Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-05 / 54. szám

1997. március 5., szerdaLátogatóban A Szolnoki Széchenyi-lakótelei n 7. oldal Melyik gyógyszer fogy legjobban? Két gyógyszertár is van a „Szecskán”, mi most a Magis­­tert kerestük fel. Legtöbb a politikai kettőslá­tásból adódó panasz: fenn min­dig kisebbnek, jelentéktele­nebbnek látják a lenti szegény­séget. Holott ez nőttön nő, és ezért rengeteg idegcsillapító, fájdalomcsillapító kel. Jobban mondva csak kelne, de sűrűn előfordul, hogy nem tudják ki­fizetni az emberek a gyógysze­reket. Ez a sajnálatos tény főleg a kisnyugdíjasokat, illetve a kis­gyerekeket nevelő családokat sújtja. Rózsadomb Akad ennek a városrésznek is egy olyan része, ahol az átlag­nál minden bizonnyal tehető­sebb emberek vertek tanyát. Ez a volt munkásőrbázistól keletre fekvő terület, amelyet a köz­nyelv nemes egyszerűséggel csak Rózsadombnak hív. A há­zak között mutatósak, ízlésesek éppúgy akadnak, mint ízléste­lenek, a kerítésekről nem is be­szélve. Egyiket, másikat való­ságos erődítményszerű palánk­­sor vesz körbe, van, ahol jelké­pes a kerítés, máshol hagyomá­nyos. Nekem mégsem ez a leg­érdekesebb, inkább valami olyasmi: sok helyen ezek az ér­tékes, drága házak? szinte egy­más nyakába lihegnek. Kettő­jük közt egy megrakott szekér sem férne be, szóval hiányolom a tágasabb tereket, nem tetszik a zsúfoltság. Akár Szandasző­­lősön, ahol sok helyen jószeré­vel az egyik szomszéd a másik tányérjába láthat, annyira közel emelkednek egymáshoz ezek a házcsodák. Úgy tűnik, olykor nemcsak a történelem, az építé­szet is ismétli önmagát... Nem romlott a közbiztonság Szűk egy éve megszűnt oda­­kinn a rendőrállomás, ugyan­akkor a szolgálat megvan. Ta­lán hihetetlennek hangzik, de több jogsértés azóta sem tör­tént, mint korábban. A bűnel­követések száma - bármilyen meglepő - jóval alacsonyabb, mint a belvárosban. Gondolom, talán azért, mert a panelházak értékei sincsenek akkorák, mint a kertes házakban, társas laká­sokban őrzött vagyonok. Ugyanakkor többen szóvá te­szik az olykor szabadon kó­száló kutyákat, illetve azt, hogy délután négy után egy-egy lép­csőházban, lépcsőház előtt meggondolandó lépegetni, ak­kora a tizen-huszonévesek nem mindig és mindenkivel barátsá­gos tömege. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Az egész város gimnáziuma Karcagról, Kunhegyesről is van tanulója írhattam volna azt is, hogy a lakótelepé, de ez így nem pon­tos. Hogy miért, arról is szó lesz a tizenegyedik tanévét mor­­zsolgató intézményt bemutató, rövid kis írásban. Hatszáz­­hatvan diák ismereteit pallérozza az ötvenkét pedagógus, és a legelső hat évfolyamos osztály most érettségizik. Nézzük a jövőt, vagyis az 1997/98-as tanévet! Négy első osztály kezd: két hatosz­tályos gimnázium, amelyekbe a hatodikosok jelentkezhet­nek. Megtörtént a felvételi, és megvan a 2x32 szerencsés el­sős. Ezeken kívül változatla­nul indul egy dráma és rajz tagozatos osztály. Itt is meg­volt a felvételi meg az alkal­massági vizsga, s szintén harminckét diák kezd. A ne­gyedik induló osztály a bio­lógia, idegen nyelv rejtelmei­ben mélyedhet el. Az idegen nyelv angol vagy német, eset­leg francia lehet. Az idén öt osztály ballag, amelyekben - ha minden igaz - százötvenen végeznek. A négy elsőben pedig százhuszonnyolc-száz­­harmincan kezdenek. Hogy azt írtuk, ez az intéz­mény nem csak a lakótelepé, hanem a város iskolája is, mu­tatja, hogy a diákság harmada itt él a Széchenyin, tíz százalék be­járó, azután nagyon sokan in­gáznak Szolnok különböző terü­leteiről, de akadnak tanulók Ti­szafüredről, Kunhegyesről, Karcagról is. Remek kis társaság a 8. a négyen szándékoznak bejutni, illetve a közgazdaságiba is pá­lyáznak. Ebben az osztályban ottjártunkkor 12 szerelmes akadt, ami a felemás február végét számítva, elfogadhatóan jó arány. Neves emberek is akadnak közöttük, az egyik Abiwu Bettina, aki háromszo­ros országos ifjúsági bajnok atlétikában. Távolban például 552 centiig repül, magasba pedig 160-at tud. Vagy nézzük Novotny Nórát, aki országos második helyezett tornász, de az aerobik sem áll messze tőle. Az osztályban egyébként összesen három kitűnő van, de kívülük sok a tehetséges, jó tanuló. Meg olyan is, aki már többször szerepelt a Szigligeti Színház táncos, zenés darabja­iban. Még egy „leg”: a legma­gasabbról Bartakovics Balázs szedi a levegőt, aki elmondása szerint ottjártunkkor 185-190 centi körüli volt. Azóta lehet, már téves a szám, hiszen ez nem ma történt. A Széchenyi Körúti Altalanos Iskolának nem is egy nagy­szerű osztálya akad. Mi most közülük a 8. a-t mutatjuk be, akiknek, akárhogyan is nézzük, már kifelé áll a szeke­rük rúd ja. Egyébként huszonnyolcán vannak, és kettővel több a fiú, mint a lány. Gimnáziumba tíz­­egynéhányan készülnek, közü­lük ötöt már felvettek a Var­gába, négyet a Verseghybe, de mennek a Tiszapartiba is. Népszerű a kereskedelmi, ide Most még bizakodók a 8. a-sok. Remélhetőleg azok lesz­nek a következő tanévben is. Mennyibe kerül itt az élet? Sokba, nagyon sokba, legalábbis a sovány keresetekhez, járan­dóságokhoz viszonyítva. Mert azért azt bízvást leírhatjuk, hogy a 22 ezer itt élő zöme aligha dúskál a földi javakban, szó­val a szolnokiak szolidabb körülmények között élő ezreihez tartozik. Ez még akkor is igaz, ha létezik egy úri negyed, a Ró­zsadomb, ahol ha hinni lehet a szóbeszédnek, hét-nyolcmiilió­­nál kezdődnek a díszesebbnél díszesebb házikók. Amelyek kö­zött ízléses éppúgy akad, mint az afféle, amelyikre azt mond­ják: több volt a pénze, mint az ... De most maradjunk a hagyo­mányos Széchenyinél, a hu­szonnégy tízemeletesnél meg az ennél alacsonyabbaknál. A Széchenyi lakásszövetkezethez napjainkban 2 ezer 500 lakás tartozik, és ily módon a megye legnagyobb lakásszövetkezete. Az első tízemeletes behemótot 1976-ban adták át, akkoriban Ragó utca volt a neve, most Malom útnak hívják. A beköl­tözők zömmel vidéki, kétkezi, illetve szakmunkás volt, akik a szocialista iparosítás éveiben jutottak az első önálló lakáshoz. Ma húszezernél is többen lak­nak itt, a helyet jól ismerők sze­rint vagy 400 eredeti szolnoki lehet közöttük. A hőskorban 300-500 ezerért adták ezeket a másfél-, két-, esetleg három­szobás otthonokat, és az árak ma is szolidak. Egy kétszobásat 1,1 millióért kínálnak, de ha va­laki letesz az eladó elé 900 ez­ret, lehet, létrejön az alku. Saj­nos ezeknek a kolosszusoknak nagy az üzemeltetési, fenntar­tási költsége. A másfél szobá­sok közös költsége most még ezerötszáz-kétezer, a kétszo­básé két-két és fél ezer, a há­romszobásé két és fél-három­ezer. Legalábbis áprilisig. Eh­hez jön a távfűtés: egy kétszo­bás, átlagos lakás fűtése, me­legvíz-ellátása mostanság havi 9 ezer körüli. Azután plusz a villany, a telefon, a hideg víz. Ezért nyaranta is fizetni kell, úgynevezett alapdíjat, ami ha­vonta négyezer. Sajnos más gubanc is akad: ötszáz lakás tulajdonosa tarto­zik. Ezek ügye mind valami­lyen bírósági eljárás alatt van, a hátralék 30(!) millió. A legna­gyobb tartozó 300 ezerrel lóg. Előfordult már lakáskiürítés is: összesen nyolc, de be van adva további harminc. Ez a temérdek millió tartozás elviszi a felújí­tási alapot is. Hogy ez a félezer család miért nem fizet? Akad, aki fizetne, de nem tud. Más in­kább feléli, a kocsmát sem ke­rüli, ezért nem marad neki. És nem is kevés, aki passzióból tartozik, és december 30-án ki­vágja a tízezreket: mondván, eddig nekem kamatozott, nem maguknak! Mellesleg a lakásszövetkezet­ből öt lépcsőház vált ki. Hárman közülük „haldokolnak”, kettő lé­tezik. Legközelebb róluk is írunk. A viskók egyelőre maradnak Bármilyen hihetetlen, mindkét felvétel a Széchenyi-lakóte­­lep mai állapotát tükrözi Szinte visszatérő téma, hogy a Széchenyi-lakótelep mostoha­­gyerek, nem sokat törődik vele a város. Szemetesek, elhanya­goltak a közterei, és lebontásra érett viskók is színesítik. Nos, érdeklődtünk a távlati elképzelésekről, az általános rendezési tervről. Ebben helye lesz egy erdősávnak, amelyik északról védené az itt élőket a por ellen, és szélfogó szerepet látna el. Azután a katonai kol­légium környékén bőven virí­tanak olyan házak, amelyek csákányra, lapátra várnak. Igen ám, de ezek magánszemélyeké, eladásuk is a tulajdonosoktól függ. A városnak ezt kisajátí­tani nincs pénze, jogi lehető­sége sem, ezért csak lassan kopnak, fogynak. A gimnázium előtti térre talán kerül olyan ré­teg, amely elterítése után par­kosítani lehetne. Mögötte sport- és szabadidőcentrumot alakíta­nak ki. A gyermekváros előtti részre görög katolikus templom épülne, illetve lenne hely a sportpályáknak is. A mentőál­lomásnál pedig egy bevásárló­­központ „nő” majd ki. A víztorony menti, körüli, környezetet nem szennyező ipari üzemek, a Zagyva partja s a gát mellé, a zöld sávon kívül lakóépületek is kerülhetnek. Ez a terület mintegy tíz hektár, amelynek a-85 százaléka ön­­kormányzati tulajdonú. Talán ide húsz ház épülhet. Hogy mi­kor? Amikor a pénzügyi hely­zet engedi. Gitár szakra készül A most érettségi­zők között akadnak néhányan, akik nem hagyományos életutakat válasz­tanak. Közéjük tartozik Pogány Áron is, aki noha még csak áp­rilis 2-án lesz nagykorú, már most határozott, felnőttes terveket sző a jövőről. Szűk öt éve még valami­lyen képzőművészeti pályára készült, azután négy eszten­deje beleszerelmesedett a gi­tárba. Évek óta gitározik, de a zongora meg a nagybőgő is közel áll hozzá. Éppen ezért a debreceni kon­zervatórium gi­tár szakára sze­retne bejutni, és hogy ne bízzon semmit a vélet­lenre, naponta gyakorol. Any­­nyira rabul ej­tette ez a szép hangszer, hogy máshová nem is jelentkezik. Ha netalántán nem kerülne be, gitározik egy évet, és jövőre ismét próbálkozik. Úgy van vele: ideje van még, hiszen mint korábban említet­tem, április másodikán csak a tizennyolcat tölti. Megvan a széke a színházban dött egymásnak örök hűséget Petrovics Teréz szolnoki és Né­­gyesi Ferenc volt tiszabői lakos. Tériké a Szigligeti Színházban dolgozott, legutóbb nézőtéri fel­ügyelőként. Noha ez a harmadik házassága, elmondása szerint nagy kár, hogy Ferivel most ta­lálkozott, mert akkor az első lett volna. Van egy fia is, de hogy, hogy nem, többszobás lakásába nem fért el az édesanya, és 1993. július 11-én ide költözött. Négyesi Feri bácsi eredetileg tiszabői. Özvegy, a lánya, uno­kája Kanadában talált otthonra. Jól megvannak egymással, Té­riké szavaival élve: a városi nő meg a parasztember. Sőt, szín­házba is együtt járnak, hiszen Te­rikének megvan a hajdani széke. Jól megvannak, és várják a ta­vaszt. Különösen a 77 éves Feri bácsi, aki remekül búja magát, és egykori falusi emberként még földet is művel. A hajdani munkásőrbázis ma közel kilencven idős személynek, házaspárnak biztosít otthont. Az átlagos életkor hetvenöt év. Ahány emberi sors, annyi regény ennek - a hivatalos nyelvet használva - az egyesített szociális otthonnak a históriája. Az ízlésesen berendezett szobában a házaspár: Négyesi Feri bácsi és Négyesiné Petrovics Teréz Nyolcszáznegyven Új Néplap Az Új Néplap például nyolcszáz­negyven, ennyi jár jelenleg Szol­nokon a „Szecskára”. Nem kevés a nyugdíjas előfizetőnk, és arra is akad példa, hogy csak a nyugdíj kézbesítése után tudnak fizetni. Többen a pénteki újságot szere­tik, hiszen abban a televízió- és rádióműsorokon kívül különböző kábelcsatornák ajánlatai is szere­pelnek. Keresik azokat a híreket, amelyek szőkébb hazájukról, a Széchenyi-lakótelepről szólnak. Mások a sportra esküsznek, és sokan vannak olyanok, akik ele­jétől a végéig, a hirdetéseket is átböngészik. Keresettek a min­dennapokról, a mindennapok szenvedéseiről, gürcöléseiről szóló cikkek is. A lapot két újságkihordó szál­lítja, az egyik hajnali háromkor már indul, a másik valamivel ké­sőbb. Ami nem mellékes: reggel hatra a ládákban a lap, lehet ol­vasgatni, lapozgatni. A ház tenger re nő a gaztenger Az itt lakók 40 százalékát nem nagyon látogatják. Azért román­cok, sőt házasságok is születnek ebben a hosszan elnyúló, emele­tes épületben. 1995. szeptember 21-én eskü-

Next

/
Thumbnails
Contents