Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-25 / 70. szám
1997. március 25;, kedd 7. oldal A Szolnoki K ertváros És Pletykafalij Jellegzetes kertvárosi pillanatfelvétel: egy árva stég a Holt-Tisza partján, amelyik a jó idő eljövetelével hamarosan benépesül Kérdések és válaszok Mi történik a Pletykafaluban a vasút melletti közművesített, beépítetlen telkekkel? Alapvető kérdés, hogy a területből az önkormányzat és a MÁV miképpen részesedjék. Remélhetőleg egyszer már lesz megállapodás, mert sokan szeretnének ott építkezni. Mi lesz a pletykafalui új artézi kúttal? Hány kifolyót terveztek? A válasz: kettőt. Az egyiket a négyes főúton túlra, a másikat innenre. Egy biztos, a megfúrandó kút ebben a félévben már az út mindkét oldalán vizet ad a lakosságnak. Vajon épül-e valami ugyanabban a városrészben, az Aral-kút környékén? Igen, az Abonyi és Fék út térségében várható jelentősebb építkezés. A tervek már elkészültek, ide bevásárlóközpont, autószalon, barkácsbolt stb. kerül. Lesz-e a Kertvárosban csatornázás, a magas talajvízszint miatt? Noha nagyon fontos kérdésről van szó, központi döntés még nincs a csatornázáshoz a támogatások odaítéléséről. Ugyanakkor áprilisban eldől, hogy a kért céltámogatásokat megkapja-e az önkormányzat. Ha igen, három éven belül, vagy korábban elkészül a csatornarendszer. Elöntötte őket a víz Németh Mihály és a felesége, Tiszalökről költözött 1964- ben a Pletykafaluba. Annak is a Partos-kápolna felőli részébe, a hangzatos nevű Káka utcába. Végigdolgozták az életüket, Mihály bácsi már 67 éves, ketten 39 ezer forintot kapnak. Bizony észen kell lenni, hogy jusson belőle, amire kell. Kicsi házuk volt, 1977-ben kiöntötte őket a víz. Építeni szerettek volna, de a vasút nem engedte, hosszú ideje tilalom vonatkozott erre a területre. Végül is szűk kilenc éve feloldották a korlátozást, és nem kevés erőfeszítéssel mutatós családi házat emeltek a portára. Akkorát, hogy ők ketten, azután a fiuk, a menyük meg a szemük fénye, a két unoka - a négyéves Bence meg a két és fél éves Dórika is - elférnek benne. Nem is a szerény nyugdíj a legnagyobb panaszuk, inkább az, hogy egyre több kell belőle orvosságra. És azok a fránya pirulák, tabletták, kenőcsök mindig drágábbak. Úgy tűnik, az árait nem a kis- és átlagnyugdíjasok járandóságához szabták. Csak egy a bökkenő: az öregkori nyavalyák őket sem kímélik. Jönnek, és nincsenek tekintettel semmiféle „nem mindig bírom kifizetni” észrevételekre. Ha valaki most azt gondolná, hogy jaj, de veszélyes pedagógusról szól ez a rövid írás, megnyugtatjuk, Kocsis László jámbor ember. Annak ellenére, hogy valóságos arzenál veszi körül. Ugyanis Kocsis úr politechnikaműszaki ismeretek szakos tanár, aki még a szocializmus felfelé ívelő korszakában elkövette azt a merészséget, hogy önálló vállalkozó lett. Már csak azért is, mert műszerészként szerfölött érdekelték mindazon eszközök, amelyek vasból és valamilyen fém alkatrészből készültek. Nem szaporítom a szót, 1990-ben nejével együtt Szolnokon, a Kertvárosban megnyitották a boltjukat. Nem másért, mert műszerészként fegyveijavításokat végzett, és ezen a területen is alapos jártasságra tett szert. Ebben az üzletben minden vadászati felszerelés kapható, a zoknitól, csizmától kezdve az au-Eredeti hivatása tanár. Jelenlegi foglalkozása: fegyverszakértő, a feleségével együtt boltot nyitottak, ahol fegyvereket. vadászkellékeket árusítanak tomata fegyverekig. Mondjuk 170 ezerért is adhat puskát. Igaz, ezek engedélykötelesek. Azután kelletik magukat légfegyverek, flobert-fegyverek, ezekhez nem kell engedély. Pisztolyokat is vehet a betérő. Sőt, íj is akad, hagyományos meg nyílpuska is, jöhet ide Teli Vilmos bármelyik utóda, ő is elismerően bólintana. Tanár úr, forgótáras pisztollyal A jó szőlész évente kétszer szüretel Zenés telekre épített A Pletykafaluba összesen 460 újságunk jár. Az előfizetők valamivel több mint a feléhez évek óta Bereczki József hordja a lapot, aki a szép nevű, de télen saras, nyáron poros Orgona utcában lakik.- Miért mondta, hogy háza huszonnégy éve zenés telekre épült?- Mert a nád, a sás, a víz, a béka volt itt az úr. Innen a zenés porta, amelyet először tölteni kellett. A sárból mára csak az úton maradt, csodálom, hogy be tudtak jönni.- Nehezen, csúszkált a kocsi. Egyébként mivel közlekedik?- Kerékpárral: háromnegyed háromkor kelek, átveszem a lapokat, fél négykor kezdem a terítést. Ha minden jól megy, hatra végzek.- Mint kézbesítő, mit néz meg először a Néplapban ?- Az elejét meg a hátulját. Az alaposabb mustra akkor kezdődik, miután visszajöttem. Kiolvasom az egészet.-A többiek?- Errefelé- főleg kispénzű nyugdíjasok élnek. Ezt tapasztalom az újság fizetésénél is. Azután falusias ez a vidék, itt nem elég beszedni a pénzt, beszélgetni is illik az emberekkel. En először a lap elejét és a végét nézem át, majd ha végeztem a kézbesítéssel, nekiállók olvasni — mondja Bereczki József zonyult az ábécéjének, és legelőször borversenyen hat éve indult. Akkor két első helyet kapott, egy év múlva pedig megint nyert. Azóta jószerével minden évben elviszi a díjak egy részét, legutóbb Szandaszőlősön három második hellyel gyarapította bőséges érem- és dicsőséglistáját. Állítja, a bort készíteni kell, és nem csinálni, mert ma sajnos az ország borkészletének 70 százaléka csinált, szóval hamisított. A szőlőnek lelke van, mindent elmesél annak, aki ért hozzá. És akár az igazi jó tanár, aki soha nem tud rosszul beszélni a gyerekről, a vincellérnek sem illik effélét tenni a szőlőről. Kedves bora a muskotályos, ezt szereti, a kemény, karakteres, savas nedűket kevésbé. Igaz, ha előtte esetleg növendékmarha-, sertéspörkölt, netalántán hurka, kolbász a kínálat, jöhet a testes, savasabb vörösbor is. Ezek után nincs semmi rendkívüli abban, hogy kedvenc hobbija a munkája, a szakmája, azután a horgászat, illetve a kertészkedés. Nem csoda, hiszen az igazi nagy fogásokat Marinka Antal általában a borversenyeken gyűjti be. A Kertváros piciny közösségének sok jeles, érdekes lakója van, akik közül most Marinka Antalt mutatjuk be. Noha eredetileg Mezőtúr szülötte, bő negyven éve szolnoki lakos. Azt szokták mondani, a jó szőlész évente kétszer szüretel. Először, amikor metsz. Ezt teszi Marinka Antal is. A Mezőgépnél tette, teszi a dolgát, ahol valamikor a hőskorban olyanok voltak az igazgatók, mint a falinaptár: évenként cserélték őket. Úgy tűnik, csak később találtak rá az igazira, aki arcot, fazont adott a cégnek. Szóval itt dolgozik ő is, mint műszaki oktató. Elsősorban géplakatosok tartoznak hozzá, de esztergályosokat, autószerelőket, mezőgazdasági gépszerelőket is tanított a szakma rejtelmeire. Különös ismertetőjele, hogy imádja a szőlőt. No meg a levét, de ezt csak módjával fogyasztja. A Prohászka-féle szakkönyv bi-Minden nyolcadikos „elkelt” Bizony el, legalábbis a Kertvárosi Általános Iskola nyolcadik osztályából. A szemre is mutatós emberléptékű létesítményt 1958-ban építették. 1980-ig önálló volt, azután az akkor divatos központosítási intézkedések következtében összevonták az Áchim úti iskolával. Zamatos történetek keringenek arról az időről, akadt nevelő, akinek az első két órája itt volt, majd irány a buszmegálló, és kétszeri átszállás után megérkezett a másik suliba, ahol annak rendje-módja szerint megtartotta a negyedik meg az ötödik órát, miután a harmadikat elutazta. 1988 óta megint önálló az intézmény, amely falai között napjainkban a százharmincnégy nebuló ismereteit pallérozzák a pedagógusok. Éehet, máshol irigykednek az arányokra, mert a nevelők között kettő is akad az erősebbik nemből. Angolt, németet tanítanak, oroszt is tudnának, de nincs rá jelentkező. A szakos ellátottság százszázalékos, és ami a végzősöket illeti, minden nyolcadikos elkelt, azaz felvették mindegyiküket. A szakközépiskolák közül a közgazdasági, a kereskedelmi, a Pálfy, a környezetgazdálkodási a népszerű, a gimnáziumok közül pedig mindegyikbe jut innen diák. A nyelvtanulás emelt szintű, heti négy óra, és az egyik napon amerikai vendégtanáruk is ad itt órákat. Vannak afféle önköltséges, órákon kívüli foglalkozásaik, mint aerobik, edzés, tánc- és illemtanóra, grundbirkózás, amelyben országos harmadik hellyel is dicsekedhetnek. Szerencséjükre, vagy talán ez nem is szerencse, hanem tudatos kapcsolatteremtés: nagyon sokat segítenek nekik a szülők. A tantermek csinosításában, díszítésében olykor a táborozásban. Sok segítséget kapnak Horváth Pétertől, a terület önkormányzati képviselőjétől is. Várják az új jelentkezőket, az új tanévet, hiszen 1997 iskolaillatú szeptembe1 rének elején ismét becsengetnek a kertvárosi iskolában is, amely lassan, meglett férfikorba kerül, hovatovább negyvenéves. Ki nem járt még a lengyel piacon? A címe: Abonyi út 55. A neve fogalom Szolnokon is, a megyében is, meg a megyén kívül is. Nyitva a hét minden napján reggel héttől délután háromig. Van egyáltalán olyan ember, aki még soha nem járt a lengyel piacon ? De aki tolakodni akar, és a sokféle kínálat közül választani, jól teszi, ha csütörtökön vagy szombaton, esetleg vasárnap látogat ki: akkor is a délelőtti órákban. Olykor háromezer lélek is felkeresi. A legközelebbi eladó az Abonyi útról érkezik, a legtávolabbi Kínából, Vietnamból. Ami kell, vagy abszolút nem kell egy személynek, itt mindent lehet kapni, állítja Gácsi Zoltán, a piacfelügyelő kft. ügyvezetője. Hogy mit? íme egy szolid lista a kínálatból: tengeri látcső, bőrcsizma, madáreledel, rizling, átlátszó női bugyi, étkészlet, golyós csapágy, falitükör, hidegvágó, nagyfröccs, alvós baba, Rambó-kés, biztonsági zár, jégeralsó, elemes autó, meztelen porcelánlány, bőrkabát, régi tévé, cipő, csap, ágynemű, hurka-kolbász stb. Noha a hangosbemondó figyelmeztet, vigyázzunk értékeinkre - mert itt más is van még: néhány zsebtolvaj. Áldozatuk jószerével mindig akad, mert brigádban dolgoznak ezek a fürge ujjúak. A piac nyitva tartási szerződését 1999. december 31-ig meghosszabbították. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Csabai István, Mészáros János Tipikus pletykafalusi utcakép
