Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-18 / 90. szám
SMOLNOKI szín®.'E oldalak Két amerikai Szolnokon A minap Szolnok vendége volt az Amerikai Egyesült Államokból Richard Nathan úr, akinek szavára jelenleg ugyancsak sokat ad maga Clinton elnök is. A neves közéleti személyiség több tudományos rangot, igazgatói posztot, és jónéhány a kormányzással és a közigazgatással foglalkozó könyvet mondhat magáénak. A Tisza-partjára tett kiruccanásra elkísérte az USAID magyar programjának vezetője Thomas Cornell is. Röpke látogatásuk során egy negyedóra erejéig az Új Néplap rendelkezésére álltak. Új Néplap: - A professzor úr milyen céllal kereste fel Magyarországot, és ezen belül Szolnokot? Nathan: - Az USA budapesti nagykövete, Donald Blinken úr hívott meg, hogy a nagykövetség képviselőivel, tisztviselőivel találkozzam, no és azokkal, akik Magyarországon segítik az USAID, az amerikai kormány által finanszírozott segélyprogram valóra váltását. Szolnokra éppen e program miatt akartam eljönni, mert hallottam arról a különös kezdeményezésről, amit Szolnok város önkormányzata végrehajt az új költségvetési módszer, a programköltségvetés bevezetésével. Nagy hatást tett rám a Várhegyi Attila polgármester úrral, és Kéri József pénzügyi igazgató úrral folytatott beszélgetés, amikoris arról esett szó, milyen eredményeket ért el az önkormányzat. Új Néplap: - Említette az eredményeket, ezek közül kiemelne egy-két olyan dolgot, amit fontosnak ítélt? Nathan: - Amit leginkább kiemelnék: ez az új program-költségvetési módszer nagyobb lehetőséget ad a lakosságnak arra, hogy jobban megérthesse, valójában az önkormányzat milyen tevékenységeket végez. így jobban tudják segíteni a helyhatóságot például azért, milyen további fejlesztéseket indítson a városban. Új Néplap: - Ön ellátogatott a Verseghy Gimnáziumba is, a magyar középiskola mennyiben hasonlít egy amerikai iskolához, vannak-e lényeges különbségek? Nathan: - Nagyon tisztának láttam az iskolát, a tanulók nagyon jól viselkedtek, úgyhogy remélem, hogy ha hozzánk ellátogatnak külföldiek, Amerikában ugyanezt tapasztalják. És annak is nagyon örültem, hogy láttam olyan tanulócsoportot, amelyik éppen a számítástechnikát, számítógépek kezelését tanulta. Ez remek dolog. Különbség Amerikához képest? Talán az osztályok létszáma kisebb volt mint az átlagos amerikai.- Az USAID Magyarországon a programköltségvetés bevezetésén túl milyen programokat vagy elképzeléseket támogat? Cornell: - Az USAID munkája tizenegy területen indult meg a szociális szolgáltatásoktól kezdve a privatizációig. Tekintettel arra, hogy Magyarország szépen előrehaladt, már csak öt fő területre koncentrálunk. Mindez annak köszönhető, hogy a lakosság nagy áldozatokat hoz a fejlődés érdekében. Amiben még segíteni akarunk, az többek között a pénzügyi reform végrehajtása, az államháztartás deficitjének megoldása. Emellett szeretnénk sokkal kedvezőbb feltételeket biztosítani a kis- és középvállalkozások számára, és az önkormányzatokon túl felkarolni a velük egyforma fontosságúnak tartott civil szerveződéseket. Bár tudjuk, hogy a magyarok nem mindig így látják, mégis azt kell mondani: Magyarország sokkal nagyobb előrehaladást tett mint a többi ország ebben a régióban. így lassan már arról is kell beszélnünk, hogy visszavonulhatunk, befejezhetjük tevékenységünket. Új Néplap: - Tudjuk, csupán egy fél nap erejéig tartózkodtak Szolnokon, mégis akad-e valamilyen momentum, amit esetleg sokáig megőriznek majd emlékeik között? Nathan: - Arra mindig fogok emlékezni, hogy milyen nagy vendégszeretettel fogadtak a szolnokiak, és milyen lelkesedéssel beszéltek a munkájukról. Még ideutazásom előtt elmondták nekem, hogy a magyarok nagyon barátságosak és udvariasak a látogatóikhoz, ezt már tényleg el is hiszem, mert saját szememmel láttam. Cornell: - Jó volt tapasztalni, hogy mennyire lelkesek és elkötelezettek az emberek a jó iránt. Ezt tanúsította polgármester úr és a pénzügyi igazgató úr is, de ugyanezt láttuk a középiskola igazgatójánál, a tanároknál. Azt hiszem, hogy Magyar- ország átmeneti helyzetében az a legfontosabb, hogy helyi szinten legyenek sikerek, és akkor az egész ország sikeres lesz! (L. J.) A kultúra szolgálatában avagy... Kulturális szolgáltatók Mottó: Ha cég mást és jobbat ígér mint elődje vagy versenytársai, azt igyekszik jól és érthetően tudatni környezetével. Tehát, ha azt állítja magáról, hogy a legmosóporosabb mosópor, akkor mindent el kell követnie annak érdekében, hogy ez így is legyen. Csak amíg egy terméknél elég feltüntetni az új jelszavakat, a kulturális szolgáltatás esetében összetettebb a helyzet. E mottó adta lehetőség kulturális vonatkozásait értelmezve a Városi Művelődési Központ (VMK) tavaly júniustól működő új formájában - közhasznú társaság - valamennyi szolgáltatását az értékhez kapcsolódó viszonyában igyekszik közvetíteni. Elsősorban közhasznúságában emeli ki Vass Lajos ügyvezető igazgató -, aki elismeri, a fogalom még számukra is nehezen meghatározható, mert tartalma módosul a változó társadalmi-gazdasági folyamatok függvényében. Az azért leszögezhető: napjaikban közhasznú mindazon tevékenység, amely túlmutat egyéni érdeken, szükségleten, és amely a város és térsége egésze vagy része számára nyújt szolgáltatásokat. A társaság bizonyítani szeretné a kultúra közhasznúságát, továbbá azt: alkalmas és képes a VMK-ban szellemi kisugárzású és vonzó központot kialakítani. Már látható eredményként könyvelik el, hogy elhagyták a kultúra szegénységét, kiszolgáltatottságát látomássá avató formákat, gyökeresen szakítva a művelődési intézménytől idegen szolgáltatásokkal. Hozzáláttak ahhoz, hogy egy sokszínű és a minőséget favorizáló kínálat felmutatásával újabb rétegeket nyeljenek meg látogatóként és használóként. Ezek tanúbizonyságaként álljon itt néhány példa: karácsonyi hangverseny és estély a Lisz Ferenc kamarazene- karral és barátaival, Joseph Kadar fotó és fotogramm tárlata, rádió és televízió történeti kiállítás, Kézdy György színművész Karinthy-estje, a III. Globe Fesztivál, az Állami Bábszínház vendégjátéka A dzsungel könyve című előadással, Zorán valamint Tolcsvay koncert. A VMK belső életének jellemzője az is, hogy az intézményben nyugodtan, szakmailag támogatottan működik közel harminc klub és kör. Emelett méltó helyet adtak több tanácskozásnak, így a népművészettel és idegenforgalommal, illetve a térinformatikával foglalkozónak, Network találkozónak, üzletépítési szemináriumnak valamint a Tanexponak. A fentiek szellemében hívják és váiják a kultúra iránt érdeklődőket és a támogatókat a folytatásra, a Kávéházi estékre, a Hófehérke & 7 vége, a Derűs órák című programra, a Dixi bulira, a Sikerpódiumra, a műsoros nagyrendezvényekre, koncertekre és már a meleg hónapokat idézően a Hild téri nyári zenés korzóra. Egy sokoldalú, 67 esztendős örökifjú Körülötte mindig történik valami, nem szereti az állóvizet, az áporodott levegőt. Túl egy szívinfarktuson, este tizenkettőkor fekszik és reggel ötkor kel. Jeles színészek, híres emberek levelei, aláírásai sokasodnak albumában, amatőr rajzoló, könyveket, bélyegeket gyűjt. Tíz évnél is többet dolgozott Franciaországban, miután disz- szidált, majd hazatért. Azért, mert édesapja halálos ágya mellett megfogadta, hogy vigyáz édesanyjára. Ezt megtette, teszi ma is, hiszen a mama 92 éves. Mind-ebből következik: valójában ki is dr. Juhász Pál nyugalmazott laborfőorvos?- Nagyon kérem, ne nevezzen főorvos úrnak, doktornak, nem szeretem. Legyek egyszerűen Juhász úr, Pali bácsi, ezek közelebb állnak a szívemhez. Mellesleg édesapám is orvos volt, sokan ismerték Szolnokon. Én is itt születtem, majd az egyetemi éveim befejezése után orvosként dolgoztam. Egészen 1977-ig, amikor annyira sűrű lett körülöttem a levegő, hogy éreztem, változtatnom kell: kimentem Nyugatra, és egyszerűen dobbantottam, szóval disszidáltam.- Mit vitt magával?- Elvált emberként jószerével 48 évemet, meg az útlevelemet. Svájcban szerettem volna letelepedni, de a fogadtatás, hogy finom legyek, nem volt kellemes. Pedig az ismerőseim megsúgták: ez egy olyan ország, ahol az első három hónapot kell csak kibírni, a többi már jó lesz. Három hét után továbbálltam, Franciaország következett. Azért, mert 1967-ben tizenhárom hónapig ott voltam ösztöndíjas.- Megbánta?- Dehogy, hiszen csodálatos tizenegy esztendőt töltöttem közöttük. Politikai menekültként Párizstól 40 kilométerre rögtön lett állásom, meg tartózkodási engedélyem. Kezdetben az okozott gubancot, hogy nem fogadták el az orvosi diplomámat. Két év múltával szóban és írásban levizsgáztam, így rendeződött a sorom.- Tökéletesen beszéli ófranciát?- Egy kis akcentussal, ezt a betegek olykor észre is vették. Remekül éreztem magam, mert ez a nagy ország akkor is független, szabad volt. Azt beszéltem amit akartam, tízszer annyit kerestem mint itthon, és ötszobás lakást tudtam bérelni. Meg is nősültem: a francia feleségem korábban a divatszakmában dolgozott, de sajnos hirtelen meghalt.- Ön azért maradt.- Igen, mert akkor még disszi- densnek számítottam.- Beilleszkedett?- Tökéletesen soha, hiszen a gyökerek évtizedekig Szolnokhoz kötöttek, de azért jól éreztem magam.- Juhász úr, ön szerint milyenek a franciák?- Lezserek, végtelenül lezserek. Szeretnek élni, diskurálni, imádják a jólétet, a nyári meg téli szabadságaikról órákig mesélnek. Noha háborúkban nem kevés vereséget szenvedtek, a békét mindig megnyerték. Jól élnek, és ami nem semmi, olyannyira függetlenek, hogy rendszerint ők adják a legnagyobb fricskákat a hatalmas, amerikai testvérnek.- A politika?- Azt tapasztaltam, a zömüket nem érdekli. Bármilyen hihetetlen, kevesebbet dolgoznak mint mi, az alja munkát külföldiek - arabok, négerek - végzik, ugyanakkor vitákra, kritikákra bármikor készek.- Mikor jött haza ?- A rendszerváltáskor. Itthon 1991-ben újra megnősültem, és 1994-ig dolgoztam. Kineveztek labor főorvosnak, onnan kerültem három éve nyugdíjba.- Most milyen állampolgár?- Kettős.- Hogyan érzi magát?- Sajnos az utcán egyre kevesebbet kell köszönnöm, engem is évről évre ritkábban üdvözölnek. Szeretem a magányt, a csendet is, a fényképezést, rajzolást, barkácsolgatok, kiállításokra járok. 92 éves édesanyámat is szemmel tartom, azután aláírásokat, leveleket gyűjtök: Bessenyei, Kállai, Hernádi Judit, Huszti levelei, autogramm-jai a birtokomban vannak. Meg még temérdek magyar, híres emberé. Meglehetősen bolondnak tartom magam arra, hogy bárhová beskatulyázzanak.- Család?- Két gyerek, négy unoka.- Mire a legbüszkébb?- A rangomra, diplomámra, címeimre, főorvosi beosztásomra soha nem voltam. Talán a sokoldalúságomra, és a 67 évemre.- A tervei?- Túléltem sok mindent, sok barátomat, és mint a franciák' mondják: még szeretném sokáig élvezni az életet.- Kívánjuk, így legyen kedves Juhász úr! D. Szabó Miklós / MindenK£Jp örömet szerez Keresse fel a legközelebbi Kodak Expressz Image Magic pontot, és hozza magával azt a fényképet, ami közel áíí a szívéhezi A Kodak Image Magic System egy varázslatos szerkezet, melynek segítségéve! szempillantás alatt készíthet maradandó ajándékot szeretteinek. Bárhol találkozik a KODAK IMAGE SYSTEM emblémával, biztos lehet benne, hogy fényképeit segítőkész, felkészült szakemberek készítik el az Ön kívánsága szerint. A digitális elven működő IMAGE MAGIC SYSTEM • kiemeli az Ön számára fontos képrészleteket ■ kerettel látja el a varázslatos fotómontázst • eltünteti a piros szemeket • kicsinyít, nagyít, vagy sokszoroz < nincs szükség a negatívra • az eredeti fényképről készít kitűnő minőségű színes, vagy fekete-fehér képet úgy, hogy a féltve őrzött eredeti példányt ki sem kell adnia a kezéből. Ha találkozik esi rí bá-val, a kodak varázslóiával, mutassa meg neki A hozott fényképet, amiért ő aiándékot varázsol. 1997. április 24., 25., 26. Multifoto Kft., 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4/A Kodak. Minden KJE#
