Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-05 / 54. szám
1997. március 5., szerdaLátogatóban A Szolnoki Széchenyi-lakótelei n 7. oldal Melyik gyógyszer fogy legjobban? Két gyógyszertár is van a „Szecskán”, mi most a Magistert kerestük fel. Legtöbb a politikai kettőslátásból adódó panasz: fenn mindig kisebbnek, jelentéktelenebbnek látják a lenti szegénységet. Holott ez nőttön nő, és ezért rengeteg idegcsillapító, fájdalomcsillapító kel. Jobban mondva csak kelne, de sűrűn előfordul, hogy nem tudják kifizetni az emberek a gyógyszereket. Ez a sajnálatos tény főleg a kisnyugdíjasokat, illetve a kisgyerekeket nevelő családokat sújtja. Rózsadomb Akad ennek a városrésznek is egy olyan része, ahol az átlagnál minden bizonnyal tehetősebb emberek vertek tanyát. Ez a volt munkásőrbázistól keletre fekvő terület, amelyet a köznyelv nemes egyszerűséggel csak Rózsadombnak hív. A házak között mutatósak, ízlésesek éppúgy akadnak, mint ízléstelenek, a kerítésekről nem is beszélve. Egyiket, másikat valóságos erődítményszerű palánksor vesz körbe, van, ahol jelképes a kerítés, máshol hagyományos. Nekem mégsem ez a legérdekesebb, inkább valami olyasmi: sok helyen ezek az értékes, drága házak? szinte egymás nyakába lihegnek. Kettőjük közt egy megrakott szekér sem férne be, szóval hiányolom a tágasabb tereket, nem tetszik a zsúfoltság. Akár Szandaszőlősön, ahol sok helyen jószerével az egyik szomszéd a másik tányérjába láthat, annyira közel emelkednek egymáshoz ezek a házcsodák. Úgy tűnik, olykor nemcsak a történelem, az építészet is ismétli önmagát... Nem romlott a közbiztonság Szűk egy éve megszűnt odakinn a rendőrállomás, ugyanakkor a szolgálat megvan. Talán hihetetlennek hangzik, de több jogsértés azóta sem történt, mint korábban. A bűnelkövetések száma - bármilyen meglepő - jóval alacsonyabb, mint a belvárosban. Gondolom, talán azért, mert a panelházak értékei sincsenek akkorák, mint a kertes házakban, társas lakásokban őrzött vagyonok. Ugyanakkor többen szóvá teszik az olykor szabadon kószáló kutyákat, illetve azt, hogy délután négy után egy-egy lépcsőházban, lépcsőház előtt meggondolandó lépegetni, akkora a tizen-huszonévesek nem mindig és mindenkivel barátságos tömege. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Az egész város gimnáziuma Karcagról, Kunhegyesről is van tanulója írhattam volna azt is, hogy a lakótelepé, de ez így nem pontos. Hogy miért, arról is szó lesz a tizenegyedik tanévét morzsolgató intézményt bemutató, rövid kis írásban. Hatszázhatvan diák ismereteit pallérozza az ötvenkét pedagógus, és a legelső hat évfolyamos osztály most érettségizik. Nézzük a jövőt, vagyis az 1997/98-as tanévet! Négy első osztály kezd: két hatosztályos gimnázium, amelyekbe a hatodikosok jelentkezhetnek. Megtörtént a felvételi, és megvan a 2x32 szerencsés elsős. Ezeken kívül változatlanul indul egy dráma és rajz tagozatos osztály. Itt is megvolt a felvételi meg az alkalmassági vizsga, s szintén harminckét diák kezd. A negyedik induló osztály a biológia, idegen nyelv rejtelmeiben mélyedhet el. Az idegen nyelv angol vagy német, esetleg francia lehet. Az idén öt osztály ballag, amelyekben - ha minden igaz - százötvenen végeznek. A négy elsőben pedig százhuszonnyolc-százharmincan kezdenek. Hogy azt írtuk, ez az intézmény nem csak a lakótelepé, hanem a város iskolája is, mutatja, hogy a diákság harmada itt él a Széchenyin, tíz százalék bejáró, azután nagyon sokan ingáznak Szolnok különböző területeiről, de akadnak tanulók Tiszafüredről, Kunhegyesről, Karcagról is. Remek kis társaság a 8. a négyen szándékoznak bejutni, illetve a közgazdaságiba is pályáznak. Ebben az osztályban ottjártunkkor 12 szerelmes akadt, ami a felemás február végét számítva, elfogadhatóan jó arány. Neves emberek is akadnak közöttük, az egyik Abiwu Bettina, aki háromszoros országos ifjúsági bajnok atlétikában. Távolban például 552 centiig repül, magasba pedig 160-at tud. Vagy nézzük Novotny Nórát, aki országos második helyezett tornász, de az aerobik sem áll messze tőle. Az osztályban egyébként összesen három kitűnő van, de kívülük sok a tehetséges, jó tanuló. Meg olyan is, aki már többször szerepelt a Szigligeti Színház táncos, zenés darabjaiban. Még egy „leg”: a legmagasabbról Bartakovics Balázs szedi a levegőt, aki elmondása szerint ottjártunkkor 185-190 centi körüli volt. Azóta lehet, már téves a szám, hiszen ez nem ma történt. A Széchenyi Körúti Altalanos Iskolának nem is egy nagyszerű osztálya akad. Mi most közülük a 8. a-t mutatjuk be, akiknek, akárhogyan is nézzük, már kifelé áll a szekerük rúd ja. Egyébként huszonnyolcán vannak, és kettővel több a fiú, mint a lány. Gimnáziumba tízegynéhányan készülnek, közülük ötöt már felvettek a Vargába, négyet a Verseghybe, de mennek a Tiszapartiba is. Népszerű a kereskedelmi, ide Most még bizakodók a 8. a-sok. Remélhetőleg azok lesznek a következő tanévben is. Mennyibe kerül itt az élet? Sokba, nagyon sokba, legalábbis a sovány keresetekhez, járandóságokhoz viszonyítva. Mert azért azt bízvást leírhatjuk, hogy a 22 ezer itt élő zöme aligha dúskál a földi javakban, szóval a szolnokiak szolidabb körülmények között élő ezreihez tartozik. Ez még akkor is igaz, ha létezik egy úri negyed, a Rózsadomb, ahol ha hinni lehet a szóbeszédnek, hét-nyolcmiiliónál kezdődnek a díszesebbnél díszesebb házikók. Amelyek között ízléses éppúgy akad, mint az afféle, amelyikre azt mondják: több volt a pénze, mint az ... De most maradjunk a hagyományos Széchenyinél, a huszonnégy tízemeletesnél meg az ennél alacsonyabbaknál. A Széchenyi lakásszövetkezethez napjainkban 2 ezer 500 lakás tartozik, és ily módon a megye legnagyobb lakásszövetkezete. Az első tízemeletes behemótot 1976-ban adták át, akkoriban Ragó utca volt a neve, most Malom útnak hívják. A beköltözők zömmel vidéki, kétkezi, illetve szakmunkás volt, akik a szocialista iparosítás éveiben jutottak az első önálló lakáshoz. Ma húszezernél is többen laknak itt, a helyet jól ismerők szerint vagy 400 eredeti szolnoki lehet közöttük. A hőskorban 300-500 ezerért adták ezeket a másfél-, két-, esetleg háromszobás otthonokat, és az árak ma is szolidak. Egy kétszobásat 1,1 millióért kínálnak, de ha valaki letesz az eladó elé 900 ezret, lehet, létrejön az alku. Sajnos ezeknek a kolosszusoknak nagy az üzemeltetési, fenntartási költsége. A másfél szobások közös költsége most még ezerötszáz-kétezer, a kétszobásé két-két és fél ezer, a háromszobásé két és fél-háromezer. Legalábbis áprilisig. Ehhez jön a távfűtés: egy kétszobás, átlagos lakás fűtése, melegvíz-ellátása mostanság havi 9 ezer körüli. Azután plusz a villany, a telefon, a hideg víz. Ezért nyaranta is fizetni kell, úgynevezett alapdíjat, ami havonta négyezer. Sajnos más gubanc is akad: ötszáz lakás tulajdonosa tartozik. Ezek ügye mind valamilyen bírósági eljárás alatt van, a hátralék 30(!) millió. A legnagyobb tartozó 300 ezerrel lóg. Előfordult már lakáskiürítés is: összesen nyolc, de be van adva további harminc. Ez a temérdek millió tartozás elviszi a felújítási alapot is. Hogy ez a félezer család miért nem fizet? Akad, aki fizetne, de nem tud. Más inkább feléli, a kocsmát sem kerüli, ezért nem marad neki. És nem is kevés, aki passzióból tartozik, és december 30-án kivágja a tízezreket: mondván, eddig nekem kamatozott, nem maguknak! Mellesleg a lakásszövetkezetből öt lépcsőház vált ki. Hárman közülük „haldokolnak”, kettő létezik. Legközelebb róluk is írunk. A viskók egyelőre maradnak Bármilyen hihetetlen, mindkét felvétel a Széchenyi-lakótelep mai állapotát tükrözi Szinte visszatérő téma, hogy a Széchenyi-lakótelep mostohagyerek, nem sokat törődik vele a város. Szemetesek, elhanyagoltak a közterei, és lebontásra érett viskók is színesítik. Nos, érdeklődtünk a távlati elképzelésekről, az általános rendezési tervről. Ebben helye lesz egy erdősávnak, amelyik északról védené az itt élőket a por ellen, és szélfogó szerepet látna el. Azután a katonai kollégium környékén bőven virítanak olyan házak, amelyek csákányra, lapátra várnak. Igen ám, de ezek magánszemélyeké, eladásuk is a tulajdonosoktól függ. A városnak ezt kisajátítani nincs pénze, jogi lehetősége sem, ezért csak lassan kopnak, fogynak. A gimnázium előtti térre talán kerül olyan réteg, amely elterítése után parkosítani lehetne. Mögötte sport- és szabadidőcentrumot alakítanak ki. A gyermekváros előtti részre görög katolikus templom épülne, illetve lenne hely a sportpályáknak is. A mentőállomásnál pedig egy bevásárlóközpont „nő” majd ki. A víztorony menti, körüli, környezetet nem szennyező ipari üzemek, a Zagyva partja s a gát mellé, a zöld sávon kívül lakóépületek is kerülhetnek. Ez a terület mintegy tíz hektár, amelynek a-85 százaléka önkormányzati tulajdonú. Talán ide húsz ház épülhet. Hogy mikor? Amikor a pénzügyi helyzet engedi. Gitár szakra készül A most érettségizők között akadnak néhányan, akik nem hagyományos életutakat választanak. Közéjük tartozik Pogány Áron is, aki noha még csak április 2-án lesz nagykorú, már most határozott, felnőttes terveket sző a jövőről. Szűk öt éve még valamilyen képzőművészeti pályára készült, azután négy esztendeje beleszerelmesedett a gitárba. Évek óta gitározik, de a zongora meg a nagybőgő is közel áll hozzá. Éppen ezért a debreceni konzervatórium gitár szakára szeretne bejutni, és hogy ne bízzon semmit a véletlenre, naponta gyakorol. Anynyira rabul ejtette ez a szép hangszer, hogy máshová nem is jelentkezik. Ha netalántán nem kerülne be, gitározik egy évet, és jövőre ismét próbálkozik. Úgy van vele: ideje van még, hiszen mint korábban említettem, április másodikán csak a tizennyolcat tölti. Megvan a széke a színházban dött egymásnak örök hűséget Petrovics Teréz szolnoki és Négyesi Ferenc volt tiszabői lakos. Tériké a Szigligeti Színházban dolgozott, legutóbb nézőtéri felügyelőként. Noha ez a harmadik házassága, elmondása szerint nagy kár, hogy Ferivel most találkozott, mert akkor az első lett volna. Van egy fia is, de hogy, hogy nem, többszobás lakásába nem fért el az édesanya, és 1993. július 11-én ide költözött. Négyesi Feri bácsi eredetileg tiszabői. Özvegy, a lánya, unokája Kanadában talált otthonra. Jól megvannak egymással, Tériké szavaival élve: a városi nő meg a parasztember. Sőt, színházba is együtt járnak, hiszen Terikének megvan a hajdani széke. Jól megvannak, és várják a tavaszt. Különösen a 77 éves Feri bácsi, aki remekül búja magát, és egykori falusi emberként még földet is művel. A hajdani munkásőrbázis ma közel kilencven idős személynek, házaspárnak biztosít otthont. Az átlagos életkor hetvenöt év. Ahány emberi sors, annyi regény ennek - a hivatalos nyelvet használva - az egyesített szociális otthonnak a históriája. Az ízlésesen berendezett szobában a házaspár: Négyesi Feri bácsi és Négyesiné Petrovics Teréz Nyolcszáznegyven Új Néplap Az Új Néplap például nyolcszáznegyven, ennyi jár jelenleg Szolnokon a „Szecskára”. Nem kevés a nyugdíjas előfizetőnk, és arra is akad példa, hogy csak a nyugdíj kézbesítése után tudnak fizetni. Többen a pénteki újságot szeretik, hiszen abban a televízió- és rádióműsorokon kívül különböző kábelcsatornák ajánlatai is szerepelnek. Keresik azokat a híreket, amelyek szőkébb hazájukról, a Széchenyi-lakótelepről szólnak. Mások a sportra esküsznek, és sokan vannak olyanok, akik elejétől a végéig, a hirdetéseket is átböngészik. Keresettek a mindennapokról, a mindennapok szenvedéseiről, gürcöléseiről szóló cikkek is. A lapot két újságkihordó szállítja, az egyik hajnali háromkor már indul, a másik valamivel később. Ami nem mellékes: reggel hatra a ládákban a lap, lehet olvasgatni, lapozgatni. A ház tenger re nő a gaztenger Az itt lakók 40 százalékát nem nagyon látogatják. Azért románcok, sőt házasságok is születnek ebben a hosszan elnyúló, emeletes épületben. 1995. szeptember 21-én eskü-
