Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

Mezőhéken becsülik az időseket Mezőhék négyszázötvenkét lakosából hetvenhat a nyugdíjaskorúak száma. Arra a kérdésre, hogyan tö­rődik velük a helyi önkor­mányzat, Halász Vince pol­gármester így válaszolt:- Azok számára, akiknek kö­rülményeik indokolják, szociá­lis segélyt adunk. A közgyógy- ellátási igazolvány mellett egy­szeri alkalommal 4-5 ezer forin­tot biztosítunk gyógyszerre a rászorultaknak. A gázcsonk be­kötéséhez évente 30-50 ezer fo­rint kamatmentes hitelt nyújtot­tunk három nyugdíjasnak. Évente átlag két idősebb család kaphat segítséget lakáskorsze­rűsítéshez. Az iskolai konyháról ked­vezményesen ebédet tudunk szállítani a nyugdíjasoknak. Az igazsághoz tartozik, hogy nem­igen élnek ezzel a lehetőséggel. Tavaly az önkormányzat egy ebéddel egybekötött gondolat- cserét szervezett számukra. Eb­ből hagyományt szeretnénk te­remteni. Ugyanígy a település legidősebb állampolgárának a felköszöntéséből. Fűtéstámoga­tásban is részesültek a nyugdí­jasok. Ha valamelyikőjük fű­téskorszerűsítéshez kér támoga­tást, abban is segítségére le­szünk. Ugyanígy az élet bármi­lyen területén - természetesen lehetőségeink határáig. 1993- ban például’a Tigáz három csa­ládnak díjmentesen kötötte be a gázt. Két nagycsaládos ember mellett a legidősebb embert vá­lasztottuk ki. Gondolunk arra, hogy a nyugdíjasok is kimozdulhassa­nak a községből. Egy hónapja például a Parlamentet tekintet­tük meg velük. Igyekszünk te­hát felvállalni a nyugdíjasok gondját-baját. Eszmecsere a határban Mesterszállás és Öcsöd kö­zött, a műútról leágazó egyik dűlőűtnál két lovas kocsi áll. A két gazda, a leszázalékolt Balogh Imre és Karai Ferenc beszélget. Mindketten a föld­jükre igyekeznek, de hát előtte van mit megbeszélniük erről, a nehézségektől cseppet sem mentes világról. Karai Ferenc jobb híján in­dul a határba. Ő inkább a sze­kérfuvarozó kisipari mester­séget űzi. Pontosabban szólva csak űzné, ha volna munka. Amikor szóba elegyedünk, ömlik belőle a panasz.- A földgáz bevezetésével jórészt megszűnt a tüzelőszál­lítás. Aki még szénnel fűt, az is meggondolja a vásárlást, hiszen úgy felemelték tüzelő­anyag árát. Ugyanez mond­ható el az építőanyagárakról. Gyakorlatilag semmit sem kell hordanom. Ezért csak kínlódik az ember. Az SZTK-t is felemelték. Higgye el, az idén egyetlen hónapban sem kerestem any- nyit, hogy az fedezte volna azt. Ha meg nem fizetem, ak­kor igen magas kamatot rónak rám. A géppel, feketén dolgo­zók a maradék munkát is elvi­szik előlem. Ezért vélem ügy, hogy jobb sorom volt a téesz- ben. Kivételes nyugdíjemelés A gazdasági helyzet kényszere miatt egyre többen szeretnék nyugdíjuk kivételes emelését. Van-e erre lehetőség és milyen feltételek mellett? Erre a kérdésre kértünk választ Petyi Bé- láné-tói, a megyei nyugdíj-biztosítási igazgatóság igazgatójá­tól, aki az alábbiakat válaszolta.- Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugdíjasai a nyugellátás össze­gét tekintve az országos átlag alatt vannak. Jelenleg az átlag­nyugdíj 19 200 forint. Ez a szám is mutatja, hogy a nyugdíjasok zöme megélhetési gondokkal küzd és komoly lakásfenntartási problémáik vannak. Egészségi ál­lapotuk is olyan, hogy sokat kell költeniük gyógyszerekre. Ezért igazgatóságunknál is lehetőség van - különös méltánylást igénylő körülmények esetén - úgynevezett kivételes nyugdíj- emelésre. Az igények elbírálásakor az egyik legfontosabb kritérium az, hogy a folyósított nyugellátás összege és a rendszeres egyéb jö­vedelem együttesen a kérelem elbírálásakor az akkor érvényes öregségi nyugdíj legkisebb ösz- szegének kétszeresét ne haladja meg. Jelenleg az öregségi nyug­díjminimum havi összege 11 500 forint. Ennek a kétszerese 23 ezer forint. Akinek a havi összjöve­delme (beleértve a házastársi pót­lékot is) nem haladja meg ezt az összeget, az tulajdonképpen igé­nyelhet kivételes nyugdíjemelést. Ez az összeghatár nő abban az esetben, ha a kérelmező nyugdí­jas kiskorú, hetven éven felüli vagy rokkant eltartásáról gon­doskodik. Ez esetben ez az érték­határ a minimumnyugdíj két és félszerese, ami 28 750 forint havi összegnek felel meg. Ilyen eset­ben is lehet tehát igényelni kivé­teles nyugdíjemelést. Nagyon sok rászoruló van. Tömegesen érkeznek kérelmek. Márciusig több mint háromezer méltányossági nyugdíjemelési kérelem érkezett hozzánk. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló, nagyon szűk keretek behatárolják az odaítéléseket - ezért nekünk egyéb szempontokat is figye­lembe kell vennünk. Azt például, ha a kérelmező élethelyzetében olyan fordulat következett be, ami az ő jövedelmét aránytalanul csorbítja. Emellett előnyben ré­szesítjük - azonos feltételek ese­tén - azokat, akiknek jelentős szolgálati idejük van, illetve ha az igénylő hetven éven felüli, vagy ha az igénylő is első vagy másod­fokozatú rokkant. Csak olyanoknak tudunk eme­lést biztosítani, akik nyugdíjat kapnak. Ugyanis vannak a nyug­díjellátáson kívül nyugdíjszerű ellátások, közismerten a járadé­kok. Járadékot nem tudunk emelni. Fontos az is, hogy mind­azon nyugdíjellátások emelhetők, melyek finanszírozása a nyugdíj- biztosítási alapból történik. Feltételként kell az elbírálásnál figyelembe vennünk, hogy aki­nek nyugdíját az utóbbi három évben állapítottuk meg, illetve kapott kivételes nyugdíjemelést, az nem részesülhet kedvező elbí­rálásban. A kivételes nyugdíjemelési ké­relemhez igazgatóságunknál sze­rezhető be nyomtatvány. A leg­fontosabb személyi és jövedelmi adatok mellett a kérelmezőnek meg kell indokolnia kérelmét. Ehhez a legtöbb esetben polgár- mesteri hivatali környezettanul­mányt kérünk. Szívesen vesszük az érdekvédelmi szervezetek vé­leményét is. A csépai kispadon Változatosságot csak az utca forgalma jelent „Ilyen még nem volt” címmel már hírt adott az Új Néplap arról a szoborról, melyet a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíja­sok Kulturális és érdekvédelmi Egyesülete szeretne felállíttatni Kohón, Petőfi Sándor és Szend- rey Júlia emlékére, házasságköté­sük 150. évfordulójára. Azóta már elkészült a szobor makettje. A kuratórium tagjai a szobrászművésszel voltak Romá­niában, találkoztak az ottani veze­tőkkel. Velük együttműködési megállapodást kötöttek: a kinti gyűjtésből készítik el a talapzatot és a páros szobor kőpadját. Az országos gyűjtés eredmé­nyeként klubok, közösségek és kispénzű egyéni adományozók támogatták eddig az alapítványt. Most viszont ismét kérelemmel fordulnak a város, a megye, az or­szág lakosságához, vállalatokhoz, vállalkozókhoz, gazdasági, ke­reskedelmi szervezetekhez; anyagi támogatással segítsék a szeptemberi szoboravatást. Az al­kotást Pogány Gábor Benő szol­noki szobrászművész készíti. Szponzorokat keresnek, s amely szervezet 250 ezer forint támogatást nyújt, annak neve rá­kerül a szobor talapzatára. Bíznak a támogatók segítőkészségében, s az adományokat köszönettel ve­szik. Cím: Petőfi és Szendrey Alapítvány, Szolnok, Szapáry u. 19., Számlaszám: 11745011- 20402284 Szolnok, Baross úti körzeti fiók, Baross u. 18. Az egyik csépai kis­padon hárman ül­nek: Lantos Mihály a feleségével és öz­vegy Kiss Mihály- néval. Sajnos, ezen a kispadon nem olyan a szereposz­tás, mint a fociban. Itt nem a vezetők fi­gyelik a játékosokat, s ítélnek, döntenek a tapasztaltak alapján. Itt az élet nagy játé­kosainak, a politiku­soknak a kiszolgál­tatottjai magatehe- tetlenül szemlélik sorsuk irá­nyítóinak megnyilvánulásait. Szó ami szó, nem nagy meg­elégedéssel, sokkal inkább mélységes elkeseredettséggel. Arra a kérdésre, hogyan élnek meg a nyugdíjból, Lantosné ve­szi át a szót.- Sehogyse. Ketten élünk 17 ezer 600 forintból. Azt szeret­ném látni, aki ezt tökéletesen be tudja osztani! Én nem kapok nyugdíjat, pedig dolgoztam egész életemben. Először az édesanyám munkaegységére ír­ták a munkámat, aztán papáéra. Sajnos, senki sem világosított fel arról, hogy így nem lesz jó, mert nem fogok kapni nyugdí­jat. Amikor kértem, azt mond­ták, menjek a polgármesteri hi­vatalba szociális segélyért. Ott meg azzal küldtek el, hogy van két gyermekem, tartsanak el bennünket. Kérdem én, miből, hiszen munkanélküliek? így aztán olyan helyzetbe ke­rültünk, hogy ’90 óta nem vág­tunk disznót. Régen volt tehe­nünk, disznónk, most meg tyú­kunk sincs. Olyan drága a táp, hogy inkább veszek fél kiló húst és kötszerre megesszük, vagy pirítok kenyeret. Még sze­rencse, hogy a krumplit sokfé­leképpen el tudom készíteni, de még így is szinte másodnapon­ként paprikás krumplit eszünk. Közben meg a boltban a lejárt szavatosságú élelmiszereket a kutyának adják. Előzőleg miért nem tudják leárazni úgy, hogy a kispénzű nyugdíjasok is meg- vehessék azokat? Szóval fáj az embernek az élet, s azon gondolkozik, hogy egy dolgos élet után miért ér­demelt ilyen sorsot. Vendégváró mezőtúriak A mezőtúri városi nyugdí­jasklubnak százharminc tagja van - tudtuk meg Gya­log Lajosné klubvezetőtől. Az Ismerd meg hazádat mozgalom céljainak megfe­lelően kirándulásokat szok­tak szervezni: különböző posztokon lévő vezetőket hívnak eszmecserére, név­napokat köszöntenek. Most viszont nagy fába vágták a fejszét: május 22-én Mező­túrra várják a megye nyug­díjasklubjainak vezetőit. Egész napos programot szerveznek számukra. Szépkorúak országos versenye A megyei nyugdíjasok kultu­rális és érdekvédelmi egye­sülete (Szolnok, Szapári u. 19.) Petőfi és korának sze­relmi költészete címmel Pe­tőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének 150. év­fordulójának tiszteletére szeptember 16-án és 17-én - immár hatodik alkalommal - rendezi meg a „Szépkorúak országos szavalóversenyét”. A versenyre Petőfi vagy egy másik XIX. századi magyar költő szerelmes versével le­het jelentkezni. A nevezési díj 800 forint. Jelentkezési határidő: 1997. június 30. Je­lentkezni írásban, a válasz­tott vers gépelt példánya csa­tolásával és a nevezési díj egyidejű befizetésével lehet. / Eves küldött- értekezlet A megyei nyugdíjasok kultu­rális és érdekvédelmi egye­sülete éves küldöttértekezle­tén a közelmúltban Szolno­kon a megyei és városi tag­klubok képviseletében közel százan vettek részt. Vendég volt ár. Györgyi Lajos, a művelődési és népjóléti iroda vezetője és Farkasházi Ist­ván, a Városi Művelődési Központ munkatársa. Az írásban elkészült beszámolót dr. Sebők György, az egyesü­let alelnöke egészítette ki, majd a gazdasági elszámo­lásról és a pénzügyi tervekről adott tájékoztatót Sós Ká­roly né. A felszólalók 1 a nyugdíjasokat sújtó intézke­désekről beszéltek. Többen szorgalmazták a települése­ken az idősek tanácsa meg­alakulását. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János A Verseghy kör életre keltője Bácsi bácsi, a kétlaki Negyvenkét évi államigazga­tási szolgálat után azt mondja magáról a Törökszentmikló- son lakó Bácsi József, hogy ő kétlaki. Van is ebben valami igazság, mert tavaszodtán fel­pattan a kismotorra, s meg sem áll a Tiszapüspökiben lévő, négyszáz négyszögöles portán lévő „tanyájáig”. Megterem ott minden, ami a konyhára szükséges. A gyümölcsfák, a dísznövények is mindig adnak munkát. Persze, a tatárok messze vannak onnan, nem hajtják az embert, így jut idő egy kis koccintásra is a szom­szédokkal. Ha váratlan vendég érkezik, akkor sem jön za­varba. Kéznél a bogrács, s öreglebbencs, szalonna, tojás mindig van. Egyedül él, még­sem magányos. Akiknek át­adta a stafétabotot és a régi ba­rátai gyakran felkeresik. Velük tartja a szüretet is. Ilyenkor előkerül a „nem piacképes” gyümölcsből főzetett pálinka is. Bizonygatja: nem a szemét gyümölcsből való, mert abból nem lehet jó pálinkát főzni. Nagy igazság rejlik abban a meggyőződésben, hogy az életnek csak akkor van iga­zán értelme, ha az ember ön­ként is vállal feladatokat, s kötelességszerűen valóra váltja azokat társai, végső so­ron hazája javára. Különösen így van ez akkor, amikor az idő múlásával kiszabadulunk a munkahely időt rabló vilá­gából, és szabadon rendelke­zünk önmagunkkal. A szolnoki értelmiségi körökben jól ismert és becsült Szurmay Ernő' pályafutása jól példázza ezt. Szolnokon született, és egyetemi tanulmányai végezté­vel ide tért vissza. Életútját így idézi:- 1946 őszén kerültem az ak­kori Felsőkereskedelmi Iskolába kisegítő óraadó tanárként. Az ál­lamosítás után rendes tanára let­tem az intézetnek. 1960-ban - miután néhány évig a megyei tanácsnál szakfelügyelő voltam - az iskola igazgatója lettem. Tíz éven át vezettem az intézményt, amely közben közgazdasági technikum, majd szakközépis­kola lett. 1970-ben a megyei könyvtár vezetésével bíztak meg. Ezt a feladatot láttam el 1984-ben bekövetkezett nyugdí­jazásomig. Eleve nem akartam letenni a „kalapácsot”. Alig fél év után mint szaktanácsadó és szakfel­ügyelő, újra dolgoztam a megyei könyvtárban. Ezt a munkát vé­geztem 1989-ig, amikor családi okok miatt megváltam az inté­zettől. Ezt követő két éven át nagyon intenzíven foglalkoztam a német nyelv felnőtteknek való tanítá­sával. A repülőtiszti főiskolán olyan óraszámban tanítottam, mint fiatal tanár koromban. En­nek meg is lett a következmé­nye, mert 1991-ben. súlyos, rosszindulatú betegséget kap­tam, és az operáció után kényte­len voltam abbahagyni a tanítást. Akkor - már a betegágyamon - elhatároztam, hogy amit eddig nem tehettem meg: felújítom a két világháború között Szolno­kon jelentős közművelődési te­vékenységet kifejtő Verseghy kört. így is történt - megyénket is bekapcsolva a Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság hatókö­rébe. 1993-ban megalakítottuk an­nak megyei tagozatát és a Ver­seghy kört. Ennek a két társa­dalmi egyesületnek vezetését lá­tom el azóta. Tevékenységem központjá­ban a Verseghy kör talpra állí­tása és munkájának kiszélesítése állt. Ez oly mértékben sikerült, hogy Szolnok kulturális életében - úgy hiszem - jelentős tényező lett a kör. A városházi esték so­rozata 1994 óta folyik. Ebben át­tekintjük Szolnok történetét a megyeszékhellyé válástól napja­inkig. Gondot fordítunk arra is, hogy tagjaink önképzését így vagy úgy támogassuk. Ezt szol­gálják azok a székfoglalók, me­lyek köri estéinken egymás után hangzanak el. Immár a tizen­nyolcadik ilyen előadásnál tar­tunk. Arról is essék szó, hogy nem csak Isten igéjével él az ember. Az elmondottak nem jelentenek kenyérkereső foglalkozást, hi­szen társadalmi munkában vég­zem azokat. Sokat foglalkozom a két világháború közötti szol­noki irodalommal. Ennek a tör­ténetét írogatom most. Van egy szőlőm is - sajnos 250 kilomé­terre Szolnoktól. Ezért Európa legdrágább borát én termelem. Arra azért jó ez a szőlő, hogy nyaranta barátaimmal leülök a révfülöpi kis ház elé, s egy-két pohár bor mellett elcseverész- szünk. Nem tettem említést arról, hogy még aktív koromban - ennek éppen 25 éve - elindí­tottam az intenzívebb Ver- seghy-kutatást. Azóta minden ötödik esztendőben, kerek év­fordulók alkalmával a buda­pesti, szegedi, debreceni egye­tem felvilágosodással foglal­kozó, legkiválóbb kutatói részvételével tudományos ülé­seket tartunk, melyeken termé­szetesen helyi előadók is sze­Szurmay Ernő repelnek. Ezeknek az előadá­soknak anyagát a megyei könyvtár segítségével könyv­ben is megjelentetjük. Már az ötödik kötet kerül napvilágra ebben az esztendőben. Még egyet hadd említsek. A Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság, a Verseghy kör és a me­gyei könyvtár közös munkájá­val készült el egy olyan Ver- seghy-antológia, amely a nem szakemberek számára is meg­ismerteti Verseghy sokoldalú írói egyéniségét. i Szponzorokat keresnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents