Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-03 / 77. szám

4. oldal A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 1997. április 3., csütörtök Aranyat énekeltek Városunkban hagyománya van az Éneklő Ifjúság városi bemuta­tójának. Legutóbb öt iskolából hat énekkar mutatkozott be a karnagyokból álló zsűri előtt. A Kiskulcsosi Általános Iskola énekkara Csányiné Nagy Juli­anna tanárnő vezényletével, Koppány Mária zongorakísére­tével lépett dobogóra. Az elő­adott népdalcsokor, a Kodály- és Bartók-művek nagy tetszést arattak. A zsűri arany minősítés­sel jutalmazta gyermekeink tel­jesítményét. Kiemelte a har­minchat tagú csoport fegyelme­zettségét is. Az eredmény feletti öröm határtalan volt, már csak azért is, mert amióta megrende­zik az Éneklő Ifjúság bemuta­tóit, most először kapott énekka­runk ilyen elismerést. Szűkebb körben meg is ünnepelték a gyermekek a sikert. November­ben lesz iskolánk fennállásának negyvenedik évfordulója. A most kapott elismerés történelmi lapjainkat gazdagítja. Kívánjuk az énekkarnak és tanárnőjüknek, hogy sose fogyjon el a dal, le­gyen mosoly a szemekben és melegség a szívekben. L. M., Karcag Négyéves a tenyői szakosztály A tiszatenyői „Igazság, jóság, becsület” néven működő ön­védelmi szakosztály ez év ele­jén volt négyéves. Sokan segí­tették munkánkat, különösen a helyi polgármesteri hivatal és annak dolgozói, Szabó Sándor és Nagy János, valamint a He­gedűs család. Gubánné Etelka fontos szerepet tölt be a szak­osztály életében. Kérésére vál­laltam fel a szakosztály meg­szervezését és ő adott otthont nekünk. A mai napig is aktívan dolgozik értünk, ha kell, leve­let gépel, pályázatokat, mikor mire“ van szükség. Magánem­berként Juhász Ferencnek is sokat"TcoszonÉetünk1számta­lanszor vitte el gyermekeinket versenyekre, s amikor csak módjában állt, támogatott ben­nünket. A Szem-Ma Kft. sem maradhat ki, hiszen termet biz­tosított versenyeinkhez, fény­másoltak nekünk fontos anya­gokat, s egy verseny alkalmá­val még Bajnóra is elvittek bennünket. Végül tanítvá­nyaim szüleinek mondok kö­szönetét, mert amiben csak tudtak, segítettek. A sok munka, az önzetlen segítség nem volt hiábavaló. A négy év alatt sokan tettek sike­res vizsgát, és sok szép ered­mény született a versenyeken. Dikó Mihály elnök Tiszatenyő A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Tizenhetedik báljukat rendezték a megye népművelői Idomított padk ügettek a porondon A megye népművelői - tíz év után - sorrendben a tizenhe­tedik báljukat rendezték meg a törökszentmiklósi művelő­dési központban. Az érkező vendégek már az előcsarnokban valódi szí­ves fogadtatásban részesül­tek. Az ínycsiklandozó kacsa­tepertő mellé jóféle itókát is kínált a vadnyugati szere­lésbe öltözött, hazai népmű­velőgárda. Az ízlésesen feldí­szített pódiumteremben száz­hatvan vendégnek terítettek. A rövid, frappáns köszöntők után kezdetét vette a színes, élvezetes, mindvégig pergő ritmusú szórakoztató műsor. A helyi (szenttamási) látvá­nyossághoz, stílusosan, elő­ször remekül idomított pacik ügettek a porondon. Pattogó Strauss-zenére lendületes táncszámot mutattak be, s a produkció végén valódi (ló)citromot is pottyantottak. Ez a kellék összekötőként szolgált a következő magán­számhoz, amelyet az est házi­asszonya adott elő, aki ötletes játékával alaposan igénybe vette a nézők rekeszizmait. Ezután a Hat(tyúk) tava c. ba­lett legújabb színpadi változa­tában gyönyörködhettünk. A fehérbe öltözött „lányok”, a kissé megváltoztatott címhez illően, gusztusosán teltek vol­tak, ezáltal élő reklámjai is az est egyik legfőbb szponzorá­nak. Láthattunk még igazi gyer- tyafénykeringőt félhomály­ban, hamis menyasszonyok­kal, továbbá hamisítatlan Red-Nex imitációt (tátikát) és a nagy sikerű show befejezé­seként egy fergeteges kán­kánt, amit ütemes vastaps kí­sért. A szellemi táplálék mellől nem hiányzott a testi sem. A többfogásos, kitűnő vacsora a legkényesebb ízlésűek igé­nyeit is kielégítette. Igaz, a finom ételek után nem volt könnyű táncra perdülni, de a sokoldalú Hip-Hop tánczene­kar nem hagyta elpilledni a jelenlévőket. Magukat sem kímélve, szinte megállás nél­kül játszottak. Éjfél után sor került az ilyen alkalmakkor szokásos tombolahúzásra. A támogatóknak és persze a szerencsének köszönhetően sok-sok nyeremény talált gazdára. Jelképesen megtörtént a „stafétabot-átadás” is. Jövőre Karcagé a bál rendezésének joga. Senki sem bánta meg, hogy résztvevője volt az idei nép­művelőbálnak. A mindenről gondoskodó, figyelmes, szí­ves házigazdák jóvoltából emlékezetes marad ez az este mindannyiunk számára. Kö­szönjük mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak. Fehémé Kovács Ilona Törökszentmiklós Hiányzik a közös játék öröme A gyerekeknek köztudottan van néhány apró kötelessé­gük - mint iskolába járni, szemetesvödröt kivinni -, egyébként pedig játszanak. E gyermeki tevékenységet rendkívül nagy fantáziával végzik. Egy darab fát szár­nyashajóként kezelnek, mos­dókagylót óceánként, egy kö- teg zoknit úgy ringatnak, mintha csecsemő lenne, és gyakran egymaguk előadnak háromfelvonásos, négysze­mélyes színdarabot. A kis csemeték teljesen elmélyül­nek fantáziadús játékaikban. Mindazonáltal ha ismeretségi körömben körülnézek, az el­mélyülten játszó gyerekkép­ről kétségeim támadnak. „Menj játszani, kicsikém!” - hallani gyakran a rimánkodó anyai mondatot. „Hegyként tornyosul a játéka, mégsem játszik, hamar elunja magát, csak arra vár, mikor kezdődik a tévében a gyerekműsor” - halljuk a panaszt. így igaz. Sok gyerek már nem tud játszani, aktív szóra­kozásra lelni. Mástól várják, hogy szórakoztassák őket. Vajon honnan veszik a példát a csemeték? Talán éppen a papától vagy a mamától, akik szabadidejüket olyan nagy kreativitással töltik el a tévé előtt, és a gyereknek jóéjsza- kát-meséket vásárolnak hang­lemezen, hogy az esti főmű­sor kezdetét nyugodtan és békésen élvezhessék? Egy játéküzlet eladójától tudom, hogy a szülők szeret­nek olyan játékot kiválasz­tani, amivel a gyerek egyedül is tud foglalatoskodni. Ha tár­sasjátékot kínál, tiltakozik a szülő, mert fél, hogy együtt kell majd játszania a gyerek­kel. Sok felnőtt számára a ját­szás, a játék annyit jelent: „elcsendesíteni”. Nem csoda, ha a gyerekek ezt szabotálják. Szabó Péterné Tiszafüred Egyedül töltöttem a na­pot; a rend, amiért egész nap dolgoztam, kicsit elfárasztott, de emberek közé vágytam. Felkerekedtem, hogy megnézzem, milyen is egy húsvéti táncos este, milyen ma az én falum nagyszombat éjjelén? Miséről hazafelé tartó emberekkel találkoztam; az időről, a sonkáról, a körmenetről folyt a szó, s arról, milyen kevés a fiatal a templomban. Jegyet váltottam a „mennyek kapujába”, s közben tekintetem a régi barátokat kereste. Kel­lemes félhomály vett körül. Megláttam egyik régi cimborámat. Leültünk. Sörömet kortyol­gattam. A lányok szépek és fiatalok - állapítot­tam meg -, örültek az estnek. Ritkán van itt va­lami, pedig ez a hely igen barátságos. Beszél­gettünk. Barátom jókedvű volt, és én is kezdtem felengedni. Aki ismert, rám köszönt. Új „vendégek” érkeztek. Barátom nyugtalan lett. Odament a „vezérhez". Sokáig beszélt hozzá. Furcsállottam, mert ennyi ideig még egy lánynak sem udvarol. Visszatérve közölte ve­lem, hogy nem akar vészmadár lenni, de lehet, hogy a tervezett időnél hamarabb vége lesz a táncnak. Én a jövevényeket figyeltem. Az új „vendégek” a táncest védőit számolgatták, majd gúnyos arccal szétszéledtek.- Csak semmi pánik, az én falumban még nem lehet jelen az „ új világ ” - nyugtattam ma­gam. Táncolni hívtak, hát megmozdultam. Ne­hezen fogtam ritmust, lassabbra vágytam. Körülöttem a fiatalok jól érezték magukat, én meg csak toporogtam. Lehet, hogy jobb lett volna, ha otthon mara­dok? Vagy igyák még egy sört? Miközben ezen töprengtem és néztem a büfénél sorban állók tömegét, rezzenéstelen arccal, feszülő bicepsz­szel, szótlanul, határozott lépésekkel vonultak az erős fiatalemberek a táncterem felé. Egy kö­zeli település egyik szórakozóhelyének őrei ők. Mit keresnek itt? Talán a háromszáz táncos fia­talfájdalmat okoz a zsebeknek? S ráadásul nem is először, mert a nőnapon is így volt... ez már tűrhetetlen! Az „új világ” ezt nem engedheti meg. Választásra kell vinni a dolgot... Szétnéz­tek és elindultak kifelé. Pár másodperc múlva pokollá változott az éjszaka. Az ördög feltámadása volt ez; egy dra- bális brutális (akit a távozók láthatóan ismer­tek) - széket, asztalt törve, zúzva - tiport min­dent, ami és aki útjába kerül. Aztán ahogy jött, úgy ment el. Bosszút hozott, csatateret és félelmet hagyott maga után. Döbbenten álltam. Félelemtől sápadt, riadt arcok vettek körül. Megkerestem kabátomat és hazaindultam. Vágytam a biztos helyre, ahol nem találhat rám az ördögi félelem. Hát, igen, a templom... oda még nem járnak az „ új világ ” vámszedő ördögei. Egy fegyerneki polgár Nagyszombaton Húsz éve egy helyen Törökszentmiklós immár má­sodik otthonunkká vált. Ebben az évben lesz húsz esztendeje, hogy minden nyarat itt töltünk. Barátságosak az emberek, ked­vesek velünk a kempingben és a termálfürdőben. Kezdetben csak két hetet tölthettünk el, mert az akkori pénzügyi szabályok szerint nem tudtunk elegendő pénzt beváltani. Időközben nyugdíja­sok lettünk és utazhatnánk bár­hová a világon, de mi nem aka­runk máshová menni, csak önökhöz a termálfürdőbe és a szép, nyugalmas kempingbe. Sok kedves ismerős és barát örül nyaranta érkezésünknek, hiszen a húsz év alatt sok min­den történt. Köszönjük barátainknak a szíves vendéglátást, az OTP Bank és kedvenc élelmiszerüz­letünk dolgozóinak, hogy min­dig kedvesek hozzánk. Külön is köszönjük a kemping vezetőjé­nek, Pócs Andrásnak és munka­társainak, hogy újjávarázsolták sok szorgalommal és kitartással szálláshelyünket. Reméljük, még jó pár évig látogathatjuk ezt a szép várost és élvezhetjük vendégszeretetét. Dieter és Rosika Jeschkowsky Németország, Wismar Szapárfalu öt játékost adott 1949. április 3-án a Fegyvernek-Kengyel bajnoki mér­kőzésen készült a felvétel. A játékvezető és a kengyeliek ve­zetője mellett Bacsu, Bognár Z., Fazekas P„ Bognár B., Ba- kondi, Fazekas József intéző. Előttük Weisz, Bordás, Gácsi; ülnek: Balogh, Öllé, Kubicsek. A csapatban öten szapárfalui- ak voltunk. Bákondi József, Szapárfalu Társbérletben a nyestekkel Régóta panaszkodnak ismerő­seim, hogy megszállták házuk padlását a nyestek. E ragado­zókkal társbérletben élni egyál­talán nem természetes állapot. Tudom, hogy valamikor védett állatok voltak - hogy most mi a hivatalos álláspont, nem tudom -, de mi nem tartjuk indokolt­nak a védettséget, mert éppen hogy minket, embereket kel­lene tőlük valahogy megvédeni. Hallottam, hogy egyetlen ba­romfiudvarból 64 fiatal csirkét hurcoltak el tavaly nyáron, de képesek nagyobb szárnyassal is elbánni - a megszámlálhatatlan tojásról nem is beszélve. A mi padlásunkat most szándékoz­nak birtokba venni - gondolom, az előbbi szállásaikon már túl­népesedés van. Senki nem tud ellenük védekezni: ha egyszer valahová beszállásolnak, úgy tűnik, el kell tűrni őket, fel kell adni éjszakai nyugalmunkat - mert ők éjjel élik zajos életüket. Ha volna valakinek valami­lyen módszere vagy ötlete, hogy mivel lehet ezeket a beto­lakodókat elriasztani, nagyon megköszönnénk. Talán létezik valamilyen egyszerű megoldás. S. J„ Törökszentmiklós A vezsenyi komp Vezsenynek van egy neveze­tessége, ez pedig a komp. Az itt lakók kedvelik ezt a közleke­dési alkalmatosságot, mert ha­mar átjutnak vele a túlsó partra. Nem volt persze mindig ilyen egyszerű a túlpart megközelí­tése. A háború előtt működött, de a világégést követő pár esz­tendőben nélkülözni kellett. Az ötvenes évek közepétől indult újra a közlekedés, csakhogy ak­kor egy hatalmas csónak szállí­totta az utasokat - olyan nagy volt, hogy egyszerre egy motor­biciklit, két-három kerékpárt s a járművek gazdáját és utasait is elbírta. 1984-ben újították fel a kompot, azóta folyamatosan él­vezzük minden kényelmét. Irá­nyítása felelősségteljes munka, hiszen a folyó szeszélyeit fi­gyelve kell úgy kormányozni, hogy ne történjék baj. ’94 óta Szabó László és fia működteti a falu életéhez szorosan hozzátar­tozó „vízi járgányt”. K. Szabó László, Vezseny Vélemények a nemzeti agrárprogram alaptervéhez A nemzeti agrárprogram vitaanyagát a Mezőgazdasági Dolgozók Szak- szervezetének megyei szervezetei áttanulmányozták. A választmányi ta­goktól és az alapszervezetektől kapott véleményeket összegyűjtöttük. Úgy tűnik, hogy az agrárprogram el­készítését az ágazatban bekövetke­zett feszült helyzet kényszerítette ki, ezért annak összeállítása kissé el­kapkodottnak tűnik. Az a kinyilat­koztatás, mely szerint az Európai Unióhoz akarunk csatlakozni, évek­kel ezelőtt elhangzott, de jelentősé­gét senki sem magyarázta meg a közvéleménynek. E kinyilatkoztatás azonban kevés, amennyiben a politi­kai erők együttesen, de legalább na­gyobb többségben nem támogatják. Ezért a parlamentben ezt a kérdést kell tisztázni először. A következő fontos kérdés, hogy az Európai Unióba bekerülve a kia­lakult versenyszabályoknak meg tu­dunk-e felelni. Azt őszintén meg kell mondani, hogy ilyen állapotban a magyar mezőgazdaság erre alkalmat­lan. A birtokrendszer kialakult, van többségében tartós állami tulajdon­ban lévő részvénytársaság, szövetke­zeti forma és magántulajdonon ala­puló kisgazdaság, vannak földtulaj­donosok (akik nem termelők), van­nak bérlők (akiknek nincs földjük). Ezek a viszonyok csak részben teszik átláthatóvá a magyar mezőgazdasá­got. Lényegesen többszereplős az ag- rárium annál, mint ahogy azt a prog­ram bemutatja, hiszen idetartoznak a mezőgazdasági szakember-utánpót­lást biztosító iskolák, intézmények is, valamint a kutatóbázisok, a víz- és erdőhasznosítás stb. Az agrárium minden szereplője vegyen részt az Európai Unióhoz való csatlakozás vi­tájában, majd a vita összegzése alap­ján lehet a parlament elé terjeszteni a programot. A történelmi előzményeket taglaló fejezet reálisan mutatja be a helyzetet, azonban azt a tényt, hogy az ágazat munkaerő-kibocsátó lett, jobban ki kell hangsúlyozni. Az „előretekintés” fejezetben saj­nos csak a helyzet elemzéséig jut el a program. Igen fontos lett volna tudo­mányos igénnyel bemutatni az EU- hoz való csatlakozás feltételeit, a nemzetközi tapasztalatokat is figye­lembe venni és azt felhasználni a programkészítés előtt. Úgy tűnik, erre nem volt idő. A program jól jelöli meg azt az utat, amely az ágazatban élők közér­zetét, biztonságérzetét javítaná - amennyiben sikerül a fejezetben fog­laltakat megvalósítani. Az agrárágazat versenyadottságait túl jónak ítéli meg az anyag. Szerin­tünk az EU-ban lévő több ország adottságaihoz kell viszonyítani a ma­gyar adottságokat. Az agrárértelmiség egy része teljesen kikerült az ágazat­ból, ma már más ágazatban dolgozik. Úgy tűnik, a szakemberképzés szer­vezése, koordinálása a minisztériu­mok között nincs szabályozva. Ma nem lehet látni, hogy milyen szakem­bereket kell képezni a mezőgazdaság­ban. Az agrárgazdaság mozgásterét a belső és külső piac határozza meg, ezért sokkal részletesebben kell fel­mérni a belső piac várható alakulását - ez ugyanis egyelőre teljesen kiszá­míthatatlan, két dolog miatt. Egyrészt: máris sok külföldi termék van jelen a hazai piacon, másrészt: több ágazat együttes gazdasági pozíciójának javu­lása szükséges ahhoz, hogy a fogyasz­tás növekedjék. Teljesen tisztázatlan ma Magyaror­szágon, hogy milyen legyen a mező­gazdaság üzemszerkezete. Különböző politikai, gazdasági csoportok más­képpen akarják átrendezni azt. Éppen ezért a jó szándékú ösztönzésre szánt pénzek is nehezen jutnak el azokhoz a gazdaságokhoz (gazdálkodókhoz), ahol a támogatás valóban ésszerűbb volna. A mezőgazdaság adórendszere, annak jelenlegi formája zavart kelt a gazdálkodók körében, ezért külön speciális adószabályt kell kidolgozni az ágazatra. A programtervezet nem foglalkozik azoknak a mezőgazdaságban dolgozó, nem kis létszámú embereknek a sor­sával, akik bérmunkát végeznek. Ah­hoz, hogy az agrárprogam megvaló­suljon, megfelelő politikai támogatás is szükséges. Ezt követően pedig tör­vényt kell alkotni. Nem lehet, hogy az agrárium a mindenkori politikai szél­járásnak legyen kitéve. Túrái Péter megyei titkár Küldjön egy képet!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents