Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

1997. március 29., szombat Húsvét: Tavasz - Megújulás - Remény 5. oldal Nézőpont A kereszténység legnagyobb ünnepe Bölcs remeteként él festő barátom szol­noki panellakásában. Szelíd bárány mód­jára egy íratlan törvényei szerint farkas­természetű társadalomban. Égő színekkel festi vázlatokba, farostlemezre, kozmikus hőfokon izzó belső lelkűidének látomásait. Körötte megfestett Jézus-arcok tucatjai a keresztfán. Különös, egyszerre szenvedő és örömteli, szeretetet sugárzó tekintettel. Élükre állított zo­máncképek százai. A szükségfestőműhely pedáns zsúfoltsága leírhatatlan. Akárhányszor meglátogatom barátomat, amint megöleljük egymást, újraéled a bennem szunnyadó öröm és a békesség. Egyszeriben kitágul a szoba néhány négyzetméternyi szabad légtere, nincs többé kint és bent, csak már-már kitapint­ható szellemi túlfűtöttség, alázat az éppen soros munka tárgya, a középre tett farostlemez és a festőecset témája iránt. Azon ka­pom magam, úgy nézem biblikus témák ihlette képeit, mintha először nézném s egyben utoljára. Feltolulnak emberi gyarlósá­gaim, hibáim, ám valami különös érzés kent hatalmába. Ez lenne a megtisztulás? Feltámadási körmenetekkel, locsolási szokások felélesztésé­vel húsvétolunk. A kereszténység legnagyobb ünnepe a tavaszi megújulás ideje is. A természettel együtt mi, emberek is szinte újjászületünk. Zsigereinkben várjuk a jó idő beköszöntét. Ráun­tunk a zimankós, ködös téli reggelekre, a sötét zuhatagként ránk szakadó estékre. Váijuk a jobb időket. Új erőre kapunk. Fel­nőttként úgy érezzük: az életünket megkeserítő embertársaink­nak is meg tudunk bocsátani. A Kaifásoknak, Júdásoknak. Mennyire más hangulata van a gyermekkori húsvétnak. Unokatestvéreimmel évről évre szertartásosan meglátogattuk a ’60-as évek szolnoki peremkerületének számító Kisgyepen élő egyik szegény, de lelki gazdagságban szinte felülmúlhatatlan rokonunkat. Már hetekkel húsvéthétfő előtt tervezgettük a nagy kalandot. A vasúti síneken való átbukdácsolással magunk mö­gött hagytuk a várost. Felszabadultan ugrándoztunk a bomba­tölcsérekkel és tehénlepényekkel gazdagon terített réten, ahol bizony a belvárosi lányoktól előzőleg kapott díszes, hímes tojá­sokat ifjonti hevületünkben, egymáshoz kocogtatva a mar­kunkba szorított nejlonzacskóban, rendre összetörtük. Mit szá­mított ez azokhoz a percekhez képest, amelyek bérmakereszta­­nyánk földes padozatú kis házában vártak ránk. A tapasztásban, fizikai munkában megkérgesedett tenyerek simogatása ma már csak torokszorítóan szép emlék. Elhalmozott minket, a három fiút, tisztes szegénysége minden vagyonával. Szeretetével, jó­ságával. Olyan, minden rossztól védő páncélt rakott ránk me­legségével, ami azóta se kopott le rólunk. Ezért jártunk hozzá, akkor még gyerekként, ösztönösen. A friss kalács, a vörös­hagymahéj levében pácolt tojás, a húsvét jó alkalom volt a fel­­vérteződésre, a megtisztulásra. Előkészületek egy lányos háznál Nem lajstromozzák a locsolókat Ünnepi készülődés - faluról falura A jó húsvéthoz sok minden szükséges Tiszaszőlősön egy takaros, kertes családi ház előtt két ifjú hölgy serénykedett a ve­randán. A serénykedés kellé­kei - porolásra váró szőnye­gek, takarók stb. - jelezték, hogy itt a húsvét előtti nagy­­takarítás a véghajrájához ér­kezett. Szóba elegyedve elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy milyen a húsvét egy lányos háznál. Kiss Anita, aki érettségi előtt áll a kunhegyesi gimnáziumban, elmondta, hogy náluk igazi csa­ládi ünnep a húsvét: nyitva van a' kapujuk a rokonok, ismerősök, s persze nem utolsó sorban a lo­csoló legények számára. Anita, aki egyébként pedagógusnak ké­szül, elmesélte, hogy kisebb ko­rukban lajstromot készítettek minden locsolkodóról, akiknek névre szólóan adresszálták a hí­mes tojásokat. Húga, a 17 esztendős Judit, aki végzett gépíróként levelező sza­kon tanul a füredi gimnáziumban, nevetve emlékezett a lajstromké­szítésre: 98 beírás volt a rekord a húsvéti füzetbe, amit most már nem vezetnek. A két leány beszámolójából az is kiderült, hogy ma már más a módi: a szőlősi legények ugyanis a kapujuk előtt elrejtett szódás­üvegek tartalmával szokták meg­tréfálni az őket illedelmesen kikí­sérő leánykákat. Judit és Anita édesanyja, Kiss Bálintné, aki a helyi óvoda veze­tője, elmondta, hogy lányai sokat segítenek a rendcsinálásban, de a sütés-főzésben is. Hozzáfűzte még, hogy egy lányos családban akkor érnek igazán sokat a dolgos előkészületek, ha húsvétkor zajos a ház: lajstromozva, vagy lajst­rom nélkül minél több legény tiszteli meg a lassan eladósorba cseperedő lányokat. -p-Azért ez a pirosbetűs, locsol­­kodós, hímes tojásos ünnep minden korban, így mai, álta­lában pénzszegény világunk­ban is becsesnek számít. Ki szolidabban, ki tehetősebben, a többség arra törekszik, hogy ez a vasárnap-hétfő is emlékezetes maradjon. Tiszaroffon azt hallottam, hogy az előkészületekről Rézsó Mi­­hályné Giziké tud a legtöbbet, hiszen az ő portájukon mindig népes a rokonsereg.- Évek óta általában húsz­huszonöt emberre terítek. Jön­nek a rokonok helyből, Kunhe­gyesről, a környékről. Tavaly is így történt, jövőre is hasonló­képpen lesz.- Mibe kerül ez a nap?- Fél hízót kapunk anyuék­­tól, kifutja, még marad is. Pá­linka, bor is van, de mivel a többség kocsival érkezik, az üdítő is sláger. A kocsonyán, süteményeken, sonkán kívül egyéni ételspecialitásokat is összeállítok.-Az idén lesz meglepetés?- Igen, mivel kivételesen el­utazunk Szentmártonkátára a rokonokhoz. Régóta hívnak, végre el is megyünk. Kölnit, sü­­tiféléket, tojásokat viszünk. Egy községgel arrébb, Ti­­szagyendán, Gyetvai Istvánék három gyereket, egy 15, egy 12 éves lányt és egy 7 éves fiút ne­velnek. Leszázalékolt rokkant­­nyugdíjasok, és a családi pót­lékkal sem kapnak havi har­mincezret.- Azért nem záijuk be a ka­put, mert aki jön, annak sütit, tojást adunk és ötven forintot. A hízót is levágtuk, így a sonka sem hiányzik.- A rokongyerekeknek mit szán?- A keresztgyereknek ötszá­zat, meg csokinyuszit. Akár­hogy szorzók, osztok, pár ezer forint kell erre a napra. A szomszédja, Rátái Béláné Etelka néni egyedül él. Koráról annyit, hogy közelebb a kilenc - venhez, mint a nyolcvanhoz.- A tízes években mifelénk kilenc körül érkezett az eleje. Csoportosan, hármasával, né­gyesével, ez volt a divat. Mond­ták a verset, a kicsik italt nem Megyénkben is egyre többen választják a húsvéti elutazást. A Cooptourist szolnoki irodá­jában például már másfél hét­tel az ünnep előtt - amikor so­kan érdeklődtek még - nem tudtak belföldi húsvéti utat ja­vasolni, ugyanis minden ilyen ajánlatuk elkelt. Külföldre Rómába igényeltek helyet a kaptak. Csak festett tojást. A hagyma héjával színeztük, és vékonyan zsírt raktunk rá, mert így gyönyörűen csillogott. Oly­kor a zsebükbe dugtunk egy-két krajcárt. Leülni, tanyázni a ki­csiknek nem illett. Amikor el­múltam tizenhat, a nagyfiúknak édesapám töltött egy pohár bort. Ezt megihatták, meg járt nekik a festett tojás is.- Rokonok?- Édesapám, bátyám nem volt locsolkodós. A rokonok közül Józsi bátyám, édesapám öccse jött át Abádszalókról. Gyalog - és összekötve, a vál­lán átvetve hozta a cipőt, hogy ne kopjon. A falu szélén a csor­­dakút vályújában megmosta a lábait, felhúzta a cipőket, így érkezett. Meglocsolta édes­anyámat, utána én következ­tem, mi pedig tyúklevessel, sonkával, töltött káposztával vártuk. Az akkori kölnit par­­főmnek hívtuk, majd divatba jött a rózsavíz.- Templomba elmentek? •- Reformátusok vagyunk, és az itteni református templom 1936-ban épült. Addig a refor­mátus tanító az iskolában tartott istentiszteletet a teremben. Ott énekeltünk, imádkoztunk. Továbbhaladva megfogtuk gombunkat, mert kéményseprőt hozott a véletlen elébünk. Va­­lakovics Lajosnak hívják, aki Karcagon lakik.- Lassan az ünnepekre én is eljutok oda, hogy könnyes szemmel locsolkodok, annyira nincs pénze az embereknek.- Azért a következő hétfőn csak zsebbe rakja a kölnis üveget?- Persze, először az asszonyt öntözöm meg, majd a szomszé­dok, rokonok következnek. To­jást is adnak, illetve sonka, ital mindenhol akad.- Hány helyre kellene el­jutnia?- A minap számoltam: hatra. Vajon erre a napra készül­nek-e a lányok? Duka Judit má­sodikos középiskolás, melles­leg Jászkiséren él.- Már hétvégén elkezdjük a munkát: főzünk, festjük a tojá­sokat, formázzuk a sütiket.- Mennyien locsolnak majd meg? Cooptouristtól a megyénkbeli utazók. Az IBUSZ szolnoki irodájá­ban azt tapasztalták, hogy el­sősorban olyan helyekre utaz­nak, ahol húsvéti programot - tojásfestés, locsolkodás, locso­lóbál - is biztosítottak. Ilyen­kor a rövid, 2-3 éjszakás aján­latok a kelendők: Salgóbá­- Szerintem rengetegen, mert így volt ez tavaly és tavalyelőtt is. Akad, aki szódásüveggel ér­kezik, más kölnivel. A kiseb­bek festett tojásokat, csokifigu­rákat, pénzt kapnak. Azután kopognak a rokonok, jó szom­szédok is, ők leülnek enni, inni, tréfálkozni, beszélgetni.- Ha nem akarsz, nem kell válaszolnod: vársz-e nagyon ezen a napon valakit?- Két fiút . . . Majoros Judit kiskörei, aki Kunhegyesen elsős középisko­lás. Szőke, zöldszemű diáklány.- Amíg a nővérem otthon volt, nagyon sokan jöttek hoz­zánk a srácok, mert jó csajnak számított. Nálunk az a divat, hogy az eleje korán, reggel hét körül kezdi, és bizony, a csilla­gok mutatják az időt, mire be­zárul a kapu.- Ki locsol meg először?- Apu: vízzel, majd azért kölnit is ad.- Szerinted mi kell a húsvét­hoz?- Vers a fiúknak, üdítő, renge­teg süti, piros tojás, kocsonya, sonka, jó kölni. Nálunk a sütiké­­szítés anyu és a mamám tiszte. Bizony, a jó húsvéthoz sok minden szükséges. Utánanéz­tünk például, hogy a szolnoki piac környékén mennyiért mérik a jóféle sonkát. A füstölt kötö­zött kilója 797 körüli, a füstölt taiját 809-ért, az első paraszt­sonkát 647-ért, a hátsót 740-ért kínálták. A tojást a hét derekán tizenkét és fél forintra tartották, és a környező üzletekben bősé­gesnek bizonyult a kölniválasz­ték: 135, 260, 780, de akinek egyik sem nyerte meg a tetszé­sét, előfordult 10 ezer 800 forin­tos ajánlat is. Éppen ezért a szebbik nemnek sok várva várt locsolkodót, és este eredményes hajmosást kí­vánunk! A fiúknak, férfiaknak rengeteg kedves, szép lányt, asz­­szonyt, de arra vigyázzanak, hogy a gurgulázás következté­ben meg ne zsibbadjanak. Mert ha már az ember az anyanyelvét is töri, jobb, ha hazaballag. Ab­ban bízva, előbb-utóbb rátalál a helyes irányra. Húsvét meg jö­vőre is esedékes, szóval esztendő teltével mindennek folytatása következik. D. Szabó Miklós nyára, Lillafüredre, Sárospa­takra, Szegedre, Szentendrére, Szerencsre. Az Expressz szolnoki irodá­jában is az olasz körút volt a külföldi sláger. Belföldön pe­dig a hegyekbe, Sopronba, az Északi-középhegységbe igé­nyeltek programot a jelentke­zők. A belföldi üdüléseknél is telt házzal dicsekedhettek, az utolsó héten már hiába jöttek érdeklődők, utazni vágyók, hi­szen minden lekötött progra­mot eladtak addigra. P. É. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm Régi hagyomány, hogy Húsvét hétfőn felkereke­dik a férfinépség apraja és nagyja, hogy meglocsolja a szebbik nemet. A kölnivíz mellé azonban locsolóver­sike is jár. Alábbi összeál­lításunkban az ország kü­lönböző tájain született, s napjainkban is gyakran idézett népi rigmusokból válogattunk egy csokorra valót. Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladoztál, Napsütésben nyiladoztál, Meglocsollak, illatozzál! * Jó reggelt, jó reggelt, Kedves Liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz Gyöngyöm, gyöngyvirágom. Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom! , * Rigmust mondok, Tojást várok, Ha nem adnak, Odébb állok. * E szép házba nyitottam, Nefelejcset találtam, Nem hagyhatom hervadni, Meg szabad-e locsolni? * Rózsavíz a kezembe, Hadd öntsem a fejedre! Váljon egészségedre! * Birka, borka, berkenye, Eljött Húsvét reggele. Rózsavizet Erzsóknak, Piros tojást Ferkónak! * Húsvét napja ma vagyon, Tyúkot üssenek agyon, Bor legyen az asztalon, Hogy a vendég ihasson. Kalács ide, mákos, Forint ide, páros! Szabad-e locsolni? * Én vagyok a török, Locsolkodni jövök, Ha nem adnak piros tojást, Mindent összetörök! * Erdő mélyén jártam, Bivalyokat láttam, Meg akartak döfni, Szabad-e öntözni? * Van nekem egy locsolóm, Nem kölni van benne, Hogyha én azt elővenném, Nagy sikoltás lenne. * Húsvét van már, mosolyog a nap is Adsz egy ezrest, mosolygok majd én is. * Zöld a moha, zöld a páfrány Meglocsollak, házi sárkány! * Egy tök, két tök - öntök. Meglocsolom Önt, Ha valamit önt. Hogy megússzuk a sütést-fozést, locsolkodást: Töltsük az ünnepeket máshol! Az utóbbi öt-hat évben divatba jött, hogy sokan nem töltik ott­hon a húsvéti ünnepeket, elkerülve így a takarítást, sütést-fő­­zést, inkább elutaznak. A szállodák, utaztatók egyik kedvenc programja a húsvéti üdültetés. Tíz évre előre számol a húsvéti szünet felelőse A mozgó húsvét nyomában Míg mi, felnőttek várjuk március 30-31-ét, húsvét ünnepét, és a diákok az ahhoz kapcsolódó, március 27-től április 4-ig tartó tavaszi szünet programját tervezgetik, vannak, akik már a jövő évezred naptárába is belelapoztak. Juhász József, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főta­nácsosa 2006-ig ismeri az ünnep pontos időpontját. Mert nincs két egymást követő év, hogy ugyan­arra az időre esne a feltámadás napja. .Mozog” a húsvét, mindig a tavaszi napéjegyenlőséget kö­vető holdtölte utáni első vasár­napra esik, ami mindig máskor van. A főtanácsos jegyzetei szerint jövőre április 12-13-án, 1999- ben április 4-5-én, 2000-ben pe­dig április 23-24-én ünnepelhet­jük a húsvétot. 2001-ben április 15-16-án, 2002-ben március 31- április 1-jén, 2003-ban április 20-21-én, 2004-ben április 11- 12-én, 2005-ben március 27-28-án, 2006-ban pedig április 16-17- én lesz a feltámadás ünnepe. Nem játékos kedvében, és nem is csak a kíváncsisága haj­totta, amikor egyházi körökkel egyeztette a , .menetrendet” Ju­hász József. A tárcánál már megkezdődött az 1997-1998-as tanév rendjének az összeállítása, és a jövő évi ta­vaszi szünet időpontjához tudnia kellett, hogy mikor lesz jövőre a húsvét. S ha már ennek utánané­zett, egy kicsit távolabbra is te­kintett. Az ünnep és a tavaszi szünet kapcsolata nem mellékes kérdés. Olyannyira nem, hogy 1995-ben a szülők rendkívül rossznéven vették, hogy a minisztérium „el­szakította” a húsvéttól a húsvéti szünetet.- Valóban így történt - teszi hozzá a szakember. - A húsvét tudniillik 1995-ben nagyon ké­sőre: április 17-18-ára esett, a ta­vaszi szünetet pedig hagyomá­nyosan a hónap elejére tettük. Nem értek össze. Ám ha a hús­véthoz kapcsoljuk, azt valóság­gal utolérte volna a nyári vaká­ció. Az érettségizőké feltétlenül, hiszen a negyedikesek számára az utolsó tanítási nap, a ballagás május 8-10-e körül szokott lenni. A szünet mellesleg nem ,Jiús­­véti”, hanem „tavaszi”, talán ép­pen azért, mert néha messzire esik a húsvéttól. Egyébként ha­sonló esetben ma sem javasolnék mást a tanév rendjének meghatá­rozásakor, mint két éve - mondja Juhász József. (deregán) Ferenczy Europress A tojásfestéssel ismerkedhettek tegnap a szolnoki óvodások a Városi Művelődési Központ előterében. fotó: mészáros

Next

/
Thumbnails
Contents