég, kereskedő, szolgáltató ilyen, csak egy töredék. Elvégre ha esze van, rájön, a vevőt nem elég becsábítani, de valahogyan meg is kellene tartani. Ehhez pedig hosszabb távon mindenképpen tisztesség is szüksé­geltetik. Még az üzleti életben is. Nem igaz? $• SiCtM hi{£/f Áfész-küldöttgyűlés Tiszaföldváron Egyesülés előtt? A Tiszaföldvár és Vidéke ÁFÉSZ szerdai küldöttgyűlé­sén újra elnökké választották dr. Tóth Józsefet. A felügyelő­bizottság vezetőjének szemé­lye sem változott, továbbra is Bíró András tölti be ezt a tiszt­séget. A választásra azért volt szük­ség, mert letelt az az öt esz­tendő, melyre a megbízatásuk szólt. A régi-új elnök lapunknak elmondta, nehéz öt év áll mö­göttük, melynek legfontosabb eredménye az, hogy a piacon tudtak maradni. Ez alatt az idő alatt hatvan­hat- millió forint jutott fejlesz­tésekre, s ezt a folyamatot az újraválasztott elnök folytatni szeretné, hozzátéve, hogy még most is az egyik legfontosabb feladat a piacon maradás. Tóth József nagy eredmény­nek tartja ezekben a nehéz időkben azt, hogy a dolgozói ál­lomány az elmúlt években alig változott. A tagságot és a közvéle­ményt egyaránt foglalkoztatja a kunszentmártoni áfész sorsa. Dr. Tóth József kérdésünkre vá­laszolva kifejtette, felmerült a két áfész egyesülése. A részközgyűlések jóvá­hagyták ezt a törekvést, a kez­deti lépéseket ezen az úton már megtették. Az elnök szerint konkrét eredmény majd az év vége felé várható. PE Faragó László gyűjtőszenvedélye a deszantos katonák képzését is szolgálja Megszelídített fegyverarzenál A Hadtörténeti Múzeum tárlatait is bizonyos szempontokból fe­lülmúló páratlan gyűjtemény persze messze nem erőszakos célokat szolgál. Nem is lenne alkalmas erre, hiszen a gon­dos munkával összeszedege­tett darabok mindegyikét megfelelő módon hatástalaní­tották. Faragó László százados, a szolnoki Bercsényi László Fel­derítő Zászlóalj aranykoszorús I. osztályú ejtőernyőse ismerő­sei körében nemcsak igazi ke­mény deszantos fickóként, ha­nem megszállott gyűjtőként is ismert. A hadműveleti felké­szítő tiszt évtizedek óta „rabja” szenvedélyének, ezt tükrözi az egységénél berendezett „kis ok­tatószoba” ritka látványt nyújtó kollekciója is.- Huszonhat évvel ezelőtt kezdtem a gyűjtést - emlékezik vissza a kezdetekre a büszke százados. - Az ország minden részéről igyekeztem megsze­rezni azt, ami a gyűjteménye­met gyarapíthatta, mára ennyi jött össze. A kis helyiségben aprólékos gonddal elhelyezett tárgyak között ugyanúgy megtalálha­tók a volt Varsói Szerződés tagállamai által használt fegy­verek, mint a nyugati arzenál teljes fegyver- és lőszerkész­lete. A gyűjtemény egyébként 120 fajta lőszerrel, tucatnyi gránáttal, lőfegyverekkel, ak­nákkal, rakétákkal dicseked­het. Van köztük történelmi emlék is, ilyen például az a puska, amellyel a normandiai partraszállás idején harcoltak. A zászlóalj parancsnoka, Nagy István alezredes igen nagyra értékeli munkatársa igyekezetét, szakmai rátermett­ségét.-Ez a fantasztikus készlet nem csak az esztétikai értékei miatt jelentős, nagyon fontos dolog - ez nálunk a kiképzés szempontjából is. Egy deszan­tos katonától követelmény Egy-egy fegyverarzenál felfedezése ma, amikor a szervezett bűnözés már elharapódzott hazánkban, már nem is számít eget rengető bűnügyi érdekességnek. Géppisztolyok, gránátok, vállról indítható rakéták már mind kerültek elő illetéktelen személyektől. Az a fegyver- és mindenféle harcieszköz-gyűjte- mény azonban, amelyre szerkesztőségünk a minap bukkant rá, igazi különlegességnek számít. A 860 darabból álló arzenál nemcsak nagysága, sokrétűsége, hanem létrehozásának kö­rülményei és céljai miatt is elismerést érdemel. Ma már a falon függő kép is történelmi emlék Működőképesen igen veszedelmes fegyver lehet ez a rakéta vető, hatástalanítva viszont tetszetős darabja a megszeli dített arzenálnak ugyanis, hogy ha a Föld bár­melyik pontjára is pottyan, ne legyenek idegenek számára az ott használatos fegyverek. A gyűjtemény kiválóan alkalmas arra, hogy a fiúk felismerjék és meg­tanulják kezelni az idegen szerkezete­ket is. Faragó László százados nem tit­kolja gyűjteményé­nek egy-egy darab­jához fűződő külö­nös vonzalmát, em­lékeit sem. Egyik kedvence - a sok között - az ameri­kaiak manapság slágerszámba menő Ml6-os géppiszto­lya és annak1 a de>- szantosított, „Rambo-géppisz­a 150 mm-es rakétavető is, ami 4 kilométerről még a legkomo­lyabb harckocsit is képes harcképtelenné tenni. Ennek a „kistestvérét” 700 forintért vettem a hazánkat elhagyó volt szovjet katonáktól. Kályhacsőként merednek a plafon felé azok a levegő-le­vegő rakéták, amelyekről az a hír járja, hogy valamikor rossz kezekben voltak.- Ezeket egy tököli ház ga­rázsában foglalta le a rendőr­ség működőképes állapotban. Mivel tudták, hogy én gyűjtöm ezeket a dolgokat, ezért - per­sze a hatástalanítás után - ők is bekerülhettek a társaik mellé. Léteznek egészen különle­ges robbanóeszközök is. Ilye­nek például azok az aknák is, amelyek ha műkö­désbe lépnek, igen agyafúrt módon sokszorozzák meg gyilkoló hatásukat. Az orosz változat­nál egy külön kis rakétahajtómű emeli fel mintegy másfél méter ma­gasságba az aknát, hogy amikor az fel­robban, még széle­sebb körben pusz­títhassa az ellensé­;cg®tU vAaníMBMi] kiuail hasonló fegyvere Itt<‘mindenfajta lőszer’megtalálható, nmi imtth té--‘legysafertlbbp'.'.ni t*t* tezik a világon, de ezek már senkit sem bántanak ugyanezt a hatást egy mechanikus tolynak” elkeresztelt változata. Ez utóbbit igen gyakran lehet látni az amerikai akciófilmek szereplőinél.- Nagyon kedves számomra illli •1 fjwllHi Iw I Faragó László százados és gyűjteményének egy része szerkezet segítségével érik el. A „sunyi” változat pedig műanyagból készült. A ha­gyományos változat felkutatá­sára használatos fémkeresők ugyanis ezekkel szemben ab­szolút tehetetlenek. Csak a jó szerencse az, ami megóvhatja ettől az alattomos fegyvertől a katonát. Az arzenál tulajdonosa - bár még messze van a nyugdíjtól - már most elhatározta, kincseit az alakulatára hagyja. A hobbi­tól azért végképp nem szakad el, megmaradnak számára a fegyverekhez hasonló alapos­sággal gyűjtögetett ásványai. Míg a fegyvereket a laktanya gondosan őrzött helyiségében tárolja, az érdekes kőzetek la­kását díszítik. Minthogy ama­tőr csillagász, vannak még ez irányú feladatai is. A sokol­dalú tiszt most éppen egy táv­cső elkészítésén munkálkodik. Horváth Győző Fotó: Mészáros János Megmentette a pit-bulltól Bazsó János gönyüi nyugdí­jasnak a kormány Életmentő Emlékérem kitüntető jel­vényt adományozott. A férfi egy ötéves kislányt mentett ki egy pit-bull terrier fogai kö­zül tavaly novemberben. Gö- nyü egyik utcáján játszott az óvodás Peidl Petra. A közeli ház udvarán csaholó pit-bull valahogy kibújt a nyakörvé­ből, elszabadult, és hátulról ráugrott Petrára, a földre te- perte és belemart. Bazsó Já­nos odafutott, a kutyát meg­ragadta és letépte a kislány­ról. Az állat ekkor még na­gyobb agresszivitással a fér­finak esett. Végre a küzde­lem helyszínére érkezett a kutya gazdája, az fékezte meg nagy nehezen az ebet. Petra nyolc napon túl gyó­gyuló súlyos, Bazsó János nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett. Jól érzik magukat a mezőtúri „betolakodók” Megtalálták az otthonukat Új lelkész házaspár érkezett 1995-ben a mezőtúri újvárosi gyü­lekezethez. A frissen diplomázott fiatalok hivatalba lépését ak­kor többen ellenérzésekkel fogadták. Volt olyan is, aki szemé­lyük miatt nem járt el a templomba. Megkerestük Battyányi Gézát és feleségét, Somogyi Angélát, az újvárosi gyülekezet lelki­pásztorait, hogy elmondják, mi történt az eltelt másfél évben. Mint megtudtuk, munkájuk során már nem érezték az ellen­szenvet. A legnagyobb nehéz­séget az okozta, hogy még nem szolgáltak gyülekezetét, akkor házasodtak össze, kezdték meg közös életüket. Megérkezésük­kor csak kedves emberekkel ta­lálkoztak, akiktől nagyon sok segítséget kaptak. Tudtak arról, hogy néhányan betolakodónak tartották őket, de ezt nem a személyük elleni támadásként kezelték. Ezen az időszakon már túl vannak. Úgy érzik, si­került beilleszkedniük, kiala­kult már az a kör, akikhez biza­lommal fordulhatnak.- Hogy érzik most magukat Mezó'túron? - kérdeztük tőlük.- Nagyon jól. Ha távolabbról megérkezvén megpillantom az út szélén a Mezőtúr táblát, azt mondom, hazajöttem. Úgy ér­zem, ez azt jelenti: megtaláltuk a feleségemmel és az időköz­ben megszületett gyermekünk­kel az otthonunkat - mondja Battyányi tiszteletes úr. Örömmel újságolja, hogy hit­tanoktatásra máris többen jár­nak, mint a városba érkezésük­kor. Legfontosabb feladatuk­nak a misszió folytatását tart­ják. Az Újvárosban sok az idős, A lelkész házaspár magányos ember. Az a legne­hezebb, hogy nem tudnak kap­csolatot teremteni a templom­ból távolmaradókkal. scs „Koldusbot” pálinkáért Szánalmas képet nyújt egy rőt szakálla, szőrös, gondozatlan, a középkoron alig túl lévő' férfi, aki vállalva az áprilisi ta­vasz változó időjárását, kora reggel óta ott ücsörög a szol­noki Tiszavidék Áruház (a volt Skála Aruház előtt). Amolyan Lenin-sapka kinézetű fejfedőjét maga elé téve várja a forint­ban mért alamizsnát. Tanúja voltam, sok járókelőnek meg­esett a szíve a lerobbant hajléktalan láttán, és dobták a tá­nyérsapkába a tízeseket, húszasokat. A koldus szemérmesen, maga elé roskadva nyugtázta, vannak még jó emberek, akik segítenek a lerobbant szegényeken. Igaz a közmondás, a látszat sokszor csal. A szánalomra méltó férfi, bűzösen a tisztátlanságtól, előttem állt a kis élelmiszerüzlet pénztáránál. Korábban két darab, kétdecis pálinkásüveget adott át. Az eladó rákérdezett, kér-e vala­mit? A válasz lakonikus egyszerűséggel hangzott: „Igen, ugyanezt!” Ezzel a foltos, zsíros, koszos kabátja zsebébe nyúlt, és jó marókra való tízeseket, húszasokat ömlesztett a pénztáros elé. A két üveg kétdecis pálinka több mint 550 fo­rintba került. A jó bevételt produkáló nap után alaposan felöntött a ga­ratra. Legyengült szeszes állapotban az autóbusz-pályaud­var egyik külső padján nappali álomba szenderült, fején a „kenyérkereső” tányérsapkával, kabátjába burkolódzva. Ébredése után ismét elindult törzshelyére, hogy „koldusbot­jával”, azaz tányérsapkájával beszerezze a következő napi pálinkaadagra valót. . . -endrész-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents